Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)

1955-01-01 / 1. szám

5051 - 1955. január hó 1. szám FOGORVOSI SZEMLE FELELŐS SZERKESZTŐ: VARGA ISTVÁN dr. SZERKESZTETTÉK: 1908-1924 KORMÖCZI ZOLTÁN dr., 1924-1931 Prof. MOK­ELY GUSZTÁV EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Kecskeméti Megyei Kórház (igazgató : dr. Zsiska Mihály) stomatologiai osztályának. (főorvos : dr. Szántó György) közleménye A praepubertaskori caries jelentősége írta: SZÁNTÓ GYÖRGY dr. A dolgozók fogazati állapotának feltárásából kitűnik, hogy a caries megtartó kezelése nem kielégítő mértékű. Az elvesztett fogak száma már a 20-as években 6-ra, a 30-as években 10-re, a 40-es években 14-re, majd ezen felül 18-ra szökik fel. A rágófogakban beálló fogelvesztések következtében már a 12. éves kortól kezdődőleg csökken a rágóképesség. A társadalom­­biztosító, valamint magánfogorvosi megtartó- és pótlómunka dacára a teljes rágóképtelenség már a 20-as években megkezdődik, majd ereje teljében a 40—50 éves dolgozók közül minden harmadik, az 50—60 éves dolgozók közül már minden második egyén rágóképtelen, azaz­­ rágóegysége sincs, még mű­fogakból sem. Ezekből az adatokból kétségtelenül kiderült, hogy az eddigi preventiv­­curatív fogorvosi munkamódszer nem kielégítő mértékű, nem eredményezi azt, ami stomatológiailag is a legfontosabb, a népesség rágóképességének megőrzését. Az ebből eredő szükségletek pedig később már kielégíthetetlenek, a járóbetegrendelések zsúfoltsága az eddigi munkamódszerrel nem csökkent­hető. Meg kell vizsgálni tehát és megállapítani azt, hogy más munkamódszer­rel lehet-e jobb eredményt elérni. Eredményesebben lehet-e felhasználni a rende­l­­zésre álló orvosi munkát és fenntartási költségeket. Ezen igen fontos problémák gyakorlati megoldásához a statisztikai eredmények gondos tanul­mányozásával lehet közelebb jutni. Szegedi vizsgálataim részletes kiértékelése után igen előnyös lehetőségek merültek fel a praepubertáskori adatok elemzésében : 1. a fogazat állapota, kezelés nélkül is, legjobb a 12 éves korban, 2. bár a maradó fogak szuvasodása már jelentős és a pubertás idejére még nagyobb mértékű caries aktivitás mutatkozik, a megtartó kezelés szá­mára még túlnyomó többségükben igen alkalmasak, 3. viszonylagosan csekély a maradó foghiány, a caries progrediálása következtébeni foghiány csak a 20-as években mutatkozik, 4. a rágóképességi állapot ebben a korban a legkedvezőbb.

Next