Főiskolai Tangazdasági Híradó, 1977 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1977-05-01 / 3. szám

Állami gazdaságok fiataljainak megyei találkozója Bőven volt látnivalójuk azok­nak, akik áprilisba megtekintet­ték az állami gazdasági fiatalok megyei seregszemléjét. Ez volt a második ilyen jel­legű találkozó, melyen megyénk nyolc állami gazdaságának fia­taljai sportjátékokban és szllemi vetélkedőn mérték össze „ere­jüket”. A találkozó — melynek ren­dezője tangazdaságunk KISZ-bi­­zottsága volt — egész napos programmal várta a résztvevő­ket. A mezőgazdasági főiskola sportkombinátja volt a színhe­lye a délelőtti eseményeknek. A labdarúgást a Nyírtassi Álla­mi Gazdaság csapata nyerte. Lendületes játékukkal megérde­melten győztek, s a sikerhez lel­kes szurkolóik bíztatása is hoz­zájárult. Ők vitték el a vándor­serleget, melyet 2 évvel ezelőtt a Kemecsei Állami Gazdaság ala­pított. Második helyen a legtechniká­sabb játékot nyújtó Szamos menti Állami Gazdaság csapata végzett. A nagy küzdelemben csapatunk a megérdemelt har­madik helyet vívta ki gyors, mozgékony játékkal. Az asztalitenisz egyéni verseny a vártnál gyengébb játékot ho­zott. A verseny legkiemelkedőbb teljesítményét a Tiszalöki Álla­mi Gazdaság versenyzője nyúj­totta. őt követően második he­lyen a Szamos menti Állami Gazdaság versenyzője végzett. Ismét egy harmadik helynek örülhettünk, a gazdaságunk szí­neit képviselő Czövek László ré­vén. A szellemi vetélkedőn minden gazdaság három-három fős csa­pattal vett részt. Gazdaságunkat Zolnai Antal, Gerzsenyi Éva, Bé­res Gyula összetételű csapat képviselte. Az első feladat a csapatok be­mutatkozása volt, erre otthon készültek fel a versenyzők. A legszellemesebbre a Nyírma­­dai Állami Gazdaság verses ös­­­szeállítása sikerült. A legérdekesebb, legváltozato­sabb — a megyénk gazdasági, kulturális életével, fejlődésével foglalkozó — témakör meghozta számunkra a biztos sikert, meg­nyertük a vetélkedőt. Második helyen a Tiszalöki Állami Gazdaság, harmadik he­lyen a Nyírlugosi Állami Gazda­ság csapata végzett. Az izgalmakban bővelkedő versenyfeladatok közben a kö­zönség is jól szórakozott. Az írásbeli feladatok alatt szellemes irodalmi, helytörténeti és találós kérdésekre lehetett válaszolni jutalom ellenében. Fél hatkor került sor a ver­senyek eredményhirdetésére és a díjak átadására. A sportverse­nyek I—III. helyezettjei értékes társasjátékokat nyertek. A szel­lemi vetélkedő első három csa­pata értékes tárgyjutalomban és minden versenyző könyvjuta­lomban részesült, melyet a KISZ megyei bizottsága ajándékozott a vetélkedő résztvevőinek. Végezetül Kozák János a tan­gazdaság igazgatója összegezte és értékelte a találkozó célját, jelentőségét és zárszavával vé­get ért az élményekben gazdag nap. ^ Kozák Katalin — Csak hazajöttél, fiam, a tavaszi munkákra —? (Kiss Ernő rajza) A „Gabrieli" együttes Már másodszor járt megyénkben a „Gabrieli” Rézfúvós Együttes. Már­cius 23-án Nyíregyházán, a mezőgaz­dasági főiskola klubtermében adtak hangversenyt, örömmel vállalták a meghívást, mert hasonló korú közön­­­ségnek mindig szívesen játszanak. Valamennyien a budapesti Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főiskola hallga­tói. (Bellái Ferenc trombita, Csizma­dia