Filmvilág, 1970 (13. évfolyam, 1-24. szám)
1970-11-15 / 22. szám
folytatása annak a vonulatnak, amely Katona Józseffel kezdődik, Madách-csal folytatódik ... Mind Katona József, mind Madách Imre (sőt ide vehetjük Kodály Zoltán Háry Jánosát is), hősei nem hibátlanok: hőseik tetteinek értékelésénél kritikusok és irodalomtörténészek sokat vitatkoztak is. Szerintem Bánk bán éppen a hibáival együtt rokonszenves, nagyon is ember, magyar. Mind Madách, mind katona, mind Kodály, mind Móricz műveiben, az általuk ábrázolt hősökben a magyar nép tehetsége, varázsa, ereje és korlátai, vágyai és álmai tükröződnek. Nem egyértelmű hős egyik íróé sem. Nehéz volna eldönteni, hogy nevessünk-e vagy sírjunk Háry János hazudozásain, a hazugságokból kitörő és valóra sohasem váltható álmok és vágyak ötvözetén... Ránk esendő, naív ember. Csak akkor ébred fel igazán, amikor saját otthonában éri a gyalázat és felesége a tét. De éppen ezért érzem magamhoz közelinek, sajátosnak, magyarnak. Ha nem ilyen volna, Shakespeare-drámába kívánkoznék. — Sok vita zajlott az előbb említett művekről és íróikról. Ezek szerint mi a véleménye Madách, Katona és Móricz értékeléséről? — Szerintem figuráiknak, hőseiknek hibáit, és naivitásait nem elítélnünk, hanem szeretnünk kell. Ugyanarról a tőről fakadnak: a magyar valóságból. Figyelemmel kísérlem én is az irodalmi vitákat, de nem állok egyik oldalra sem. Egyformán idegen tőlem, az a szinte vallásos áhítat, amellyel Katona drámáját az érdemeltnél jóval magasabb piedesztálra emelik, vagy az a lenéző legyintés, amellyel el akarják intézni. Meggyőződésem, hogy Katona is, Madách is, Móricz is zseni. Zsenialitásuk a magyar népével rokon, ezért állnak közel hozzánk, a néphez, ezért kívánom éppen az ő műveiket filmre vinni. Zsenialitásuk egyik kulcsa: gátlástalanul le mernek írni olyan „közhellyé” vált igazságokat, amelyek speciálisan ebben az országban, ebből a népből fakadóan — egyediek. — Maradjunk Móricznál, illetve Rózsa Sándornál. Milyennek ábrázolják őt a képernyőn? — Alapvető törekvésem: semmit nem elvenni, semmit nem hozzáadni az író elképzeléséhez. A film ott kezdődik, ahol a regény, ott végződik, ahol Móricz abbahagyja. Ugyanazok a figurák szerepelnek a képernyőn, mint Móricz regényében. Ha majd rendezői leleményt keresnek, csak a Móriczhoz való hűséges ragaszkodást tudom nyújtani. Rózsa Sándor vonzó, nagyszerű egyéniség, akiben nemcsak a vágy, hanem a képesség is megvan arra, hogy vezető legyen. De a körülmények, a kor nem engedik azzá lenni. Magában hordozza a magyar paraszt sok kitűnő tulajdonságát, erejét, ötletességét ... Móricz, naivitásában is hatalmas. Lélekábrázoló tudománya — humorával együtt — a tudományos pszichológia mélységéig hatol. Te- Piros és Rózsa Sándor (Piros Ildikó és Oszter Sándor) .