Föld és Szabadság, 1931 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1931-01-01 / 1. szám

­rm 11. ÉVFOLYAM. 1. SZÁM. Seregszemlét tartunk. Csapataink fölvonul­nak sorban, egymásután. Az első állomások: Debrecen, Békéscsaba, Győr. Ezeken a góc­pontokon a Ha­jdúság, a Tiszántúl és a felső Dunántúl népe gyülekezett össze az elmúlt hetekben, hogy tanúságot tegyen szociál­demokrata meggyőződése mellett. Mert azok a derék küldöttek, akik ott megjelentek, egy­től egyig meggyőződött és hűséges katonái a szociáldemokráciának. De nemcsak ők, ha­nem az otthonmaradtak százai és ezrei is, akiknek képviseletében megjelentek. Hasonlítsuk csak össze a mi gyűléseinket a kormánypárt vagy a kormány által dédel­getett alakulatok által összehívott gyűlések­kel. Azoknak összejöveteleit kedvezményes, sőt gyakran potyautazással segítik elő. A mi elvtársaink közül sokan gyalog tesznek meg 20—30 kilométeres utakat, mert nincs pénzük vonat­költségre. Amazok gyűléseit hatósági segédlettel hozzák össze. A mi küldötteink közül most is többeket a hatóság akadályo­zott meg az elutazásban. Még nagyon sok ilyen ellentétre tudnánk rámutatni. De legyen ez elég annak igazolá­sára, hogy a mi tömegeink nemcsak öntuda­tosak és meggyőződöttek, hanem a tőlük tel­hető minden áldozat meghozatalára képesek, h­a arról van szó, hogy az eszméért áldozni, cselekedni és harcolni kell. A három város­ban lezajlott kerületi gyűlések nagyszerű bizonyítékai annak, hogy a föld népe velünk van és készen áll a küzdelemre, mert érzi és tudja, hogy jogáról, szabadságáról és kenye­réről van szó. S ha igaz, amit itt megállapítottunk, akkor most már eljött az ideje, hogy tovább men­jünk egy lépéssel. Szükség van a meggyőző­­désre és öntudatosságra, épúgy, mint a lelke­sedésre. Ezek a nemes emberi tulajdonságok azonban eredmény, nélkül fognak elpazaro­­lódni, ha nem használjuk föl idejében és cél­szerűen. Ezért vetjük föl a kérdést: mi k­ö­vetkezzék a kerületi gyűlések után? Ha azt akarjuk, hogy komoly eredmények fakadja­nak az eddigi tevékenység nyomában, akkor első és legfontosabb feladatként álljon előt­tünk a szervezés munkája. A kerületi gyűléseken szó volt a pártszer­vezetek kiépítéséről. Ezt minden fölszólaló sürgette és a jelenlévők egyhangúlag szük­ségesnek tartották. Ezt, tehát vegyük úgy, mint mindnyájunkra közeledő határozatot. Ahol nincs még pártszervezet, ott haladék­talanul meg kell alakítani. Ahol már meg­van, ott újabb jogokat kell behozni so­rainkba. Ha ebből a munkából minden elv­társ kiveszi a részét, kevés jut egyre, mégis nagy, lesz az eredmény. Ugyancsak beszéltünk a gazdasági szerve­zet kiépítésének fontosságáról is. Nem elő­ször beszéltünk róla, de nem is utoljára. Mindaddig beszélnünk is kell róla, amíg min­den földmunkás tagja nem lesz a földmun­­kásszövetségnek. Ez irányban is sok tenni­való van még előttünk. A téli hónapok alkal­masak arra, hogy­ ezt a munkát a sa­ját érde­künkben lelkesedéssel végezzük. Ezek lesznek a legértékesebb eredményei­ annak a seregszemlének, amely december há­rom vasárnapján lezajlott. És ezt vállaljuk, mert mi vagyunk az „Új hadsereg a Hadak Útján“, amelyről a leg­nagyobb magyar költő — Ady, Endre — írta» Ez az ezer évig nyomorgós; Százszor lesújtott, hús csapatja. De az erő, a friss Erő S vigságát a nagy élet adja. Agyú, gy'dok, úri bitang rág Nem fog a mi hús ereinken: Ha meghalunk, hát meghalunk S ha meghalunk, meghalt itt minden. Mi vagyunk Jövő és Igazság, Engesztelés és vagy ítélet, li's mi vagyunk, csak mi vagyunk ló Sors, la leli, i M vem keik Végiéi,

Next