Földmivelési Érdekeink, 1876 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1876-10-23 / 43. szám
156- PZÜ118. Budapest, 1876. October 23. Harmadik évfolyam. 43. szám. FÖLDMIVELÉSI ÉRDEKEINK. MEZŐ- ÉS ERDŐ-GAZDASÁGI KÉPES HETILAP, A MAGYARORSZÁGI ÖSSZES LOTESÍ VESZBIZOTTSÁGOst HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkeszti: Máday Izidor. MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER, HÉTFŐN. Kiadótulajdonosok: Légrády Testvérek. a. A lap szedemi részét illető közlemények a szerkesztőségnek (Budapest, V. József-tér 7. sz.) küldendők. Hirdetések háromhasábos petitsoronként 1o áron számíttatnak. Többszöri vagy egész éven át történő beigtatásoknál tetemes árleengedés. Előfizetési (hj . Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr. „Falusi Gazdával“ együtt egész évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 frt. Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után nem adatik. Az előfizetési pénzek , úgy a hirdetések is bérmentve Légrády testvérinek (Budapest, V. nádor-utcza 6. sz.) czimzendők. Tartalom. Vázlatok juhtenyésztésünk múltjából. II. Dr. Rodiczky Jenő. — Az alcsúthi park-öntözés. Gonda Béla. — Métermázsa-e vagy hektoliter. Sz. J. — Termelési kísérletek. X. (Indiai gram.) Kősz Ferencz. — Gőzerővel hajtott aratógép. (1 ábrával.) (1) — Lótenyésztési államdijosztás Török-Szt.-Miklóson. Kuncze Imre. — Gazdasági tanintézetek és tanügy. (A magyar-óvári m. kir. akadémia. Bécsi földmivelési főtanoda. Ösztöndíjak adományozása.) — Gazdasági tudósítások. (Nyitramegye. Gömörmegye. Liptómegye. Pozsonymegye. Hevesmegye. Vasmegye. Szolnokmegye. Hajdumegye.) — Szakegyletek működése. (A k.-szolnokm. gazd. egyesület. A baranyamegyei gazd. egyesület. Az országos erdészeti egyesület. Az országos kertipar-egyesület. Az országos gazd. egyesület A term.-tud. társulat. Az országos erdészeti egyesület. A biharmegyei gazdasági egylet.) — Személyi hírek. (Balogh Pál.) — A . Borászati Lapok/4 — A „Falusi Gazda/4 — Bel- és külföld. (Dynamitrobbantás által való földporhanyitás. Az orsz. központi lótenyésztési bizottság. A függő termésnek adóhátralék fejében való lefoglalása. Hardy a hires franczia kertész. Tavaszi gabnavetés ideje. Blackfacedjuhok honosítása Ausztriában. Vetőtűza-páczolás Kühn szerint. Osztrák lótenyésztési bizottság. Lóragály Egyptomban. Gabona zsákvászon tartóssá tétele. Szilvamag sertésnek méreg. A gőzszántási próba Kis-Kartalon.) — Kiállítások, versenyek, ülések, előadások határnapjai. — Szakirodalom. (Általános és különleges növénytermelés alapvonalai. Rétmivelés és legelőkezelés alapvonalai. Gazdasági könyvviteli naptár. Falusi gazda naptár. Borászati naptár) — Pályázatok. (Gazdasági intézői állomás a kassai gazdasági tanintézeten.) — Szerkesztői üzenetek. — Nyílt tér. — Üzleti hírek. — Hirdetések. Előfizetési felhívás „Földmivelési Érdekeink“ 1876. évi folyamára. Lapunk szíves olvasóit felkérjük, hogy lapunknak körükben új pártolókat szerezni szíveskedjenek. Lapunk jövőre is az eddigi irányban fog haladni, és több mint százhetvenre menő munkatársai segítségével iparkodni fog a gazdaközönség rokonszenvét továbbra is kiérdemelni. Légrády testvérek, Máday Izidor, mint kiadók, mint szerkesztő. Előfizetési árak : 2 hóra 1 frt., 3 hóra 1 frt. 50 kr., 6 hóra 3 frt., egész évre 6 frt. A „Falast tria/.dh -val együtt : 3 hóra 2 frt., 6 hóra 4 frt. egész évre 8 frt. Vázlatok juhtenyésztésünk múltjából. ..*) A hazai juhtartásnak a középkorban jelentős voltára következtetnünk enged a juhokkal s juhtermékekkel való kereskedésnek az államhatalom részéről gyakori gyámolitása; a juh keresettségére: a juhok elhajtásából támadt számos pörös esetek; a juhállomány jelentékeny voltára : a juhokban lerótt tartozások, melyek a kötelezetteket látszólag nem éppen érzékenyen sújtották. Hazai történetünk legrégibb szakából *) Lásd a ,,F. É.