Finnugor Világ, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2001-04-01 / 1. szám

3 Finnugor Világ, 2001. április III. Finnugor Világkongresszus Tarja Hahnen finn köztársasági elnök üdvözlő beszéde Elhangzott a megnyitó ülésen. Szívet melengető érzés mindannyiukat itt látni. Olyan ez, mintha egy család vagy egy klán találkozna ismét, hosszas távollét után. A finnugor népek óriási területen szétszóródva élnek, távol egymástól. Mivel történelmünk eltérő és több nép, illetve határ választ el bennünket, így a kapcsolattartás lehetőségei is változtak az idők során. Hosszú időn keresztül a XIX. század közepén önálló tudományággá vált finnugor nyelvészet volt az összetartó erő. Finnugor nyelvekkel kapcsolatos megfigyeléseket azonban már jóval korábban is publikáltak. A nyelvészet olyan alapot teremtett, amelyen aztán fokozatosan a kapcsola­tok más formái is kialakulhattak. A század két háború közötti időszakában több Finnugor Kultúrkongresszus is megrendezésre került, melyek közül az első 1921-ben Helsinkiben volt. A harmadik, 1928-ban Magyarországon rende­zett Finnugor Kongresszusra Finnország 600 utassal egy különleges „barátság­vonatot” indított. Ez a szám kicsinek tűnhet, de nem az. Csak elképzelni tud­juk, hogy milyen nehézségeket kellett akkoriban megoldani a kongresszusok szervezésekor. Az 1960 óta megrendezésre kerülő Finnugor Kongresszusok fontos fórumai­vá váltak a kutatóknak. Ezeknek is köszönhetően a a finnugor népek közötti kapcsolatok tovább fejlődtek. Hasonlóképpen fejlődött, gyarapodott a külvilág finnugor népekkel kapcsolatos tudása is: hol laknak ezek a népek, hogyan működnek együtt, milyen gondokkal kell megküzdeniük. A most megnyíló III. Finnugor Világkongresszus programjában szereplő témák ugyanolyan aktuálisak mint mindig. A fókuszukba a saját nyelv megőr­zésének és újraélesztésének kérdései mellett az őslakosok és a kisebbségek jogai is beletartoznak. Felemelő érzés ennyi kongresszusi résztvevőt látni, vala­mint azt, hogy egészen kis népek képviselői is jelen vannak. Minden népnek joga van saját nyelvhez és kultúrához. Ez alapvető emberi jog, amelyet nemzetközi egyezmények garantálnak. Ezen egyezmények tiszteletben tartása különösen a kis, szétszóródott népek szempontjából fontos. A nyelv különleges szerepet játszik a nemzeti lét és öntudat megtartásában. A saját nyelv megőrzése nem olyan dolog, amelyet automatikusan biztosítottanak tekinthe­tünk. A saját anyanyelvhez, illetve az azon történő oktatáshoz, művelődéshez való jog egyformán fontos, függetlenül attól, hogy őshonos népekről vagy bevándorló csoportokról van szó, amelyek új kulturális környezetbe kerültek. Az Európa Tanács jövő évi lett elnöksége alatt az egyik központi téma a kisebbségi nyelvek helyzete lesz. Nagyon örülök, hogy ennek, a számunkra oly

Next