Focivilág, 2000. július-december (8. évfolyam, 27-51. szám)
2000-07-05 / 27. szám
Portugália-Franciaország 1-2 (1—0, 1-1, 1—1) aranygóllal Aranygól zúzta szét a portugál aranyreményeket Az elődöntő előtt a szakemberek nagy része a világbajnok franciákat tartotta esélyesebbnek. A Lemerre-gárda sanszait tovább növelte, hogy felépült a sérült Petit is, így a szövetségi kapitánynak az összes játékos rendelkezésére állt. Variált is a mester: kimaradt az utóbbi mérkőzéseken jó formát mutató Dugarry és Djorkaeff, ellenben bekerült Anelka, így a gallok az előzetesen megszellőztetettekkel ellentétben mégis két csatárral léptek pályára. A luzitánoknál Abel Xavier felgyógyulásának örülhettek (a kimaradó Secretário kivételével), s Humberto Coelho a kezdőbe nevezte Sergio Conceicaót is. A középpályás szereplése, túlzottan támadó felfogása miatt, az utolsó pillanatig igen kérdéses volt, de végül Coelho egy huszárvágással a kezdőbe jelölte Costinhát is, így volt, aki elég labdát szerez, szóhoz juthatott Sergio Conceicao is. Arra számítani lehetett, hogy a portugálok nem fognak kitámadni, mivel Hernyék nagyon gyorsak elöl, ellenben Fernando Coulóék nem éppen szellőléptű futballisták hírében állnak. Ennek megfelelően Coelho öt védőt küldött harcba, s abban bízott, hogy Figóék kevesebben is meg tudják majd kavarni a kissé kényelmes gall védelmet. A találkozó első percei meddő mezőnyjátékkal és Henry, illetve Nuno Gomes felrugdosásával teltek. Mindkét fél tudta, erős ellenféllel áll szemben (az elődöntőben ennek ellenkezője lett volna furcsa), ezért nem mert kockáztatni. Az első negyedóra végéig mind a franciák, mind a portugálok csak messziről szemlélhették a másik kapuját, s néhány tétova távoli lövés(kísérletinél többre egyiküktől sem telt. A 19. percben Nuno Gomes váratlanul, a luzitánok első próbálkozásából megszerezte a vezetést: Sergio Conceicao hosszan szöktette magát, majd - csak a tisztesség kedvéért - kísérletet tett, hogy elrúgja a menteni készülő Deschamps elől a labdát. Mindenki, főleg a Chelsea-labdagyűjtő meglepetésére sikerrel járt, a bőr éppen Nuno Gomes elé pattant, aki húszról, fordulásból az elmélázó Barthez mellett a kapu bal oldalába lőtt. A kopasz krapek buddhistához illő nyugalommal szemlélte a labda útját, talán ha elrugaszkodik a földtől, nincs gól. A franciák nagyobb sebességre kapcsoltak, de - ahogyan a portugálokat az eddigiek során megismertük - Rui Costéék kedve igazából akkor jön mega játékhoz, ha vezetnek, s így volt ez most is. A luzitán retesz kiválóan működött, Zidane-ék attakjai nem sok veszélyt hordoztak magukban, ellenfelük jóval mozgékonyabb volt, Desailly-ék gyakran csak faultok árán tudták megállítani őket. Főleg Figo szenvedett sokat, a világ jelenlegi legjobb formában lévő labdarúgóval szabályosan nem tudtak mit kezdeni. A második játékrészt kicsivel jobban kezdték a franciák. A játék képe alapján ugyan így sem érdemelték meg, de az 52. percben egyenlítettek: Anelka passzolt a tizenhatoson belülről, az alapvonal közeléből középre, ahol Henry várta a labdát. Az Arsenal csatára nem sokat teketóriázott, az ötvenes évek türelmes védőit idéző Fernando Couto és Abel Xavier tekintetétől kísérve a bal alsóba lőtt, szegény Vítor Baia nem is láthatta a lövést, csak