Fókusz, 1974 (4. évfolyam, 1-26. szám)
1974-03-18 / 6. szám
Ki mit kérdez Nagy Árpádtól, a vállalat szociális és munkaügyi igazgatójától Új, az idén indított rovatunk jelentkezik ismét. Ebben bizonyára emlékeznek még rá, az olvasóé a kérdezés joga, az újságíró szerepe csupán a közvetítés. Lehet tehát ismét kérdezni. Ezúttal a vállalat szociális és munkaügyi igazgatójától, akit szerkesztőségünk már felkért a válaszadásra. A kollektív interjú játékszabályai változatlanok. A kérdéseket írásban a Fókusz postaládáiba kérjük. Postaládáink a törzsgyár két ebédlőjében és a három portán találhatók. Pesti és vidéki gyáregységeinkből leveleket kérünk, címünk: 1126 Csörsz u. 35. A kérdések mellett javaslatot is lehet tenni a következő, júliusban esedékes, válaszadó személyére is. Beküldési határidő: március 29. Nagy Árpád elvtárs válaszát 8., április 16-án megjelenő lapunkban tesszük közzé. A negyedév újítása Az év eddigi legjelentősebb, elfogadott újítása Neumayer László csoportvezető és Huba József műhelytecnikus (15-ös osztály) nevéhez fűződik, ők dolgozták ki az 1500 fok C derivatográf kályhájának újfajta emelési módját. Konstrukciós változtatásaik 70 db műszer gyártása esetén 1256 978 Ft megtakarítást eredményeznek. Újításukat már az év elején bevezették. Épülőben a szálkai nagycsarnok Októberre tervezi a MOM az épülőfélben levő, mátészalkai nagycsarnok ünnepélyes avatását. Nemcsak nekünk izgalom, hogy elkészül-e határidőre a nagy munka — izgalmas feladat ez a kivitelezőnek, a Kelet-Magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalatnak is, mivel optikai csarnokot most épít először. A félkész állapotban levő csarnokról a hozzá nem értő csak keveset tud mondani, hiszen amit egyelőre lát: törmelék, „égrenyíló ablakok”, ajtók helyett csak ajtókeretek, műhely helyett huzatos, rendezetlen hodály. De ha van szeme, azért azt is észreveszi, hogy a menyezet az optikai gyártáshoz legideálisabb módon van kiképezve, hogy a nagycsarnok csakugyan nagy lesz — összesen 6200 négyzetméter az új létesítmény —, s tán még az is feltűnik, hogy a vastag csomagolópapír a már felszerelt armatúrákat takarja, hogy a védőburkolatot képező homok alól itt-ott elővillan a színes, mintás mozaikpadló. A hőközpontban nyolc darab, egyenként 3600 literes bojler működik majd, ezek már most a helyükön állnak. S ha egy kis fantáziája is van a nézelődőnek, akkor mégiscsak maga elé tudja képzelni: milyen korszerű, milyen szép is lesz a tágas, világos, modern, parkkal körülvett új gyárrész! K. L. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR OPTIKAI MŰVEK DOLGOZÓINAK LAPJA IV. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM ARA: 60 FILLÉR 1974. MÁRCIUS 18. A vállalati gazdálkodás és a nyereség sorok megjelenése idején dolgozóink már napirendre tértek a nyereségrészesedés kifizetésének kellemes izgalmán. Bizonyára megelégedéssel fogadták, hogy a tavalyinál valamivel több részesedést kaptak. Ehhez el kell mondani azt, hogy a tavalyi 14 nap kifizetésére csak a tartalékalapból igénybe vett, 4 napi bérnek megfelelő, „kölcsön” segítségével volt lehetőség. Most pedig a tartozás 1/5 részének a visszafizetése mellett tudtunk 15 napi bérnek megfelelő év végi részesedést fizetni. Érdemes visszaemlékezni az év végi részesedés növekvő napszámaira: 1969 1970 1971 1972 1973 7,5 8 