Fókusz, 1984 (14. évfolyam, 1-25. szám)
1984-07-11 / 14. szám
4 Az agitációról és a propagandáról T’ét évvel ezelőtt hozott konkrét határozatot a mátészalkai tiszk a szakszervezeti agitációs és propagandamunka céljairól, fő feladatairól. Mivel nem kis idő telt el azóta, ezért vizsgálták most meg a gyáregységben a határozat végrehajtásának helyzetét, hogy a tapasztalatok alapján meghatározzák a további fontos feladatokat. Megállapították, hogy a gyári szakszervezet önállósága fokozódott, a bizalmiak jog- és hatásköre jelentősen nőtt, s ezek a tények kiemelten fontossá tették az agitációs munka tartalmi fejlesztését. Mivel a gyáron belül ezt a tevékenységet az üszb agitációs és propaganda bizottsága végzi, erőteljesen törekedtek a koordináló tevékenység javítására. Ez kifejezésre jutott a gyári szintű információs jelentések összeállításában, valamint a nagyobb csoportokat érintő kérdések felsőbb szintű továbbításával is. Gátolja azonban tevékenységüket, hogy a főbizalmiakkal való kapcsolatukat nem sikerült erősíteni. Ez nem azt jelenti természetesen, hogy a területek problémáival nem foglalkoznának megfelelően. Hiszen havonta, rendszeresen megtartják a főbizalmi értekezleteket, s ilyenkor konkrét tájékoztatást kapnak tisztségviselők mellett, hogy meghatározzák feladataikat is. Ez a rendszer a gyakorlatban bevált. S ha ebbe a folyamatba a bizottság beavatkozna, ez nem kívánatos áttételt jelentene. Az információáramlásban nagyobb hangsúlyt kapott a szóbeli tájékoztatást kapnak a tisztségviselők amellett, hogy hogy az előbbi sokkal gyorsabb a jelenlegi helyzetben jobban alkalmazkodik a körülményekhez. A szakszervezeti munkán belül az agitációs és propagandatevékenység színvonalát alapvetően a tisztségviselők felkészültsége határozza meg, így fokozott figyelmet fordítottak a tisztségviselők felkészítésére, és törekedtek a szakszervezeti tömegpolitikai oktatás szélesítésére. Eredményeiket bizonyítja, hogy a tanfolyamok látogatottsága erőteljesen növekedett, s emelkedett az oktatások tartalmi színvonala is. Sajnos, az oktatások szervezése még nem tökéletes, esetenként bizonyos rendszertelenségek fordultak elő. Ennek ellenére, a szakszervezeti oktatás színvonalát megfelelőnek értékelték. A jövőben fontos feladat lesz a megjelenés arányának javítása, valamint az oktatás tartalmi színvonalának emelése. Az információ továbbítás és a dolgozók tájékoztatása a szakszervezeti agitációs és propagandamunka egyik legfőbb eleme. Ezen a területen van olyan rész, ahol a bizalmiak felkészültsége az oktatások ellenére megkérdőjelezhetők. A folyamatos tájékoztatáshoz nagymértékben hozzájárulnak a szakszervezeti csoportülések, amelyen az időszerű feladatok mellett a testületek álláspontjait is ismertetni szokták a legkülönbözőbb kérdésekről. Ez lehetőséget teremt arra, hogy a dolgozók felvessék az őket érintő kérdéseket, s így erősödik a szakszervezeti tagokkal való kapcsolat. Kiemelten kezelték a tájékoztatást a gazdasági feladatokról. S igyekeztek összehangolni a dolgozók javaslatait, amelyek segíthetik a gazdasági vezetés munkáját. Tehát nemcsak a problémák felvetése a szempont, hanem javasolják megoldásuk módját is. A megváltozott körülmények között azonban, nem volt egyszerű a dolgok indoklása és magyarázata, sőt meglehetősen hálátlan feladatnak bizonyult. Különösen a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő kérdésekben tartották legfontosabbnak a megfelelő érvek és indokok elfogadását. S törekedtek megértetni a dolgozókkal, hogy szociálpolitikai céljuk elérése szoros összefüggésben van a gazdasági munka végzésével. A legnehezebb feladat a reális igények és lehetőségek optimális összhangjának megteremtése volt. Megállapították, hogy a dolgozók aktivitása erősödött, szélesebb körben ismerték meg a szakszervezet tevékenységét, s egyre többen kapcsolódtak be a szervezeti életbe. K. A. E. Nyári rendezvények Budapesten és vidéken Igen gazdag az idei nyári kulturális