Föld és Szabadság, 1948 (19. évfolyam, 1-13. szám)
1948-01-06 / 1. szám
Ára 30 fillér Egy hónapra 1 forint/ Három hónapra 3 forint % Mezőgazdasági (tj.) A koalíciós pártok a múlt évi választások után felállított munkaprogramjuknak első vonalába állították be a mezőgazdasági érdekképviselet megoldásának ügyét. Még a rosszakaratúak sem állíthatják, hogy az egyes pártok erről megfeledkeztek volna. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a földművelésügyi minisztériumban már több ízben ültek össze a pártok kiküldöttei az érdekképviselet alapelveinek megbeszélése végett. Ezenfelül is az egyes pártok a maguk illeti tőkés szervein keresztül foglalkoznak a kérdéssel. S hogy ennek ellenére a mezőgazdasági érdekképviselet ügye olyan nehezen tud előre jutni, annak eredendő okát abban látjuk, hogy akiknek eddig szavuk volt ebben a kérdésijén, azoknak egy része nem a mezőgazdaság egyetemes érdekeinek szempontjából indult ki, hanem a saját pártjának vélt érdekeit nézte. Pedig ha már az alapvető elvek lefektetésénél is a pártérdek szempontjai jutnak előtérbe, aligha várhatunk egészséges megoldást ezen a téren. Nem tartanánk kívánatosnak és célravezetőnek, ha az érdekképviselet alapvető kérdéseit pártszempontok döntenék el. Sokkal nagyobb érdekek esnek itt latba, semhogy már eleve azon taktikázzunk, melyik párt jusson túlsúlyra az intézmény vezetésében. Kétségtelen, hogy a megalkotandó testületekben a mezőgazdasággal foglalkozó nép politikai törekvései is élesen jelentkeznek majd. Ez azonban nem baj, sőt szükséges is, hogy a pártok versengjenek abban a törekvésben, hogy eszmei téren hassanak az intézmény irányítására s egyben ellenőrizzék annak a demokrácia szellemében való működését. Csak attól kell óvakodni, nehogy politikai pártszervezetté alakuljon az intézmény. Az érdekképviseleti intézménynek megvan a kifejezett célja és hivatása. Az ezzel járófeladatok jelentőségét csak növeli úgy a földreform által bekövetkezett új helyzet, mind pedig a hároméves gazdasági terv százszázalékos keresztülvitelének nagy érdekei. Nagy súlyt kell helyezni arra, hogy az érdekképviselet munkája a megfelelő szervezeti előfeltételek megteremtése révén hiánytalanul tudja ellátni a mezőgazdasági népesség gerincét és túlnyomó többségét képező törpe- és kisbirtokosok érdekvédelme mellett azok gazdálkodásának szakszerű irányítását. A mezőgazdasági érdekképviseletnek azonban nemcsak érdekszolgálatot kell ellátni, hanem bizonyos szakigazgatási feladatokat is. Az eddigi, túlzottan központi, igazgatásnak nem volt meg a szükséges élő kapcsolata a földműves nép legszélesebb rétegeivel, ezért az érdekképviseleti intézmény útján át kell térni a gazdatársadalom öntevékenységén alapuló igazgatásra, amelyet a központi kormányzat csak főbb irányelveiben lát el utasításokkal és ezeknek mikénti végrehajtását saját közegeivel ellenőrzi. Az érdekképviseleti intézménynek ki kell terjeszkednie működésében a mezőgazdasági termelés, gyakorlati elősegítésére, szervezésére és fejlesztésére, tehát kell, hogy szakigazgatási feladatokat is végezzen, különösen a községekben. Szakigazgatási feladatok alatt értjük mindazokat a feladatokat, amelyeket a községi igazgatás szervei külön földművelésügyi igazgatási terv hiányában látnak el. Ugyanis a földművelésügyi igazgatás legalsó szerve, ezidőszerint a járási gazdasági felügyelőség, s így a községben az igazgatási teendőket a községi jegyző látja el, aki egyébként is túl van terhelve munkával. Ezért nagy súlyt kell helyezni érdekképviselet arra, hogy az érdekképviselet alsó tagozata minden nagyközségben és minden körjegyzőségben testületi szerv formájában kiépüljön és alkalmas legyen szakigazgatási feladatok ellátására. Az eddigi tárgyalásokfolyamán nagy vitára adott alkalmat annak a kérdésnek eldöntése, váljon az érdekképviseleti testület szabadtársuláson-e, vagy pedig kötelező társuláson alapuljon. Értesülésünk szerint a koalíciós pártok többsége a szabad társulási alapon létrehozandó testület mellett döntött. Nem hallgathatjuk el azt a meggyőződésünket, hogy ez egészségtelen megoldás lenne. Ez a testület csak úgy lehet életképes, csak úgy töltheti be hivatását, ha magába foglalja a mezőgazdasági népesség összességét és a testület tagjai bizalommal vannak annak vezetői iránt, tehát ha