10 14 15 Nem érdektelen megemlíteni azt sem, hogy a növekvő napszám mögött milyen erőteljes volt az összegszerű növekedés is. Míg 1969-ben 1 nap részesedés fizetéséhez 410 ezer Ft, 1971-ben 468 ezer Ft, addig most 620 ezer Ft volt szükséges. Nagy mértékben nőtt a részesülőik létszáma is. 1972-ben 6164 fő kapott 7400 ezer Ft-ot, most 7400 fő részére 9300 ezer Ft-ot fizettünk. Növeltük a nem pénzbeni juttatásokat is. Étkeztetési hozzájárulásra, szociális keretre, kulturális és sport célokra 750 ezer Ft-tal költöttünk többet, mint egy évvel korábban. Nőtt a tanulmányi ösztöndíj és a segélyek összege is 230 ezer forinttal, összegezve: a dolgozóink az elmúlt év után a részesedési alapból több mint 24 millió forint juttatást kaptak. A „tízek" között úgy érzem, hogy a végső eredmények után szólnunk kell — röviden — az elmúlt év gazdasági történéseiről — számokba sűrítve. Tudom, hogy a lap olvasói naponta figyelemmel kísérik az újságok cikkeit és nem kis büszkeséggel olvasták a vezető napilapokban (Népszabadság, Magyar Hírlap, Magyar Nemzet) megjelent közgazdasági értékeléseket, amelyek gyárunkat az „ötven nagy” közül kiemelve, a legjobb tíz közé sorolták. Nemcsak ennek az elismerésnek kivívásáért dolgoztunk az elmúlt évben, hanem a magunk vállalta feladatok megoldásáért, gyárunk jövője érdekében. A vezető politikai és társadalmi szervezetek képviselőit tájékoztattuk már arról, hogy 1973. évi készáru-kibocsátásunk 20,5%-kal haladta meg az 1972. évi értékesítést, ezzel vállalatunk termelésfejlődési üteme mintegy háromszorosa az ipari átlagnak. Ennek megfelelően nőtt értékesítésünk is. A szocialista tábor országaiban 4%-kal, a nem szocialista piacokon pedig 70%kal értékesítettünk többet, az előző évinél. A teljesség kedvéért meg kell említeni azt is, hogy az előző év forgalmánál 113 M Ft-tal több perifériás tároló egység döntő hányada, népgazdasági szempontból, ugyancsak exportnak minősül. Ugyanis a megrendelő vállalatok (Videoton, Vilati) saját termékeikkel való összeépítés után exportálják az általunk gyártott műszereket. • •Ütemesebben Az elmúlt években sok problémát okozott a vállalati gazdálkodásban a termékkibocsátás ütemtelensége. 1973-ban jelentős előrelépés következett be ezen a területen. Sikerült a negyedéven belüli, havi ütemességi tervben előírt színvonalat elérni, és ezzel javítani a vállalat pénzgazdálkodását. Ennek a nagyon súlyponti kérdésnek megoldásában a gazdasági vezetők erőfeszítései mellett jelentős szerep jutott a szocialista brigádok segítő támogatásának. Vállalásaikban döntő hangsúlyt kapott ennek a kérdésnek segítése. Vállalatunknak a népgazdaságban elfoglalt „előkelő” helyezését bizonyítják a létszámalakulás mutatói is. Ellentétben a többi üzemek létszámellátásának alakulásával, bátran büszkélkedhetünk azzal, hogy létszámunk átlaga 1972- höz viszonyítva 577 fővel nőtt és 1973. XII. 31-én elérte a 7700 főt A legpozitívabban értékelhető ebből a szempontból az a tény, hogy a Csörsz utcai munkáslétszám átlaga is emelkedett 26 fővel. A létszám alakulása — összevetve a termelésnövekedés mutatóival — azt jelzi, hogy a munkaerő hatékonysága tekintetében jelentős tartalékok vannak vállalatunknál, különösen vidéki ipartelepeinken. Míg a Csörsz utcai törzsgyárban a termelés emelkedését teljes egészében a termelékenység javulásával értük el, ezt Mátészalkáról, Dunaújvárosról, Komlóról korántsem állíthatjuk. Reméljük, hogy a közeljövőben sokat változik a helyzet. Ennek érzékeltetésére elmondhatjuk, hogy a produktív létszám teljesítménye — telepek szerint — nagyon nagy szórást mutat. 