Fókusz, 1974 (4. évfolyam, 1-26. szám)

1974-03-18 / 6. szám

Ki mit kérdez Nagy Árpádtól, a vállalat szociális és munkaügyi igazgatójától Új, az idén indított rova­tunk jelentkezik ismét. Eb­ben bizonyára emlékeznek még rá, az olvasóé a kérdezés joga, az újságíró szerepe csupán a közvetí­tés. Lehet tehát ismét kérdez­ni. Ezúttal a vállalat szo­ciális és munkaügyi igaz­gatójától, akit szerkesztősé­günk már felkért a válasz­adásra. A kollektív interjú játék­­szabályai változatlanok. A kérdéseket írásban a Fó­kusz postaládáiba kérjük. Postaládáink a törzsgyár két ebédlőjében és a három portán találhatók. Pesti és vidéki gyáregységeinkből leveleket kérünk, címünk: 1126 Csörsz u. 35. A kérdések mellett javas­latot is lehet tenni a követ­kező, júliusban esedékes, válaszadó személyére is. Beküldési határidő: már­cius 29. Nagy Árpád elv­társ válaszát 8., április 16-án megjelenő lapunkban tesszük közzé. A negyedév újítása Az év eddigi legjelentősebb, elfogadott újítása Neumayer László csoportvezető és Huba József műhelytecnikus (15-ös osztály) nevéhez fűződik, ők dolgozták ki az 1500 fok C derivatográf kályhájának új­fajta emelési módját. Konst­rukciós változtatásaik 70 db műszer gyártása esetén 1256 978 Ft megtakarítást eredményeznek. Újításukat már az év elején bevezették. Épülőben a szálkai nagycsarnok Októberre tervezi a MOM az épülőfélben levő, mátészal­kai nagycsarnok ünnepélyes avatását. Nemcsak nekünk izgalom, hogy elkészül-e ha­táridőre a nagy munka — iz­galmas feladat ez a kivitele­zőnek, a Kelet-Magyarországi Közmű- és Mélyépítő Válla­latnak is, mivel optikai csar­nokot most épít először.­­ A félkész állapotban levő csarnokról a hozzá nem értő csak keveset tud mondani, hi­szen amit egyelőre lát: törme­lék, „égrenyíló ablakok”, aj­tók helyett csak ajtókeretek, műhely helyett huzatos, ren­dezetlen hodály. De ha van szeme, azért azt is észreveszi, hogy a menyezet az optikai gyártáshoz legideálisabb mó­don van kiképezve, hogy a nagycsarnok csakugyan nagy lesz — összesen 6200 négyzet­­méter az új létesítmény —, s tán még az is feltűnik, hogy a vastag csomagolópapír a már felszerelt armatúrákat takarja, hogy a védőburkolatot képező homok alól itt-ott elővillan a színes, mintás mozaikpadló. A hőközpontban nyolc da­rab, egyenként 3600 literes bojler működik majd, ezek már most a helyükön állnak. S ha egy kis fantáziája is van a nézelődőnek, akkor mégiscsak maga elé tudja kép­zelni: milyen korszerű, milyen szép is lesz a tágas, világos, modern, parkkal körülvett új gyárrész! K. L. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR OPTIKAI MŰVEK DOLGOZÓINAK LAPJA IV. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM ARA: 60 FILLÉR 1974. MÁRCIUS 18. A vállalati gazdálkodás és a nyereség­ ­ sorok megjelenése idején dolgozóink már napirendre tértek a nyereségrészesedés kifizetésének kellemes izgal­mán. Bizonyára megelégedés­sel fogadták, hogy a tavalyi­nál valamivel több részesedést kaptak. Ehhez el kell mondani azt, hogy a tavalyi 14 nap kifize­tésére csak a tartalékalapból igénybe vett, 4 napi bérnek megfelelő, „kölcsön” segítsé­gével volt lehetőség. Most pe­dig a tartozás 1/5 részének a visszafizetése mellett tudtunk 15 napi bérnek megfelelő év végi részesedést fizetni. Érde­mes visszaemlékezni az év végi részesedés növekvő nap­számaira: 1969 1970 1971 1972 1973 7,5 8 10 14 15 Nem érdektelen