Focivilág, 2002. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
2002-01-03 / 1. szám
• • Öt kupa megér egy trófeát Míg 2000-ben egy olyan futballista hódította el a France Football által kiírt díjat, aki semmilyen trófeát nem nyert az adott esztendőben, addig 2001-ben a szakírók olyan labdarúgót választottak meg az év legjobbjának, aki a különböző kupasorozatokban aratott. Michael Owen az év folyamán elnyert öt kupa mellé odateheti a vitrinbe az Aranylabdát is, de a szavazás végeredménye azt mutatja, nem sokon múlott, hogy ne ő legyen a nyertes. Ahogyan azt várni lehetett, az Arartylabda-szavazás 2001-ben rendkívül szoros volt. Az első négy helyezett egyaránt száznál több pontot kapott, márpedig erre az elmúlt években sohasem volt példa, az első vagy az első két helyezett mindig nagy fölénnyel végzett az élen. Most azonban nem ez volt a helyzet, és a szavazók maguk is csak nehezen döntötték el, hogy ki is volt az Európában futballozó legjobb labdarúgó 2001-ben. Végül azért győzött az eredményesség a látványosság felett, de csak épp hogy: Michael Owen mögött a spanyol Raúl mindössze 36 pontos hátránnyal végzett. A Real Madrid támadója kétségtelenül kiválóan futballozott az egész évben, sőt, talán még kiegyensúlyozottabb is volt, mint a végső győztes, ám "csak" egy spanyol bajnoki címet tudott felmutatni, és ez ellene szólt. A tendencia azonban nyilvánvaló: a látványos játék képviselőinek sokkal könnyebb odakerülni az élcsoportba. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy Oliver Kahn, aki az egész év folyamán kimagaslóan szerepelt, és elévülhetetlen érdemei voltak abban, hogy a Bayern München megnyerje a Bajnokok Ligáját, "mindössze" a harmadik helyen végzett. Persze 6 kapus... Igaz, meg is fordíthatjuk a dolgot, hiszen Kahntól már a „bronzlabda" is kisebbfajta győzelemmel ér fel, hiszen a hálóőrök közül a dobogóra korábban mindössze hárman tudtak felkapaszkodni: Lev Jasin győzelme mellett az olasz Dino Zoff lett második 1973-ban, illetve a cseh Victor harmadik 1976-ban. Kahn nagy példaképe, a Bayern München másik legendás hálóőre, Sepp Meder annak ellenére, hogy világ- és Európa-bajnok, valamint BEK- győztes volt, sohasem került az Aranylabda közelébe. 2 Michael Owen nyerte meg az Aranylabdáért folytatott versenyfutást Aki már gyermekként megdöntött minden rekordot Amikor Michael Owen tizenévesként az 1998. évi világbajnokság egyik legszebb gólját lőtte, mindenki azon a véleményen volt, hogy személyében az elkövetkező évtized egyik legnagyobb sztárját köszönthetjük. A Boy Wonder, azaz Csodagyerek jelző azonban kicsit visszaütött: a fiatal korban ért hatalmas megterhelés miatt Michael térde rendkívül sérülékeny lett, és az elmúlt két évben Owennek legalább annyi időt kellett lábát kúrálva eltöltenie, mint amennyit a pályán. Mára azonban kiheverte a korábbi nehézségeket, és kétségtelenül ő a világ egyik legjobb támadója. Úgy látszik, a Liverpool FC legutóbbi korszakának nagy sztárjai gyermekkorukban mind a nagy riválisnak, az Evertonnak szurkoltak. A Goodison Parkba járt meccsekre Steve McManaman, Robbie Fowler és Michael Owen is. Owen választása azonban nem meglepő, hiszen édesapja, Tony annak idején az Evertonban futballozott. Az idősebb Owen viszont nem sok ideig volt a liverpooli klubnál, pályafutása nagy részét a Bradford Citynél és a Chesternél töltötte el, az alacsonyabb osztályokban. Amikor legkisebb fiacskája, Michael megszületett 1979. december 14-én, már pályafutása vége felé járt, és éppen a Port Vale játékosa volt. A kis Michael tehát nem nagyon láthatta édesapját játszani, ennek ellenére a papa hatására már nagyon fiatalon elkezdett foglalkozni a labdarúgással. Nem ez volt az egyetlen sportág, amibe belefogott (a foci mellett asztaliteniszezett, golfozott, biliárdozott, sőt, édesapja még pár ökölvívóedzésre is elküldte, hogy erősödjön egy kicsit), de a tehetsége ebben volt a legnyilvánvalóbb. Mindössze hétéves volt, amikor már hivatásos keretek között lépett pályára a Mold Alexandra nevű helyi csapatban, amelyben eredetileg tízévesek szerepeltek, de a kis Michael így is befért az együttesbe. Mi az, hogy befért, első szezonjában 28 mérkőzésen 34 gólt szerzett. Érdekesség, hogy bár Michael az Angliában lévő Chesterben született, általános iskolába a walesi határ másik oldalán lévő Hawardenben járt. Iskolájának csapatában is ontotta a gólokat, olyannyira, hogy a területi válogatottba is bekerült, pedig három évvel fiatalabb volt a csapat többi játékosánál. Abban az esztendőben még többnyire csak csere volt a Deeside Schools csapatában, de az elkövetkező években kihagyhatatlan lett az együttesből. Utolsó iskolás évében pedig minden elképzelhető rekordot megdöntött: az 1990-91-es szezonban a Deeside Schools színeiben több mint száz alkalommal lépett pályára, a múltnak adva át a jelenleg a Newcastle Unitedben focizó (és abban az évben a Leeds Uniteddel bajnokságot nyerő) Gary Speed rekordját, és ezeken a meccseken 72 alkalommal volt eredményes, aminél több találatot abban a korosztályban azóta sem szerzett senki. Itt sem akárki tartotta az előző rekordot: a legendás walesi és liverpooli csatár, Ian Rush, aki ugyancsak ehesten születésű. Owen ennek ellenére nem rajongott Rushért, hiszen ő akkoriban a Vörösök színeiben ontotta a gólokat. Michael kedvence inkább az Evertonban játszó Gary Lineker volt, aki nem csak játékával jelentett példát Owen számára. Lineker ugyanis mindig híres volt arról, hogy nyilatkozataiban a lehető legszerényebben szólalt meg, soha senkire egy rossz szót sem mondott. Az ifjú Michael ezt alaposan megjegyezte (édesapja nem csak a televízióban közvetített mérkőzésekre, hanem az azt követő nyilatkozatokra is felhívatta a figyelmét), hiszen később profikarrierjei során maga is így viselkedett. De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen, még csak ott tartunk, hogy Michael fantasztikus teljesítményének híre ment az országban, és nyolc élvonalbeli együttes jelentkezett be a mindössze 11 esztendős szupertehetségért. Az érdeklődők között