Fókusz, 1983 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1983-08-24 / 17. szám
1983. AUGUSZTUS 24. A CÉL KÖZÖS Ajánlás - vállalás - A Magyar Optikai Művek háromszázhúsz szocialista brigádjának tagjai eddig is becsülettel teljesítették kötelességüket, sőt legtöbbjük azon igyekezett, hogy a maga módján az elvárhatón fölül is hozzájáruljon a közösség sikeréhez. Tehát önmaguktól, saját fejük után is a vállalat közös érdekét szolgálták. Ez ma már bevett szokás a gyárkapun belül, s álszemérem lenne azt állítani, hogy ezzel napjainkban már nem számolnak komolyan a gazdasági vezetők. Nos, miután a cél közös, s valószínűleg minden idők egyik legnehezebb időszakát éljük, okos gondolatnak látszik, hogy a vezetők ezúttal elébemennek a vállalásoknak. A VI. országos brigádvezetői tanácskozás hatására MOM- szerte június 20-ig minden szakigazgató — konkrétan, a legkisebb közösségekig bontva — rögzítette, hogy területén milyen teljesítések elérése lenne kívánatos. Ezt az úgynevezett ajánlást azután a szakszervezet termelési albizottsága néhány nap múlva megvizsgálta. Amint Marosi Károly, szakszervezeti bizottságunk titkára elmondta, az albizottsági tagok egyetértettek az ajánlásokkal, azzal a kikötéssel, hogy ha annak teljesítését a dolgozók magukra nézve kötelezőnek elfogadják, akkor a vezetők teremtsék meg a végrehajtás feltételeit. Mi most a három legjellemzőbb: a forgácsoló, az optika és a szerelőágazat feladataival foglalkozunk. FÓKUSZ 5 Fsigésmléég mai Itt a 2. osztály négy közösségére — vázlatosan — az alábbiak várnak: A Hunyadi szocialista brigád kiemelt feladatának a Floppy-orsók határidőre való gyártását tekinti, meg azt, hogy a műszerek alkatrészeit selejt nélkül bocsássa a szerelőosztályok rendelkezésére. 108 százalékos átlagteljesítményt tekintenek magukra nézve kötelezőnek. Az Ifjú Gárda marós szocialista brigád tagjai éves átlagban 107 százalékos teljesítmény mellett 103 százalékos beszerelhetőséget vállaltak. A Petőfi Sándor ifjúsági brigád 110 százalékos átlagteljesítményt, 106 százalékos beszerelhetőséget vállalt, a sürgősségi sorrend betartásával. A Rákóczi nevét viselő közösségre jellemző az ugyancsak magas, 108 százalékos teljesítményátlag, a megbízhatóság, meg a jó minőség. Ettől most sem kívánnak eltérni, de kihangsúlyozták még a határidők pontos betartását is. A 3. osztály Úttörő szocialista brigádja a nagy alkatrészek marását végzi. Az ütemtervnek megfelelő sorozatnagyságot garantálnak. A Martin Luther King szocialista brigád fontos alkatrészeket esztergál, fogaz, pótalkatrészeket gyárt. Vállalták, hogy a II. félévben a szerelési ütemtervnek megfelelő darabszámhoz igazodva adják az alkatrészeket. E közösség tagjai ezenkívül arra is vállalkoznak, hogy ha bármikor elromlik egy szerszámgép, az ahhoz szükséges speciális fogaskereket pótolják. Ezen az osztályon is található Petőfi Sándor nevét választó brigád, ők többek között a zalaegerszegiek részére gyártanak alkatrészeket. Az Ady Endre szocialista brigád emberei horizontál és darufúró gépeken dolgoznak. Fő feladataik mellett vállalták, hogy év közben mindennemű gépjavításhoz soron kívül — a tervteljesítést nem kockáztatva — a tmk rendelkezésére állnak. A Rákóczi Ferenc szocialista brigád fő teendője nélkülözhetetlen alkatrészeink esztergálása. Emellett kiemelkedő szakmai tapasztalatokkal támogatják az újfajta technológia kidolgozását A Ságvári Endre szocialista brigád munkásai — többek között — vallották, hogy határidő előtt elkészítik azokat az alkatrészeket, melyek a későbbiek folyamán szerelt alcsoportonként további megmunkálásra kerülnek. A Lékay János szocialista brigád