Gábor trombita, Mészáros László kürt, Kovács László harsona, Lu­­kácsházi Győző tuba.) Az együttes két éve alakult. Név­adójuknak a XVI. században élt ve­lencei mestert választották, akinek jelentős szerepe volt a XVII. század hangszeres stílusának kialakulásá­ban. Repertoárjuk igen széles. A rene­szánsz és barokk zeneszerzőktől, (PEZEL, M. FRANC, HAUSSMANN, S­­CHEIDT) a bécsi klasszikusokon, romantikusokon át a mai kortárs ze­néig, mindent játszanak, így műso­rukon van BOZZAI, HOLMBOE, HOROVITZ, BOGÁR I., MIHÁLY ANDRÁS zeneszerzők több műve is. Műsorukat mindig a jelenlévő kö­zönséghez igazítják. Itt is ezt tették, a fiatalok igényének megfelelően vá­lasztották a darabokat. Az­­ elhang­zott művek mintegy keresztmetsze­tet adtak a rézfúvós zeneirodalom évszázados remekeiből. Ki kell emelni a műsorvezető LU­KÁCSHÁZI GYŐZŐ részletes, szak­szerű, élvezetes hangszerismertetését. Közvetlenségével hamar meg tudta nyerni a hallgatóságot és igen kö­zeli kapcsolatot tudott teremteni a komoly zenével most ismerkedő né­zőkkel is. Az estről a szellemes humor sem maradt el. (Bemutatták, hogyan le­het kürttel és tubával balalajkázni.) A kitűnő művészeti teljesítményt nyújtó „Gabrieli” együttes szereplése emlékezetes marad valamennyiünk számára. Kovács László zene-szakfelügyelő TDK a gépészeti karon A gépészeti kar tudományos diákköre 1971-ben alakult meg. Az eltelt hat év alatt öt házi konferenciát rendeztünk, ame­lyen 40 dolgozattal vettek részt hallgatóink. Országos TDK-kon­­ferencián kétszer (1973 és 1975) szerepeltek hallgatóink, amely­ről értékes helyezéseket hoztak haza. Az 1977. évi házi TDK-konfe­­rencián hallgatóink nyolc dol­gozattal vettek részt. A bíráló bizottság a dolgoza­tok és az elhangzott előadások alapján a következő döntést hozta : Első helyezett lett: Farkas La­jos, második Nem­es György, harmadik Korda Attila. Jelenleg öt témában dolgoznak hallgatóink, de az elsőéves hall­gatók bekapcsolódása még csak most kezdődött meg, így ez a szám még jelentősen növekedni fog. A TDK-dolgozatok témáinak megválasztásánál igyekszünk hallgatóinkat a gyakorlati élet felé orientálni. Nagy segítsé­günkre lehetnének a termelő­üzemek, ha problémáik megol­dásához kérnék a TDK segít­ségét, így valóságos, a gyakor­lati életben realizálható témák­kal foglalkoznának hallgatóink. Végső Károly TDK-vezető Diáknap Április 23-án a főiskola hallgatói ismét megrendez­ték a hagyományos „Diáknap”-ot. Reg­gel 8 órakor a kol­légium ebédlőjé­ben iskolagyűlés volt, amelyen meg­választották az új „főigazgatót”. A főigazgatói ál­lásra három pá­lyázó akadt a hall­gatók közül, akik szellemes válasz­tási beszéddel pró­bálták a választók szavazatait saját maguk számára megnyerni. A fő­igazgató végül is Balogh Árpád üzemszervező, III. évfolyamos hall­gató lett. A választás után az új főigazgató kiadta az egész napra vonatkozó főigazgatói utasí­tását. Ez után az újon­nan választott KISZ-bizottság, állami vezetés megkezdte 1 napos munkáját. 