1973-ban az egy főre eső normaórák száma így alakult: Bpest D.újv. Komló Szalka 1960 1320 1120 1090 Ebből is látszik, hogy rengeteg tennivalónk van. Itt vannak a tartalékok, amelyeknek a jövőben kell javítaniuk a vállalati termelékenység alakulását! Gyarapodtunk _ Munkásaink átlagkeresete közel 11%-kal, alkalmazottainké 5%-kal haladta meg az egy évvel korábbi szintet, természetesen a központi béremelésből származó növeléssel együtt. Ez a nagyon jelentős béremelkedés és egyéb intézkedéseink hatására — nyugodtan elmondhatjuk, hogy dolgozóink jelentős hányada elégedett bér- és jövedelempolitikánkkal. Ehhez természetesen hozzá kell számítani a forintban is kifejezhető, környezetváltoztató intézkedéseink hatását is. Korszerűsödnek, szépülnek munkahelyeink, jobb a dolgozók közérzete. És ha már itt tartunk, elmondjuk azt is, hogy állóeszközeink állománya egy év alatt 25%-kal gyarapodott, beruházott vagyonunk értéke meghaladta a 800 milliót. Új épületek, modern gépek és berendezések teszik könnyebbé az emberi munkát, fejlődünk. Magunknak és a jövőnek! Kereskedőink is derekasan kivették részüket a munkából. Az év folyamán gyártott, illetve értékesített termékünk 54%-át külföldi vevők kapták. A szocialista tábor szükségleteinek kielégítése mellett bőven jutott műszereinkből Dél-Amerika, India, Afrika és Nyugat-Európa vevői részére is. Szerénység lenne elhallgatni, hogy Camadába is, sőt, szemüveglencsét az USA- ba is szállítottunk. Elmondhatjuk, hogy megtanultunk kereskedni. A nagyvilággal. A jövő érdekében A sok dicsérő és elismerő tény mellett hiba lenne elhallgatni azt a tényt, hogy míg az árbevétel 1970-től 42,5 %-kal emelkedett, a vállalati nyereség csak 3,3 %-kal nőtt. Miért? A jövő érdekében vállalt beruházási politika megvalósítása miatt! A világban végbemenő technikai forradalom elsöpri azokat a vállalatokat, amelyek nem vállalkoznak merészen, a technika meg(Folytatás a 3. oldalon.) A számítástechnikai védnökség A DISCMOM mágnestárcsás adatrögzítő berendezés az ellenőrzés utolsó előtti fázisában kerül Dancs István, és Varsányi Jánoshoz a 65-ös osztály dolgozóihoz. Képünkön végbemérést végeznek, a készülék ellenőrzését és beszabályozását. Tőlük kerül az adatrögzítő végellenőrzésre, a számítógépre. És ezen a képen kívül még két mozzanatot örökítettünk meg lapunk 2. oldalán. Új, fiatal és dinamikusan fejlődő profil. Lehet-e vonzóbb témát találni arra, hogy a fiatalok erejüket, képességeiket kipróbálják? Tanulás, munka, továbbfejlődés és olykor egy életre szóló hivatásérzet bontakozik ki a védnökségi munka folyamatában. A fiatalok dédelgetett vállalása lett ez a védnökség. És a munka minden fázisában, tervezéstől a csomagolásig, akad patrónus, aki szemmel tartja a program teljesítését. Képünk egy mozzanat ebből a nagy, szerteágazó munkából. Egy régi partner új ajánlata Látogatás a budapesti Fotó Optika KSZ-nél A budapesti Fotó Optika kisipari szövetkezet fényképezőgépek és elektronikus optikai berendezések javításával foglalkozik. Vállalnak ipari bérmunkát, sokszorosítanak, fényképész-részlegükben fotóoptikai és audiovizuális labor is található. 