Fogorvosi szemle, 1999 (92. évfolyam, 1-12. szám)
1999-01-01 / 1. szám
piában részesültek volna a komplex szájsebészeti ellátás (külső tályogmegnyitás) keretében. Az antibiotikum beadása után 1/2, majd 1 órával és azután óránként (6 órán keresztül) gyűjtöttünk kevert nyálat, és párhuzamosan vérvétel történt. A betegek nyálgyűjtés előtt vízzel alapos szájöblítést végeztek. A nyálszekréció stimulálása paraffinrágatással történt, a termelődött nyálat kis üvegedényben fogtuk fel. A nyálat 5 percig gyűjtöttük, a vérvételt Branülön át végeztük. A carbapenemek esetében vizsgálatainkat 250 g súlyú Wistar eredetű nőstény patkányokon végeztük. Az állatok (n = 21) egy dózis antibiotikumot kaptak is. Imipenemből 5 mg/ml/állat, meropenemből 12 mg/ml/állat dózist adtunk. Beadás után 1/2 órával, majd óránként kevert nyálat gyűjtöttünk, és vért vettünk. Mintavétel előtt az állatokat Trapanal 5%-os oldatával elaltattuk (0,3 ml sp.), a nyálszekréciót Pilocarpin beadásával (0,25 ml se.) fokoztuk. A nyálgyűjtés alatt az alakoknál termoregulációt alkalmaztunk. A nyálszekréció a pilocarpin beadását követően kb. 2 perc múlva indult meg és ettől kezdve 7 percig gyűjtöttük a nyálat. A mennyiség kb. 200 pl volt. A vérvétel a v. femoralis átvágásával, elvéreztetéssel történt. A vér és a nyál antibiotikum-koncentrációjának meghatározása Grove és Randall (1955) valamint Iri (1956) által leírt in vitro agardiffúziós módszerrel történt steril körülmények között [9, 19]. Tesztbaktériumként Bacillus subtilis (ATCC-6633) spóraszuszpenziót használtunk. A csíraszámot Bürkerkamrában, sötét látóteres mikroszkóp segítségével számoltuk le, és a sűrűséget szükség szerint állítottuk be. Agardiffúziós módszer szerint 100 g agart felmelegítettünk, majd belekevertük a 108 sejtet tartalmazó 1 ml teszt mikroorganizmust. Ezt a keveréket 27x23 cm alapterületű, 4 cm magas üvegkádba öntöttük, melyet szintező készülékre helyeztünk. A megszilárdult táptalajba 42 db 8 mm átmérőjű lyukat fúrtunk. A vizsgált antibiotikumokból hígítási sort készítettünk, és ebből minden egyes agarlemezre mintát vittünk fel. A szérum- és a nyálmintákból 0,1-0,1 ml-t a többi lyukba pipettáztunk. A kádakat két órán át +4 °C-on tartottuk, hogy még a baktérium szaporodása előtt megtörténjen az antibiotikum diffúziója. Ezután az inkubálás 16-24 órán át 37 °C-on termosztátban történt. A lyukak körül keletkezett kioltási gyűrűk átmérőjét tolómércével 0,1 mm-es pontossággal mértük. A hígítási sor kioltási gyűrűjének átmérőjét szemilogaritmuspapíron ábrázoltuk. A kioltási gyűrűk átmérőit az abszcisszán mm-ben, az antibiotikum koncentrációit az ordinátán gy/mlben adtuk meg. Az így nyert tandard egyenesből a vizsgált szérum, nyál paralleljei kioltási átmérőinek átlagértékei alapján az ismeretlen antibiotikum-koncentráció extrapolálással kiszámítható volt. A statisztikai kiértékelés Student-féle kétmintás t-próbával történt. 4