Fókusz, 1983 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1983-08-24 / 17. szám

1983. AUGUSZTUS 24. A CÉL KÖZÖS Ajánlás - vállalás - A Magyar Optikai Művek háromszázhúsz szocialista brigádjának tagjai eddig is becsülettel teljesítették kö­telességüket, sőt legtöbbjük azon igyekezett, hogy a ma­ga módján az elvárhatón fölül is hozzájáruljon a kö­zösség sikeréhez. Tehát önmaguktól, saját fejük után is a vállalat közös érdekét szolgálták. Ez ma már bevett szokás a gyárkapun belül, s álszemérem lenne azt állí­tani, hogy ezzel napjainkban már­­ nem számolnak ko­molyan a gazdasági vezetők. Nos, miután a cél közös, s valószínűleg minden idők egyik legnehezebb időszakát éljük, okos gondolatnak látszik, hogy a vezetők ezúttal elébemennek a vállalásoknak. A VI. országos brigádvezetői tanácskozás hatására MOM- szerte június 20-ig minden szakigazgató — konkrétan, a legkisebb közösségekig bontva — rögzítette, hogy területén milyen teljesítések elérése len­ne kívánatos. Ezt az úgyneve­zett ajánlást azután a szak­­szervezet termelési albizottsá­ga néhány nap múlva meg­vizsgálta. Amint Marosi Ká­roly, szakszervezeti bizottsá­gunk titkára elmondta, az al­­bizottsági tagok egyetértettek az ajánlásokkal, azzal a kikö­téssel, hogy ha annak teljesí­­­tését a dolgozók magukra néz­ve kötelezőnek elfogadják, ak­kor a vezetők teremtsék meg a végrehajtás feltételeit. Mi most a három legjellem­zőbb: a forgácsoló, az optika és a szerelőágazat feladatai­val foglalkozunk. FÓKUSZ 5 Fsigésmléég mai Itt a 2. osztály négy közös­ségére — vázlatosan — az alábbiak várnak: A Hunyadi szocialista bri­gád kiemelt feladatának a Floppy-orsók határidőre való gyártását tekinti, meg­­ azt, hogy a műszerek alkatrészeit selejt nélkül bocsássa a szere­lőosztályok rendelkezésére. 108 százalékos átlagteljesítményt tekintenek magukra nézve kö­telezőnek. Az Ifjú Gárda ma­rós szocialista brigád tagjai éves átlagban 107 százalékos teljesítmény mellett 103 szá­zalékos beszerelhetőséget vál­laltak. A Petőfi Sándor ifjú­sági brigád 110 százalékos át­lagteljesítményt, 106 százalé­kos beszerelhetőséget vállalt, a sürgősségi sorrend betartá­sával. A Rákóczi nevét viselő közösségre jellemző az ugyan­csak magas, 108 százalékos teljesítményátlag, a megbízha­tóság, meg a jó minőség. Et­től most sem kívánnak eltér­ni, de kihangsúlyozták még a határidők pontos betartását is. A 3. osztály Úttörő szocia­lista brigádja a nagy alkatré­szek marását végzi. Az ütem­tervnek megfelelő sorozat­­nagyságot garantálnak. A Martin Luther King szocialis­ta brigád fontos alkatrészeket esztergál, fogaz, pótalkatrésze­ket gyárt. Vállalták, hogy a II. félévben a szerelési ütem­tervnek megfelelő darabszám­hoz igazodva adják az alkat­részeket. E közösség tagjai ezenkívül arra is vállalkoznak, hogy ha bármikor elromlik egy szerszámgép, az ahhoz szüksé­ges speciális fogaskereket pó­tolják. Ezen az osztályon is ta­lálható Petőfi Sándor nevét választó brigád, ők többek között a zalaegerszegiek részé­re gyártanak alkatrészeket. Az Ady Endre szocialista brigád emberei horizontál és darufú­ró gépeken dolgoznak. Fő fel­adataik mellett vállalták, hogy év közben mindennemű gép­javításhoz soron kívül — a tervteljesítést nem kockáztat­va — a tmk rendelkezésére állnak. A Rákóczi Ferenc szo­cialista brigád fő teendője nél­külözhetetlen alkatrészeink esztergálása. Emellett kiemel­kedő szakmai tapasztalatokkal támogatják az újfajta techno­lógia kidolgozását A Ságvári Endre szocialista brigád mun­kásai — többek között — val­lották, hogy határidő előtt el­készítik azokat az alkatrésze­ket, melyek a későbbiek folya­mán szerelt alcsoportonként további megmunkálásra kerül­nek. A Lékay János szocialis­ta brigád