azt, hogy a laszti a hálójában táncol. A portugálokat nagyon visszavetette a francia egyenlítés, ellenben Zidane-ék erőre kaptak tőle. Figo, a bordó mezesek lelke azonban kis híján gólpasszt adott Nuno Gomesnek, remek beívelését balszerencséjére kifejelte Lizarazu. A játék kiélezettebb lett, sőt, el is durvult, Benkó sorra mutathatta fel a sárga kártyákat. Fokozatosan fölénybe kerültek a franciák, köszönhetően annak, hogy a portugál bal oldal kész átjáróház volt. Anelka több ízben is gólt szerezhetett volna, akárcsak Henry, de úgy tűnt, fáradnak a gallékek. A 77. minutumban Petit bombáját Vítor Baia ujjheggyel tudta csak kitolni, majd a félidő végére felélénkültek a portugálok is, meglepetésre főleg fejjel veszélyeztettek, holott a francia védők köztudottan nem kullognak hátul e tudomány terén. Mivel a rendes játékidő nem hozott döntést, hosszabbításra került sor, első ízben az idei Európa-bajnokságon. A mérkőzés a túlórában egyre durvább lett, ahogyan a csapatok energiája is egyre fogyott. A franciák azonban még lankadtan is erőteljesebb futballt mutattak be, s a 114. percben, amikor a csereként beállt Trezeguet lövését Abel Xavier kézzel kiütötte, a játékvezető, az osztrák Benkö az asszisztenssel folytatott hosszú konzultáció után - egyébként teljesen jogosan - a büntetőpontra mutatott. A portugálok persze igencsak zokon vették az ítéletet, hevesen reklamáltak, Figo pedig nemes egyszerűséggel úgy döntött, hogy ez neki sok volt, és lement a pályáról. A 11-est Zidane végezte el, a labdát jobbra küldte, Vítor Baiát balra, így a gallok jutottak a döntőbe. Az aranygól után sem csillapodtak a kedélyek, s a bírót egzecíroztató Nuno Gomes a kiállítás sorsára jutott. Halász-Szabó Miklós Portugália Szöv. kap.: Coelho Szöv. kap.: Lemerre Franciaország 2000. június 28., 20.45 Brüsszel, King Badouin-stadion, 45 000 néző. Vezette: Benkö (osztrák). Gólszerző: Nuno Gomes (19.), ill. Henry (51.), Zidane (11-esből 116.). Kiállítva: Nuno Gomes (117.), Henry 3 Anelka 3 (Trezeguet 106.)Wiltord 72., 3) Deschamps 3 Zidane 4 Vieira 4 Petit 4 (Pires 87., 3) Thuram 3 Blanc 3 Desailly 3 Lizarazu 3 Barthez 3 Vítor Baia 4 Abel Xavier 3 F. Couto 3 Jorge Costa 3 Dimas 2 (Rui Jorge 91., 1) Figo 4 S. Conceicao 4 Rui Costa 3 Vidigal 2 Costinha 3 (Joao Pinto 78., 3) (Paulo Bento 61., 3) Nuno Gomes 3 2 FRANCIA LELKESEDÉS A franciák rendkívül lelkesen futballoztak, amire jócskán rásegített, hogy a középpálya tagjai, Zidane-t leszámítva, egytől egyig labdaszerző futballisták voltak. A gall gárda ugyan nem küzdőszellemével nőtt ellenfele fölé, hiszen ennek dolgában a portugálok sem álltak rosszul, de mindenképpen dicséret illeti őket azért, hogy az első perctől az utolsóig felszántották a pályát. RUI JORGE A portugálok sikere nem Abel Xavieren úszott el, ha nem véd a jobbhátvéd „bravúrral”, úgy Trezeguet lövése bement volna. A luzitánok meccse Rui Jorgén ment el. A franciák az első játékrészben még nem jöttek rá, a másodiktól kezdve azonban már kihasználták, hogy Dimas finoman szólva sem volt csúcsformában, Rui Jorge beállásával azonban gyakorlatilag megszűnt a bal oldali védelem. Zidane-ék szinte összes támadása az ő oldalán zajlott, ő ezeket képtelen volt feltartóztatni, teljesítménye emiatt gyakorlatilag értékelhetetlen.