Fogorvosi szemle, 1955 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1955-01-01 / 1. szám
5051 - 1955. január hó 1. szám FOGORVOSI SZEMLE FELELŐS SZERKESZTŐ: VARGA ISTVÁN dr. SZERKESZTETTÉK: 1908-1924 KORMÖCZI ZOLTÁN dr., 1924-1931 Prof. MOKELY GUSZTÁV EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Kecskeméti Megyei Kórház (igazgató : dr. Zsiska Mihály) stomatologiai osztályának. (főorvos : dr. Szántó György) közleménye A praepubertaskori caries jelentősége írta: SZÁNTÓ GYÖRGY dr. A dolgozók fogazati állapotának feltárásából kitűnik, hogy a caries megtartó kezelése nem kielégítő mértékű. Az elvesztett fogak száma már a 20-as években 6-ra, a 30-as években 10-re, a 40-es években 14-re, majd ezen felül 18-ra szökik fel. A rágófogakban beálló fogelvesztések következtében már a 12. éves kortól kezdődőleg csökken a rágóképesség. A társadalombiztosító, valamint magánfogorvosi megtartó- és pótlómunka dacára a teljes rágóképtelenség már a 20-as években megkezdődik, majd ereje teljében a 40—50 éves dolgozók közül minden harmadik, az 50—60 éves dolgozók közül már minden második egyén rágóképtelen, azaz rágóegysége sincs, még műfogakból sem. Ezekből az adatokból kétségtelenül kiderült, hogy az eddigi preventivcuratív fogorvosi munkamódszer nem kielégítő mértékű, nem eredményezi azt, ami stomatológiailag is a legfontosabb, a népesség rágóképességének megőrzését. Az ebből eredő szükségletek pedig később már kielégíthetetlenek, a járóbetegrendelések zsúfoltsága az eddigi munkamódszerrel nem csökkenthető. Meg kell vizsgálni tehát és megállapítani azt, hogy más munkamódszerrel lehet-e jobb eredményt elérni. Eredményesebben lehet-e felhasználni a rendelzésre álló orvosi munkát és fenntartási költségeket. Ezen igen fontos problémák gyakorlati megoldásához a statisztikai eredmények gondos tanulmányozásával lehet közelebb jutni. Szegedi vizsgálataim részletes kiértékelése után igen előnyös lehetőségek merültek fel a praepubertáskori adatok elemzésében : 1. a fogazat állapota, kezelés nélkül is, legjobb a 12 éves korban, 2. bár a maradó fogak szuvasodása már jelentős és a pubertás idejére még nagyobb mértékű caries aktivitás mutatkozik, a megtartó kezelés számára még túlnyomó többségükben igen alkalmasak, 3. viszonylagosan csekély a maradó foghiány, a caries progrediálása következtébeni foghiány csak a 20-as években mutatkozik, 4. a rágóképességi állapot ebben a korban a legkedvezőbb.