Fogorvosi Szemle, 1912 (5. évfolyam, 1-4. szám)

1912-03-01 / 1. szám

2 Dr. Rudas Gerő : A végzet istennői, a Párkák igen mostohán bántak Rudas Gerő dr.-ral. Lachesis igen kis guzsalyt tartott szá­mára, Klethe igen rövidre fonta élete fonalát és Atropos igen hamar elvágta azt. Rudas Gerő dr. túl korán hagyott itt min­ket, hirtelen minden búcsúszó nélkül, váratlan eltávozását egyaránt fájlalja és gyászolja orvosi fakultásunk és az egész fogorvosi kar. Egyetemünknek régi, kipróbált lelkes magántanára volt, a­ki nagy lelkesedéssel, odaadó szorgalommal és önfeláldozó buzgalommal tanította az ifjúságot, eleinte a fogfejlődés és szövettanra, későbben (1906 óta) — a midőn magántanári tárgya kiterjesztetett a fogak kór- és gyógytanára is — a conservativ fogászatot adta elő nagy előszeretettel és szép eredménynyel. Fogorvosi karunknak pedig egyik oszlopos tagja és büszkesége volt, mert alapos, széleskörű szakisme­rete és mély tudása által nemcsak honfitársai, de a külföld legjobb nevű tudósai is meghajtották előtte az elismerés zászlaját. Itthon mindenki nagyrabecsülte, tisztelte és szerette, de Miller, Morgenstern, Ebner stb. is szaktekintélynek tar­tották és a­míg éltek, állandóan leveleztek egymással, de nem is lehetett az másként, mert német nyelven is megjelent dol­gozatai az interglobularis űrökről, a fogak és a fogak szöve­tének hiányos fejlődéséről, tanulmánya a fogak és csontok korhadásáról, a csont- és fogszövetben halál után létrejött némi elváltozásról, a zománczszövet alakelemei, a zománcz-

Next