Fókusz, 1985 (15. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-09 / 1. szám
1935. január 9. FÓKUSZ SZERÉNY LEHETŐSÉGEK - NAGY IGÉNYEK 1984 az üzemfenntartás szemszögéből Vállalatunknál talán senki sem vitatja, hogy az üzemfenntartási főosztály dolgozói igen nehéz körülmények között végzik munkájukat. Az igények egyre nőnek, létszámuk viszont egyre csökken, akadozik az anyag- és alkatrészellátás, sokszor olyan feladatokat is meg kell oldaniuk, amelyek nem teljesen hozzájuk tartoznak. Gondjaikról feladataikról beszélgettünk Ambrus Zoltán műszaki vezetővel és Nagy Györggyel, a takiroda vezetőjével. Megtudtuk, hogy a vidéki üzemek véleményének kikérésével — éves terv készül a karbantartás, felújítás és átrendezés feladatairól, az ezekre fordítható pénzösszegről, s ennek alapján folyik a munka az üzemfenntartási főosztályon. Természetesen a munka sajátosságánál fogva nem lehet mindent előre tervben meghatározni, sőt a terv valójában csupán keretet jelent az újabb és újabb feladatok rengetegében. — Hogyan tudnak a növekvő követelményeknek eleget tenni? — Bizony, létszámunk egyre csökken, különösen a „jó” szakmában dolgozó fiatalok néznek más munkahely után, ahol több a jövedelmük. Saját erőnkön kívül ezért igénybe vesszük más cégek munkáját is, elsősorban a szakipari tevékenységhez, pl. a vízvezeték- és villanyszerelő, a lakatos- és kőművesmunkákhoz. Külsősünket dolgoztatunk akkor is ha túl bonyolult gépről van szó, így az NC-gépek szakszervizes javításánál, ahol speciális anyagok állnak rendelkezésre és erre a tevékenységre szakosodott emberek. Külső cég javítja a lifteket is, mivel erre nekünk nincs dolgozónk. Karbantartásnál, felújításnál egyes területeken a külföldi partnerek segítségét is igénybe vesszük. Jelenleg például csehszlovák és osztrák gépeket újítanak fel ilyen módon. Mindezzel bővíteni tudjuk szűk kapacitásunkat, aminek pénzügyi keret szab határt. Figyelmet érdemel az idősödő géppark; vannak olyan régi típusok, amelyekhez már egyáltalán nem lehet alkatrészt beszerezni. Ilyenkor magunk tervezzük meg a szükséges alkatrészt és legyártatjuk. Ez elég bonyolult, időigényes és költséges, de nincs más lehetőség. A szomorúbb az, amikor viszonylag új gépekhez sem lehet beszerezni a szükséges anyagokat, és ezekről is nekünk kell gondoskodnunk. Célunk, hogy minden körülmények között biztosítsuk a termelés feltételeit. Ilyenkor, év végén a fokozott termelési feladatok nálunk is éreztetik hatásukat. Mi is többet túlórázunk, mivel több gép hibásodik meg, többször kell lemennünk az üzemekbe. Az emberek is ingerlékenyebbek, türelmetlenebbek, még gyorsabb munkát várnak el tőlünk, mint év közben, mivel a határidő ilyenkor jobban sürget. A javítási-karbantartási feladatokon túl a strukturális változásokat is követnünk kell. Az új gépek üzembe helyezése és az áttelepítés meghatározza a mi munkánkat is. A termelésben történő változások mindig hatással vannak feladatainkra. Tehát valójában igen nehéz nálunk tervezni, inkább egy irányvonalat tudunk követni, amelyhez soksok részlettényező járul még év közben. Egyetlen dolog, ami biztos és előre meghatározott: a feladatainkra fordítható pénzösszeg, ami sajnos, kevés. Ezért mindig mérlegelni kell, mi a fontosabb, az előbbre való, és erre költünk. Szeretnénk a lehetőségeinkhez képest tervszerűen dolgozni, de ehhez szükségünk van az üzemek segítségére is. Az érintett területeken nagyobb türelmet és megbecsülést kérünk. Kérjük, hogy a liftek, mellékhelyiségek állapotára jobban vigyázzanak, mert a szándékos rongálás helyrehozása külön pénzt és időt igényel. Mindannyian