határidő előtti teljesítéseket tesz magára nézve kötelezőnek és azt, hogy a nagy termelékenységű gépeket több mint nyolcvan százalékig kihasználják. Az NC szocialista brigád a Floppy-ház gyártásának telepítését kívánja elősegíteni, míg az Automata III. szocialista brigád valamennyi vidéki gyáregység speciális kötőelemmel történő ellátását tekinti egyik lényeges feladatának. Ezenkívül terven felül vállalják az eddig importból beszerzett tranzisztorhűtősapkák készítését a különféle direkhez. A Lapeszterga menethenger szocialista brigád főleg a battonyai gyáregység folyamatos alkatrészellátásáról gondoskodik. Az Április 4. szocialista brigád a nem rubelelszámolású export teljesítésében vállalt oroszlánrészt. A 4. osztály Petőfi Sándor nevét választó kollektívája a zalaegerszegi és a mátészalkai kollégák sikeréhez kíván hozzájárulni tevékenységével. A Sólyom szocialista brigád különféle objektíveket készít, míg az Ady Endre szocialista brigád speciális alkatrészekért felel. A 10. osztály brigádjai közül — hely hiányában — csupán a Lenin szocialista brigádot említjük, melynek tagjai — sok más mellett — azt is vállalták, hogy az SzKGy és a tmk részére mindenkor soron kívül elkészítik a kívánt egyedi rugókat. A 12. osztály Béke II. szocialista brigádja főleg újításokkal, tőkés importanyag megtakarításával kívánja segíteni a vállalat gazdaságosságát. A 14. osztály brigádjai közül például a Zalka Máté szocialista brigádot említjük, melynek tagjai a ZIC marógépek sűrű meghibásodása ellenére vállalnak igény szerinti munkát. A 23. osztály mindhárom szocialista brigádja a komlói öntödében előforduló ,minőségi gondok elhárításában ajánlott segítséget egyéb igen lényeges feladat mellett. A korántsem részletekbe menő felsorolás talán képet ad az e területen dolgozók vállalásairól, melyekről Igali József is beszél, aki a termelési albizottság tagja. — A forgácsolók munkáját a programosztály határozza meg. Az ott dolgozókkal jó a kapcsolatunk, mint ahogy a köszörűműhellyel, a szerszámosokkal és a szerelőkkel is. Ha a programosztályról arra kérnek bennünket, hogy valamilyen munkát vegyünk előre, szó nélkül megtesszük, ha a továbbiakban említett helyekről jeleznek, hogy hiányzik valamilyen alkatrész a munkájukhoz, akkor mi azt soron kívül előrevesszük. Nálunk az is természetes, hogy ha egy vidéki gyáregységből kapunk egy telefont, „megálltunk”, mert ez és ez hiányzik, akkor mi rögtön megnézzük melyik gépen van hely, s csináljuk. Nálunk nem szokás ezzeket pótvállalásnak venni. Jól néznénk ki, ha mindent örökösen könyvelgetnénk, akkor a brigádnapló vezetésére egy külön munkaerő kellene. Nálunk rugalmasnak kell lenni, hiszen előfordul, hogy „beindul” egy tétel, sürgősen kéne, de nincs hozzá se szerszám, se program. Mi nem várunk semmire, kell, hát a lehető legrövidebb idő alatt csinálunk szerszámot. Van úgy, hogy a feladat olyan gépre szól, ahol nincs kapacitás. Ilyenkor nem lessük, hogy a gyege átszerszámozza a szabad gépre. Rögtön tesszük a dolgunkat. Az évek múlásával az összes forgácsoló szinte tökéletes összhangba kerül egymással. Kisegítjük egymást. Igaz, erre a létszámhiány is rászorít minket. Optikai Itt a szemüveglencsével foglalkozó 26-os osztályon kiemelkedő feladat hárul a Lendület szocialista brigádra, elsősorban az export vonatkozásában. Az Előre szocialista brigád pedig a belföldi kötelezettségek teljesítésében kell, hogy rövidítse az átfutási időt. A száloptikai három — az MHSZ, a XI. Kongresszus, valamint a Fibrolux — szocialista brigádjának több mint nyolcszáz képtovábbító köteget kell még az idén elkészíteni. A finomoptika vonalán dolgozók közül a