megemlí­teni azt sem, hogy a növek­vő napszám mögött milyen erőteljes volt az összegszerű növekedés is. Míg 1969-ben 1 nap részesedés fizetéséhez 410 ezer Ft, 1971-ben 468 ezer Ft, addig most 620 ezer Ft volt szükséges. Nagy mértékben nőtt a részesülőik létszáma is. 1972-ben 6164 fő kapott 7400 ezer Ft-ot, most 7400 fő ré­szére 9300 ezer Ft-ot fizettünk. Növeltük a nem pénzbeni juttatásokat is. Étkeztetési hozzájárulásra, szociális keret­re, kulturális és sport célokra 750 ezer Ft-tal költöttünk töb­bet, mint egy évvel korábban. Nőtt a tanulmányi ösztöndíj és a segélyek összege is 230 ezer forinttal, összegezve: a dolgozóink az elmúlt év után a részesedési­ alapból több mint 24 millió forint juttatást kaptak. A „tízek" között úgy érzem, hogy a végső eredmények után szólnunk kell — röviden — az elmúlt év gazdasági történéseiről — számokba sűrítve. Tudom, hogy a lap olvasói naponta figyelemmel kísérik az újsá­gok cikkeit és nem kis büsz­keséggel olvasták a­­ vezető napilapokban (Népszabadság, Magyar Hírlap, Magyar Nem­zet) megjelent közgazdasági értékeléseket, amelyek gyárunkat az „ötven nagy” közül kiemelve, a legjobb tíz közé sorolták. Nemcsak ennek az elismerés­nek kivívásáért dolgoztunk az elmúlt évben, hanem a ma­gunk vállalta feladatok meg­oldásáért, gyárunk jövője ér­dekében. A vezető politikai és társa­dalmi szervezetek képviselőit tájékoztattuk már arról, hogy 1973. évi készáru-kibocsátá­sunk 20,5%-kal haladta meg az 1972. évi értékesítést, ezzel vállalatunk termelésfejlő­dési üteme mintegy há­romszorosa az ipari átlag­nak. Ennek megfelelően nőtt érté­kesítésünk is. A szocialista tá­bor országaiban 4%-kal, a nem szocialista piacokon pedig 70%­­kal értékesítettünk többet, az előző évinél. A teljesség ked­véért meg kell említeni azt is, hogy az előző év forgalmá­nál 113 M Ft-tal több perifé­riás tároló egység döntő há­nyada, népgazdasági szem­pontból, ugyancsak exportnak minősül. Ugyanis a megren­delő vállalatok (Videoton, Vi­lati) saját termékeikkel való összeépítés után exportálják az által­unk gyártott műszere­ket. • •Ütemesebben Az elmúlt években sok prob­lémát okozott a vállalati gaz­dálkodásban a termékkibocsá­tás ütemtelensége. 1973-ban jelentős előrelépés következett be ezen a területen. Sikerült a negyedéven be­lüli, havi ütemességi terv­ben előírt színvonalat el­érni, és ezzel javítani a vállalat pénzgazdálkodását. Ennek a nagyon súlyponti kérdésnek megoldásában a gazdasági ve­zetők erőfeszítései mellett jelentős szerep jutott a szocialista brigádok segítő támogatásának. Vállalásaikban döntő hang­súlyt kapott ennek a kérdés­nek segítése. Vállalatunknak a népgazda­ságban elfoglalt „előkelő” he­lyezését bizonyítják a létszám­­alakulás mutatói is. Ellentét­ben a többi üzemek létszám­­ellátásának alakulásával, bát­ran büszkélkedhetünk azzal, hogy létszámunk átlaga 1972- höz viszonyítva 577 fővel nőtt és 1973. XII. 31-én elérte a 7700 főt A legpozitívabban értékelhető ebből a szempontból az a tény, hogy a Csörsz utcai munkáslétszám átlaga is emel­kedett 26 fővel. A létszám alakulása — összevetve a ter­melésnövekedés mutatóival — azt jelzi, hogy a munkaerő hatékonysága tekintetében je­lentős tartalékok vannak vál­lalatunknál, különösen vidéki ipartelepeinken. Míg a Csörsz utcai törzsgyár­ban a termelés emelkedé­sét teljes egészében a ter­melékenység javulásával értük el, ezt Mátészalkáról, Dunaújvá­rosról, Komlóról korántsem állíthatjuk. Reméljük, hogy a közeljövőben sokat válto­zik a helyzet. Ennek érzékel­tetésére elmondhatjuk, hogy a produktív létszám teljesít­ménye — telepek szerint — nagyon na­gy szórást mutat. 