határidő előtti telje­sítéseket tesz magára nézve kötelezőnek és azt, hogy a nagy termelékenységű gépeket több mint nyolcvan százalékig kihasználják. Az NC szocialis­ta brigád a Floppy-ház gyár­tásának telepítését kívánja elősegíteni, míg az Automata III. szocialista brigád vala­mennyi vidéki gyáregység spe­ciális kötőelemmel történő ellátását tekinti egyik lényeges feladatának. Ezenkívül terven felül vállalják az eddig im­portból beszerzett tranzisztor­­hűtősapkák készítését a kü­lönféle direkhez. A Lapesz­terga menethenger szocialista brigád főleg a battonyai gyár­egység folyamatos alkatrész­ellátásáról gondoskodik. Az Április 4. szocialista brigád a nem rubelelszámolású export teljesítésében vállalt oroszlán­­részt. A 4. osztály Petőfi Sándor nevét választó kollektívája a zalaegerszegi és a mátészalkai kollégák sikeréhez kíván hoz­zájárulni tevékenységével. A Sólyom szocialista brigád kü­lönféle objektíveket készít, míg az Ady Endre szocialista brigád speciális alkatrészekért felel. A 10. osztály brigádjai kö­zül — hely hiányában — csu­pán a Lenin szocialista brigá­dot említjük, melynek tagjai — sok más mellett — azt is vállalták, hogy az SzKGy és a tmk részére mindenkor so­ron kívül elkészítik a kívánt egyedi rugókat. A 12. osztály Béke II. szo­cialista brigádja főleg újítá­sokkal, tőkés importanyag megtakarításával kívánja se­gíteni a vállalat gazdaságossá­gát. A 14. osztály brigádjai közül például a Zalka Máté szocia­lista brigádot említjük, mely­nek tagjai a ZIC marógépek sűrű meghibásodása ellenére vállalnak igény szerinti mun­kát. A 23. osztály mindhárom szocialista brigádja a komlói öntödében előforduló ,minősé­gi gondok elhárításában aján­lott segítséget egyéb igen lé­nyeges feladat mellett. A korántsem részletekbe menő felsorolás talán képet ad az e területen dolgozók vállalásairól, melyekről Igali József is beszél, aki a terme­lési albizottság tagja. — A forgácsolók munkáját a programosztály határozza meg. Az ott dolgozókkal jó a kapcsolatunk, mint ahogy a köszörűműhellyel, a szerszá­mosokkal és a szerelőkkel is. Ha a programosztályról arra kérnek bennünket, hogy vala­milyen munkát vegyünk előre, szó nélkül megtesszük, ha a továbbiakban említett helyek­ről jeleznek, hogy hiányzik va­lamilyen alkatrész a munká­jukhoz, akkor mi azt soron kí­vül előrevesszük. Nálunk az is természetes, hogy ha egy vi­déki gyáregységből kapunk egy telefont, „megálltunk”, mert ez és ez hiányzik, akkor mi rögtön megnézzük melyik gé­pen van hely, s csináljuk. Ná­lunk nem szokás ezzeket pót­­vállalásnak venni. Jól néz­nénk ki, ha mindent örökösen könyvelgetnénk, akkor a bri­gádnapló vezetésére egy külön munkaerő kellene. Nálunk ru­galmasnak kell lenni, hiszen előfordul, hogy „beindul” egy tétel, sürgősen kéne, de nincs hozzá se szerszám, se prog­ram. Mi nem várunk semmi­re, kell, hát a lehető legrövi­debb idő alatt csinálunk szer­számot. Van úgy, hogy a fel­adat olyan gépre szól, ahol nincs kapacitás. Ilyenkor nem lessük, hogy a gyege átszer­­számozza a szabad gépre. Rög­tön tesszük a dolgunkat. Az évek múlásával az összes for­gácsoló szinte tökéletes össz­hangba kerül egymással. Ki­segítjük egymást. Igaz, erre a létszámhiány is rászorít min­ket. Optikai Itt a szemüveglencsével fog­lalkozó 26-os osztályon kiemel­kedő feladat hárul a Lendület szocialista brigádra, elsősor­ban az export vonatkozásában. Az Előre szocialista brigád pe­dig a belföldi kötelezettségek teljesítésében kell, hogy rövi­dítse az átfutási időt. A száloptikai három — az MHSZ, a XI. Kongresszus, va­lamint a Fibrolux — szocialis­ta brigádjának több mint nyolcszáz képtovábbító köteget kell még az idén elkészíteni. A finomoptika vonalán dol­gozók közül a