Filmvilág, 1959 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1959-04-15 / 8. szám

AZ ERŐSEBB „GYENGÉBB NEM'' ÚJ SZÉRIÁJA... A nyugati, különösen a francia­­kommersz­­filmek­ sorozatában az utóbbi időben feltűnően gyakran nyúlnak ahhoz az ősrégi sablonhoz, hogy a lányok-asszo­­nyok különböző kalan­dos furfangokkal meg­leckéztetnek egy-egy kakaskodó férfit, aki azonban végül mégis­csak beköti egyikük fe­jét... A windsori víg nőktől és társnőiktől, például egyenes — és jól kitapo­sott — út vezet Michel Boisrond Párizsban most bemutatott Faibles femmes (Gyenge nők) című vígjátékáig vagy Duvivier ugyancsak nemrég bemutatott La femme et le pantin (Az asszony és a bábu) cí­mű újdonságáig, amely­ben Brigitte Bardot rán­gatja dróton a maga fér­fi­ pojácáját ... A Gyenge nők hár­man vannak: Sabine (Mylène Demongeot, aki a Szálemi boszorkányok Abigél-szerepében tűnt fel), Agathe (Pascale Petit, Carné Tricheurs- jének nagy felfedezett­je, aki egycsapásra az élvonalba ugrott) és Hé­­léne (Jacqueline Sas­­tard, a Guendalina cí­mű francia—olasz víg­játék bájos kislánya). Mind fiatal, szép és sze­relmes. Csakhogy szí­vüket ugyanaz az ifjú Don Juan hódítja meg, Julien (Alain Delon), akinek a szerelem csak csalfa játék, szórakozás. A három gyenge nő ösz­­szeesküvést sző: bosszút kell álljanak. Hogyan fajul a barátnők szerel­mi versengése ádáz kol­lektív bosszúvággyá, a karmolásos-harapásos macska­fegyverektől ho­gyan jut el a három szö­vetkező vetélytárs a mérgezési kísérletig, s hogyan segít hála isten­nek a hagyományos vé­letlen abban, hogy még­se forduljon komolyra a dolog, s hogy a szívtipró Julien végül mégis az ifjú és szép Heléna rab­szolgája legyen — ez a film nagyon is sablonos, belül menthetetlenül üres, de sok-sok ötlettel, ügyes fordulattal fűsze­rezett meséje. A kritika mégsem »menti fel­ a fiatal rendezőt, aki »az ultrakönnyű szórakozta­tás és a lapos bulvár­­komédia közt ingado­zik«, és akinek —, mint a France-Observateur írta — ezen az úton ön­magának is el kell vesz­tenie hitét saját tehetsé­gében ... A párizsi filmkritika talán még szigorúbb Ju­lien Duvivier esetében, aki régi és tapasztalt rendező: a La femme et le pantin történetét úgy látszik még Brigitte Mylène Demongeot

Next