program. Budapesten és vidéken számtalan lehetőség kínálkozik a nyári esték kellemes eltöltésére. A főváros egyik legelegánsabb szállodája, a Hotel Hilton építésénél feltárt műemlék stílusos környezetet nyújt a ,,Budavári vigasságok" című rendezvénysorozathoz. Évek óta nagy népszerűségnek örvendenek a Halászbástya szombat esti nagyzenekari hangversenyei, vasárnap délelőtti térzenéi. Új kezdeményezés a Bástya Galéria, minden vasárnap más grafikus vagy festőművész állítja ki alkotásait a Halászbástya körfolyosóján. Budapest közepén, a Margitszigeten felújítva várja az ország egyik legszebb szabadtári színpada a nyári előadások látogatóit. Itt vendégszerepel a Grúz Állami Népi Együttes és a Tahiti táncegyüttes is. Budapest legrégibb városrészében. Óbuda közepén emelkedik a pompás Zichy-kastély, amelynek nyári műsorában Lehár: „A mosoly országa" című operettjét mutatják be, és gyakori vendég lesz a Magyar Állami Hangversenyzenekar. A zenekedvelőknek azonban nem kell beérniük a budapesti programokkal. Bármerre járnak az országban, mindenütt találkoznak zenei eseményekkel. A soproni ünnepi hetek eseményeinek központjában a fertőrákosi barlangszínház műsora szerepel; a hajdani kőbánya sziklatemplomokra emlékeztető falai között az operairodalom legszebb alkotásait hallhatják a zenekedvelők. Szeged főterén, a Szegedi Szabadtéri Játékok programja július huszadikán kezdődik. Műsorán Erkel Ferenc: „Hunyadi László” című operája, Gounod „Faustja” és a neves dalszerző, Kacsóh Pongrác: „Rákóczi" című daljátéka szerepel. Akik pedig az orgonazenét kedvelik, azok látogassanak el az esztergomi bazilikába, a kőröshegyi templomba, a miskolci Avas templomba, vagy a pannonhalmai ősrégi monostorba. Természetesen nem afféle zeneszó utáni, költséges kalandozásra invitáljuk olvasóinkat. E széleskörű ajánlattal az ország különféle pontjain üdülni szándékozók figyelmét szeretnénk felhívni egy-egy esetleg a közeljövőben zajló rendezvényre. Orgonahangversenyek lesznek még a pécsi dómban a szegedi dómban és a tihanyi apátságban. A rendezvények időpontjáról a pontos műsorról és a jegyvásárlás lehetőségéről a Tourinform ad tájékoztatást, a 179-800-as telefonszámon. Sz. A. FÓKUSZ JOSI JUNIUS II. Helytállni a szocialista és a tőkés piacokon Több mint három évtizede annak, hogy Tobak Ottó, vállalatunk új kereskedelmi igazgatója először belépett a Magyar Optikai Művek kapuján. Egy fiatalember, tele lendülettel, tervekkel, tenniakarással. A MOM első munkahelye volt, ahol bízott benne, hogy megtalálja számításait. Nem tévedett. Barátságos mosollyal fogad, amikor irodájában felkeresem, hogy beszélgessünk munkáséveiről, elképzeléseiről. — A 19-es osztályon kezdtem 1953-ban műszaki ellenőrként — mondja —, majd 1980- ban a 19-es meó vezetője lettem. Közben elvégeztem a műszeripari technikumot. Két évvel később, 1962-ben a 15-ös osztályra mentem dolgozni a meó csoport élére. Egészen 1972-ig voltam ott, a „fordulópontig”. A tanulást ebben az időszakban sem hanyagoltam el, kihasználtam ezt a tíz esztendőt. Felsőfokú szaktechnikusi képesítést szereztem, és elvégeztem a Marxista-Leninista Egyetemet is. Az előbb említett fordulópont 1972-ben az volt, hogy ekkor kerültem át a kereskedelmi igazgatósághoz, mégpedig ezen belül a vevőszolgálati és szerviz osztály élére osztályvezetőnek, öt év múlva kineveztek a külkereskedelmi főosztály vezetőjének. Közben ismét tanultam: elvégeztem a felsőfokú külkereskedelmi áruforgalmi szaktanfolyamot, és államvizsgáztam angol nyelvből. Továbbképző tanfolyamokon is részt vettem, 1981- ben fejeztem be a marxista szociológia elvei és módszerei, 1982-ben pedig a bánásmód pszichológia tanfolyamot. Ezek valójában szorosan kapcsolódtak a beosztásommal járó feladatokhoz, mindennapi tevékenységemhez. Röviden ennyi az én történetem itt a MOM-ban, kereskedelmi igazgatóvá történő kinevezésemig, ez év június 1-ig. Tegyük még hozzá: Tobak Ottó nemcsak felelős beosztású vezető már hosszú