Focivilág, 2000. július-december (8. évfolyam, 27-51. szám)

2000-07-05 / 27. szám

Portugália-Franciaország 1-2 (1—0, 1-1, 1—1) aranygóllal Aranygól zúzta szét a portugál aranyreményeket Az elődöntő előtt a szakemberek nagy része a világbajnok franciákat tartotta esélyesebbnek. A Lemerre-gárda san­szait tovább növelte, hogy felépült a sé­rült Petit is, így a szövetségi kapitány­nak az összes játékos rendelkezésére állt. Variált is a mester: kimaradt az utóbbi mérkőzéseken jó formát mutató Dugarry és Djorkaeff, ellenben bekerült Anelka, így a gallok az előzetesen meg­szellőztetettekkel ellentétben mégis két csatárral léptek pályára. A luzitánoknál Abel Xavier felgyógyulásának örülhet­tek (a kimaradó Secretário kivételével), s Humberto Coelho a kezdőbe nevezte Sergio Conceicaót is. A középpályás szereplése, túlzottan támadó felfogása miatt, az utolsó pillanatig igen kérdéses volt, de végül Coelho egy huszárvágás­sal a kezdőbe jelölte Costinhát is, így volt, aki elég labdát szerez, szóhoz jut­hatott Sergio Conceicao is. Arra számítani lehetett, hogy a portugá­lok nem fognak kitámadni, mivel Hernyék nagyon gyorsak elöl, ellenben Fernando Coulóék nem éppen szellőléptű futballisták hírében állnak. Ennek megfelelően Coelho öt védőt küldött harcba, s abban bízott, hogy Figóék kevesebben is meg tudják majd kavarni a kissé kényelmes gall védel­met. A találkozó első percei meddő me­­zőnyjátékkal és Henry, illetve Nuno Gomes felrugdosásával teltek. Mindkét fél tudta, erős ellenféllel áll szemben (az elődöntő­ben ennek ellenkezője lett volna furcsa), ezért nem mert kockáztatni. Az első negyed­óra végéig mind a franciák, mind a portugá­lok csak messziről szemlélhették a másik kapuját, s néhány tétova távoli lövés(kísér­­letinél többre egyiküktől sem telt. A 19. percben Nuno Gomes váratlanul, a luzitá­­nok első próbálkozásából megszerezte a vezetést: Sergio Conceicao hosszan szök­tette magát, majd - csak a tisztesség kedvé­ért - kísérletet tett, hogy elrúgja a menteni készülő Deschamps elől a labdát. Minden­ki, főleg a Chelsea-labdagyűjtő meglepeté­sére sikerrel járt, a bőr éppen Nuno Gomes elé pattant, aki húszról, fordulásból az el­mélázó Barthez mellett a kapu bal oldalába lőtt. A kopasz krapek buddhistához illő nyugalommal szemlélte a labda útját, talán ha elrugaszkodik a földtől, nincs gól. A franciák nagyobb sebességre kapcsoltak, de - ahogyan a portugálokat az eddigiek so­rán megismertük - Rui Costéék kedve iga­zából akkor jön meg­­a játékhoz, ha vezet­nek, s így volt ez most is. A luzitán retesz kiválóan működött, Zidane-ék attakjai nem sok veszélyt hordoztak magukban, ellenfe­lük jóval mozgékonyabb volt, Desailly-ék gyakran csak faultok árán tudták megállíta­ni őket. Főleg Figo szenvedett sokat, a világ jelenlegi legjobb formában lévő labdarúgó­val szabályosan nem tudtak mit kezdeni. A második játékrészt kicsivel jobban kezdték a franciák. A játék képe alapján ugyan így sem érdemelték meg, de az 52. percben egyenlítettek: Anelka passzolt a ti­zenhatoson belülről, az alapvonal közelé­ből középre, ahol Henry várta a labdát. Az Arsenal csatára nem sokat teketóriázott, az ötvenes évek türelmes védőit idéző Fer­nando Couto és Abel Xavier tekintetétől kí­sérve a bal alsóba lőtt, szegény Vítor Baia nem is láthatta a lövést, csak