Filológiai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1978.
1. szám - Tanulmányok - Kéry László: Eszmék, eszmények, tévedések D. H. Lawrence gondolatvilágában
TANULMÁNYOK Eszmék, eszmények, tévedések D.H. Lawrence gondolatvilágában KÉRY LÁSZLÓ D. H. Lawrence az imperializmus Angliájának romantikus ellenzékéhez tartozott. Eszmetörténeti ősei és rokonai minden korok irracionalistái és a kultúra értékét tagadó filozófusai, írói, látnokai közt keresendők. Egészen nyilvánvaló Nietzsche hatása, de kétségtelen érintkezési pontokat találni az irracionalizmus, az életfilozófia más képviselőivel is. Klagesnek az a koncepciója, amely szerint a szellem ellensége és elnyomója a léleknek, nem lehetett idegen Lawrence-től. Freudot viszont túlságosan is racionalistának tartotta, s ha át is vette gondolatainak és terminológiájának egy részét, tanításai lényegét elutasította. Jung bizonyára közelebb állt hozzá, s kimutathatók némi párhuzamok az egzisztencializmus XX. századi megalapítóival is. Hatással volt rá a keleti filozófia, különösen a teozófia közvetítésével. De minden hatásnál és párhuzamnál döntőbb Lawrence szélsőséges irracionalista alapmagatartása, hite az ösztönösség és az intuíció erejében, szembefordulása az értelemmel és a modern tudománnyal. Az emberi lényeget az elszigetelt egyéni pszichében — annak is elsősorban tudattalan, animális rétegében — és az ösztönösség szintjén létrejövő interperszonális kapcsolatokban vélte felismerni, s egyre makacsabbul ragaszkodott ahhoz a tévhithez, hogy az emberi értékek csakis olyan szférákban valósíthatók meg, amelyek kívül esnek a társadalmi viszonyokon. A lawrence-i hiedelemben kibékíthetetlen ellentét támad az élet — annak ösztönösegyéni, illetve egyének közötti megvalósulása — és a társadalom között. Az élet, a teljes élet, szerinte a legnagyobb dolog a világon. De megvalósíthatatlan nemcsak az adott, hanem bármilyen szervezett társadalom kereteiben. Egyik cikkében azt írja: „Félre kell állnunk. S ha sokan félreállnak, egy új világban állnak; elkövetkezik az emberek új világa."1 Létre kellene tehát jönnie egy közösségnek a társadalmon kívül, amelyet nem anyagi rugók mozgatnak.2 Utópista álmodozók régi ábrándja újabb változatban. Vissza kellene szerezni az aranykor édenkerti boldoságát (nem hiába adta egyik festményének ! "We must stand aside. And when many men stand aside, they stand in a new world; a new world of man has come to pass." „Democracy", Phoenix. The Posthumous Papers of D.H. Lawrence. (Szerk. EDWARD D. McDONALD.) London, 1936, 718. 2 Vö. The Collected Letters of D.H. Lawrence. (Szerk. HARRY T. MOORE.) London, 1962. 314., 307., 311. és köv. lapok, valamint más helyek.