Filmvilág, 1971 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1971-01-01 / 1. szám
tak.” Mégis arra kérem Önt, vegye tekintetbe, hogy a kép önmagában sosem értelmezi a valóságot, hogy a filmkép — nagy előnye — konkrétsága és érzékletessége ellenére sem téveszthető össze a valósággal, aminek hiteles tükrévé, elkerülhetetlenül, csak az általunk, a mi humán értékrendszerünkkel lesz. Elvégre, bármit mondjon is erről az információ- elmélet önnek, nem a képekteremtenek minket, hanem mi teremtjük a képeket, tanúskodhatnak rólunk, de csak addig, míg mi helyesen értjük őket. Részlet a levélből: „ ... a film realista műfaj, nem is tud más lenni... Mert benne minden reális .. Egy feltétellel. Ha ön szenzualista, s azon a nézeten van, hogy minden, ami érzékletesen, konkrét egyediségében jelenik meg ön előtt, az valóságos. Nem akarok most szólni érzékcsalódásairól, s azokról a trükkökről, melyekkel annyiszor becsapták már önt filmben és filmen kívül. S még igaza is lehetne önnek, ha a film képeinek csak az a jelentésük volna, ami rajtuk éppen látható. Ez esetben viszont sosem lett volnabelőle művészet, csak reprodukció. Az összegyúrt agyag a műterem sarkában csak lehetőség a szobrász számára, hogy valami olyat formáljon belőle, aminek jelentése már nem az agyag; a több kilométer hosszan kígyózó képanyag is csak lehetőség a rendező kezében, hogy olyat formáljon belőle, aminek jelentése már nem a kép, azaz reprodukció, azzal a sok problémát okozó, nem csekély feladattal, hogy ezt a képanyagot neki kell megteremtenie: szobrász, aki maga állítja elő a nyersanyagot is, amivel dolgozni kíván. Képzelje el magát ebben a helyzetben. Ahhoz, hogy meghatározza, milyen legyen ez az anyag, valamiképpen tudnia kell már, hogy mit akar formálni belőle. De azt is tudja, hogy bármit akarna, számolnia kell azzal, hogy ezt csak a filmkamerán keresztül érheti el. Vagyis: ezt az általánosságban megrajzolt képet, hogy „vilkonyodott. A Víz tükrében alámerült a nap”, ön kénytelen lesz egy adott térben, egy konkrét víztükör mellett „megszervezni” a valóságos Nap giccses sugarainak közreműködésével. Az írónak könnyű, mondja ön, csak leírja, hogy „és Júlia bája és szépsége mindenkit elkápráztatott”, s az olvasó már tudja, miről van szó, de honnan vegyen ön egy színésznőt, egy valóságos Júliát, akinek szépsége tényleg elkápráztat mindenkit, s még akikor is, hogyan fejezze ki ezt a káprázatot, csillogó szemekkel, tátott szájakkal, vagy szétálló fülekkel? De azért ne gondolja, hogy az írónak mindig könnyű. Az ilyen általánosság csak pongyolaság tőle, amire a kifejező eszköze, a szó csábítja, ha túlságosan rábízza magát, akárcsak öntől, ha kis filmetűdjében megelégszik majd azokkal a nyúlas-nyálas sugarakkal, amikkel a Nap örvendezteti meg a giccsfestőket alkonyatkor. S mint ahogy már tapasztalta is, a kép természetes adottságain kell túllépnie, hogy képzeletének erejét megmutassa, az író a szavak általánosságán, elvontságán igyekszik túljutni, hogy ugyanazt tegye, mint ön. Csak éppen ellenkező irányba haladnak: egyikük a kép konkrétságából egy általánosabb jelentés felé, másikuk a szavak általánosságából a konkrétum felé. Füst Millán például — nem véletlen említem éppen őt — olyan konkrét érzékletességig jut el verseiben, hogy egy szenzualista, mint ön, azt hinné, csak soronként rájuk kell irányítani a kamerát, hogy képiekben megkapja ugyanazt, amit a költőkifejezett szavakban. Vegyük „forgatókönyvnek” A részeg kalmár című versét. Egy látomásról szól, melyet csak szorongó képzelet, indulatoktól meggyötört álom szül Figyelje meg, hogy ennek ellenére milyen nyugodt tempóban bontakozik ki a kép. Már a kezdő sorok egy szinte érzékelhető fizikai jelenségvilágba helyezik a látomást: „A ködben két banya szidott egy részegest S a köd fölött lassan haladt egy szép szekér ; S vitt két bohó parasztot..„Kezdetben vélem akkor láthatatlanul / Civódtak démonok ...” És: „Ütni kezdtek engemet és szidtak is Az egyik répát hámozott s haját felém hajítá / A másik egy kerek toronyból sandított team S amíg sok rémeset hadart, mit rég tudok Oly testrészét mutatta, mely már ki semmondható” . .. Mit tesz ön ezzel a „forgatókönyvvel”? Hiszen ami benne valóban az 2