Föld és Szabadság, 1948 (19. évfolyam, 1-13. szám)

1948-01-06 / 1. szám

Ára 30 fillér Egy hónapra 1 forint/ Három hónapra 3 forint % Mezőgazdasági (tj.) A koalíciós pártok a múlt évi válasz­tások után felállított munkaprogramjuknak első vonalába állították be a mezőgazdasági érdekképviselet megoldásának ügyét. Még a rosszakaratúak sem állíthatják, hogy az egyes pártok erről megfeledkeztek volna. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a földműve­lésügyi minisztériumban már több ízben ültek össze a párto­k kiküldöttei az érdek­­képviselet­ alapelveinek megbeszélése végett.­­ Ezenfelül is az egyes pártok a maguk illet­i tőkés szervein keresztül foglalkoznak a kér­déssel. S hogy ennek ellenére a mezőgazda­­sági érdekképviselet ügye olyan nehezen tud előre jutni, annak eredendő okát abban látjuk, hogy akiknek eddig szavuk volt eb­ben a kérdésijén, azoknak egy része nem a mezőgazdaság egyetemes érdekeinek szem­pontjából indult ki, hanem a saját pártjá­nak vélt érdekeit nézte. Pedig ha már az alapvető elvek lefektetésénél is a­ pártérdek szempontjai jutnak előtérbe, aligha várha­tunk egészséges megoldást ezen a téren. Nem tartanánk kívánatosnak és célra­vezetőnek, ha az érdekképviselet alapvető kérdéseit pártszempontok döntenék el. Sok­kal nagyob­b­ érdekek esnek itt latba, sem­hogy már eleve azon taktikázzunk, melyik párt jusson túlsúlyra az intézmény vezeté­sében. Kétségtelen, hogy a megalkotandó testületekben a mezőgazdasággal foglalkozó nép politikai törekvései is élesen jelentkez­nek majd. Ez azonban nem baj, sőt szüksé­ges is, hogy a pártok versengjenek abban a törekvésben, hogy eszmei téren hassanak az intézmény irányítására s egyben ellenőriz­zék annak a demokrácia szellemében való­­­ működését. Csak attól kell óvakodni, nehogy politikai­ pártszervezetté alakuljon az intéz­mény. Az érdekképviseleti intézménynek megvan a kifejezett célja és hivatása. Az ezzel járó­­feladatok jelentőségét csak növeli úgy a földreform által bekövetkezett új helyzet, mind pedig a hároméves gazda­sági terv százszázalékos keresztülvitelének nagy érde­kei. Nagy súlyt kell helyezni arra, hogy az érd­e­kkép­viselet munkája a megfelelő szer­vezeti előfeltételek megteremtése révén hiánytalanul tudja ellátni a mezőgazdasági népesség gerincét és túlnyomó többségét ké­pező törpe- és kisbirtokosok érdekvédelme mellett azok gazdálkodásának szakszerű irá­nyítását. A mezőgazdasági érdekképviselet­nek azonban nemcsak érdekszolgálatot kell ellátni, hanem bizonyos szakigazgatási fel­adatokat is. Az eddigi, túlzottan központi, igazgatásnak nem volt meg a szükséges élő kapcsolata a földműves nép legszélesebb rétegeivel, ezért az érdekképviseleti intéz­­mény útján át kell térni a gazdatársadalom öntevékenységén alapuló igazgatásra, ame­lyet a központi kormányzat csak főbb irány­elveiben lát el utasításokkal és ezeknek mi­kénti végrehajtását saját közegeivel ellen­őrzi. Az érdekképviseleti intézménynek ki kell terjeszkednie működésében a mezőgazdasági termelés, gyakorlati elősegítésére, szervezé­sére és fejlesztésére, tehát kell, hogy szak­igazgatási feladatokat is végezzen, különö­sen a községekben. Szakigazgatási feladatok alatt értjük mindazokat a feladatokat, ame­lyeket a­ községi igazgatás szervei külön földművelésügyi igazgatási terv hiányában látnak el. Ugyanis a földművelésügyi igaz­gatás legalsó szerve, ezidőszerint a járási gazdasági felügyelőség, s így a községben az igazgatási teendőket a községi jegyző látja el, aki egyébként is túl van terhelve munkával. Ezért nagy súlyt kell helyezni érdekképviselet arra, hogy az érdekképviselet alsó tagozata minden nagyközségben és minden körjegy­zőségben testületi szerv formájában kiépül­jön és alkalmas legyen szakigazgatási fel­adatok ellátására.