9 óra­kor a nagy előadó­ban népes hallga­tóság előtt „tudo­mánytalan tudo­mányos” előadást tartottak, amelyen alapos felkészü­lésről tett tanúbi­zonyságot jó né­hány „hallgató”, akik jogot szerez­tek a délutáni ve­télkedőre. Ezt követte a fő­iskola betonútja­in, az „Mg. Rallye” ahol jó felkészü­lést tanúsítottak a versenyzők az első három helyezett igen értékes táv­­irányítású autót kapott. A díjak a déli 12 órakor megtartott nagy­gyűlésen kerültek átadásra. Az „új KISZ-bi­­zottság” feladata volt összeállítani egy népi tánccso­portot, amely han­gulatosabbá tette a diáknapot. A nap folyamán az „új főigazgató és az 1 napos kar­igazgatók” túl sok elismerő és nem kevés elmarasz­taló határozatot adtak ki „volt ta­­náraik”-nak. A nagygyűlésen került sor a „volt tanárok” szakdol­gozatainak ismer­tetésére, ahol a jó helyezést elért dol­gozatokért értékes díjakat kaptak. (1­2 üveg sör.) Délután vetél­kedtek a hallgatók, a humoros vetél­kedőt a kertészkar hallgatói nyerték. Este hangulatos discoműsorral ért véget az 1977. évi Mezőgazdasági Fő­iskolai Diáknap. Népművelés és felsőoktatás Egy híján huszadik éve, hogy a baranyai orvostanhallgatók el­határozták: kimennek a pusztu­ló ormánsági falvakba az egyké­­zés tanulmányozására. Ezt a dá­tumot tekintjük a téli népműve­lési gyakorlatok születésének. Azóta — egyre szervezetebb for­mában — évente 300-400 hallga­tó indul minden február elején 22 egyetemről és főiskoláról az ország kisebb-nagyobb községei­be, sőt újabban gyárakba is, hogy a közművelődést tanulmányoz­za, hogy megismerje leendő munkahelyén az embereket, le­endő munkatársait. A TÉLI NÉPMŰVELÉSI­­ GYAKORLAT Természetes, hogy a két évti­zed alatt megváltozott a TNGy tartalma és célkitűzése. A kez­detben induló komplex brigádok (tanárképzős—medikus—j­ogász, stb.) valóban a legfontosabb fel­adatuknak érezték a műveltség terjesztését, egészen a szinte na­iv álláspontig: „most pedig ki­megyek 8-10 napra és megforga­tom a világot!” Ez persze nem ment, kisebb-nagyobb összezör­dülések árán sem, mint ahogy főiskolánk rövid 6 esztendős TNGy-múltjában is akadt rá példa. Időközben azonban vál­tozott a falu, változott a népmű­velési intézet célkitűzése (sajnos a 45 forintos napidíj maradt), és sajnos változott a — de nem előnyére — hallgatóink szemlé­lete is. Ma már nem lehet a mű­veltség fáklyáját a 20 év előtti elképzelésekkel lobogtatni, mi­kor az általános iskolásnál, szak­munkástanulónál zsebrádió, a házak tetején tv-antenna van. Ezt a népművelési intézet sem várja, mint Czine Mihályné cso­portvezető is kifejtette egy or­szágos értekezleten. Nem vár 10-15 oldalas beszámolókat a gyakorlatról, ilyenekre réggel­­ben nálunk is volt példa: a leg­jobbak karigazgatói dicséretben és külön pénzjutalomban része­sültek. Ma már 2-3 gépelt oldal is elegendő. S ez a pár oldal is szürkére, személytelenre sike­rül. Még az a szerencse, hogy nem mindegyik. Pedig minden cselekvés energiatartalmát az érzelem adja. Ebben az évben először nem tudtuk a főiskola részére biztosított 15 hallgatóra megadott keretet kitölteni. És ebben az évben jelentkezett elő­ször a gépészkarnak túlsúlya a kertészekkel szemben. Hova tűnt a kezdeti lelkesedés? Főiskolánk átszervezése indoknak kevés, bár kétségtelenül nem elhanya­golható. Több egyetemen megindult a népművelési szaknak fakultatív jelleggel, az indexbe felvehető tárgyként való oktatása, sőt Gödöllőn már évek óta folyik. Nálunk is megkezdődik a követ­kező évben. A minisztériumban megszabott