Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
2 TÓTH KÁROLY DR. Magyarországon 1965 őszén kezdtem el a fogszuvasodás megelőzését célzó kísérleteket, a konyhasó fluorozása útján, kezdetben — technikai előkísérletképpen — két gyermekotthonban, majd később, 1966 májusában egy községben. Először is szükséges volt megállapítani azt, hogy mennyi F-t adagoljunk úgy, hogy ugyanolyan kedvező eredményt érjünk el, mint az 1 mg/l fluortartalmú ivóvízzel. Más szóval a különböző életkorokban stb. mennyi F-t vihetünk be a szervezetbe, hogy optimális szinten maradjunk. Meg kellett tehát határozni az asztalisó kg-ra eső F-tartalmát. (Erről külön közleményben számolok be.) Az adag megállapításához tisztázandó volt, hogy ott, ahol az ivóvíz 1 litere 1 mg F-t tartalmaz, mennyi F juthat a szervezetbe, figyelembe véve a különböző, a folyadékfelvételt befolyásoló tényezők hatását. Ezután lehetett foglalkozni a konyhasó fluortartalmának kérdésével. a) Elméleti számítások a napi folyadékszükséglet, illetve vízfogyasztás megállapítására A magyar viszonyokra vonatkozó folyadék-, illetve vízfogyasztási, továbbá testsúly adatok láthatók az 1. táblázaton. Ezen a táblázaton tüntettem fel a vízfogyasztásnak megfelelő feltételezhetően bevitt F-mennyiségeket, valamint McClure (15) fluordózisait is. McClure-nél 1 kalória élil folyadékkal, feltételezi, hogy az összes folyadék 25—33%-át az ivóvízből fedezzük, és az ételek készítése közben is még az összes folyadékszükséglet 10—20%-a származik az ivóvízből. Nálam a számítás alapja a korosztályokra eső testsúly, valamint a testsúly kg-ra eső folyadékszükséglet. Feltételezem, hogy a folyadékszükséglet 40%-át az ivóvízből fedezzük. Galagan és mtsai (10), továbbá Walker és mtsai (29) vizsgálatai szerint, a vízfelvétel nem éri el az összes folyadékszükséglet felét, hanem csak kb. 40—45%-át. McPhail és Zacherl (17) vizsgálatai szerint 1 éves kor alatt a folyadékszükséglet 33%-át, 9—10 éves korban 61%-át fedezik az általuk vizsgált gyermekek az ivóvízből. Magee (12), Resovszky és Tarján (22), továbbá Crosby és Shepherd (7) adatai arra utalnak, hogy a vízfogyasztás bizonyos körülmények között még ennél is nagyobb lehet. Az én 40%-om tehát nagyon óvatos becslésnek minősíthető. Saját számításaim szerint a vízfogyasztás (ide sorolom mindazokat az italokat, amelyekhez ivóvizet keverünk, vagy azzal készítünk el, pl.: tea, feketekávé, feles tej, levesek és az ételek főzéséhez felhasznált víz is) átlaga 1 éves korban 376 ml. Ez a mennyiség 15 éves korra 1367 ml-re emelkedik. Az egyes korosztályokban a testsúlytól függően természetesen olykor elég jelentős különbségek adódnak. A víz- és folyadékfelvételt azonban nemcsak a testsúly, hanem egyéb tényezők is befolyásolják. Erre később kitérek. McClure 12 évesnél idősebbekre vonatkozó adatokat nem közölt. Én az idősebbeknél a kalóriaszükségletet vettem figyelembe úgy, hogy 1 kalória 1 1 ml folyadék, és a folyadékszükséglet 40%-a itt is ivóvíz. Eszerint felnőtt korban a vízfogyasztás átlaga 1000—2160 ml között változhat (2. táblázat). b) Méréseken alapuló vízfogyasztási adatok Az ivóvízfogyasztás tényleges nagyságát többen is igyekeztek megmérni, így Magee (12), Crosby és Shepherd (7), Neumann (19), Galagan és mtsai (10), Walker és mtsai (29), Bonham és mtsai (3), McPhail és Zacherl (17), hazánkban Resovszky és Tarján (22). A szerzők adatai a 3. és 4. táblázaton láthatók. Gyermekkorban a mért adatok mind az elméleti értékek alatt maradnak. Felnőttkorban viszont az adatok elég jól egyeznek (nem sok felnőtt adat van). Könnyű testi munkát végzőknél Magee 1071—1579 ml, Crosby és Shepherd