Foci 7 - Futball 7, 1992 (2. évfolyam, 1-37. szám - 1. évfolyam, 1-16. szám)

1992-01-01 / 1. szám

25 kérdés Jenei Imréhez, az új szövetségi kapitányhoz szeretnénk kerülni! Ez a cél határozza meg január elsejétől az életemet. 9. Kik lesznek a segítői, kik alkotják majd a válogatott melletti teendők ellátásáért fe­lelős stábot? - Ezzel még nem foglalkoz­tam. Ami biztos: edzőként olyan ember kell mellém segí­tőnek, aki nagyon jól ismeri a magyar labdarúgást. Alapel­vem, hogy mindenben egyedül döntök és egyedül vállalom döntéseimért a felelősséget, de előbb mindig mindenkit meg­hallgatok és minden jó tanácsot köszönettel veszek. Indulásnál elfogadom azokat a munkatár­sakat, akiket a szövetség a ren­delkezésemre bocsát. Mindig is bíztam az emberekben, így lesz ez most is, egészen addig, amíg valakiben nem csalódom... 10. Mit szólt a magyar vá­logatott közép-amerikai túrá­jához? - Erről nincs véleményem, miután azt nem én kezdemé­nyeztem. 11. Nem gondolkodtatta el egy pillanatra sem az a tény, hogy több neves magyar szak­ember sem vállalta el a kapi­tányi tisztségre a jelöltséget? - Bevallom, nagyon meg­lepett, amikor hallottam, hogy Mezey Gyuri, Verebes és Nyi­lasi kerek-perec kijelentette: ha felkérnék, akkor sem lenne kapitány. Ez feltétlenül óva­tosságra int engem, de ezzel együtt vallom: egy szakember ilyen kihívásra egyszerűen nem mondhat nemet! 12. Hogyan, milyen mód­szerrel kívánja a lehető legrö­videbb időn belül feltérképez­ni a magyar mezőnyt? - Elsősorban a jelenlegi él­mezőny csapatainak mérkőzé­seit fogom megtekinteni, hiszen nem valószínű, hogy a kiesője­löltek együtteseiben szerepel­nek az igazán jó játékosok. De természetesen a segítőim révén az alsóház csapatainak legjobb­jait sem hagyom figyelmen kí­vül. Annyit elárulok: számomra nem is az a legfontosabb, hogy ki milyen jól játszik egy-egy bajnoki meccsen, hanem az, hogy a válogatottban kétszázas pulzussal hallgatja-e a Him­nuszt! A bajnoki szereplés csak egy szempont a válogatásnál, de nem a döntő. Nekem a nem­zetközi szinten nyerő emberek kellenek, és ha ezeket megtalál­tam, akkor már másodlagos számomra, hogyan játszottak a legutolsó bajnokin. Lesz tizen­hat-tizennyolc kiválasztottam, akikben feltétlenül megbízok, és rájuk fogom szabni a köve­tendő stratégiánkat. 13. Mi az elképzelése: a külföldön játszó légiósokra építi majd a csapatot, avagy elődjeinél jobban számít a magyar bajnokságban szerep­lőkre? - Visszakérdezek: a ma­gyar bajnokságban játszik egy Détári, egy Kiprich, egy Ko­vács Kálmán? Én úgy tudom, hogy nem... Vagyis magától értetődő, hogy a legértékesebb játékosokra építem fel az együttest. Éppen ezért bár­mennyire is utálok utazni, az első dolgom az lesz, hogy útra kelek, és mindegyik számba vehető légióssal elbeszélge­tek. Meg kell értetnem velük, hogy az ő szereplésük a válo­gatottban nemzeti érdek, és el kell érnem, hogy képesek le­gyenek „meghalni” a pályán a címeres mezben! Ha ez sike­rült, akkor már tulajdonkép­pen nem is én állítom össze a csapatot, hanem a csapat állít­ja össze magát. Kilenc ember­nek stabil helyének kell len­nie, maximum két poszton en­gedhető meg a kísérletezgetés, a legjobb megoldás keresése. 14. Détárival például mi­lyen elképzelése van? - Tudom, hogy ez évek óta minden kapitánynál a lehető legkényesebb kérdések közé tartozott. Nos, nekem egyér­telműen az a véleményem, hogy Détári Lajos világ­­klasszis játékos, akinek a kivé­teles tudását ki kell használni a csapat érdekében! Lajost rá kell ébreszteni, hogy amikor hazajön, tegyen félre minden korábbi gondot, problémát, bolognai történést, mert a vá­logatottban a hazájáért játszik. 15. Mi a véleménye a ma­gyar edzőkről? - Kollégákról sohasem mondok véleményt. Nagyon jól tudom, hogy mindegyikük jót akar, és azt is, mennyi min­dentől függ, hogy igyekezetük miképp realizálódik az ered­ményekben... 16. Csak az A-válogatottat irányítja majd, avagy közvet­lenül felügyeli a B, az olimpiai 1992. JANUÁR 1­­ 5

Next