250 dolgozót foglalkoztatnak, közülük minden tizedik mérnök vagy technikus. — 17 esztendeje működünk együtt valamilyen formában a MOM-mal — mondja Kiss László, a szövetkezet műszaki vezetője —, kezdetben lencsét gyártottunk a nagyítókhoz, de ezt abbahagytuk, mert nem volt gazdaságos. A lencsegyártásban kaptuk az első segítséget 1957-ben. — 15 éves a kapcsolatunk, s mindmáig töretlen a geodéziai műszerek és látcsövek javítása terén. — Szakmai segítséget is kapunk a gyártól, s ha szükség van rá, alkatrészt is készséggel bocsátanak rendelkezésünkre — veszi át a szót Földes István okleveles optikus, aki Jénában tanulta ki a szakmát, s két évet a MOM-ban is eltöltött. A majd két évtizedes kapcsolat tavaly szorosabb formát öltött. A szövetkezet megbízást kapott a gyártól az egyik mérőműszerhez való szállemez készítésére. Kiss elvtárssal átmegyünk a laboratóriumba, hogy némi képet nyerjünk a munkáról. Gyermekkorom nagyságú kerek üveglapocskát látunk, erre viszik fel az itt dolgozók az emulziót és az osztást. Az emulziót egy kis centrifuga szórja fel az üveglapra. Az apró berendezés a szövetkezetek újítása. — Fél esztendeig a MOM- ban tanult négy dolgozónk — mondja a műszaki vezető —, de minden vonatkozásban segített a gyár a beállításban, a beszerelésben, ők adtak kölcsön mikroszkópot és több millió forint értékű fémporlasztó gépet. Pető Tamásnak és Almási Lőrinc elvtársnak köszönhetünk különösen sokat. Az élő kapcsolatra mindjárt példát is látunk a szomszéd teremben. A MOM tmk-dolgozói: Pénzes István és Balogh Imre a folyamathoz szükséges vákuumgőzölő berendezést javítják. Ezt is a gyár adta kölcsön, s javítását — a szövetkezet számlájára — rendszeresen elvégzik. — Mit jelent Önöknek ez a szállemezkészítési megbízás? — Tavaly a termelési értékünk 1 százalékát, tette ki, az idén már 4 százalékra emelkedik. Forintban ez 1 milliós érték. — Látnak-e további lehetőséget a MOM-mal való együttműködésre? Emész Ferenc részlegvezető mérnök meséli, hogy a jénai Zeiss Művek fotométereit, elektromikroszkópjait, orvosi és geodéziai műszereit 12 esztendeje a szövetkezet szakemberei javítják, nemcsak itthon, de Ázsiában, Dél-Amerikában és Európában is a Zeiss-szel kötött szerződés alapján. Tavaly tíz országban jártak e célból, többek között Brazíliában, Indiában, Franciaországban, Hollandiában. A szövetkezet javíthatja a MOM műszereit is a garanciális idő letelte után. Ám ezt bizonyára nem kívánja a gyár, mert mikor egy MOM fotométer javításához alkatrészt kértek, ezzel utasították el őket: nincs meg a speciális felkészültségük, és nincs hivatalos kapcsolatuk e témában a MOM-mal. Nos, a speciális felkészültséghez csak annyit, hogy tavaly a szövetkezet 10 szakembere kapott különleges kiképzést a műszerjavításra a jénai Zeissnél, a hollandiai Packardnál, a svéd Johanssonnál, az olasz Durstnál és a japán Olympos hamburgi vállalatánál. Ez utóbbinál gastroendoszkóp-javítást tanultak, s ez a téma a MOM-ban is nagyon időszerű. — Mi lenne hát a szövetkezet kívánsága? — Szeretnénk, ha a szervizszolgálatba való besegítésre módot adna a MOM itthon, esetleg külföldön is. Nem tudom, van-e szüksége besegítésre a szervízosztálynak, mindenesetre itt egy felkínált és kihasználatlan lehetőség. Hátha egyszer jól jön! Átányi H. László