azokat maguk az érdekeltek választják titkos szavazás útján. A szabadtársulás viszont azt jelenti, hogy csak azok lépnének be, akik önként jelentkeznek tagként. Ilyenek azonban nemigen akadnának, mert minden értelmes és közügyek iránt érdeklődő egyén már úgyis tagja valamelyik hozzá legközelebb álló egyesületnek, illetve szövetségnek vagy szakszervezetnek. A törvényen alapuló, tehát kötelező érdekképviseleti testületnek viszont éppen az a feladata, hogy magába foglalja a mezőgazdasági népesség egyetemességét, amiként az ipartestületek foglalják magukba az egész iparos társadalmat. Nagy vonásokban már jeleztük az érdekképviseleti testület feladatát. Ez a feladat a mezőgazdasági termelés fejlesztése, valamint a parasztság helyzetének javítása, amely azonban csak központi egységes irányítás, de egyben a földműves nép összességének aktív bekapcsolásával oldható meg. Tudjuk azt is, hogy bár az ide vonatkozó problémák nagy többségükben a mezőgazdaság és a földműves nép egyetemességét érintik, mégis vannak eme népesség egyes rétegeinek, illetve birtokos csoportjainak az egyetemesség mellett külön érdekei is. E külön érdekeket kifejezésre juttatása célja jól látszik szükségesnek a kuriális rendszer. De a kúriáiknak holdak szerint való alakulása nem helytálló. Nincs is szükség 4—5 kúriára, amint azt egyesek javasolják. Leginkább megközelíti az igazságos és helyes beosztást a következő 3 kúria: 1. Munkavállalók (akinek főjövedelme mezőgazdasági bemunkavállalásából ered), 2. önállóan gazdálkodó családi kisbirtok tulajdonosai vagy bérlői (akik bérmunkást nem vagy csak kivételesen, bizonyos kényszerítő okok miatt ideiglenesen alkalmaznak), 3. Munkáltató gazdák kúriája (ide tartoznának már azok is, aki évi átlagban egy munkást állandóan alkalmaznak gazdaságukban). Ezek a kúriák az illető kategóriákhoz tartozók választás alapján létesülnének. A választottakon kívül azonban bevonandók lennének a testület igazgatásába delegálás útján a szabadtársuláson alapuló mindazok az egyesületek, szövetségek és szakszervezetek, illetve ezeknek helyi szervei, amelyek a mezőgazdasági népesség gazdasági, szellemi és társadalmi felemelése és általános érdekvédelem céljából alakultak, ilyen irányban tevékenykednek. Az érdekképviseleti testület a következő fokozatokban épülne fel: községi, megyei és országos szervek. Nagyjában felsorolva, ezeken az alapelveken kell felépülnie az új érdekképviseleti testületnek .Véleményünk szerint ez felel meg a demokrácia szellemének, együtt pedig a mezőgazdasági népesség érdekvédelmének. Ez lehetővé teszi, hogy bevonjuk a nagy újjáépítési munkába mindazokat az egyesületi alapon nyugvó szervezeteket is, amelyeknek közérdekű munkásságát a demokrácia eddig sem nélkülözhette. Sőt éppen tőlük várjuk, hogy életet, lendületet, kezdeményezést és irányítást vigyenek ki majd az életre hívott érdekképviseleti testületekbe. XII. évfolyam, 1 szám Budapest, 1948 január 6 1848 PETŐFI SÁNDOR Etzernyolcszáznegyvennyolc, te csillag. Te a népek hajnalcsillaga!... Megvirradt, fölébredett a föld, fut A hajnaltól a nagy éjszaka. Piros arccal Jött e hajnal, Piros arca vad sugára Komor fényt vet a világra: E pirulás: vér, harag és szégyen A fölébredt nemzetek szemében. Szégyeneljük szolgaságunk élét. Zsarnokok, rátok száll haragunk, S a reggeli imádság fejében Istenünknek vérrel áldozunk. Álmainkban Alattomban Megcsapolták szíveinket. Hogy kioltsák életünket, De maradt még a népeknek vére Annyi, ami fölkiált az égre. Áll a tenger nagy elbámultában. Áll a tenger és a föld mozog, Emelkednek a száraz hullámok. Emelkednek rémes torlaszok. Reng a gálya... Vitorlája Iszaposan összetépve, A kormányos szíve képe, Aki eszét vesztve áll magában Beburkolva rongyos bíborában. Csatatér a nagy világ. Ahány hét, Annyi fegyver, annyi katona. Mik ezek itt a lábam alatt?... hah Eltépett lánc s eltört korona. Tűzbe véle!... No de mégse, Régiségek közé zárjuk, De nevüket írjuk rájuk. Különben majd a későn születettek Nem tudnák, hogy ezek mik lehettek. Nagy Idők. Beteljesült az írás ! Jóslatra: egy nyáj, egy akol, Egy vallás van a füldön: szabadság! Aki mást vall, rettentően lakni. Régi szentek Mind elestek. * Földúlt szobraik kövébül Új dicső szentegyház épül. A kék eget vesszük boltozatnak. S oltárlámpa lészen benne a nap.