Magyar Filozófiai Szemle, 1973

1–2. szám - N. Tertulian: Bevezetés Lukács György esztétikájába

BEVEZETÉS LUKÁCS GYÖRGY ESZTÉTIKÁJÁBA. N. TERTULIAN Lukács György ,,Esztétiká"-ja máig sem talált kellő méltatásra. Vagy talán az első megjelenés óta eltelt nyolc esztendő („Die Eigenart des Ästhetischen", I. Teil, 2 Halbbände, Luchterhand Verlag 1966) túlságosan rövid idő volna ahhoz, hogy Lukács rendszerező esztétikai művét a maga reális dimenzióiban megértsék és mélyreható jelentéseit érdeme szerint felszínre hozzák? A mű terjedelmi monumentalitása — több mint 2000 oldal — csupán részben magya­rázhatná e helyzetet. Szigorúan elméleti vagy tisztán ideológiai szempontból többféle oknak is különleges érdeklődést kellett volna ébresztenie Lukács főműve, opus mag­numa iránt. Hadd említsünk csupán kettőt a leglényegesebbek közül: egy egyetemes filozófiai koncepció meghatározó szerepének fölmérési lehetőségét (elsősorban egy általános ontológiát és episztemológiát) egy rendszeres esz­tétikai tételezésmód érdekében, és az esztétikának mint tesztnek a jelentő­ségét a marxizmus heurisztikus funkciójának ellenőrzésére. Ebből a szempontból Lukács műve egységes ideológiai összefoglalója szá­zadunk intellektuális történetének. Ifjúkori esztétikájának nem is oly régen fölfedezett kézirata, melyet a szerző 1911 —1912-ben Firenzében vetett papírra in nuce, és amelyet 1912—1914 között Heidelbergben állított össze töredé­kesen és nem is publikálta, a problémát új megvilágításba helyezi.­­A „Heidel­berger Ästhetik" kéziratát „A művészet társadalmi története "c. munka köz­ismert szerzője, Arnold Häuser őrizte, aki az első világháború, majd a Magyar Kommün idején a Lukács köré csoportosuló értelmiségiek köréhez tartozott. Arnold Häuser a kéziratot visszaszármaztatta a szerzőnek Mészáros István útján, aki a budapesti egyetem esztétikai tanszékén Lukács tanársegéde volt, ma a sussexi egyetemen professzor; a kézirat egy másolatát Lukács ez év tavaszán a rendelkezésünkre bocsátotta.) Mind ez ideig egyetlen mű utalt e­ l A jelen tanulmányt a szerző 1971 tavaszán írta, miután Lukács Györgytől meg­kapta a fiatalkori esztétika ama töredékeit, amelyeket Mészáros István adott volt át. A tanulmány tehát kizárólag az akkor ismert fejezetekre támaszkodik, különösen ket­tőre: „Das Wesen der ästhetischen Setzung" és „Die Subjekt-Objekt-Beziehung in der Ästhetik". Lukács György halála után az említett kézirat további töredékei kerültek felszínre: négy új fejezet. Ma már világos, hogy Lukács György fiatalkori esztétikájának kidolgozása két szakaszra bomlott. Az első szakaszban azt a három feje­zetet írta meg, amelyet a „Philosophie der Kunst" című változat foglal össze. A második fázisban viszont a problémák új szerkesztésben való tárgyalását találjuk. A jelen tanul­mányban elemzett két fejezet a „Kiadatlan esztétika" megírásának második szakaszába tartozik. Az egész kézirat tanulmányozásával és elemzésével a szerző a jövőben kíván foglalkozni. (A Szerző megjegyzése.) * A cikk 1971 augusztusában jelent meg a bukaresti „Viata Romaneasca" folyó­iratban. — Szerk.

Next