Filmvilág, 2017 (60. évfolyam, 1-12. szám)

2017-05-01 / 5. szám

magyar filmvilág Magyar műhely agyar műhely:» Erre ugyan nem készültem, de rögtö­nöztem valamit. Majd az asztalon lévő szövegek közül kellett egyet felolvas­nom. Aztán megszólalt egy hang: jó, köszönjük, majd küldünk értesítést. Egyszer csak jött a levél, hogy menjek be a személyzetishez, Kerekes elvtárs­nőhöz. Felvesznek külsősnek, de tu­dom-e, hogy mától kezdve nekem úgy kell viselkedni, öltözködni az utcán, a villamoson, hogy én a Magyar Televízi­ót képviselem." „Kerpel Róbert az Elektroimpex Kül­kereskedelmi Vállalat segítségével a cambridge-i PAY céggel és szerződést kötött egy négykamerás közvetítő­­kocsi szállítására. Csak az 56-os utcai harcok megszűnte után derült ki, hogy a Nyugati pályaudvar egyik szélső vágányán áll egy tehervagon és rajta a várva-várt PAY kocsi. 1957 február elején végre megérkezett az angol cég hindu mérnöke Mr. Sipahimalani és a Szabadság téri épületben sor került az átvételre, valamint a tanfolyamra. Ezzel nem csak a jó képminőségű mű­sorkészítés lehetősége nyílt meg, de a legújabb technika vonzotta a fiatal mérnököket is. Mindez hozzájárult ah­hoz, hogy Kerpel Róbert külföldön is elismert szakember gárdát tudjon ki­nevelni." - emlékezik az eseményekre Horváth Miklós mérnök. Az MSZMP Politikai Bizottságának 1959 októberi határozata azzal büsz­kélkedett: „a Magyar Rádió és Televízió vezetősége 1957 első felében meg­tisztította az intézményt a szálláscsi­­nálóktól, árulóktól, karrierista ingado­zóktól. Ma a Rádió és Televízió politikai munkatársi gárdája származás, politi­kai és szakmai képzettség, párthűség szempontjából sokkal jobb, mint az el­lenforradalom előtt volt". Ekkor alakult ki a televízió induló munkatársi csa­pata, a stúdiótechnikával foglalkozó szakemberek is 1957 elején kerültek át a televíziós főosztályra. 1957 febru­árjában megindul az „Ipari és kereske­delmi adás" heti öt alkalommal két-két óra időtartamban. Kedden és pénteken a kísérleti műsor­ filmvetítés! „Az, hogy az induláskor a gyártási vo­nalon volt katonák jelentek meg: Járai Béla, Szente László, Baji Tibor, az, hogy a politikai területek élére Kós Béla, Radványi Dezső került, aki az ÁVH mód­szertani osztályáról jött, Ipper Pál, aki ÁVH-s őrnagy volt, az tény. A televízi­óban mindig voltak ilyen típusú ejtőer­nyősök, ez nem a rendszerváltás utáni korszakra jellemző. (...) A kezdeteknél ki kell emelni Zsurzs Éva szerepét. Azt az operatőri, asszisztensi csapatot, mely­ből kiváló vezető operatőrök és rende­zők lettek: Szőnyi G. Sándor, Nemere László, Eck T. Imre, Czabarka György és a többiek. Én 1957 végén érkeztem. Évának volt egy nagyon nyitott, ember­­központú vezetői attitűdje, ami aztán az ő egész rendezői tevékenységének is meghatározója volt és sikereinek zá­loga." (Horváth Ádám) MEGSZÜLETETT A MAGYAR TELEVÍZIÓ! 1957 április végére megérett a helyzet arra, hogy elindulhasson a magyar tele­víziózás. Utólag az 1957. május 1-i ün­nepség közvetítését tekintik a magyar televízió születésnapjának. Az előző napon, április 30-án azonban már volt egy élő közvetítés a Szabadság téri épületből. A televízió három-négy iro­dájának egyikéből kirámolták a bútoro­kat, egy nagy kerek asztalt és öt fotelt tettek be; a Tanácsköztársaság négy veterán harcosa és Randé Jenő rádió­riporter foglalt bennük helyet. Beállí­tottak néhány lámpát meg a közvetítő kocsi