Filológiai Közlöny – XXXV. évfolyam – 1989.

1. szám - Tanulmányok - Magyar Miklós: Narratív perspektíva és műelemzés

TANULMÁNYOK Narratív perspektíva és műelemzés MAGYAR MIKLÓS :,[...] a nézőpont [. . .] központi kér­désnek számít a műalkotások kompo­zícióját illetően." B. Uszpenszkij A narratív perspektíva kérdéseivel foglalkozni két okból is indokolt és időszerű. Míg a nemzetközi szakirodalom immár szinte áttekinthetetlenül gaz­dag e tekintetben, ám mind terminológiai, mind koncepc­ióbeli egyetértés nél­kül, addig a hazai kutatások eddig publikált eredményei sem a kritikusok, sem az alkotó művészek figyelmét nem irányították erre a problémára kellőkép­pen. Pedig a nézőpont kérdésének megoldásával nem csupán a művész intuitív vagy tudatos elbeszélő művészetének kulcsát tartjuk a kezünkben, de az írói látásmód, sőt a művész világképének megfejtéséhez is kiindulópontot kapunk. Ám a „nézőpont" tanulmányozása mindjárt a kiindulásnál problemati­kus, és ha nem akarunk mindvégig a félreértések zsákutcájában időzni, magát a terminológiát kell tisztáznunk. ,,A nézőpont-technika szerint a regényíró valamilyen módon belehelyez­kedik valamely szereplője gondolataiba, hogy felfedje számunkra a valóságot, amelyet nem egyformán világít meg, hanem perspektívába helyez" — mondja Michel Raymond.­ Raymond azt a típusú kritikát képviseli, amelyik csupán a szereplők tudatába helyezett nézőpont kérdéseivel foglalkozik, más szóval a ,,mindentudó" írói magatartás elvetését érti a fogalmon. Ugyanakkor a tágabb értelemben vett nézőponttechnikába az írói magatartás tanulmányozása is beletartozik: ,,Már az elbeszélés művészete megszületésének pillanatában fel­merül — tudatosan vagy nem tudatosan — a »nézőpont« problémája, amelyet a szerző, a narrátor vagy a szöveg elmondója alkalmaz" — írja Bruce Morris­sette amerikai kritikus.2 A továbbiakban a nézőpont fogalmát ez utóbbi, tágabb értelemben hasz­náljuk. 1 Michel Raymond: Crise du roman. Dès lendemains du naturalisme aux années vingt. Paris 1966. 299. 1. 2 Bruce Morrissette: De Stendhal à Robbe-Grillet. Modalités du „Point de vue". — In: Cahiers de l'Association Internationale des Etudes françaises. XIIIe Congrès de l'Association, 25 juillet 1961. 145. 1. Robert Weimann egy újabb terminológiai zavarra hívja fel a figyelmet: „A »nézőpont« két különböző összefüggésben használatos. Először a szerző alapállásával vagy eszméjével kapcsolatosan használják, másodszor az elbeszélés módjával kapcsolatban. Az első jelentésben pl. hivatkoznak a szerző ironikus, szenvtelen vagy együttérző nézőpontjára vagy hasonlókra [. . .]. A második jelentésben arra a fel­fogásra hivatkoznak, amelynek közvetítésével a történet anyagát közlik — első személyű megfigyelés, megfigyelő első személyben, szerző-megfigyelő és mindentudó szerző. El lehet kerülni a zavart, ha a nézőpont kifejezés használatát szigorúan az első jelentésre használjuk, az «elbeszélés középpontja« kifejezést használjuk a második jelentésre." (Retorika és struktúra a »nézőpont«-ban. Kritika a regény perspektívájának formalista felfogásáról. — In: Helikon, 1971/1. 35. 1.) Jegyezzük meg, hogy Weimann disztinkciója csak fokozza a már amúgy is meglevő zűrzavart a terminológia használatában. 1 Filológiai Közlöny 89/1­1

Next