Reflexió szocia­lista brigádot említjük elsőül. Rájuk hatvankét darab inter­ferenciaszűrő előállítása vár. A nem rubelelszámolású ex­port maradéktalan kiszállítása érdekében igen sok munka vár az Objektív, a Ságvári, a Jó­kai, a Radar, valamint a Már­cius 8. szocialista brigádok dolgozóira. Ebben az ágazatban egyéb­ként összesen harminckét — közülük öt ifjúsági — szocia­lista brigád tevékenykedik. Az ajánlásról Major Lászlóval, az ágazat szakszervezeti főbizal­mijával és Miklavicz Lajossal, a termelési albizottság tagjá­val váltottunk szót. Véleményük szerint: — Már az év elején vala­— Milyen hangok voltak a vállalásokkal kapcsolatban? — Szó ért bennünket, hogy nagy vonalakban teszünk vál­lalást. Pedig az az igazság, hogy másképp nem lehet. Még­pedig azért nem, mert válto­zik az értékesítés, ami persze nálunk is érezteti hatását. A termékszerkezet változása miatt vállalunk nagy vonalak­ban, hiszen a mindennapok úgy is konkretizálják a fel­adatokat. Ami pedig a men­­­nyiséget illeti: az az igazság, hogy már a maximumot saj­toljuk ki a gépekből. Beszélgetésünk során las­sanként kiderül, hogy a for­gácsolóknál tekintélyesen meg­nőtt a dolgozók átlagéletkora. Többségükben nyugdíjhoz kö­zelednek, s az az igazság, hogy kissé elfáradtak a sok több­letvállalástól, amit mindig be­csülettel teljesítettek. Közöt­tük az öntudat olyan fokon áll, hogy természetes ösztön­ként tartják szem előtt a vál­lalat érdekét, és őszintén szól­va szinte méltatlannak érzik, hogy örökösen kapják azt a bizonyos naplót, s könyvelges­­sék, mit tettek. Ugyanakkor fájlalják, hogy amikor pél­dául legutóbb május elsején a Kiváló Brigád cím odaítélé­sekor a megtakarítást, újítást kérték számon rajtuk, mintha az illetékesek megfeledkeztek volna arról, hogy nehéz ott megtakarítani, ahol szigorúan meghatározott technológiai előírások szerint dolgoznak, és jóformán nincs mit újítani sem, amikor a legkorszerűbb gépeket­­ üzemeltetik,. Azt pe­dig még­ a laikusok is tudják, hogy a forgácsolók között a leggyakoribb a normarende­­zés... — A brigádmozgalom­ szüle­tésének huszonötödik évfordu­lóját sem nagyon éreztük meg — fejezte be a beszélgetést Igali József. mennyien tisztában voltunk azzal, hogy nagy feladatok előtt állunk, így hát ezúttal senkit nem ért meglepetés. Az ajánlások pozitívuma az, hogy már a félév indulása előtt két­­három héttel mindenki ponto­san megtudta, hogy neki, sze­mély szerint mit kell végre­hajtania. — Az az igazság — folytat­ta Major László —, hogy a brigádok igénylik a feladato­kat, tehát az ajánlás valóban nem is volt újdonság. — Az ötlet haszno­­ságát ab­ban látom — tette még hozzá —, hogy miután a tennivalók egy-egy brigádra kerültek le­osztásra, ez azt eredményezi, hogy az emberek az eddiginél nagyobb felelősségérzettel dol­goznak. Ráadásul ettől még a brigádok közötti munkakap­csolat javulása is várható, hi­szen egy-egy közösség ösztö­nözheti a termelés folyamatá­ban előtte, illetve utána levő­ket, hogy időre adják ki a ke­zükből a munkadarabot. Miklavicz Lajos a feladat­egyeztetés demokratizmusát, pontosságát, egyértelműségét emelte ki mondván: egyetlen üzemvezető sem volt rest ös­­­szehívni a a brigád vezetőit, hogy velük nyílt beszéddel összehangolják a kis és a nagy­ közösség érdekeit. Lehetetlenség volna fölso­rolni a szerelőágazat szocia­lista brigádjaira váró tenni­valókat. A teljesség igénye és rangsorolás nélkül emlí­tünk meg egy-egy közösséget, mint például az 5. osztályról a Másodperc szocialista brigá­dot, melynek tagjai százhat százalékos, határidőre történő teljesítést tartanak ezentúl magukra nézve kötelezőnek, vagy a Süss Nándor nevéhez ragaszkodó szocialista brigá­dot, ahol az emberek száznégy százalékos