MOM-osok vagyunk, közösen használjuk ezeket a helyiségeket — valamennyiünk érdeke, hogy megbecsüljük a másik munkáját. — Milyen fontosabb feladatokat emelnének ki az 1984-es év munkájából? — Igen lényegesnek tartjuk a BC—II. épület 3. emeletére telepített ferritfej-gyártó műhelyt, mivel ez tőkés importmegtakarítást is szolgál. Lényegében befejeztük a forgácsolóterületek telepítését, már csak kisebb műveletek vannak hátra. Elkészültünk két — évek óta várt — fürdő-mosdó felújításával az IK épületben és a tárcsagyártó üzem kialakításával. — És melyek a jövő év legfontosabb feladatai? — Folytatódik a különböző osztályok telepítése a BC—II épületbe. Jelenleg is folyamatban van a vállalati központi kondenzvíztároló elkészítése. Nagy esemény lesz jövőre a korszerű tanműhely átadása is. Tovább folytatjuk a második menetben sorra kerülő átrendezéseket, amelyek a BC— II. épület telepítésével összefüggésben jelentkeztek. Tervezzük a gyárudvaron levő, különböző gépészeti vezetékek közműalagútba történő elhelyezését, hogy ezzel is hozzájáruljunk az udvar rendezettebbé tételéhez. J. É. LÉZERFEJLESZTÉS Még időszerű közelmúlt: Alkotó ifjúság-pályázat Valamikor többször hallottam a műhelyben dologtalanul ücsörgő, vagy ténfergő tanulónak odavetett mondatot: „fiam, találj magadnak munkát!” Az igazán szorgalmas ember elismerő minősítéseként is ez a kifejezés járja: „olyas valaki ő, aki mindig talál magának munkát”. Ám a bonyolult szervezetek és az a tény, hogy létezik a világon munkanélküliség, az öntevékenységnek más határokat szab. Munkát találni, „csak úgy”? — nem formális „nyüzsgés”, vagy az értelmetlenségre ítélt „dolgoztatás” áldozatává lenni, manapság sokak törekvése. A munka nem veszítheti el azt a jellemzőjét, hogy értelmes, társadalmi célokkal feltöltött feladat legyen. Nem nélkülözheti a mindig újabb társadalmi összehangolást. Hovatovább kiderül, hogy igazi feladatot találni nem értéktelenebb a kivitelezésnél. ★ Szendrő Gábor, a Központi Optikai Kutató Laboratórium konstrukciós csoportjának egyik gépészmérnöke nemcsak osztályának szakszervezeti főbizalmija, hanem az FMKT titkára, és idén az Alkotó ifjúság-pályázat egyik első helyezettje. Olyan szerencsés helyzetben van, hogy nem kellett keresnie méltó feladatot. Ez, és az éppen lezajlott vállalati ifjúsági parlament ülésének közelsége fordította beszélgetésünket a bevezető mondatokban tovább gondolt lényeg felé. Szerencséjét az a Robotroncégtől kapott megbízatás alapozta meg, hogy kifejlesztendő egy sornyomtatóhoz alkalmazott 25 mW-os lézer. Az eredeti megbízó azonban elállt saját fejlesztési szándékától, de megmaradt a kifejlesztett lézer összes tapasztalatával, mondhatni, vívmányával. ★ A laboratóriumához tartozó kísérleti műhelyben találom Szendrő Gábort az esztergapad mellett. Ha azt takarja, hogy megközelítsék a kísérletek a „naprakészséget”, neki is be kell dolgoznia. A konstrukciós főosztály kísérleti üzemében 2-3 hónapos az átfutási idő, majdnem függetlenül a munka nagyságától, a műszaki egyetem gépészmérnöki karának finommechanikai tanszékével is kooperálnak, ám mindez kevés. — Egyetem előtt szakmát is tanultál? — kérdem. — Nem. Csak beletanultam a műhelymunkába. Végtére is, saját terveim kiviteléről van szó. Érdekem, hogy minél hamarabb megvalósuljanak, s egyetlen műszerészünk nem győzi a feladatokat. S elgondolom, a valamikori felsőipariskolába csak szakmunkás-bizonyítvánnyal lehetett bejutni, s hogy az ilyen „felsőiparos”, milyen erős kapocs volt a tisztán elméleti mérnöki munka és a tisztán gyakorlati kivitelezés közt. Manapság nincs gyakorlati