Fogorvosi szemle, 1996 (89. évfolyam, 1-12. szám)
1996-05-01 / 5. szám
kísérletezés vagy éppen a paramedicinális tevékenységek szférájába sorolandó és mint ilyentől a természettudományos alapokon nyugvó tudású orvosnak távol kell tartania magát. Ez a szemléletmód ellentétben áll a hivatás írott és íratlan szabályaival és végső soron az orvosi esküben fogadottakkal, miszerint az orvos kötelessége tudásának korszerű szinten tartása és a hozzáfordulóknak az orvostudomány mindenkori fejlettségi szintjének megfelelő szintű ellátása, vagy legalábbis betegeinek a therápiás lehetőségekre vonatkozó megalapozott és nem félrevezető tájékoztatása. A dentális implantológiáról tudomást nem venni olyan dolog, mintha a fogorvos a fogszuvasodás legmegfelelőbb kezelési módjának a fogeltávolítást tartaná. Ezeknek értelmében a ma fogorvosaival szembeni minimális elvárásként fogalmazható meg, hogy az implantológiai kutatások tudományosan megalapozott eredményeiből leszűrhető alapos ismeretekkel rendelkezzenek a dentális implantológia lehetőségeiről és korlátairól, beleértve a megalapozott diagnózis és indikáció felállítását és adequát tanácsadás mellett a páciens megfelelő szakellátó helyre irányítását [14]. Egy fokozattal magasabb szinten viszont alkalmassá kell válniuk az egyszerűbb implantológiai módszerek alkalmazására. Ez azt jelenti, hogy miután a fogorvosnak képzettségéből adódóan rendelkeznie kell az implantológia alapszintű műveléséhez szükséges fogpótlástani, ambuláns szájsebészeti és parodontológiai ismeretekkel és készségekkel - némi többletráfordítással, speciális továbbképző tanfolyamok keretében megszerezheti azokat az ismereteket, amelyek birtokában képessé válhat az implantológiai módszerek gyakorlati alkalmazására [5, 7, 12, 16, 20]. Hogy azután azokat a mindennapi praxisban is alkalmazhassa, már csak az objektív feltételeket kell megteremtenie: fel kell tárnia a kiválasztott implantációs rendszerek forrásait és be kell szereznie a szükséges műszereket és implantátumokat; a rendelőben biztosítani kell azokat a körülményeket, amelyek ambuláns szájsebészeti beavatkozások aszeptikus körülmények közötti végzését lehetővé teszik; végül pedig meg kell keresnie azt a laboratóriumot, ahol az implantátumra kerülő, esetenként különleges szuprastruktúra elkészítésének fogtechnikai feltételei biztosíthatók [5]. Ezt az elvárást jogossá teszik a ma már széles körben beszerezhető, tudományosan megalapozott és klinikailag kipróbált dentális implantációs rendszerek, különösen a hengeres formájú, a pontosan kialakított csontrészekbe egyszerű beillesztéssel vagy becsavarással beültethető enossealis implantátumokat tartalmazók. Ilyen értelemben egyszerűnek tekinthetők azok az esetek, amelyekben 1. ambuláns számsebészeti beavatkozás elvégzésének és az adott alloplasztikai anyag befogadásának nincsenek általános orvosi és sebészi kontraindikációi, és 2. az állcsontoknak az implantátum befogadására kiválasztott helyén a pillérként méretei és anyaga szempontjából kellő teherbírású implantátum befogadására megfelelőek a klinikai anatómiai adottság