három kameráját­­ és az egykori Tőzsdepalota rögtönzött stúdiójában elkezdődött az első magyar tévémű­sor. Beszélgetés régi május elsejékről. Randó Jenő később így emlékezett vissza az adásra: „Vontatottnak, hos­­­szúnak találtam a beszélgetést, s mégis másnap egy ismert művész gratulált a műsorhoz. Azt hittem tréfás, de nagyon is komolyan gondolta, amit mondott: „Ahhoz gratulálok, hogy televíziónk már ilyet is tud." Másnap, május 1-én élő közvetítés volt a Hősök terén rendezett százezres Kádár-nagygyűlésről. A közvetítés ri­porterei Kovalik Károly, Kalmár György, és Szepesi György voltak. Szepesi György erre így emlékezett a Zelei Mik­lósnak adott interjúban: „1957. május elseje, amelyet a rádió természetesen közvetített, de a televízió is jelen volt. Ennek a közvetítésnek az érdekessége az volt, hogy akkori nevén a Gorkij fasor és a Dózsa György út kereszteződésé­ben állt a közvetítő kocsink, és a kocsi­hoz, az én ötletem alapján, odahívtuk Kádár Jánost, és azzal indult a magyar televíziózás május elsejei hivatalos műsora, hogy Kádár János megszólalt." „1957-ben megbíztak egy feladat­tal." - emlékezik Zsurzs Éva rendező. „Benke Valéria kért fel, akkoriban nem nagyon lehetett az ilyesmit visszauta­sítani. A televízió akkor még a rádió egyik osztálya volt csupán. Az volt a feladatunk Métái László kollégámmal, hogy dolgozzunk ki egy műsorrendet, hiszen akkor már három estén is su­gárzott a Magyar Televízió. Elvállaltam, bár azt sem tudtam, mi fán terem a televíziózás. A tervet elkészítettük, s közben engem egyre jobban izgatott, mikor rendezhetek már. Megígérték, ha áll a „stúdió osztály", rendezhetek. Kezdetben sok mindent csináltam. Rendeztem „Élő Újságot", falusi mű­sorokat, készítettem portrékat, például Neményi Liliről és Latabár Kálmánról, különböző irodalmi összeállításokat, vezettem helyszíni közvetítést, többek között a Budapesti Nemzetközi Vásár­ról. Közben tévés fikció tapasztalatai­val, Deme Gábor dramaturg segítségé­vel­ lefektettük a tévéjáték szabályait. Ezt a hályogkovács bátorságával egy nemzetközi konferencián később elő is adtuk. Elfogadták véleményünket, mely így hangzott: „a tévédráma olyan, elsősorban a lélektan eszközeivel dolgozó kamara jellegű drámai mű, amelyet a televíziós kamera optikája közvetít a képernyő kevésszámú, az élmény kollektivitásától megfosztott, intim nézőközönséghez. Emlékszem, öt rendezőből, hat operatőrből, egy díszlettervezőből és a három bemon­dólányból, Takács Marika, Tamási Esz­ter és Lénárt Jutka állt a csapat. Volt egy PAY közvetítő kocsink. Két opera­tőri stáb dolgozott rajta. Az egyik Nagy József, Varga Vilmos, Mestyán Tibor, a másik Mezei István, Kocsis Sándor, Sík Igor. Rendezőink: Mihályfi Imre, Deák István, Katkics Ilona, Kende Márta. A díszlettervező Kézdy Lóránt volt. Az irodalmi és drámai osztályt Cserés Mik­lós dr. vezette, és ott dolgozott Szűcs Bandi is, aki később a vezetője lett. A gyermekosztályon Szőnyi G. Sándor dolgozott dramaturgként, és később nevezték ki rendezőnek. Kerpel Róbert mérnök a műszaki részleget vezette, és elintézte, hogy kapjon a televízió öt tévékészüléket, hogy otthon is néz­hessük az adást, mert erre nekünk nem volt pénzünk. Szerveztünk egy kirán­dulást a Gerecse hegységbe az opera­tőrök és a rendezők számára, hogy lás­suk a bécsi tévéadást, mert kiutazásról akkoriban szó sem lehetett." [Folytatjuk) | | 17 IliIlimiLI műhely, m

Next