Reflexió szocialista brigádot említjük elsőül. Rájuk hatvankét darab interferenciaszűrő előállítása vár. A nem rubelelszámolású export maradéktalan kiszállítása érdekében igen sok munka vár az Objektív, a Ságvári, a Jókai, a Radar, valamint a Március 8. szocialista brigádok dolgozóira. Ebben az ágazatban egyébként összesen harminckét — közülük öt ifjúsági — szocialista brigád tevékenykedik. Az ajánlásról Major Lászlóval, az ágazat szakszervezeti főbizalmijával és Miklavicz Lajossal, a termelési albizottság tagjával váltottunk szót. Véleményük szerint: — Már az év elején vala— Milyen hangok voltak a vállalásokkal kapcsolatban? — Szó ért bennünket, hogy nagy vonalakban teszünk vállalást. Pedig az az igazság, hogy másképp nem lehet. Mégpedig azért nem, mert változik az értékesítés, ami persze nálunk is érezteti hatását. A termékszerkezet változása miatt vállalunk nagy vonalakban, hiszen a mindennapok úgy is konkretizálják a feladatokat. Ami pedig a mennyiséget illeti: az az igazság, hogy már a maximumot sajtoljuk ki a gépekből. Beszélgetésünk során lassanként kiderül, hogy a forgácsolóknál tekintélyesen megnőtt a dolgozók átlagéletkora. Többségükben nyugdíjhoz közelednek, s az az igazság, hogy kissé elfáradtak a sok többletvállalástól, amit mindig becsülettel teljesítettek. Közöttük az öntudat olyan fokon áll, hogy természetes ösztönként tartják szem előtt a vállalat érdekét, és őszintén szólva szinte méltatlannak érzik, hogy örökösen kapják azt a bizonyos naplót, s könyvelgessék, mit tettek. Ugyanakkor fájlalják, hogy amikor például legutóbb május elsején a Kiváló Brigád cím odaítélésekor a megtakarítást, újítást kérték számon rajtuk, mintha az illetékesek megfeledkeztek volna arról, hogy nehéz ott megtakarítani, ahol szigorúan meghatározott technológiai előírások szerint dolgoznak, és jóformán nincs mit újítani sem, amikor a legkorszerűbb gépeket üzemeltetik,. Azt pedig még a laikusok is tudják, hogy a forgácsolók között a leggyakoribb a normarendezés... — A brigádmozgalom születésének huszonötödik évfordulóját sem nagyon éreztük meg — fejezte be a beszélgetést Igali József. mennyien tisztában voltunk azzal, hogy nagy feladatok előtt állunk, így hát ezúttal senkit nem ért meglepetés. Az ajánlások pozitívuma az, hogy már a félév indulása előtt kéthárom héttel mindenki pontosan megtudta, hogy neki, személy szerint mit kell végrehajtania. — Az az igazság — folytatta Major László —, hogy a brigádok igénylik a feladatokat, tehát az ajánlás valóban nem is volt újdonság. — Az ötlet hasznoságát abban látom — tette még hozzá —, hogy miután a tennivalók egy-egy brigádra kerültek leosztásra, ez azt eredményezi, hogy az emberek az eddiginél nagyobb felelősségérzettel dolgoznak. Ráadásul ettől még a brigádok közötti munkakapcsolat javulása is várható, hiszen egy-egy közösség ösztönözheti a termelés folyamatában előtte, illetve utána levőket, hogy időre adják ki a kezükből a munkadarabot. Miklavicz Lajos a feladategyeztetés demokratizmusát, pontosságát, egyértelműségét emelte ki mondván: egyetlen üzemvezető sem volt rest összehívni a a brigád vezetőit, hogy velük nyílt beszéddel összehangolják a kis és a nagy közösség érdekeit. Lehetetlenség volna fölsorolni a szerelőágazat szocialista brigádjaira váró tennivalókat. A teljesség igénye és rangsorolás nélkül említünk meg egy-egy közösséget, mint például az 5. osztályról a Másodperc szocialista brigádot, melynek tagjai százhat százalékos, határidőre történő teljesítést tartanak ezentúl magukra nézve kötelezőnek, vagy a Süss Nándor nevéhez ragaszkodó szocialista brigádot, ahol az emberek száznégy százalékos teljesítést