1973-ban az egy főre eső nor­maórák száma így alakult: Bpest D.újv. Komló Szalka 1960 1320 1120 1090 Ebből is látszik, hogy ren­geteg tennivalónk van. Itt vannak a tartalékok, amelyek­nek a jövőben kell javítaniuk a vállalati termelékenység alakulását! Gyarapodtunk _ Munkásaink átlagkeresete közel 11%-kal, alkalmazot­­tainké 5%-kal haladta meg az egy évvel korábbi szintet, ter­mészetesen a központi béreme­lésből származó növeléssel együtt. Ez a nagyon jelentős béremelkedés és egyéb intézke­déseink hatására — nyugodtan elmondhatjuk, hogy dolgozóink jelentős hánya­da elégedett bér- és jöve­delempolitikánkkal. Ehhez természetesen hozzá kell számítani a forintban is kifejezhető, környezetváltoz­­tató intézkedéseink hatását is. Korszerűsödnek, szépülnek munkahelyeink, jobb a dolgo­zók közérzete. És ha már itt tartunk, elmondjuk azt is, hogy állóeszközeink állománya egy év alatt 25%-kal gyara­podott, beruházott vagyonunk értéke meghaladta a 800 mil­liót. Új épületek, modern gé­pek és berendezések teszik könnyebbé az emberi munkát, fejlődünk. Magunknak és a jö­vőnek! Kereskedőink is derekasan kivették részüket a munkából. Az év folyamán gyártott, il­letve értékesített termékünk 54%-át külföldi vevők kapták. A szocialista tábor szükség­leteinek kielégítése mellett bőven jutott műszereinkből Dél-Amerika, India, Afrika és Nyugat-Európa vevői ré­szére is. Szerénység lenne el­hallgatni, hogy Camadába is, sőt, szemüveglencsét az USA- ba is szállítottunk. Elmond­hatjuk, hogy megtanultunk kereskedni. A nagyvilággal. A jövő érdekében A sok dicsérő és elismerő tény mellett hiba lenne el­hallgatni azt a tényt, hogy míg az árbevétel 1970-től 42,5 %-kal emelkedett, a vállalati nyereség csak 3,3 %-kal nőtt. Miért? A jövő érdekében vállalt beruházási politika megvaló­sítása miatt! A világban vég­bemenő technikai forradalom elsöpri azokat a vállalatokat, amelyek nem vállalkoznak merészen, a technika meg­(Folytatás a 3. oldalon.) A számítástechnikai védnökség A DISCMOM mágnestárcsás adatrögzítő berendezés az el­lenőrzés utolsó előtti fázisá­ban kerül Dancs István, és Varsányi Jánoshoz a 65-ös osztály dolgozóihoz. Képünkön végbemérést végeznek, a ké­szülék ellenőrzését és besza­bályozását. Tőlük kerül az adatrögzítő végellenőrzésre, a számítógépre. És ezen a képen kívül még két mozzanatot örökítettünk meg lapunk 2. oldalán. Új, fiatal és dinamikusan fejlődő profil. Lehet-e von­zóbb témát találni arra, hogy a fiatalok erejüket, képessé­geiket kipróbálják? Tanulás, munka, továbbfejlődés és oly­­kor egy életre szóló hivatás­érzet bontakozik ki a védnök­ségi munka folyamatában. A fiatalok dédelgetett vállalása lett ez a védnökség. És a mun­ka minden fázisában, tervezés­től a csomagolásig, akad pat­­rónus, aki szemmel tartja a program teljesítését. Képünk egy mozzanat ebből a nagy, szerteágazó munkából. Egy régi partner új ajánlata Látogatás a budapesti Fotó Optika KSZ-nél A budapesti Fotó Optika kisipari szövetkezet fényképe­zőgépek és elektronikus opti­kai berendezések javításával foglalkozik. Vállalnak ipari bérmunkát, sokszorosítanak, fényképész-részlegükben fotó­optikai és audiovizuális labor is található. 