­­ Az eddigi tárgyalások­­folyamán nagy vitára adott alkalmat annak a kérdésnek eldöntése, váljon az érdekképviseleti tes­tület szabadtársuláson-e, vagy pedig köte­lező társuláson alapuljon. Értesülésünk sze­rint a koalíciós pártok többsége a szabad társulási alapon létrehozandó testület mel­lett döntött. Nem hallgathatjuk el azt a m­eggyőződésünket, hogy ez egészségtelen megoldás lenne. Ez a testület csak úgy lehet életképes, csak úgy töltheti be hivatását, ha magába foglalja a mezőgazdasági népesség összességét és a testület tagjai bizalommal vannak annak vezetői iránt, tehát ha azokat maguk az érdekeltek választják titkos sza­vazás útján. A szabadtársulás viszont azt jelenti, hogy csak azok lépnének be, akik önként jelentkeznek tagként. Ilyenek azon­ban nemigen akadnának, mert minden értel­mes és közügyek iránt érdeklődő egyén már úgyis tagja valamelyik hozzá legközelebb álló egyesületnek, illetve szövetségnek vagy szakszervezetnek. A törvényen alapuló, tehát kötelező érdekképviseleti testületnek viszont éppen az a feladata, hogy magába foglalja a mezőgazda­sági népesség egyete­mességét, amiként az ipartestül­etek foglal­ják magukba az egész iparos társadalmat. Nagy vonásokban már jeleztük az érdek­­képviseleti testület feladatát. Ez a feladat a mezőgazdasági termelés fejlesztése, vala­mint a parasztság helyzetének javítása, amely azonban csak központi egységes irá­nyítás, de egyben a földműves nép összes­ségének aktív bekapcsolásával oldható meg. Tudjuk azt is, hogy bár az ide vonatkozó problémák nagy többségükben a mezőgazda­ság és a földműves nép egyetemességét érin­tik, mégis vannak eme népesség egyes réte­geinek, illetve birtokos csoportjainak az egyetemesség mellett külön érdekei is. E külön érdekeket kifejezésre juttatása célja jól látszik szükségesnek a kuriális rendszer. De a kúriáiknak holdak szerint való alaku­lása nem helytálló. Nincs is szükség 4—5 kúriára, amint azt egyesek javasolják. Leg­inkább megközelíti az igazságos és helyes beosztást a következő 3 kúria: 1. Munkavállalók (akinek főjövedelme mezőgazdasági bem­unkavállalásából ered), 2. önállóan gazdálkodó családi kisbirtok tulajdonosai vagy bérlői (akik bérmunkást nem vagy csak kivételesen, bizonyos kény­szerítő okok miatt ideiglenesen alkalmaz­nak), 3. Munkáltató gazdák kúriája (ide tartoz­nának már azok is, aki évi átlagban egy munkást állandóan alkalmaznak gazdasá­gukban). Ezek a kúriák az illető kategóriákhoz tar­­toz­ók választás alapján létesülnének. A vá­lasztottakon kívül azonban bevonandók len­nének a testület igazgatásába delegálás útján a szabadtársuláson alapuló mindazok az egyesületek, szövetségek és szakszerveze­­tek, illetve ezeknek helyi szervei, amelyek a mezőgazdasági népesség gazdasági, szellemi és társadalmi felemelése és általános érdek­védelem céljából alakultak, ilyen irányban tevékenykednek. Az érdekképviseleti testü­let a következő fokozatokban épülne fel: községi, megyei és országos szervek. Nagyjában felsorolva, ezeken az alapelve­­ken kell felépülnie az új érdekképviseleti testületnek­ .Véleményünk szerint ez felel meg a demokrácia szellemének, egy­ütt pedig a mezőgazdasági népesség érdekvédel­mének. Ez lehetővé teszi, hogy bevonjuk a nagy újjáépítési munkába mindazokat az egyesületi alapon nyugvó szervezeteket is, amelyeknek közérdekű munkásságát a de­­mo­krácia eddig sem nélkülözhette. Sőt ép­pen tőlük várjuk, hogy életet, lendületet, kezdeményezést és irányítást vigyenek ki majd az életre hívott érdekképviseleti testü­letekbe. XII. évfolyam, 1 szám Budapest, 1948 január 6 1848 PETŐFI SÁNDOR Etzernyolcszáznegyvennyolc, te csillag. Te a népek hajnalcsillaga!... Megvirradt, fölébredett a föld, fut A hajnaltól a nagy éjszaka. Piros arccal Jött e hajnal, Piros arca vad sugára Komor fényt vet a világra: E pirulás: vér, harag és szégyen A fölébredt nemzetek szemében. Szégyeneljük szolgaságunk élét. Zsarnokok, rátok száll haragunk, S a reggeli imádság fejében Istenünknek vérrel áldozunk. Álmainkban Alattomban Megcsapolták szíveinket. Hogy kioltsák életünket, De maradt még a népeknek vére Annyi, ami fölkiált az égre. Áll a tenger nagy elbámultában. Áll a tenger és a föld mozog, Emelkednek a száraz hullámok. Emelkednek rémes torlaszok. Reng a gálya... Vitorlája Iszaposan összetépve, A kormányos szíve képe, Aki eszét vesztve áll magában Beburkolva rongyos bíborában. Csatatér a nagy világ. Ahány hét, Annyi fegyver, annyi katona. Mik ezek itt a lábam alatt?... hah Eltépett lánc s eltört korona. Tűzbe véle!... No de még­se, Régiségek közé zárjuk, De nevüket írjuk rájuk. Különben majd a későn születettek Nem tudnák, hogy ezek mik lehettek. Nagy Idők. Beteljesült az írás ! Jóslatra: egy nyáj, egy akol, Egy vallás van a fü­ldön: szabadság! Aki mást vall, rettentően lakni. Régi szentek Mind elestek. * Földúlt szobraik kövébül Új dicső szentegyház épül. A kék eget vesszük boltozatnak. S oltárlámpa lészen benne a nap.

Next