készséget is megkövetelő, felsőfokú képzést nyújtó intézményünk. Csak gyakorlattal bíró, vagy a gyakorlatot tisztelő kivételek vannak. Hasonlóképp csupán a türelem érvényesül a gyakorlat felől, az elmélet iránt. Szendrő Gábor, feltehetően nem egyedi jelenség, hanem sok mérnök felismert teendőjében osztozik. ★ — Tavaly lettem FMKT-titkár, az Alkotó ifjúság-pályázaton pedig két évvel ezelőtt is indultam kollektív alkotással, kettővel is: Fabry Perot interferométerrel és egy robbanásbiztos, kis teljesítményű lézer kísérleti mintapéldányának megvalósításával. Harmadikak lettünk. — Idén külsőtükrös lézerrezonátor család kifejlesztésével pályáztam, evvel nyertem az egyik első helyezést. A lényege, lássuk csak... A lényege az elmondás alapján egyszerű. A munka a rezonátorra szorítkozik, aminek kritikus szerepe van a teljesítmény megközelítő állandóságában. Ez az egység foglalja magában a lézercsövet. A külső tükröknek hőfejlődés mellett kell biztosítaniuk az állandó beállást, a gerjesztés stabilitását. Ez pedig nehéz a tartó részek hőre való változásai miatt: tágulhatnak függőlegesen és vízszintesen, sőt csavarodhatnak is. A 25 mW-os hasznos teljesítménynél már olyan nagyok a méretek, hogy különleges igényt támasztanak a konstrukcióval szemben: a „vetemedést” elfogadható mértékűre kell csökkenteni, ami sikerült is. A deformáció okozta teljesítményingadozás a megengedett öt százalék helyet a két százalékot tartja. A fejlesztés tapasztalatai, a konstrukció egyes elemei visszamenőleg is hasznosíthatók a már közepes szériában gyártott 5 mW-os He-Ne lézernél is, a gyártásra kész 15 mW- osnál és a kifejlesztendő He- Cd lézernél, ami most készül. Ezek a lézerek nemcsak önmagukban, hanem alkalmazva is szükséges árucikkek. Pillanatnyilag gyógyászati segédeszközként a lézeres akupunktúra, és egyéb gyógyeljárások szolgálatában. ★ — FMKT-titikár vagy, két dolog érdekelheti a kívülállót. Először: ki bírálja el a pályaműveket, másodszor: az FMKT-nak címzett bírálatokról mi a véleményed? — Az MTESZ MOM-szervezete a KISZ MOM-bizottságával karöltve alkotott véleményt. A KISZ a pályázatok gazdája, az MTESZ a szakmai zsűri. Ami a második kérdést illeti, valamivel összetettebb választ igényel, majdhogynem elemzést. Ahogy sejted, tényleg úgy fest, mintha egymagam lennék az FMKT. Igazán csak az évenkénti pályázat mozgósítja a fiatalokat, melyben nem kis része van a jutalomnak is, például, az idei 61 ezer forintnak. A pályakezdők beilleszkedésére, avagy fogadására tett lépésekben inkább formális részünk van, mint érdemi. Ennek részleges magyarázata, hogy a fiatalok elsősorban kereseti és nem mozgalmi lehetőségek után néznek, hisz mi biztosíthatná az otthon teremtését? — Be kell vallanunk — elmélkedek hangosan —, hogy a szükséges társadalmi munkaidőalap növekedett. Amit nem győzünk egyébbel, azt munkaidővel kell pótolni. — Ez különösen a fiatalokat sújtja — Szendrő Gábor szerint. — Az életmegalapozó többletmunka kényszerének ereje talán megkülönbözteti másoktól a jelenlegi ifjúságot. Magam szerencsés vagyok: szülői támogatással „lakok”. Mások erre gyűjtenek. Elcsépelt téma ugyan, de sajnos nem elavult. Az FMKT-nak ilyen körülmények közt szerepe lehetne az alkotó fiatalság szellemi elszigeteltségének fölszámolásában, érdekvédelmében, végső soron, értelmes feladatokra való megtartásában. — Az ifjúsági parlamenten, úgy emlékszem, a KISZ-t érte bírálat, hogy nem tudja folyamatosan ébrentartani ezt a mozgalmat. Egyetértesz a bírálattal? — A vázolt, fiatalokat sújtó nehézségeken kívül, szerintem, csak részben felelünk a tehetetlenségért. Mi