250 dolgozót fog­lalkoztatnak, közülük minden tizedik mérnök vagy techni­kus. — 17 esztendeje működünk együtt valamilyen formában a MOM-mal — mondja Kiss László, a szövetkezet műszaki vezetője —, kezdetben lencsét gyártottunk a nagyítókhoz, de ezt abbahagytuk, mert nem volt gazdaságos. A lencsegyár­tásban kaptuk az első segítsé­get 1957-ben. — 15 éves a kapcsolatunk, s mindmáig töretlen a geodé­ziai műszerek és látcsövek ja­vítása terén. — Szakmai segítséget is ka­punk a gyártól, s ha szükség van rá, alkatrészt is készség­gel bocsátanak rendelkezé­sünkre — veszi át a szót Föl­des István okleveles optikus, aki Jénában tanulta ki a szak­mát, s két évet a MOM-ban is eltöltött. A majd két évtizedes kapcso­lat tavaly szorosabb formát öltött. A szövetkezet megbí­zást kapott a gyártól az egyik mérőműszerhez való szálle­mez készítésére. Kiss elvtárssal átmegyünk a laboratóriumba, hogy némi képet nyerjünk a munkáról. Gyermekkorom nagyságú kerek üveglapocs­kát látunk, erre viszik fel az itt dolgozók az emulziót és az osztást. Az emulziót egy kis centrifuga szórja fel az üveg­lapra. Az apró berendezés a szövetkezetek újítása. — Fél esztendeig a MOM- ban tanult négy dolgozónk — mondja a műszaki vezető —, de minden vonatkozásban se­gített a gyár a beállításban, a beszerelésben, ők adtak köl­csön mikroszkópot és több mil­lió forint értékű fémporlasz­tó gépet. Pető Tamásnak és Almási Lőrinc elvtársnak kö­szönhetünk különösen sokat. Az élő kapcsolatra mindjárt példát is látunk a szomszéd teremben. A MOM tmk-dolgo­­zói: Pénzes István és Balogh Imre a folyamathoz szükséges vákuumgőzölő berendezést ja­vítják. Ezt is a gyár adta köl­csön, s javítását — a szövetke­zet számlájára — rendszere­sen elvégzik. — Mit jelent Önöknek ez a szállemezkészítési megbízás? — Tavaly a termelési érté­künk 1 százalékát, tette ki, az idén már 4 százalékra emel­kedik. Forintban ez 1 milliós érték. — Látnak-e további lehető­séget a MOM-mal való együtt­működésre? Emész Ferenc részlegvezető mérnök meséli, hogy a jénai Zeiss Művek fotométereit, elektromikroszkópjait, orvosi és geodéziai műszereit 12 esz­tendeje a szövetkezet szak­em­berei javítják, nemcsak itthon, de Ázsiában, Dél-Amerikában és Európában is a Zeiss-szel kötött szerződés alapján. Ta­valy tíz országban jártak e cél­ból, többek között Brazíliában, Indiában, Franciaországban, Hollandiában. A szövetkezet javíthatja a MOM műszereit is a garanciális idő letelte után. Ám ezt bizonyára nem kívánja a gyár, mert mikor egy MOM fotométer javításá­hoz alkatrészt kértek, ezzel utasították el őket: nincs meg a speciális felkészültségük, és nincs hivatalos kapcsolatuk e témában a MOM-mal. Nos, a speciális felkészült­séghez csak annyit, hogy ta­valy a szövetkezet 10 szakem­bere kapott különleges kikép­zést a műszer­javításra a jénai Zeissnél, a hollandiai Pac­­kardnál, a svéd Johanssonnál, az olasz Durstnál és a japán Olympos hamburgi vállalatá­nál. Ez utóbbinál gastroen­­doszkóp-javítást tanultak, s ez a téma a MOM-ban is nagyon időszerű. — Mi lenne hát a szövetke­zet kívánsága? — Szeretnénk, ha a szerviz­­szolgálatba való besegítésre módot adna a MOM itthon, esetleg külföldön is. Nem tudom, van-e szüksé­ge besegítésre a szervízosz­­tálynak, mindenesetre itt egy felkínált és kihasználatlan le­hetőség. Hátha egyszer jól jön! Átányi H. László

Next