Filológiai Közlöny – XIX. évfolyam – 1973.
3–4. szám - Tanulmányok Petőfi Sándor emlékére – születésének 150. évfordulójára - Gál István: Babits Petőfi világirodalmi rangjáról
Babits Petőfi világirodalmi rangjáról GÁL ISTVÁN Alig van a modern magyar irodalomban még egy írásmű, amely nagyobb vihart váltott volna ki mint Babits Petőfi és Arany c. tanulmánya. És alig van félreértettebb mű, mint ez. Babits Petőfi képe ezzel rögződött meg anélkül, hogy egyre finomodó és gazdagodó Petőfi-arcképének változatait szembesítették, vagy akár egymás mellé sorakoztatták volna. Pedig aki csak Petőfivel, Aranynyal, Adyval vagy Babitscsal foglalkozott, nem kerülhette ki a magyar kritika történetének ezt a szomorú epizódját. Nincs a magyar kritikatörténetben még egy olyan rövid írás, amely ilyen terjedelmes irodalmat hívott volna létre. A Nyugat egyes munkatársai, de inkább csak Babits közvetlen barátai, mellette vallottak színt, de a támadók és bírálók széles skálája elemezte, ítélte el és rótta föl azt a sebtében odavetett fiatalkori könyvkritikát. Ellenfelei között képzett marxista tekintélyek és azok tanítványai éppúgy előfordulnak, mint a nemzeti klasszicizmus konzervatív megfogalmazói és követői. Aczél György és Illyés Gyula ünnepi beszédei későbben hangzottak el, mint ahogy a születése 150. évfordulójára készült irodalom, éspedig mind könyvek, mind cikkek nagy száma, sajtó alá került és így a hivatalos állásfoglalás, mely Babits Petőfi mellett való álláspontjának jelentőségét hangsúlyozza az ellenforradalmi korban, már nem lehetett hatással az évforduló kiadványaira. Pedig Illyés már évekkel ezelőtt fölhívta a figyelmet az igazságra. A jugoszláviai Híd c. folyóirat munkatársa fordult hozzá ezzel a kérdéssel: ,,Babits Mihály költészetszemlélete nyilván nem a Petőfiéhez áll legközelebb, mégis furcsa, ahogyan Aranyt szembeállította Petőfivel . . . Erre nehéz magyarázatot adni. — Jó, hogy ezt mondtad, mert erre koronatanúként válaszolhatok. Beszéltem Babitscsal éppen erről a kérdésről is. Tudnunk kell, hogy Babits húszegynéhány éves korában írta ezt a tanulmányt, — de később egyáltalán nem ezt vallotta. Amit ebben írt, az majdnem játék volt, a szecessziós kor divatja: megjátszani az ellenkezőjét annak, amit a többiek gondolnak. Abban igaza volt, hogy Arany tekintete olyan feldúlt, hogy a Baudelaire-é se különben, s hogy Petőfi, a szertelen, a barrikádokról álmodó, szokásaiban, becsületességében, házassági hűségében, mindenben típusa a szecessziós kor ábrázolta polgárnak . Babitsnak ezt a tanulmányát nagyon a helyére kell tenni, írt ő Petőfiről másként is, Petőfi koszorúi című versében. Az az ő igazi véleménye." Illő, hogy ezt a munkát megkíséreljük elvégezni, ennek a műveletnek ugyanis két haszna is lesz: Petőfi tisztelői, hódolói sorába egy nagy magyar ! Hornyik Miklós: A világosság szürrealistája. Híd (Újvidék) 1968. 7 — 8. sz. 821.