Filológiai Közlöny – XII. évfolyam – 1966.
1–2. szám - Közlemények - Galla Endre: Petőfi kínai fogadtatása
Pai Mang fordításai — a Lu Hsünéihez hasonlóan — Petőfi korai korszakából való rövidebb, romantikus-népies hangvételű dalok átültetései voltak, mint pl. a Fekete kenyér, Vadonban, Fa leszek, ha ... ,A borozó, Az erdőnek madara van . . . stb. A fordítások a tartalmilag többnyire pontatlan német alapszövegeket követik, de formai megoldásaikból még hiányzik a Lu Hsün-i fordítások szigorú mértéktartása, ökonómiája. Mégis, Pai Mang fordításai közül egy szinte országos népszerűségre tett szert: ez a korábban már többektől is fordított Szabadság, szerelem című vers volt, amely azonban csak később került a nyilvánosság elé. Lu Hsün emlékező írásában jelent meg nyomtatásban. Pai Mang kitűnő érzékkel régi irodalmi nyelvre, s a klasszikus prozódia szabályai szerint fordította le a kis verset, miáltal maradéktalanul sikerült érzékeltetnie az eredeti tömörségét, kerekségét. Petőfinek mint a szabadság és szerelem költőjének neve és ars poeticája végeredményben ezen a fordításon keresztül tudatosult a kínai olvasók legszélesebb rétegeiben. Petőfi életrajzának és verseinek fordításához fűzött jegyzeteiből azonban arra lehet következtetni, hogy a forradalmár Pai Mang többet is megsejthetett Petőfi költészetének lényegéből, mint amennyire ezt a rossz német interpretáció lehetővé tette, s kihallotta belőle a plebejus forradalmár, a népköltő hangját is. Talán a német szöveg „nemzeti költő" (Nationaldichter) kifejezését is ezért akarta a kínaiban min-chung shih-jen [20.] „a néptömegek költője" formában visszaadni — amint erről Lu Hsün megemlékező cikkéből értesülünk. Sajnos, korai halála megakadályozta abban, hogy — forradalmár voltánál, költői és emberi alkatánál fogva — a legpotenciálisabb kínai tolmácsolójává váljék Petőfi költészetének.14 Vele egyidőben — s ugyancsak Lu Hsün Petőfi-fordításainak iniciatívájára — kezdett el érdeklődni Petőfi iránt egy másik, akkor még ismeretlen nevű fordító, Sun Yung (sz. 1902) is, aki fordítói tevékenységét úgyszólván kizárólag a kelet-európai kis népek (bolgárok, lengyelek, magyarok) irodalmainak szentelte. Petőfitől elsőnek mindjárt a János vitézt fordította le — mégpedig eszperantó nyelvű alapszövegből. Fordításával ő is Lu Hsün folyóiratánál, az Áradatnál jelentkezett, 1929-ben. Petőfi nagyobb művéről lévén szó, Lu Hsün tüstént felfigyelt a fordításra, javasolta szerzőjének a mű külön kötetben történő megjelentetését, s egyben magára is vállalta a kézirat gondozásának és a kiadatásnak feladatát, így Lu Hsün szerkesztésében és utószavával jelent meg a kötet 1931-ben, Sanghajban.15 De, hogy a kiadás nem ment könnyen, s Lu Hsünnek mennyi személyes fáradozásába került, amíg vállalkozását az ismeretlen fordító munkájától vonakodó kiadókkal szemben siker koronázta, arról Sun Yunghoz írott levelei érzékletesen tanúskodnak. „Sanghaj az erőviszonyok és a haszon városa . . . emellett Petőfi is, én is balszerencsés időkben születtünk. Én a Baloldali Írók Ligájának tagjaként most erős nyomás alatt vagyok ..." — írta pl. egyik levelében. Levelei, valamint a fordításhoz írott utószava nemcsak értékes kor- és irodalomtörténeti adalékok, hanem ismételten bizonyítják Petőfi iránti vonzódását is.16 A János vitéz fordításának korabeli visszhangjáról nincsenek adataink. A fiatal fordító e szinte első munkája természetesen nem lehetett egyenértékű művészi teljesítmény az eredetivel — de mint fordítás egészében a korabeli kínai fordítások színvonalán mozog. Még a Kuomintang-időszakban, 1945-ben megjelent második kiadása is, a Kínai Népköztársaságban pedig — mint alább még szó lesz róla — számos kiadást ért meg. A János vitéz lefordítása után Sun Yung rendszeresen foglalkozott Petőfivel. Fordításaiban javarészt magyarországi eszperantó nyelvű kiadványokra — köztük a Literatura Mondo c. színvonalas világirodalmi folyóiratra — támaszkodott, amelyekhez hazai eszperantistáink révén jutott. Petőfi-versfordításaiból a harmincas évek folyamán több ízben is adott közre szemelvényeket. A negyvenes évek elejéig már mintegy félszáz Petőfi-verset fordított kínaira — s a legtöbb Petőfi-vers kínai megszólaltatása végeredményben az ő nevéhez fűződik. Fordításainak külön kötetben való megjelentetésére azonban csak a Kínai Népköztársaság megalakulása után gondolhatott.17 Pai Mang és Sun Yung fellépésével már valóságos Petőfi-kultuszról beszélhetünk a húszasharmincas évek Kínájában. A költőről megjelenő cikkek, ismertetések zöme azonban még mindig többnyire fordítás, a legjobb esetben kommentált átdolgozás. A népszerűsítők közt a kínai irodalomban ismert és ismeretlen nevekkel egyaránt találkozhatni. De olyanok is lerótták tiszteletüket a magyar költő előtt — ha csak egy-két versének fordításával is — akik, mint pl. Lin Yu-tang [21.], egyáltalán nem tartoztak a „kis és elnyomott nemzetek" irodalmainak népszerűsítői közé. Egy-egy Petőfi-versnek több fordítója is akadt, amiből egyként követ 11 Pai Mang és Petőfi kapcsolatáról részletesebben írtam Pai Mang és Petőfi c. dolgozatomban. (Filológiai Közlöny 1962. 3—4. sz., ill. Pai Mang und Petőfi. Acta Orient. Hung. XV. Fasc. 1—3 1962. 119—124. Bibliográfiát 1. u. ott. 15 Pei-to-fei San-ta, Yung-kan-te Yueh-han. [46.] Sanghai 1931. 113. — A kínai fordítás alapjául szolgáló eszperantó szöveg egyébként Kalocsay Kálmán munkája: Aleksandro Petőfi, Johano la brava. Bp. 1923. 18 Vö. Lu Hsün shu-chien, [47.] Lu Hsün levelei. Peking 1952. I—II. 224—235. Kínaiul: 17 Sun. Yung Petőfivel való megismerkedéséhez, valamint Petőfi-fordításainak történetéhez vö. első Petőfi-kötetének előszavát. (P'ei-to-fei shih sse-shih shou. Petőfi 40 verse, Sanghai 1951.)