felsőoktatási közmű­velődési irányelvek kötelezővé teszik a bevezetését. De csak ezek? Nyilván komoly dolog van a háttérben, ha erre sor került. ÉRTELMISÉG — MŰVELTSÉG Közelítsük meg a kérdést ar­ról az egyszerűbbnek látszó ol­daláról, ahogy a hallgatók a be­számolókban, ill. az országos ér­tekezleteken látják — elmond­ják. Eleinte természetesnek ve­szik, hogy a falu értelmisége egyúttal a műveltségkor dolgozó­ja. Aztán feltűnik a hierarchia Az orvos, a gyógyszerész, a pe­dagógusok, a mezőgazdasági szakemberek, a lépcső legalján a pedagógus a legkisebb fizetéssel. És a hallgató megdöbbenve hall­ja a nála pár évvel idősebb ag­ronómus szájából, hogy „ez ter­mészetes”, hiszen ő milliós ér­tékért felel, míg a pedagógus ... És az emberért? A tapasztalat szerint a közmű­velődésben a pedagóguson kí­vül legkönnyebb az orvosokat megnyugtatni. Az értelmiség, ha egybe vesszük a felsőbb vég­zettségű csoportot, nem mindig a műveltség hordozója. A pár­oldalas jelentés biztos, hogy szű­­kebb-szegényesebb a valóságnál, de a fenti meghökkentő fogal­mazásban a hallgató észrevette a lényeget: a műveltség nem is­kolázottság kérdése, a műveltség jelentékeny része, hogyan visel­kedik valaki. És azt hiszem, hogy itt van mit pótolni. MŰVELTSÉG ÉS HATÉKONYSÁG Azt már láttuk, mit nem vár ma a népművelési intézet, mint a TNGy legfőbb koordinátora: nem prófétákat és nem hosszú szociológiai tanulmányokat. Ak­kor mit vár? Ma a TNGY-t inkább a sze­mélyiség formálásának egyik eszközének tartja. A hallgató in­kább tekintse ösztöndíjnak a kiszállási költséget, vegyen részt, ha rövid időre is egy kö­zösségben (KISZ-munka, helyi), ismerje meg minél több oldal­ról a falu életét, s jöjjön rá: ad­ni csak az tud, akinek van mi­ből, hogy a társadalom és a gya­korlat nem mindig esik egybe az elméletben már megtanult anyaggal, mert az bizony bonyo­lultabb. Egy klubesten vagy egy vitadélután vezetésénél nem csu­pán a művelődés terjesztője, ha­nem önmaga is művelődik. Leg­általánosabban megfogalmazva: a művelt ember jó szakember, plusz még valami. A jó vezető­hatékonyság pedig annál na­gyobb, minél sokoldalúbban tud kapcsolatot teremteni az embe­rekkel. És ez a leggyorsabban megtérülő legolcsóbb, pénzben ki sem fejezhető beruházás. AMIT A TÁRSADALOM VÁR Egy értekezleten a zalai ta­nács kiküldötte megfogalmazta: Nyitott orvosokat, agrárszakem­bereket akarunk, és nem nagyon kis népművelőket. Valóban nem várja tőlünk senki, sem a mi­nisztérium, sem a társadalom, hogy a kezdő kertészgépész üzemmérnök mint tökéletes né­­pitánc-oktató, fotóklubvezető, fo­ci- és sakkedző, perfekt discove­­zető legyen, (lehetőleg polbeat­­ben és Beethovenben) egyszerre. Nyitott embereket vár, akik friss szemmel, némi tájékozottsággal, nagy megértéssel és igen sok jó­akarattal segítik a falu közmű­velődésének az ügyét előbbre vinni. Vagy rövidebben: a falu művelt agrárértelmiséget vár. Dr. Maácz János Felelős szerkesztő: Páll Géza Szerkesztőség: 4401 Nyíregyháza, Ilonatanya, Pf.: 21. Telefon: 10-855, 11-596. Kiadja: a Szabolcs megyei Lap­kiadó Vállalat 4401 Nyíregyháza, Zrínyi Ilona u. 3—5. Telefon: 10-003. Felelős kiadó: Mádi Lajos Nyírségi Nyomda, Nyíregyháza, Árok u. 15. Felelős vezető: Jáger Zoltán Igazgató 77. — 1224.

Next