Magyar Filozófiai Szemle, 2016
2016 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Szegedi Nóra: A szabadság mint autonómia: Kant
A szabadság mint autonómia: Kant Daß wirfrey sind können wir nicht durch unmittelbares Bewustseyn unserer Spontaneität (denn dieser Begrifist alsdann negativ) sondent nur durchs moralische Gesetz in uns erkennen. Wir erkennen eher daß wir sollen als wir den Bestimmungsgrund unserer Caußalität und daß wir können, erkennen.' Descartes szabadságfogalmáról írott tanulmányában Sartre abból az előfeltevésből indul ki, hogy e fogalom különféle filozófiai megközelítései a szabadság eltérő tapasztalatában gyökereznek.A Descartes-é például a gondolkodásban megnyilvánuló szabadságéban. Ha Sartre meggyőződését osztva ebből a - tulajdonképpen fenomenológiai - alapállásból vesszük szemügyre Kant szabadságfogalmát, akkor az a tapasztalat, amely e fogalmon a kritikai korszak írásaiban átsejlik, az erkölcsi tapasztalat. Ez fejeződik ki abban a közismert formulában, hogy a kanti szabadság nem más, mint autonómia, öntörvényűség, amely — a szó * * A tanulmány Az emberi szabadság szisztematikus és történeti megközelítésben című OTKA-pályázat (K 49541) támogatásával készült. „Azt, hogy szabadok vagyunk, nem spontaneitásunk közvetlen tudata (ez a fogalom ugyanis negatív), hanem a bennünk működő morális törvény révén vagyunk képesek felismerni. Előbb ismerjük fel, hogy meg kell valamit tennünk, mint kauzalitásunk meghatározó okát és azt, hogy meg tudjuk tenni.” (AA: 23, 245.) A mottóként választott reflexiót, amelyet Gerhard Lehmann Az erkölcsök metafizikájának előmunkálataihoz sorolt, Bernd Ludwig idézi cikkében: Ludwig 2010. 615. Itt és a továbbiakban Kant műveire a szokásos módon, az akadémiai kiadás (AA) kötet- és oldalszámával hivatkozunk, kivéve A tiszta ész kritikáját, amelyre az első (A) és második (B) kiadás oldalszámaival. A magyar fordítások oldalszámait pontosvessző után közlöm. Ezeket időnként módosítottam, ezt külön nem jelölöm. A felhasznált fordításokat lásd a bibliográfiában. 2 Sartre 1947. 314; Sartre 1992. 17. 3 Gerhard Krüger klasszikussá vált könyvében a kategorikus imperatívuszt tartja a morális alaptapasztalat formulába öntésének (Formulierung der „moralischen Grunderfahrung”), lásd Krüger 1967/1931. 124. Mivel - mint látni fogjuk — (emberi) szabadság és kategorikus imperatívusz elválaszthatatlanok, állításunk teljesen összhangban van az övével. Egyfajta protofenomenológiát tulajdonít Kantnak Jeanine Grenberg is. Véleménye szerint ugyanis az Alapvetésben egy a teoretikustól eltérő gyakorlati módszer csíráit lehet megtalálni, amely az egyes szám első személyi tapasztalatból kiindulva és arra reflektálva halad előre - ennyiben