teljesítést vállaltak. •Nem maradnak el mögöttük a Ságvári Endre és a Kandó Kálmán szocialista brigád tag­jai sem, akik számottevő mun­kájuk mellett a dunaújvárosi munkatársak betanításában is segítenek. A 8. osztály Dobó Katalin szocialista brigádja a külön­féle labor- és számítástechni­kai alkatrészek kikészítésén kívül, havonta egy embert állít a galvánüzemi igen ne­héz munkára. Ugyanezt a Martin Luther King szocia­lista brigád is feladatának te­kinti, a Munkácsy brigáddal együtt. A 15. osztály Derivatograph, Telsztár, valamint Petőfi bri­gádja a tervben lévő darabok ütem szerinti elkészítése mel­lett, például a nagy értékű különrendelések folyamatos teljesítését is vállalta. A különrendelésre egyéb­ként mások is — a Győzelem, a Horizont ifjúsági, a Már­cius 15. szocialista brigád tag­jai — több ezer órát ajánlot­tak, a 19. osztályról. A rugalmas vállalkozások megtestesítői a 17. és 22. osz­tályról — társaik mellett — az Asztalos meg a Bőrös szo­cialista brigádban lévő is, akik igény szerint készítik a műszerek szállító-, csomagoló­eszközeit és különféle tartozé­kait, mint ahogy a 45. osztály Béke II. szocialista brigádja ugyancsak az igényekhez al­kalmazkodva végzi az előla­pok címkézését, a használati utasításokat, a műhelybizony­latokat. A 29—65. osztály felsorolha­­tatlanul „súlyos” teendőiről ezúttal hallgatunk, csupán annyit említünk meg, hogy 104 százalékos átlagos teljesít­ményt ígérnek. Fentiekről Korsch Artur, a kikészítőágazat, illetve Marek Tamás, a szerelőgyáregység termelési felelőse, valamint Almási Ferenc a termelési al­bizottság tagja tájékoztat. Kritikával kezdték. El­mondták, hogy — a jelenlegi helyzetben aztán valóban nyilvánvalóvá váltan fontos — a termelési felelősöket ko­molyabb partn­ernek kell te­kinteni a gazdasági vezetők részéről. Annál is inkább, mert hiszen a termelési fele­lősök azok, akik összegyűjtik a dolgozók felajánlásait, ők azok, akik a teljesítést a ké­sőbbiekben ellenőrzik, illetve értékelik. Azt is igényelnék, hogy a gyáregységek vezetői több és részletesebb tájékoz­tatást adjanak számukra. — Azt mindenki megérti — mondták —, hogy például az anyaghiány, vagy a piaci igé­nyek változása olykor „bo­rítja” a tervet, hogy a meg­lévő eszközökkel kell gazdál­kodni, hogy olykor kényszer­helyeztek adódnak. Mégis sze­rencsésebb, célravezetőbb len­ne, ha a vezetők gyakrabban összehívnák az embereket, s ha már nem is félórás, órás gyűlések tartásával, de lega­lább pár szóval, röviden, ve­lősen tájékoztatnák őket a gondjaikról. Ha ez megvaló­sulna, nem nézne ki úgy néha az életünk, mintha a vezető­ink kapkodnának. Korsch Artur: — Nálunk jó a „kooperá­ció” az osztályvezető és a ter­melési felelős között, ez a ja­vaslatokban is érződött. An­nak külön örülünk, hogy va­lamennyi brigád kötelességé­nek érzi, hogy a bajban lévő galvánüzemnek segítsen. — Mert igaz, hogy aggasztó a gyárból való elvándorlás, hogy sok embernek a vér­képe, a lába bánja az itt vég­zett nehéz munkát, mégis, azt tudomásul kell venni, hogy aki a gyárban van, az mind igyekszik „húzni” — tették hozzá mondandójukhoz nyo­­matékkal. Gombos ajánlás - vállalás SzmMagazsit A forgácsolóágazat 2. osztályán található a Petőfi Sándor ifjú­sági szocialista brigád, melynek egyik munkása a képünkön látható Kőműves István, aki a polírozás kényes műveletét végzi A 71. osztály Ságvári Endre állami díjas szocialista brigádjának egyik tagja: Kovács István. E pillanatban lencsét ellenőriz A 15. osztály Derivatograph szocialista brigádjának egy része, akik a nagyértékű különrendelések folyamatos elkészítésében játszanak fontos szerepet A szerelőágazat 65. osztályának két szocialista brigádvezetője ferriteket ragaszt a kerámiába

Next