Föld és Szabadság, 1934 (5. évfolyam, 1-9. szám)

1934-01-01 / 1. szám

A mezőgazdasági népesség érdekeit védő lap. A Egész évi előfizetés 1.50 pengő. Megjelenik évente tízszer.­­ Egyes szám ára 16 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest Vili, Conti nép*tj^1.^­.Szociáldem­okrata Párt földműves tagjai Ingyen kapják az új esztenna­ Küszöbén Megint elmúlt egy esztendő. Mit hozott! A természet hozzásegítette a földművelő népet a bőséges­­terméshez. De ebből a bő termésből a dolgozó földművesnek csak nagyon kevés ju­tott. Túlnyomó nagy részét elvitte az állam, a bank és a kartell.­ A falu nyomorúsága a bő termés ellenére nagyobb tett. A falu leron­gyolódott, a földmunkások nagy tömegei fáz­nak és éheznek. Nemcsak ruhára és lábbelire, de gyufára, petróleumra és lóra sínes pénz a falun. Az új esztendő küszöbén a pusztulás képét mutatja a falu. Sürgős és gyökeres segítségre van szükség. Az ország sorsát intézők nemzeti önáél­óságról szavalnak. A nemzeti élet­nek csak egy öncélja le­het: a nemzet többségét tevő mezőgazdasági és ipari minkástömegek minél nagyobb gazdasági jóléte. Ez lehet csak a biztos alapja a nemzet ipari, kereskedelmi, szellemi és kulturális fellendülésének. Amíg a milliós tömegek fogyatékosan táplálkoznak, sok százezren közülük éheznek, ruhát, lábbelit vásárolni nem tudnak, sőt legkezdetlegesebb életszükségleteiket kielégíteni nem tudják, addig a nemzeti élet sorvad és pusztul. A nem­zeti élet célja nem valósítható meg. A szavalásból, az ígéretekből, a ragyogó frá­zisokból éppen eleget kaptunk az elmúlt év folyamán. Az iíz esztendőiben cselekedeteket­­kö­vetelünk. Legyen vége a skuruzislásnak, a l látszatintézkedéseknek. Gyors, határozott és gyöker­es segítségre van szükség, hogy az or­szág földművelő népe a teljes pusztulástól meg­men­ek­ül­j­ön. Biztosítani kell a mezőgazdasági munkabé­rek­­kötelező megállapításával a földmunkás­­tömegek tisztességes emberi megélhetését. A 60 és 80 filléres napszámbéreik­­mellett biztos pusztulás vár a milliós földmunkás tömegekre. Azoknak a földmunkáscsaládoknak, amelyek a rendelkezésre álló összes munkanapokon dol­goznak, családtagonként napi 12—14 fillér jut­ a megélhetésre. A miniszterelnök úr, amikor testvéri kezét nyújtogatja felénk, mindig erre gondoljon. Le­­kell szállítani az adókat és köz­terheiket. Az aránytalan és igazságtalan a­dó­rendszert meg kell szüntetni. A forgalmi és fogyasztási adó nyomorítja meg legjobban a falu népét. Az alacsony terményárak és alacsony nap­számbérek melllett nem bírjuk a magas adókat elviselni. Meg kell szüntetni az aránytalanságot a mezőgazdasági terményárak és az iparcikkek árai között. Az agrárolló agyonvág bennünket. Magunk és gyermekeink elsorvadunk, elpusz­tulunk. Se táplálkozni, se ruházkodni nem tu­dunk. A gazda­adós­ságok mostani rendezése nem segített rajtunk. A gazdaadósságok rendezésé­ről kiadott rendelet nem vonatkozik a föld­reform útján földhöz juttatátokra. Márpedig ez a réteg a mai alacsony terményárak mel­lett­­képtelen a reá kirótt szolgáltatásokat megfizetni. Elsősorban ezeknek a védelméről kellett volna gondoskodni. A 30 pengős búzaár mellett megállapított vételárakat és törlesztési részleteket nem lehet a 6 és 7 pengős búzából megfizetni. Ugyanígy lehetetlen a 30 pengős búzaár mellett fölvett­­kölcsönöket visszafizetni. A gazdaadósságok végleges rendezésére van szükség. A végleges rendezés azt jelenti, hogy az adósságok tőkeösszegét arányba hozzák a mezőgazdasági termények árával. Az a 175 millió pengő, amelyet az állam a többi adózók pénzéből a gazdaadósságok rendezésére fordít, kidobott pénz. Ez nem orvosság, amely gyó­gyít, hanem csak csillapítószer, amely átmene­tileg csillapítja ugyan a fájdalmat, de vég­eredményben csak a haldoklást hosszabbítja me­g. Két év múlva a helyzet még rosszabb lesz, mint ma. A gazdavédelmi rendelet segít a bankokon és a nagybirtokokon, de nem segít a kisembereken, akik még a gazdavédelmi rendeletben lecsökkentett szolgáltatásokat sem fogják tudni teljesíteni. Különösen nem a rendkívül magas közterheket. Egészséges földreform és tervszerű belső te­lepítés nélkül nem lehet az ország földművelő népét megmenteni. Ha­ gyökeresen akar a­­kor­mány segíteni és a mezőgazdasági kérdést az ország földművelő­­népe és nem a nagybirtok érdekében akarja megoldani, ehhez a nagy nemzeti mentő rekordhoz minél előbb hozzá kell fogni. A magyar mezőgazdaságot nem a nagy­birtok védelmével és dédelgetésével, hanem csak a kisemberek védelmével lehet megmen­teni. A nagybirtok nem­ tudja eltartani az egymilliót meghaladó nincstelen mezőgazda­ságii­­munkástömegeket. Valósággá kell válnia annak az örök igazságnak, hogy a föld azoké legyen, akik azt megművelik. — Csak­­így nagyjából felsorolva, ezek azok a követe­lések, amelyek sürgősen megoldásra várnak. Mit hoz számunkra az új esztendő! Várhat­juk­­és remélhetjük-e, hogy a testvéri kéz, ame-

Next