Focivilág, 1997 (5. évfolyam, 1-22. szám)
1997-03-07 / 1. szám
Talán már unja is egy kicsit, hogy állandóan Peléhez hasonlítgatják... De azért valljuk be, nem baj, ha húsz évesen valakinek csak ennyi baja van a világgal. Mert különben a sárteke futballimádó népe a lába előtt hever: éppen Pelé, vagy Diego Armando Maradona feltűnése óta nem volt arra példa, hogy valakit tinédzserként a világ legjobbjai között emlegessenek. Az meg egyenesen unikum, hogy valakit húsz esztendősen a világ bölcs és ,,öreg" szövetségi kapitányai uralkodó „futballkirállyá" válasszanak. Ronaldo Luis Nazario da Lima, röviden: Ronaldo. - Tulajdonképpen mi a "művészneve"? Ahhoz képest, hogy eddig két igazi nagy tornán szerepelt csak, elég sűrűn váltogatja... - Európában Ronaldónak hívnak, sőt ezen a néven játszottam otthon Brazíliában is, meg ezen a néven mutatkoztam be a válogatottban is. Aztán a kilencvennégyes vébé előtti utolsó napokban Ricardo sérülése miatt bekerült a keretbe egy védő, akit ugyancsak Ronaldónak hívtak. (Ronaldo Rodrigues de Jesus, a Japánból meghívott egykori Sao Paulo-hátvéd. A szerk.) Mivel ugyanazt a nevet nem írhatták fel mindkettőnk mezére, én, a fiatalabb, Ronaldé lettem. A tavalyi olimpián szerepelt brazil válogatottban akadt egy másik védő, akit ugyancsak Ronaldónak hívtak. (Ronaldo Guiro, az Atlético Mineiro játékosa. A szerk.) Mivel én nála is fiatalabb vagyok, az én nevemet becézve, Ronaldinhónak használtuk. Azt remélem, most már azért Ronaldo maradok majd. - Mi a véleménye a Pelével való állandó összehasonlítgatásról? - Brazíliában, de másutt is szerte a világban gyakran megteszik. Először akkor lett ez gyakori, amikor kilencvennégyben bekerültem a válogatottba. Pelé a világ valaha volt legjobb futballistája, ezért megtisztelő a hasonlítgatás. De én Ronaldo akarok lenni. Aki egyszer talán Pelénél is jobb lesz! - Milyen családból származik? - Mit mondjak, nem volt mindig ennyi pénzem, de a többi nagy brazil sztár sem előkelő családokból származik. Bento Ribeiróban nőttem fel, ez Rio de Janeiro egyik kerülete. Az anyám egy étteremben szolgált fel, az apám pedig térképeket rajzolgatott. Egyébként az egész család óriási Flamengo-szurkoló volt, nekem például Zico volt a kedvencem, az ideálom. - Igaz, hogy azért nem lett a Flamengo tagja, mert a Gavea, azaz a klub edzőközpontja túl messze volt Bento Ribeirótól? - Nem tévedés. Akkoriban már futballoztam egy kicsi utcai csapatban, a Social Ramos Club-ban. Elég jól ment már akkoriban is, az egyik meccsünkön a tizenkét gólból tizenegyet én szereztem. Később a jelentkeztem Flamengónál, de akadt egy kis bökkenő. A Gavea legalább egy órányi autóbuszútra volt a lakásunktól. Azt legyalogolni lehetetlen lett volna, nekem viszont nem telt mindennap kétszer autóbuszjegyre. Miután a Flamengo nem volt hajlandó kifizetni a buszköltségemet, fájó szívvel, de ott kellett hagynom a Gaveát. - Hamarosan azért mégis "igazi” csapatba került a Sao Cristovaoba. Az ottani találkozás meghatározta további sorsát. - Ott ismerkedtem meg Jairzinhóval (az 1970- es világbajnok válogatott jobbszélsője, aki arról is nevezetes, hogy Mexikóban a brazilok minden mérkőzésén szerzett gólt, aki tehetségesnek talált. Ő lett az impresszárióm, s az első pillanatoktól kezdve nagyon sokat segített Az ő kapcsolatai révén kerültem például alig több mint tizenhét évesen Belo Horizonte-ba, a Cruzeiróhoz. - Alighanem ott lett Brazília-szerte híres futballista, majd onnan hívta meg Carlos Alberto Parreira a válogatottba. - Ötvennégy mérkőzésen ötvennégy gólt lőttem, azt hiszem, ez nem olyan rossz mérleg. Meg is nyertük vele Minas Gerais állam bajnokságát. Parreira kapitány meghívott a válogatottba, sőt előtte, még márciusban, az argentinok ellen játszhattam is a selecaoban. Aztán a világbajnokságon már csak "néző" lehettem, nem állhattam be egyetlen percre sem. Ettől függetlenül, csodálatos emlékként őrzöm azokat a napokat, meg persze az aranyérmet, amit kaptam. S nem csak remélem, hanem tudom is, lesz még olyan világbajnokság, amelyen főszerepet kapok én is a brazil válogottban. Például jövőre, Franciaországban. A világbajnok brazil válogatott legtöbb, még otthon játszó tagját elhalmozták a torna után ajánlatokkal. Szinte mindenki, aki csak akart, Európába, vagy Japánba került. Ön is. A holland PSV szerződtetett. Magas elvárásokkal, hiszen előttem Romário játszott a klubban. Azt hiszem, nem okoztam nagy csalódást, az első idényben rögtön holland gólkirály lettem. (33 mérkőzésen 30 góllal. A szerk.) Különösen jó volt a kezdet: három gólt lőttem az első két bajnokin, aztán hármat az UEFA Kupában, a Bayer Leverkusennek. Sajnos, a második évem, az 1995-96-os szezon nem úgy alakult, ahogyan szerettem volna. Rengeteget voltam sérült, hosszas tanakodás után februárban megműtötték a térdemet, kihagytam bő két hónapot, aztán amikor a kupaelődöntőben csereként újra játszhattam, huszonöt perc után megsérült a vállam. A klub nem zárt rossz évet, megnyertük a Holland Kupát, én meg összesen húsz mérkőzésen 19 gólt szereztem. Csillagászati összegért került át Barcelonába, s ezzel a világ második legdrágább játékosa lett. Minden bizonnyal Jairzinho és iszen nevemet becézve, Ronaldinhónak használtuk. Azt remélem, most már azért Ronaldo maradok majd. Elég jól ment már akkoriban is, az egyik meccsünkből nem tizenkét gólból tizenegyet én szereztem.