Filológiai Közlöny – X. évfolyam – 1964.

3–4. szám - Vita, szemle - Szabó Zoltán: Gramatica limbii romîne

A főnévről szóló fejezetben például ismerteti a főnév mondattani funkcióit, morfológiá­ját, képzési szabályait. Ez utóbbiban egyszerre tárgyalja a funkcionális, szemantikai és az etimológiai szempontokat. Főnév, melléknév, és determináns fejezetei után, az igei mag főfejezete következik. Az általános szerkezetekről és a jellemzőkről szóló fejezetben általános nyelvészeti alapról vilá­gítja meg a spanyol ige különféle adatait, majd történeti útját vázolja röviden. Indokolatlanul sokszor állítja szembe a latinnal, amit könyve egyéb részeiben nem tesz. Ezt még az sem indokolja, hogy a spanyolban a verbális rendszer áll legközelebb a latinhoz. Nincs mód arra, hogy könyve minden részletét ismertessük. Igenevek, körülírt igerago­zási formák, a kijelentő mód, valamint átmenete a kötőmódba (subjuntivo) következnek. Mindig van strukturális oppozíció és mindig szerepel nyelvtörténet. Az igei névmások és az adverbium leíró ismertetése után Criado de val Beszédelemzés módszertana címen függelékszerű nagyságrendben ismerteti az antropológiai nyelvészet néhány munkamódszerét. Az igen értékes, de vázlatszerűen rövid mondatintonációs táblázat után hat szituációs dialógust ír le. Mindegyik párbeszédben közli a szöveget, az intonációt, a szituá­ciót, a kontextust és a gesztikulációt. Criado de Val nyelvtana­— mint említettük — tudatosan eklektikus jellegű. Éppen ezért sokat markol és keveset fog. Érdeme, hogy mégiscsak megpróbált a mondatból kiindulni, és az első, bár bizonytalan lépéseket megtette ezen az úton. Ha nem nyelvészeti igénnyel közelí­tünk művéhez — ami felette nehéz követelmény — feltétlen érdeme, hogy a hagyományos leíró nyelvtanokkal összehasonlítva, legalább modern köntösben és bizonyos mondat-központiság igényével, itt-ott sikerével is került megírásra, vagyis az oktatás számára szolgáló gyakorlati kézikönyvnek tekinthetjük. Fülei-Szántó Endre Gramatica lim­bii romíné. Editia a II-a revazutà çi adáugilá. Bucuresti Editura Academiei Republicii Populare Romíne 1963. vol. I. 437 I., vol. II. 588­­.­­ A román akadémiai leíró nyelvtan első kiadásához (1954.) viszonyítva a második bőví­tett és módosított változat anyaga híven tükrözi a román grammatikai kutatások fejlődését A második kiadást ugyanis úgy foghatjuk fel, mint ami következménye és oka is a leíró nyelv­tani kutatások gyarapodásának. Következménye, mert az 1954 óta folyó és imponáló eredmé­nyeket felmutató grammatikai vizsgálatok egyenesen szükségessé tették egy új leíró nyelvtan megjelenését. De az új nyelvtan egyúttal ok is olyan értelemben, hogy — amint az Al. Graur akadémikustól, a grammatikát szerkesztő munkaközösség vezetőjétől írt előszóból is meg­tudjuk — a már jó néhány évvel ezelőtt tervbe vett új nyelvtan megírása érdekében előzetes kutatások, tanulmányozások folytak, és ezek eredményeit nagyrészt a Studii de gramatica (I. 1956. II. 1957. III. 1961.) című külön kiadványban közölték. Az új leíró nyelvtan tervét még 1959-ben közzé tették (1. Limba romina VIII. 4. sz., 39—45.), hogy minél szélesebb körben meg lehessen vitatni. Az új kiadás speciálisan román nyelvtudományi érdekű módosításain kívül olyan változtatásokat is tartalmaz, amelyeknek elvi és módszertani jelentősége van. Ismertetésünk­ben, természetszerűleg, inkább ezek részletezésére kerítünk sort. A második kiadásból elmaradt a nyelvelméleti bevezető (a nyelv lényege, a román nyelvirodalom története, a nyelvtanok szerkesztésének általános kérdései). Ehelyett az új bevezetőben csak az olyan fontos és valóban odatartozó kérdéseket tárgyalják mint az alaktan és a mondattan viszonya, valamint a nyelvtan kapcsolata a hangtannal, lexikológiával, szó­alkotástannal és helyesírással. Egészen rövid, de mindenféleképpen szükségszerű elméleti fejtegetéseket találunk az alaktan és a mondattan bevezetőjében is. Ilyenek például a szófa­jokra (I. 29—34.) vagy még inkább a mondattan tárgyára (II. 8—9.), a mondat és ítélet viszo­nyára (II. 17—8.) vonatkozó részletek. Az előbbinél is számottevőbb változtatást jelent az új nyelvtan szerkezete. Az első kia­dás négy részt foglal magában: a lexikológiát, hangtant, alaktant (ezen belül a szóalkotástant is) és a mondattant. Az új kiadás az előszót és a bevezetőt nem számítva két nagy részre, alak­tanra és mondattanra oszlik. A mondattanba beleépül az írásjelek használatát tárgyaló külön rész. Ezután következik az egész nyelvtant záró összefoglalás, amely három fejezetet tartal­maz: a román nyelv nyelvtani szerkezetének jellemző sajátosságai, a román nyelv eredetisége a nyelvtani szerkezet szempontjából, a mai román nyelv nyelvtani szerkezetének fejlődési tenden­ciái.

Next