Fogorvosi szemle, 1996 (89. évfolyam, 1-12. szám)

1996-05-01 / 5. szám

kísérletezés vagy éppen a paramedicinális tevékenységek szférájába sorolandó és mint ilyentől a természettudományos alapokon nyugvó tudású orvosnak távol kell tartania magát. Ez a szemléletmód ellen­tétben áll a hivatás írott és íratlan szabályaival és végső soron az orvosi esküben fogadottakkal, miszerint az orvos kötelessége tudásá­nak korszerű szinten tartása és a hozzáfordulóknak az orvostudo­mány mindenkori fejlettségi szintjének megfelelő szintű ellátása, vagy legalábbis betegeinek a therápiás lehetőségekre vonatkozó meg­alapozott és nem félrevezető tájékoztatása. A dentális implantológiá­­ról tudomást nem venni olyan dolog, mintha a fogorvos a fogszuvaso­dás legmegfelelőbb kezelési módjának a fogeltávolítást tartaná. Ezeknek értelmében a ma fogorvosaival szembeni minimális elvá­rásként fogalmazható meg, hogy az implantológiai kutatások tudo­mányosan megalapozott eredményeiből leszűrhető alapos ismeretek­kel rendelkezzenek a dentális implantológia lehetőségeiről és korláta­iról, beleértve a megalapozott diagnózis és indikáció felállítását és adequát tanácsadás mellett a páciens megfelelő szakellátó helyre irányítását [14]. Egy fokozattal magasabb szinten viszont alkalmassá kell válniuk az egyszerűbb implantológiai módszerek alkalmazására. Ez azt je­lenti, hogy­­ miután a fogorvosnak képzettségéből adódóan rendel­keznie kell az implantológia alapszintű műveléséhez szükséges fog­­pótlástani, ambuláns szájsebészeti és parodontológiai ismeretekkel és készségekkel - némi többletráfordítással, speciális továbbképző tan­folyamok keretében megszerezheti azokat az ismereteket, amelyek birtokában képessé válhat az implantológiai módszerek gyakorlati alkalmazására [5, 7, 12, 16, 20]. Hogy azután azokat a mindennapi praxisban is alkalmazhassa, már csak az objektív feltételeket kell megteremtenie: fel kell tárnia a kiválasztott implantációs rendszerek forrásait és be kell szereznie a szükséges műszereket és implantátu­­mokat; a rendelőben biztosítani kell azokat a körülményeket, ame­lyek ambuláns szájsebészeti beavatkozások aszeptikus körülmények közötti végzését lehetővé teszik; végül pedig meg kell keresnie azt a laboratóriumot, ahol az implantátumra kerülő, esetenként különleges szuprastruktúra elkészítésének fogtechnikai feltételei biztosíthatók [5]. Ezt az elvárást jogossá teszik a ma már széles körben beszerezhe­tő, tudományosan megalapozott és klinikailag kipróbált dentális imp­lantációs rendszerek, különösen a hengeres formájú, a pontosan ki­alakított csontrészekbe egyszerű beillesztéssel vagy becsavarással beültethető enossealis implantátumokat tartalmazók. Ilyen értelem­ben egyszerűnek tekinthetők azok az esetek, amelyekben 1. ambuláns számsebészeti beavatkozás elvégzésének és az adott alloplasztikai anyag befogadásának nincsenek általános orvosi és se­bészi kontraindikációi, és 2. az állcsontoknak az implantátum befogadására kiválasztott he­lyén a pillérként méretei és anyaga szempontjából kellő teherbírású implantátum befogadására megfelelőek a klinikai anatómiai adottság

Next