Magyar Filozófiai Szemle, 1978
3. szám - Novák Zoltán: A Vasárnap Társaság
konstans, a Vasárnap Társaság időszakában is érvényesülő elemeit vázoljuk fel, Lukács György „Balázs Béla és akiknek nem kell" c.24 tanulmánykötetének a fényében. A kötet különböző időszakban született Lukács-tanulmányokat tartalmaz és arra tart igényt, hogy átfogja Balázs addigi írói-költői pályáját. A tanulmányok összegyűjtésének, kiegészítésének és kiadásának a gondolata Lukácsban már 1916 nyarán felvetődött, az előszó 1918 februárjában való megírásával a kötet anyaga össze is állt. Balázs Béla naplóiban pontosan nyomon tudjuk követni a kötet sorsát, létrejöttének folyamatát.25 A kötettel kapcsolatos megjegyzéseink csak a Vasárnap Kör időszakában született Balázs-művekkel foglalkozó Lukács-tanulmányokat érintik, ezeknek is elsősorban csak az eszmei-filozófiai vonatkozásait.26 Úgy hisszük, hogy az eszmei-filozófiai vonatkozások kiemelése részünkről egyáltalán nem önkényes. Lukács — a szellemtörténeti metodológiával teljesen összhangban — nem a szokásos műkritikusi feladatot kívánta ellátni, hanem a művekben megfogalmazott világkép eszmei, történetfilozófiai jellemzését és értelmezését akarta megvalósítani. A kötet mondanivalójának — mindenekelőtt az Előszónak — egyik központi problémája a Babits Mihállyal való vita27. Lukács Balázs Béla fogadtatását illetően Babitscsal szemben hangsúlyozza, hogy itt nem a költői értékekről folyik a vita, hogy itt két erkölcsi világfelfogás áll szemben egymással. Lukácsék „politikai inkognitója" — a már jelzett társadalmi helyzetük és a korabeli Magyarország politikai irracionalizmusa miatt — tudatosan vállalt magatartás volt; ők a korabeli Magyarországgal való teljes szembenállásukat ezért elsősorban az etika szférájában fogalmazzák meg, két motívumot különösen hangsúlyozva: a meggyőződés fontosságát, illetve a kompromisszumok elutasítását. A Lukács és Babits közötti vitában is szociális, politikai és világnézeti ellentétek feszültek, amelynek igazi tartalmát egyoldalúan nem ítélhetjük meg. Egyrészt ugyanis látnunk kell, hogy Babits érzelem- és gondolatvilága ebben az időszakban sok szállal kötődött a dzsentri középosztályhoz, ő is osztotta a középosztály és a magyar nemesi hagyomány társadalomfenntartó erejét hirdető nézeteket; másrészt Babits nem állt egyedül Lukácsék ellentmondásos, sok vonatkozásban retrográd eszmei-filozófiai koncepciójának az elítélésében, s e téren Babits véleménye tartalmazott sok részigazságot is. Babits kifogásai közt — az érthetetlenség és az ezoterikusság mellett — fontos helyet foglalt el a németességben való elmarasztalás is. Lukács mind saját maga, mind Balázs Béla esetében rámutatott arra, hogy Babits „németség"-gel kapcsolatos analógiái hamisak, s véleményének igazi tartalma annak az álláspontnak a kifejezése, hogy a magyar költészet lényeges tulajdonságai közé a „mélység" nem tartozik. Ennek kapcsán Lukács Balázsról szóló írásainak egyik legfontosabb állítása, hogy Balázs Béla az első a magyar irodalomban, akinek a költészetét alapvetően ez a „mélység" jellemzi. 2 4 Lukács György: Balázs Béla és akiknek nem kell: „Összegyűjtött tanulmányok", Kner Izidor kiad., Gyoma 1918. 2 5 Balázs Béla naplói, 1916. június 26-i és 1918. febr. 21-i bejegyzések, uo. 77., 22. 26 A kötet tanulmányai közül (sorrendben) ezek a következők: 1. Előszó: „Kiknek nem kell és miért Balázs Béla költészete" (1918), 2. „Tristan hajóján" (1916), 3. ,halálos fiatalság" (1917), „Hét mese" (1918). 2 .Lukács és Babits között lévő nézetkülönbség először 1910-ben a „Nyugat" hasábjain lezajlott vita során vált nyilvánvalóvá. E vita később is folytatódott; 1916 végén a „Nyugat"-ban megjelent Lukács méltatása Balázs Béla „Tristan hajóján" c. kötetéről, majd e méltatásra Babits válasza, amelyre közvetlenül reagál a Lukács-kötet előszava.