Filológiai Közlöny – XIX. évfolyam – 1973.

3–4. szám - Tanulmányok Petőfi Sándor emlékére – születésének 150. évfordulójára - Gál István: Babits Petőfi világirodalmi rangjáról

Babits Petőfi világirodalmi rangjáról GÁL ISTVÁN Alig van a modern magyar irodalomban még egy írásmű, amely nagyobb vihart váltott volna ki mint Babits Petőfi és Arany c. tanulmánya. És alig van félreértettebb mű, mint ez. Babits Petőfi­ képe ezzel rögződött meg anélkül, hogy egyre finomodó és gazdagodó Petőfi-arcképének változatait szembesí­tették, vagy akár egymás mellé sorakoztatták volna. Pedig aki csak Petőfivel, Aranynyal, Adyval vagy Babitscsal foglalkozott, nem kerülhette ki a magyar kritika történetének ezt a szomorú epizódját. Nincs a magyar kritikatörténet­ben még egy olyan rövid írás, amely ilyen terjedelmes irodalmat hívott volna létre. A Nyugat egyes munkatársai, de inkább csak Babits közvetlen barátai, mellette vallottak színt, de a támadók és bírálók széles skálája elemezte, ítélte el és rótta föl azt a sebtében odavetett fiatalkori könyvkritikát. Ellen­felei között képzett marxista tekintélyek és azok tanítványai éppúgy előfor­dulnak, mint a nemzeti klasszicizmus konzervatív megfogalmazói és követői. Aczél György és Illyés Gyula ünnepi beszédei későbben hangzottak el, mint ahogy a születése 150. évfordulójára készült irodalom, éspedig mind könyvek, mind cikkek nagy száma, sajtó alá került és így a hivatalos állásfoglalás, mely Babits Petőfi mellett való álláspontjának jelentőségét hangsúlyozza az ellen­forradalmi korban, már nem lehetett hatással az évforduló kiadványaira. Pedig Illyés már évekkel ezelőtt fölhívta a figyelmet az igazságra. A jugoszláviai Híd c. folyóirat munkatársa fordult hozzá ezzel a kérdéssel: ,,Babits Mihály költészetszemlélete nyilván nem a Petőfiéhez áll legközelebb, mégis furcsa, ahogyan Aranyt szembeállította Petőfivel . . . Erre nehéz magya­rázatot adni. — Jó, hogy ezt mondtad, mert erre koronatanúként válaszolhatok. Beszéltem Babitscsal éppen erről a kérdésről is. Tudnunk kell, hogy Babits húszegynéhány éves korában írta ezt a tanulmányt, — de később egyáltalán nem ezt vallotta. Amit ebben írt, az majdnem játék volt, a szecessziós kor divatja: megjátszani az ellenkezőjét annak, amit a többiek gondolnak. Abban igaza volt, hogy Arany tekintete olyan feldúlt, hogy a Baudelaire-é se különben, s hogy Petőfi, a szertelen, a barrikádokról álmodó, szokásaiban, becsületességé­ben, házassági hűségében, mindenben típusa a szecessziós kor ábrázolta polgárnak . Babitsnak ezt a tanulmányát nagyon a helyére kell tenni, írt ő Petőfiről más­ként is, Petőfi koszorúi című versében. Az az ő igazi véleménye."­ Illő, hogy ezt a munkát megkíséreljük elvégezni, ennek a műveletnek ugyanis két haszna is lesz: Petőfi tisztelői, hódolói sorába egy nagy magyar ! Hornyik Miklós: A világosság szürrealistája. Híd (Újvidék) 1968. 7 — 8. sz. 821.

Next