Foci 7, 1991 (1. évfolyam, 1-43. szám)
1991-09-04 / 28. szám
Brazíliában a harmadik legjobb középső védő volt FA Kupa-meccseink kitűnő alkalmat kínálnak arra, hogy felhívjam a figyelmet magamra Európában. Csodálatos lenne, ha sikerülne továbbjutnunk a nagyon erős Moszkvai Dinamo ellen! • Az nemcsak csodálatos volna, hanem egyenesen maga lenne a megtestesült csoda. No persze, nagyon sok fog múlni majd azon, hogy ön képes lesz-e ellenállni a várható fergeteges orosz rohamoknak ott a védelem közepén. - Akik ismernek, tudják rólam, egyáltalán nem vagyok félős alkat. Ha az lennék, akkor otthon maradtam volna. Meg aztán ha olyan futballistákkal fel tudtam venni a versenyt a brazil bajnokságban, mint például Romário, Hamilton, Careca, Rubén Sosa vagy Baltazar, akkor úgy hiszem, semmi okom arra, hogy féljek a moszkvaiaktól. Sőt, nekem kifejezetten kellemes emlékeim vannak a szovjet fővárosról, hiszen a Lenin stadionban nyertük meg hat évvel ezelőtt a junior világbajnokságot . Mit szólt ahhoz, amikor Bayram úr egyszer csak közölte: Carloskám, maga most Vácra költözik? Elvégre nehezen tudom elképzelni, hogy Porto Alegrében arról álmodozott, hogy egyszer az Izzó játékosa lehessen... - Különösebben nem vágott mellbe a menedzserem döntése, mert mint már említettem, nekem eltökélt szándékom, hogy Európában váljak neves, keresett futballistává. És ha ehhez Vácon keresztül vezet az út, ám legyen! Egy profi sohasem érzelgősködhet, hanem teszi a kötelességét. Egy évre szerződtem Vácra, ezalatt pedig mindent elkövetek annak érdekében, hogy a klub és én is megtaláljam a számításomat Vagyis minden erőmmel azon leszek, hogy bemutassam, mit tudnak a brazilok, és igyekszem megteremteni a lehetőségét annak, hogy utánam is jöjjenek Magyarországra játszani honfitársaim. • Kíváncsi lennék arra, miért nem került eddig egyszer sem szóba a neve a brazil nemzeti tizenegy összeállításánál? Az ember azt hinné, aki olyan társakkal nyert junior világbajnokságot, mint Taffarel, Romário vagy Silas, annak magától értetődően lehetőséget kellene kapnia a legjobbak között is a bizonyításra. Ó, ez Brazíliában korántsem ennyire magától értetődő! Először is azért nem, mert nálunk rengeteg a kitűnő játékos, tehát eleve borzasztó nehéz odakerülni a csúcsra. Másodszor pedig azért, mert hosszú évek óta az Európában játszók szinte behozhatatlan előnyt élveztek a válogatásnál. Talán elég, ha csak az akkor még Marseille-ben játszó Mozer nevét említem, akiben tavaly, a világbajnokságon Lazaroni kapitány maximálisan megbízott, és fel sem merült az én kerettagságom. De arra viszont büszke vagyok, hogy idén tavasszal a középső védők rangsorában a bajnokcsapat Sao Paolo két klasszisa, Ricardo Rocha - már a Real Madrid játékosa - és Wilson Gottardo mögött én lettem a harmadik! • Gratulálok, ez valóban nem akármilyen eredmény. De a nagy kérdés most már az, vajon a magyar élvonalban hogyan állja meg a helyét? - Nem tagadom, Magyarországon számomra nem könnyű beilleszkedni a játékba. Mégpedig azért, mert itt egészen más stílusban futballoznak mint otthon. Önöknél keményebb, ugyanakkor egysíkúbb a játék, mint Brazíliában. És nekem nagyon szokatlan, hogy eddig alig-alig láttam gyors ritmusváltást és technikailag sem olyan képzettek a magyar labdarúgók, mint a mieink. Ettől függetlenül bízom abban, hogy hasznára tudok lenni a Váci Izzónak, és a vezetők nem bánják meg a szerződtetésemet. • Milyen benyomásokat szerzett eddig Vácott a csapatról, az edzőről? Az gyorsan nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ügyes játékosokból áll a váci együttes, és ami legalább ennyire fontos a jövőt illetően, hogy kitűnő a csapatszellem! Ami pedig az edzőnket illeti: Csank úr intelligens ember, aki nagyon ért a futballhoz, és pontosan tudja, hogy kinek milyen edzésmunkára van szüksége ahhoz, hogy a hét végén jól szerepeljen. Amikor idejöttem, úgy hatvanszázalékos fizikai állapotban éreztem magam, de biztos vagyok abban, hogy napról napra jobb leszek, és Csank úr hamarosan kihozza belőlem a száz százalékot. • A családja mit szólt ehhez a váci kiruccanáshoz? - Semmit. A feleségem igazi futballistafeleség, aki zokszó nélkül veszi tudomásul, ha költöznünk kell. A napokban várom őt Magyarországra, és ha megérkezik, akkor nekem is sokkal könnyebb lesz minden, hiszen ő kitűnően főz, én pedig mellette érzem igazán biztonságban magam. • Tavasszal múlt huszonöt éves. Reménykedik még abban, hogy egyszer magára öltheti a carioca aranysárga mezét? - Természetesen reménykedem, ezért is jöttem Európába. Biztos vagyok abban, hogy így sokkal nagyobb esélyem van a válogatottságra, mint ha otthon maradtam volna! • Nem akármilyen sztori lenne, ha egy brazil labdaművésznek Vácon keresztül vezetne az útja a címeres mezhez. Számomra mindenesetre elég valószínűtlennek tűnik... - Én nem látok ebben semmi különöset. Miért ne történhetne meg? Zsiday István Csabai Róbert (balról), aki Kanadából érkezett, és még csak reménykedik abban, hogy - Lula Carlos társaként - a Váci Izzóban mutatkozhat be a magyar élvonalban. A Fórumban tolmácsként jeleskedett... 1991. SZEPTEMBER 4. Nézzük csak, milyen osztályzatot kaptam a Foci 7-től? 5