“ előbbi számát. fönmaradt okmányokban említés létezik juhlopásokról, így egy Árpádkori okmány szerint Ambrus, a váczi püspök udvarbirája bevádolja Csanádot, hogy ő figyelme 12 ökröt és 40 juhot lopott, Csanád ezért büntetésül egy márkát tartozott fizetni, Ambrusra maradván a pristaldus diját leróni. Farkas és Ludgár még Lipták Simonnak 8 jármos ökrét, 1 lovát és 80 juhát hajtották el , mi több ! egyúttal Simon két szolgálóját Máriát és Derágát is elrabolták. Fumpaica, a királyi gulyások udvarbirája, a rablótt jószágot ezúttal is csak egy jó márkára becsülte, (beleértve a szolgálókat is, vagy nem ? bajos ma már eldönteni!) Az alperesek a Váradon végbement kiegyezkedés szerint Simonnak egy márkát és egy fertőt fizettek. Ami pedig a juhokban lerovandó tartozásokat illeti, ezek a törökvilágban lényegesen megszaporodtak, mert hát az igazhivők mindenfelé csak a juhhúst keresték. Az alföldön nem is volt hiány benne, hisz Balla Gergely ama időkből jegyezte föl a „Nagykőrösi Krónikásban, hogy a lakosok marháknak, juhoknak s lovaknak tenyésztésében foglalatosak voltak.“ Nemkülönben Kecskemét városában is, melynek egyik jegyzőkönyvében következő olvasható : „Anno Domini 1596. Eger vételekor, midőn az második Mahumet török császár Magyarországba jött volna, a kecskeméti polgárok eleibe menvén, ajándékot vittek neki 600 juhot, 100 ökröt, 14 szekér kenyeret, hogy egy csauszt küldene hozzájuk, ki az általmenő vitézektől megoltalmazná őket, s valóban ez ajándékért kaptak is talizmánkép egy kaftánt. A 17. század folyamában a hódolt városok rendes évi adói közt juh és bárány tartozott. A jó körösiek p. évenkint 100 nál több juhot küldtek a „nazur“ udvarába, a „gönttlik“ számára. Azonfelül sajttal is tartoztak, mely szerintem olyan „túri“ kemény juhsajt lehetett. Kőrös a nazurnak 12 sajtot, a nazur fia, khasznadárja és tikájának fejenkint 1 sajtot küldött, a kék inasai 6 sajtot, iiatója kettőt kapott, de kaptak azonfelül ajándékképen sajtokat a szubások s az ispáják is. Váltság fizetésképpen a töröknek gyapjupénz — a japagi — is járt. A török hadsereg körül mindig találtattak juhfalkák. Midőn Maxmilian hadvezérei 1598-ben Győrt ostromolták, nem csekély boszantásukra a törökök a bástyák kövér füvén csupa tüntetésből hizó juhokat legeltettek. Ha pedig a török juhhús dolgában megszorult, tudta módját a szükségletet előteremteni, mint ez az 1627. és 1642-rei békealkudozásoknál a magyarok részéről előterjesztett gravaminákból a számadatok meggyőző ékes szólásával kitetszik. Az 1627-ki gravaminában p. 2150 erőszakosan elhajtott juh soroltatik föl. Megette azonban a juhhúst ez időben a magyar is készségesen. Fizetésképpen is nem ritkán járt a keresztény katonai parancsnokoknak. 16:10-ben a szatmári kapitánynak 100 bárány, a tokaji, szendrői és ónodi kapitányoknak pedig 50 bárány járt személyenkint évi fizetésül conventiójuk egyéb tételei mellett. De ha elkelt a juh, volt keresettsége a juhlegelőnek, melyet egyes vállalkozók meszsze földön is fölkerestek. Midőn Kőrös városa 1682-ben Mikebudát 1000 juh és 700 szarvasmarha számára haszonbérbe kiadta, akadt bizott vállalkozó. A 17. század végéig nem ismerték hazánkban csak a Közép-Európában elterjedt parasztjuhot és a raczkajuh magyar változványát. Ekkor kezdte Szelepcsényi György az érsek, ki Gombán posztógyárt is alapított, 1666 körül elsőbben a gyapjú finomítását czélzó kísérletét idegen juhok meghonosításával. Eme kísérlet azonban gyakorlati eredmény nélkül maradt. Nemkülönben Jenő herczeg második kísérlete, ki a királyi adományképpen nyert Csepel szigeten külföldről hozott finomabb gyapjas juhokat kezdett tenyészteni. A rendelkezésünkre álló hiányos adatok után határozottan nem állíthatjuk ugyan, hogy a ma hazánkba legelőbb került „selyem“-juhok miféle fajtához tartoztak, de közel fekvő a föltevés, hogy olaszországi, névszerint páduai juhok voltak. S így, ha nem is a rövidgyapjas merino-juhok behozatalát illetőleg, de általában a gyapjú finomítására célzó tenyésztési irány inaugurálása tekintetében a prioritás méltán hazánknak vindiálható. Svédországban u. i. már Christina királynő alatt néhány angol és spanyol juhokat hozatott be, de Ahlström Jónásnak említésre méltó juhbehozatalai csakis a 18. század elején történtek, mikor is 1715-ben angol kosokat, 1723-ban spanyol juhokat hozatott be Svédországba, juhainak nemesítése czéljából. Némely írók szerint Mária Terézia alatt már 1763-ban hozattak volna az osztrák tartományokba spanyol juhok, ez állítás azonban tévedésen alapszik, mert ez időben nálunk a gyapju finomitására irányuló mozgalom még csak — hogy úgy mondjam — csírázni kezdett. Dr. Radiczky Jenő. ‘) V. ö. Petri és Hlubeck. Oek. Neuigkeiten 1822. 1. 2. 3. 1.