nem erőltettük a szervezeti életet, nem kerestünk egy nagyobb csoportot mozgásban tartó feladatot, de nem is kaptunk jelzést, hogy az általánosságokon túl milyen konkrét feladat vagy feladatok léteznek tényleg. E tekintetben sokat várunk az MTESZ MOM-szervezetétől. bokor 3 A kémkedő robotkomából Csalódás, remény, kilátás A MOM teljes termelési értékének a felét megközelíti az az árutömeg, amely a kereskedelmi főosztály „Export I” osztályának külpiacra nyíló csatornáján át értékesül, és főként a KGST-országokban. Ahol ekkora értéket segítenek új gazdához, ott bizonyára sok tapasztalat halmozódott fel az új gazdákról is. Ha igaz a „hajózni szükséges” mondás, akkor a mások felfedezésére rendeltetett képzeletbeli jármű árbockosarában elképzelhető a kereskedő. Az új esztendő előtt nem lehet érdektelen tudni, hogy mit lát a kereskedő. Ezen túl egy „füles” is arra késztet, hogy Horváth Istvánt keressem fel, az Export I. osztály vezetőjét. Nemrégiben ugyanis felröppentettük a hírt egy nagy karriert ígérő sornyomtató sorozatgyártásáról, s a „füles” szerint a karrier nem ígérkezik rakétaívűnek. — Arra, hogy mi a helyzet a sornyomtatóval, ami a Uobotron-céggel való együttműködésben készül a 15. osztályon, Horváth István kérdezés nélkül előlegezi a választ. — Nem egészen az történt amire számítottunk. A kereslet — legalábbis a fizetőképes — hirtelen eltűnt. Ez lehet az általános takarékoskodás jele, de azé is, hogy a hazai igények kielégítési forrásainak biztosításában nincs teljes összhang. Mit értünk azzal a biztatással, hogy „kemény valuta” nélkül jussunk hozzá egy technológiához, másoknak meg volt lehetőségük, hogy dollárból vásárolt licenc szerint készítsenek és értékesítsenek sornyomtatót, vagy tőkés valutáért vásároljanak alkatrészt, esetleg éppen igényelt perifériát. Mindenesetre, alapvető gazdaságpolitikai irányzatunk szerint, indokoltnak látszott a sömmerdai gyárral való együttműködés. A jelek szerint, kénytelenek leszünk a szerződött mennyiség csökkentésére bírnunk partnerünket. — Ma 1984. december 14. van. Kik voltak az előttem járó külföldi látogatók? — A freibergi bányászati akadémiától laborműszereink egyik felhasználója keresett. Bejelentette igényét a derivatográf most kifejlesztett mikroprocesszoros változatára. A freibergiek kitüntetett felhasználóink a derivatográfok terén. Minden fejlesztési változatunkat megvették és szakavatott kritikusaink. A bányászati akadémia fontos referenciahely a számunkra. Aztán a szovjet műszerkereskedelem, a Mashpriborintorg képviselője keresett. A jövő évi laborműszerigényről és lehetőségeinkről tárgyaltunk. Az év végi ügyfelek az ilyenkor szokásos jókívánságokon túl, sok esetben, csak képet akarnak nyerni az esedékes szállításainkról. Tudjuk-e teljesíteni, vagy nem? — Egy hónappal ezelőtt még szorongva néztem a termelés felé, mára azonban feloldódott a kétkedésem, hogy árbevételeinket teljesíthetjük-e. A tavalyihoz képest sokat javultunk. Ez év február végén még az előző évi floppyrendeléseket szállítottuk. A mai napon azonban úgy látszik, egyvonalban állunk kötelezettségeinkkel. — A kereskedő milyen értékesítési tendenciákat lát? — Csak példákat nézzünk: az NDK-val való forgalmunk az idei 5,7 millió rubelról jövőre 8,5 millióra, Romániával 6-ról 7,2 millió rubelra nő. Új piac a Szovjetunió a floppykra. Általában igaz az, hogy nagyobb a kereslet termékeink iránt, mint amit ki tudunk elégíteni. — Többször hallottam, hogy a nagy igény és a viszonylag kis teljesítőképesség folytán túl van halmozva munkával a vállalat. Ez megnyugtatónak tűnik, de nem kétes dicsőség-e? Piacot hódítani a termékekre való igénnyel és a teljesítőképességgel együtt lehet. — Terveink a mennyiségek növelése felé mutatnak. De hát vannak határaink. Bizonyos, hogy a mi osztályunkon a jelenleg 55 millió rubeles forgalom 1985-ben meg fogja haladni a hatvanat. Számunkra örvendetes fordulat, hogy az általunk gyártott számítástechnikai perifériákra is megkaptuk az önálló külkereskedelmi jogot 1985. január elsejétől. Eddig ezeket a VIDEOTON Rt.