évek óta, nemcsak tanult és továbbképezte magát folyamatosan, hanem jelentős pártfunkciókat is vállalt. A párttagok sorába 1963-ban vették fel, és öt évig a 15-ös és a 19-es közös pártalapszervezet pártvezetőségi tagja volt. Később, 1975- től a kereskedelmi igazgatóság 7-es pártalapszervezetének titkára lett, s tevékenykedett kinevezéséig. Tehetségét, szorgalmát, lelkiismeretes munkáját eddig is megbecsülték a MOM-ban, amit nemcsak kinevezése jelez, hanem kitüntetései is. Ötszörös kiváló dolgozó, a Honvédelmi Érdemérem tulajdonosa és Miniszteri Dicséretet is kapott. — Egy kereskedelmi igazgatónak igen jelentős feladata és felelőssége van egy nagyvállalatnál, különösen napjainkban, amikor a kereskedelmi szakemberek munkája meghatározó. Milyen gondok vannak a kereskedelmi igazgatóságon, és milyen elképzeléseket szeretne megvalósítani a jövőben? — Gondok sajnos akadnak, de úgy vélem, ez nemcsak a MOM-ra jellemző, hanem más vállalatokra is...Nem tudunk még elég rugalmasan alkalmazkodni a piaci igényekhez, és nem alakult még ki egy olyan kereskedői szemlélet, amely előmozdítaná feladataink jobb megoldását. Népgazdaságunk jelenlegi helyzetében nagyon fontos lenne — éppen a piachoz való alkalmazkodás miatt — bizonyos termékváltást megvalósítani. Célunk, hogy a rubelelszámolású piacra minél korszerűbb berendezéseket juttassunk és •tovább erősítsük kapcsolatunkat a legnagyobb szovjet partnereinkkel — a személyes és gazdasági kapcsolatot egyaránt. Törekszünk arra, hogy a belföldi ellátást — különösen a fogyasztási cikkekből — kielégítően biztosítani tudjuk. Igen lényeges az, hogy a tőkés piacon helytállljunk, és megfelelő kapcsolatokat kialakítsunk. Szükség van újabb piaci lehetőségek felkutatására, és kooperációs kapcsolatok kiépítésére. Ennek viszont alapvető feltétele, hogy egyre korszerűbb és jó minőségű termékeket gyártsunk. Ezért erősíteni kell — létszámban, szakmai tudásban és szemléletben — azokat az egységeket, osztályokat, amelyek funkcionálisan az exporttal foglalkoznak. Igen fontos tevékenység az anyagbiztosítás is, amely az anyagellátási főosztály feladata. Sajnos, évek óta létszámhiánnyal küszködnek a főosztályon, s ez a gond a munkában is érezteti hatását, hiszen igen időigényes feladatokról van szó. Szeretnénk elérni, hogy a problémák a lehetőségekhez képest itt is megoldódjanak. A szerviztevékenység az eddigi években megifelelt az elvárásoknak, célunk ezt a jó szintet fenntartani és továbbfejleszteni egyre magasabb képzettségű szakemberek bevonásával összegezve elmondhatom, hogy vannak ugyan gondjaink, de bízom benne, hogy meg tudjuk oldani, vagyis ennek reális lehetőségét látom. Természetesen ez nem megy egyik napról a másikra, de mindannyian látjuk a helyes utat, igyekszünk ezen haladni és feladatainkat úgy megoldani, hogy vállalatunk és egész népgazdaságunk javára váljék. J. É. Új beosztásban Közelkép Zelena Sándorról, a vszb közgazdasági bizottságának vezetőjéről — Sorsom alakulását döntően az a négy esztendő határozta mag, amit 1972—76 között az NDK-ban töltöttem. Államközi egyezmény keretében egy irodagép-technikai vállalathoz kerültem Sömmerda városába. Kezdetben mechanikai műszerészként dolgoztam, majd tíz hónap elteltével a Berlini Magyar Nagykövetség állami megbízottá nevezett ki, és ezzel a „fennkölt” titulussal a vállalatnál dolgozó magyar fiatalok érdekképviseletére jogosított. Ebben az időszakban kerültem kapcsolatba MOM gazdasági, társadalmi vezetőivel. Erfurt megye PB- és KISZ- vb-tagja lettem 1974-ben. Munkaszerződésem lejártával pedig a kint dolgozó magyarok munkásotthonának vezetésével bíztak meg. — Miből állt az otthonvezetői munkád? — faggatom tovább Zelena Sándort. — Kiterjedt a kulturális és sporttevékenységre, valamint a fegyelmi és lakóbizottság irányítására. Kisebb kezdeti fegyelmi ügyek után a városi irányítók és a polgármester egyre jobban elismerte fiataljaink munkáját, sőt a hazautazások idejére sikerült úgy a termelésbe épülnünk, hogy gondot okozott számukra, amikor nem tudtuk többé korábbi létszámunkat biztosítani. — Ekkor még szakmunkás voltál, jelenleg közgazdász vagy... — Igen. A döntő fordulatot az hozta, hogy a nagykövetség SZÉT tanfolyamra javasolt, bár mint otthonvezető még két évig kint kellett volna maradnom. Egy évig az előkészítőre jártam, közben a MOM 65. osztályának műszerésze voltam. 