vállaltak. •Nem maradnak el mögöttük a Ságvári Endre és a Kandó Kálmán szocialista brigád tagjai sem, akik számottevő munkájuk mellett a dunaújvárosi munkatársak betanításában is segítenek. A 8. osztály Dobó Katalin szocialista brigádja a különféle labor- és számítástechnikai alkatrészek kikészítésén kívül, havonta egy embert állít a galvánüzemi igen nehéz munkára. Ugyanezt a Martin Luther King szocialista brigád is feladatának tekinti, a Munkácsy brigáddal együtt. A 15. osztály Derivatograph, Telsztár, valamint Petőfi brigádja a tervben lévő darabok ütem szerinti elkészítése mellett, például a nagy értékű különrendelések folyamatos teljesítését is vállalta. A különrendelésre egyébként mások is — a Győzelem, a Horizont ifjúsági, a Március 15. szocialista brigád tagjai — több ezer órát ajánlottak, a 19. osztályról. A rugalmas vállalkozások megtestesítői a 17. és 22. osztályról — társaik mellett — az Asztalos meg a Bőrös szocialista brigádban lévő is, akik igény szerint készítik a műszerek szállító-, csomagolóeszközeit és különféle tartozékait, mint ahogy a 45. osztály Béke II. szocialista brigádja ugyancsak az igényekhez alkalmazkodva végzi az előlapok címkézését, a használati utasításokat, a műhelybizonylatokat. A 29—65. osztály felsorolhatatlanul „súlyos” teendőiről ezúttal hallgatunk, csupán annyit említünk meg, hogy 104 százalékos átlagos teljesítményt ígérnek. Fentiekről Korsch Artur, a kikészítőágazat, illetve Marek Tamás, a szerelőgyáregység termelési felelőse, valamint Almási Ferenc a termelési albizottság tagja tájékoztat. Kritikával kezdték. Elmondták, hogy — a jelenlegi helyzetben aztán valóban nyilvánvalóvá váltan fontos — a termelési felelősöket komolyabb partnernek kell tekinteni a gazdasági vezetők részéről. Annál is inkább, mert hiszen a termelési felelősök azok, akik összegyűjtik a dolgozók felajánlásait, ők azok, akik a teljesítést a későbbiekben ellenőrzik, illetve értékelik. Azt is igényelnék, hogy a gyáregységek vezetői több és részletesebb tájékoztatást adjanak számukra. — Azt mindenki megérti — mondták —, hogy például az anyaghiány, vagy a piaci igények változása olykor „borítja” a tervet, hogy a meglévő eszközökkel kell gazdálkodni, hogy olykor kényszerhelyeztek adódnak. Mégis szerencsésebb, célravezetőbb lenne, ha a vezetők gyakrabban összehívnák az embereket, s ha már nem is félórás, órás gyűlések tartásával, de legalább pár szóval, röviden, velősen tájékoztatnák őket a gondjaikról. Ha ez megvalósulna, nem nézne ki úgy néha az életünk, mintha a vezetőink kapkodnának. Korsch Artur: — Nálunk jó a „kooperáció” az osztályvezető és a termelési felelős között, ez a javaslatokban is érződött. Annak külön örülünk, hogy valamennyi brigád kötelességének érzi, hogy a bajban lévő galvánüzemnek segítsen. — Mert igaz, hogy aggasztó a gyárból való elvándorlás, hogy sok embernek a vérképe, a lába bánja az itt végzett nehéz munkát, mégis, azt tudomásul kell venni, hogy aki a gyárban van, az mind igyekszik „húzni” — tették hozzá mondandójukhoz nyomatékkal. Gombos ajánlás - vállalás SzmMagazsit A forgácsolóágazat 2. osztályán található a Petőfi Sándor ifjúsági szocialista brigád, melynek egyik munkása a képünkön látható Kőműves István, aki a polírozás kényes műveletét végzi A 71. osztály Ságvári Endre állami díjas szocialista brigádjának egyik tagja: Kovács István. E pillanatban lencsét ellenőriz A 15. osztály Derivatograph szocialista brigádjának egy része, akik a nagyértékű különrendelések folyamatos elkészítésében játszanak fontos szerepet A szerelőágazat 65. osztályának két szocialista brigádvezetője ferriteket ragaszt a kerámiába