-n keresztül értékesítettük. Nemcsak bürokratikus kerülőút volt számunkra, hanem a lehetséges nyereséget is csökkentette. Az érdeklődésre pedig jellemző, hogy a wroclawi Mera Elwro vállalat képviselője tájékozódott nálunk nemrégiben, mert több mint tízezer különböző floppyt venne." A szocialista partnerek figyelmét a dolláros beszerzési lehetőségek megcsappanása mindenképp felénk irányítja. Hasonló okból jó piacunk Jugoszlávia is. Közvetett módon dolláros üzlet a számunkra. Idén például árukompenzációs ügylet keretében hűtőgépeket hozott be floppyért a Konzumex, olyanokat, amelyek egyébként a nyugati piacon beszerezhetők. — A világpiaci igényekkel összevetve, a mi tárolóink miniősége milyen? — Minőségileg állják a versenyt, abban biztos vagyok. Tőkés alkatrészt pedig alig tartalmaznak. De nem állják a versenyt az ár tekintetében. Legalább száz dollárral drágábbak a hasonló SUBAR vagy TANDON-terméknél. Csak a KGST-n belül vagyunk emiatt versenyképesek, de minden tekintetben komoly vetélytársunk Bulgária, amely teljes gőzzel fejleszti számítástechnikáját. Hozzánk hasonló profil van kialakulóban az NDK- beli Robotronnál, például, most kísérleteznek a 8 collos floppyval. — A kereskedő milyennek látja a maga „árbockosarából” a mi fejlesztéseinket? — Laboratóriumi műszerek terén elkéstünk, számítástechnikában a huszonnegyedik órában vagyunk. Már a sűrű beírású kétoldalú, félmagas floppyk hívnak, hogy példát említsek. A 10 megabájtos Winchester tárolónak is már a gyártásban volna a helye, hisz a fejlett tőkés piacon áruházi tömegcikk, sőt 50, 109 megabájtos tárolókapacitásnál tartanak. Vagy térjek vissza a laboratóriumi témára: évek óta kéne az ultracentrifugához a skener fordulatszámláló. — Az elektronikai ipari háttér hiánya maga is közismerten visszahúzó erő. — Ez a hiány nem szűnik meg egyhamar. Az általa határolt bűvös körből ki sem léphetünk? — A kooperációs lehetőségek jobb kihasználása növelné az esélyt. A kis országok ezen az úton igyekeznek. Például a finn Nokia cég szívesen együttműködne velünk a Winchester tároló kifejlesztésében. Ennek csak az az akadálya, hogy egy alapkérdésben más konstrukciós elvet vallanak; a mágnestárcsát közvetlen meghajtásúnak szeretnék. A KGST hatásfoka is javulna, ha visszaszorítanák a párhuzamos fejlesztéseket. Az NDK-ban bevált mini floppyt gyártanak és most azzal a 8 collos diszkkel kísérleteznek, amit mi sikerrel fejlesztettünk. Kézenfekvő volna mindegyikünknek kooperációból szerezni be azt a típust, amelyikkel csak baja van. Bizonyára sok más lehetőség *1 adódna, ezt én véletlenül ismerem. De. ha van példás együttműködés, akkor amit a Robotronnal kialakítottunk, annak tekinthető. Például: 5 gyártja a floppy precíziós öntvényházát és megveszi tőlünk a kész terméket. De egyre több floppyfejet is adnak el nekünk, idén ötezret, jövőre tízezret. A sornyomtató átadása is a kölcsönös előnyökön alapszik, függetlenül a megváltozott kereslettől. Milyenek vagyunk a világpiacról nézve? — Azt hiszem érzékeltettem: minősítésként be kell érnünk azzal, hogy egyáltalán a horizontján vagyunk. Ez nálunk kiküzdött pozíciónak számít. Bokor Levente