azt, hogy a laszti a hálójában táncol. A portugálokat nagyon visszavetette a francia egyenlítés, ellenben Zidane-ék erőre kaptak tőle. Figo, a bordó mezesek lelke azonban kis híján gólpasszt adott Nuno Gomesnek, remek beívelését balszerencséjére kifejelte Lizara­­zu. A játék kiélezettebb lett, sőt, el is dur­vult, Benkó sorra mutathatta fel a sárga kártyákat. Fokozatosan fölénybe kerültek a franciák, köszönhetően annak, hogy a por­tugál bal oldal kész átjáróház volt. Anelka több ízben is gólt szerezhetett volna, akár­csak Henry, de úgy tűnt, fáradnak a gall­ékek. A 77. minutumban Petit bombáját Ví­tor Baia ujjheggyel tudta csak kitolni, majd a félidő végére felélénkültek a portugálok is, meglepetésre főleg fejjel veszélyeztettek, holott a francia védők köztudottan nem kullognak hátul e tudomány terén. Mivel a rendes játékidő nem hozott dön­tést, hosszabbításra került sor, első ízben az idei Európa-bajnokságon. A mérkőzés a túlórában egyre durvább lett, ahogyan a csapatok energiája is egyre fogyott. A fran­ciák azonban még lankadtan is erőtelje­sebb futballt mutattak be, s a 114. percben, amikor a csereként beállt Trezeguet lövését Abel Xavier kézzel kiütötte, a játékvezető, az osztrák Benkö az asszisztenssel folyta­tott hosszú konzultáció után - egyébként teljesen jogosan - a büntetőpontra muta­tott. A portugálok persze igencsak zokon vették az ítéletet, hevesen reklamáltak, Figo pedig nemes egyszerűséggel úgy döntött, hogy ez neki sok volt, és lement a pályáról. A 11-est Zidane végezte el, a labdát jobbra küldte, Vítor Baiát balra, így a gallok jutot­tak a döntőbe. Az aranygól után sem csilla­podtak a kedélyek, s a bírót egzecíroztató Nuno Gomes a kiállítás sorsára jutott. Halász-Szabó Miklós Portugália Szöv. kap.: Coelho Szöv. kap.: Lemerre Franciaország 2000. június 28., 20.45 Brüsszel, King Badouin-stadion, 45 000 néző. Vezette: Benkö (osztrák). Gólszerző: Nuno Gomes (19.), ill. Henry (51.), Zidane (11-esből 116.). Kiállítva: Nuno Gomes (117.), Henry 3 Anelka 3 (Trezeguet 106.)­­Wiltord 72., 3) Deschamps 3 Zidane 4 Vieira 4 Petit 4 (Pires 87., 3) Thuram 3 Blanc 3 Desailly 3 Lizarazu 3 Barthez 3 Vítor Baia 4 Abel Xavier 3 F. Couto 3 Jorge Costa 3 Dimas 2 (Rui Jorge 91., 1) Figo 4 S. Conceicao 4 Rui Costa 3 Vidigal 2 Costinha 3 (Joao Pinto 78., 3) (Paulo Bento 61., 3) Nuno Gomes 3 2 FRANCIA LELKESEDÉS A franciák rendkívül lelkesen futballoz­tak, amire jócskán rásegített, hogy a kö­zéppálya tagjai, Zidane-t leszámítva, egy­től egyig labdaszerző futballisták voltak. A gall gárda ugyan nem küzdőszellemé­vel nőtt ellenfele fölé, hiszen ennek dolgá­ban a portugálok sem álltak rosszul, de mindenképpen dicséret illeti őket azért, hogy az első perctől az utolsóig felszán­tották a pályát. RUI JORGE A portugálok sikere nem Abel Xavieren úszott el, ha nem véd a jobbhátvéd „bravúr­ral”, úgy Trezeguet lövése bement volna. A luzitánok meccse Rui Jorgén ment el. A franciák az első játékrészben még nem jöt­tek rá, a másodiktól kezdve azonban már kihasználták, hogy Dimas finoman szólva sem volt csúcsformában, Rui Jorge beállá­sával azonban gyakorlatilag megszűnt a bal oldali védelem. Zidane-ék szinte összes támadása az ő oldalán zajlott, ő ezeket kép­telen volt feltartóztatni, teljesítménye emiatt gyakorlatilag értékelhetetlen.

Next