Foci 7, 1991 (1. évfolyam, 1-43. szám)
1991-09-04 / 28. szám
A NYOLCVANSZOROS VÁLOGATOTT ARDIZOGLU SEM SEGÍTETT Varga Zoli és Varjú Vili meccse „fertőzte” meg a bajnokot Augusztus utolsó hétvégéjén új sportág született. Külön boldogság számunkra, hogy a magyarok bábáskodása mellett látta meg a napvilágot. Ugyanis Kaposvár és Szolnok városa adott otthont az első hivatalos lábtenisz Európa-bajnokságnak. Ráadásul a versenyek - a nemzetközi szövetség, az IFTA végleges jóváhagyásával - a magyarok alkotta szabályok szerint zajlottak, s teljes magyar sikerrel zárultak. Az egyéni küzdelmekben kilenc ország 18 indulója közül Farkas János, a Kaposvári Pannon Agrártudományi Egyetem játékosa bizonyult a legjobbnak. A régebben az ifjúsági válogatottságig is eljutott dobóatléta játszmaveszteség nélkül lett első. Saját bevallása szerint a szintén magyar Korányi András izzasztóba meg leginkább, a többi mérkőzésen viszonylag simán nyert, annak ellenére, hogy igen erős mezőny gyűlt össze. „Még ifikoromban a tatai edzőtáborban láttam Varga Zolit és Varjú Vilit egymás ellen játszani, fantasztikus labdaérzékkel rendelkeztek. Egyszer engem is bevettek maguk közé, azóta vagyok szerelmese a lábtenisznek’" - mondta az újdonsült Európa-bajnok, aki egyben a sportág legelső Európa-bajnoka. A párosoknál a már régóta profikként emlegetett Dárdai Ervin-Zoufal Nándor (utóbbi röplabdában is a nagyválogatottságig vitte) kettős állhatott a dobogó legmagasabb fokára. Ahogy kijöttek az öltözőből gyönyörű címeres Umbro-felszerelésükben, mögöttük az edző, a saját masszőr és a „duó” harmadik tagja, a csere Tonhauser András, érződött, esélyeikkel nagyon is tisztában vannak. A várakozásnak megfelelően a szlovák és a magyar páros került a döntőbe. Az út odáig cseppet sem volt göröngyös, a finálé résztvevői könnyedén „lemosták” a pályáról addigi ellenfeleiket. A vert hadban az osztrákok - fogalmazzak így, csak tanulni jöttek - teljesítményét a nézőtéren helyet foglalók közül is valószínűleg sokan túlszárnyalták volna. A svájci páros sem képviselt túlzottan nagy játékerőt, míg a görögökön Ardizoglu sem segített, pedig 80-szor kapott helyet régebben a hellén labdarúgó-válogatottban. A románok és a szovjetek kellemes meglepetést okoztak, a bronzérmet végül a románok vehették át. A várva várt szuperdöntő óriási küzdelmet hozott. Nem mindennapi izgalmak közepette, drámai fordulatok, látványos labdamenetek után 14- 16, 15-10, 15-13-ra a magyar páros győzött. A mintegy 400 főnyi közönséget végig magával ragadta a játék, tombolva, tapsolva ünnepelték a hazai sikert. Néveri Endre, a magyar lábtenisz atyja könnyeivel küszködött az utolsó poént követően. „ Sokan nem hittek nekünk, de ez az Eb bebizonyította a kétkedőknek is, a lábtenisznek igenis van létjogosultsága. Megérte a sokévi fáradozás, mert ezt is megérhettük, Európa-bajnokaink vannak.” Az esemény vendége volt Josef Ruttenfluth úr, az IFTA svájci elnöke is. A szervezéssel messzemenőkig elégedett volt, s mint mondotta, a sportág történelmében mérföldkőnek számít ez az első Eb. „Amit a magyarok és a szlovákok produkáltak a döntőben, az egy külön kategória, ilyen magas színvonalú mérkőzést még soha nem láttam. Az erős európai bázis már kezd körvonalazódni, nemsokára felvesszük a tárgyalásokat a dél-amerikaiakkal és az amerikaiakkal, ahol szintén van hagyománya a lábtenisznek. Terveink szerint 95-ben sor kerülhet az első világbajnokságra is.” Az „újszülött” tehát szép lassan fejlődni kezd. Minden bizonnyal egyre többször lehet majd „meglátogatni”. Akik ott szurkoltak Kaposvárott és Szolnokon, azok tanúsíthatják, érdemes. Oly kettős magyar siker az első lábtenisz Eb-n 1991. SZEPTEMBER 4. A teljes sikert aratott magyar csapat tagjai: álló sor balról jobbra: Dárdai Ervin, Farkas János, Zoufai Nándor. Guggolnak: Vas Károly edző és Tonhauser András .7 Egy látványos jelenet a magyar-szovjet páros mérkőzésről 7