1977-ben pedig felvettek a Közgazdasági Egyetem nappali tagozatára, 82-ben végeztem. — Milyen területen kezdtél „friss diplomásként"? — A munkaügyi főosztályra kerültem munkaügyi előadónak. Már egyetemi éveim alatt igyekeztem azokra a szakszemináriumokra orientálódni, amelyek bérgazdálkodásra, bérszabályozási vonatkoztak. Mindez természetesen csak az elméleti alapokat adta meg, a gyakorlatban aztán találkozhattam a „szokásos” ellentmondásokkal, melyek meglehetősen nehézzé, nemegyszer lehetetlenné teszik a tanultak megvalósítását. Szakmailag, emberileg nagyon sokat köszönhetek Karattur Gyula, munkaügyi főosztályvezetőnek. Ismeretségünk már az NDK- ban létrejött, gyakran megfordult Sömmerdában a magyar delegációkkal. Egész eddigi pályafutásomat meghatározta kapcsolatunk. — Mint közgazdász, mint egyetemi végzettségű szakember, jelenleg függetlenített politikai munkatársként tevékenykedsz. Nem vesznek így „kárba" a szakszemináriumokon eltöltött délutánok? — Nem volt könnyű a váltás. És nem mondhatnám, hogy ne lettek volna terveim, ambícióim, esetleg perspektíváim a munkaügyi főosztályon. De egyrészt motivált, hogy nagyobb rálátásom lehet a vállalati össztanfolyamokra, másrészt, mozgalmi múltamat tekintve mindenképpen azt éreztem, hogy vállalnom kell, így téve eleget egy velem szemben támasztott elvárásnak, mint delegált SZET-es. — Mi képezi jelenleg szakmai érdeklődési területedet? — A belső érdekeltségi rendszer az egyik fő témám, minden ezzel kapcsolatos fejlesztési, továbblépési lehetőség. Ahogy mondani szokás, nagy tartalékaink vannak még. Konkrétan ilyen például a telepített gyáregységek önállóságának fokozása, az önálló elszámolás kialakítása.. Sokan ..lesöprik az asztalról az ehhez hasonló kérdéseket, mint divatos, mondvacsinált problémát, de véleményem szerint a gazdasági kényszer előbb-utóbb szembesít ezekkel a problémákkal. A jelenlegi mechanizmus nem egy területen, ma még mindig lehetőség van a valós teljesítőképesség bizonyos „elleplezésére”. Ezért lenne hasznos a nagyobb önállóság, bár nagyobb felelősséggel jár. Fokozott számonkéréssel kell számolni. — Hogyan viszonyulnak mindehhez az érintett gyárak? — Kissé ellentmondásosan. Egyrészt félnek a nagyobb terhektől, másrészt maguk szorgalmazzák. Sajnos, néha nem eléggé megalapozott személyi és tárgyi feltételekkel. Azonban az „együtt sírunk, együtt nevetünk” korszaka lassan mindenképp lejár. — Megint adódik a kérdés, hogy nem kellett volna inkább „a szakmában” maradnod? — Az igaz, hogy elsőrendű feladatom, a bérbizottság, az újítási bizottság és a termelési bizottság munkájának összehangolása. Ezt szeretném az idők múlásával egyre hatékonyabban végezni. De szabadidőmben jut elég időm az előzőhöz hasonlóan problémákra, a kettő nem zárja ki egymást. Az pedig, hogy egy közgazdasági bizottság élén közgazdász áll, talán mégsem olyan nagy baj. — Jelenleg szakközgazdászi tanfolyamra járok, ahol tervező-elemző területeiken képzem magam. Szabó Antal A Kohida felváltja a Kometét A Kaukázus fekete-tengeri partvidékén levő Potyiban megkezdték a Kolhida szériába tartozó új tengeri személyt szállító szárnyashajók kibocsátását. A tengeri útvonalon ezek váltják fel a Kometát, amelyet számos ország, köztük olyan fejlett hajógyártással rendelkező országok is vásároltak, mint Olaszország, Franciaország, Japán. Az új modell kényelmesebb. A Koshida egyszerre 140 utast szállíthat, s a tatján elhelyezett motorok optimális üzemmódját komputer segít megválasztani. A Koshida máris felkeltette a külföldi kereskedelmi partnerek érdeklődését. (APN)