Filológiai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1977.
4. szám - Szemle - A mai orosz irodalomtörténeti problémák (Kámán Erzsébet)
gondolkodás rendjében. József Attilának Isten-köpése (a föld), de a felsorolt összes finnugor és keleti változatok ebben az ősi, mitológia előtti képzetkörbe tartoznak. Abbahagyom az adatok sorjáztatását, lényegeset úgysem adtam hozzá a magyar irodalom tárgytörténetének állagához. Az orientalisztikához viszont, sajnos, nem értek, így van vele magyar kutatóink túlnyomó része, éppen ezért szerettük volna, ha a szerző héber szemelvényeit mindenütt (pl. a 240-241. lapon is) lefordítja magyarra. Ez utóbbi helyen pl. Tinódi (Sokféle részögösről) forrásának típusáról van szó: engem nagyon érdekelt volna a héber textus értelme. Meg kell köszönnünk másfelől azokat a részletes életrajzi és tudományos méltatásokat, amelyeket szerzőnk a nagy magyar zsidó tudósokról nyújt (Heller Bernát, Lőw Immánuel, Kolbach Bertalan, Pfeiffer Izsák). Sokat tanultunk belőlük, mert az embert és a tudóst egyaránt bemutatják, és szemléletesen érzékeltetik az említettek tudományos murdkásságának olykor rendkívüli méreteit. Scheiber Sándor ebben a vonatkozásban is méltó utódjuk, hisz dolgozatainak Dán Róbert készítette jegyzéke 1142 számot ölel fel 1974-ig. Két kötetét, úgy vélem, gyakran forgatjuk majd repertóriumként is. Bán Imre A mai orosz irodalomtörténeti problémák Возникновение русской науки о литературе, Москва, 1975.; Академические школы в русском литературоведении, Москва, 1975; В. И. Борщуков: История литературы и современность. Методологические проблемы изучения истории русской советской литературы, Москва, 1972. Az irodalomtudomány története, az irodalomkutatás módszertani problémái, a marxista irodalomtudomány és más irodalomkutatási módszerek egybevetése egyre inkább központi témává válik a mai szovjet irodalomtudományban. Nemrégen egymás után jelent meg két kötet az orosz irodalomtudomány kialakulásáról és fejlődéséről a XVIII. és XIX. században, amelyek a moszkvai Világirodalmi Intézet munkaközösségében és ugyanannak a szerkesztő bizottságnak irányításával készültek. Az első kötet - miután áttekinti a középkorban és a XVII-XVIII. században az irodalmi fogalmak változását - a XIX. század elején gyors fejlődésnek indult filozófiai, történeti, poétikai irányzatokkal foglalkozik. Érdekessége, hogy bőséges válogatást nyújt az írók - romantikusok és realisták kritikai és elméleti írásaiból, feljegyzéseiből, koruk irodalmi vitáiról. Érdekesen aktuális módon, a most kialakuló irodalomtudományi ág, a mai irodalmi folyamat tanulmányozása szempontjából vizsgálják V. Bjelinszkij kritikai munkásságát. A tanulmány kiemeli a nagy kritikus írásaiban azokat az elméleti, módszertani problémákat, amelyek lehetővé tették, hogy a múlt és a kortárs irodalmat együtt vizsgálhassa, sőt főképpen kora irodalma folyamatát tanulmányozza a múlt tapasztalatának figyelembevételével. A második kötet szerzői a XIX. század közepén kialakult és az orosz egyetemeken kifejlődött irodalomtudományi irányzatokkal foglalkoznak. Az úgynevezett akadémikus iskolák ismertetése terén sok tekintetben úttörő, a tudomány története szempontjából hézagpótló munkát végeznek. Már a bevezető tanulmányban vitába szállnak azzal a hagyományossá vált gondolattal, hogy a forradalmi demokraták irodalomkritikai munkássága és a századfordulón kialakuló marxista művészi koncepciók közötti periódusban az irodalomtudomány terméketlen és válságos periódusa húzódott. Céljuknak tekintik, hogy az akadémikus irodalomtudomány hagyatékát objektívan értékeljék és annak pozitív eredményeit rendszeresítsék. Négy ilyen iskoláról számolnak be a kötet szerzői: a mitológiai (a XIX. század 40-60-as évei), a kultúrtörténeti (70-es évek - századforduló), összehasonlító történeti (1880 - század eleje) és pszichológiai iskoláról (1860 - XX. század eleje). A keletkezésük története, a nyugati indíttatások és az orosz sajátosságok és igények bemutatásán, neves művelőik munkássága elemzésén keresztül összefüggő képet kapunk az orosz társadalom szellemi életéről, az egyetemi tudományos körök és a nagy folyóiratok irodalmi és politikai vitáiról, az egyetemek szerepéről az ország kulturális életében. Külön fejezet foglalkozik az 50-70-es évek