Földmivelési Érdekeink, 1877 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1877-06-11 / 24. szám
189. szám. Budapest, 1877. junius 11. Ötödik évfolyam. 24. szám. FÖLDMIVELÉSI ÉRDEKEINK. MEZŐ- ÉS ERDŐ-GAZDASÁGI KÉPES HETILAP. A MAGYARORSZÁGI ÖSSZES LOTERTESZBIZOTTSÁGOK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkeszti: Máday Izidor. ______________ A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőségnek (Budapest, V. fürdő-utcza Mocsonyi-ház) küldendők. Hirdetések háromhasábos petitsoronként soron számíttatnak. Többszöri vagy egész éven át történő beigtatásoknál tetemes árleengedés. Előfizetési díj : Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 кг. „Falusi Gazdával“ együtt egész évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 frt. Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után nem adatik. Az előfizetési pénzek, úgy a hirdetések is bérmentve Légrády testvéreknek (Budapest, V. nádor utcza 6. sz.) czimzendők. MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER. HÉTFŐN. Kiadótulajdonosok: Légrády Testvérek. 'ÍS Tartalom. Feladataink földmivelésünk emelése körül. IV. — A nemzetközi lókiállitás az 1878-ki évi párisi világkiállításon. — Taatz-féle lógereblye. — Gazdasági tudósítások. (Hajdumegye, Szabolcsmegye. Szathmármegye. Hajdumegye. Sopronmegye. Aradmegye). — Szakegyletek működése.Az aradi gazdasági egylet. A zalamegyei gazdasági egyesület Az orsz. magyar gazd. egyesület földmivelési szakosztálya. A fehérmegyei gazdasági egylet. A k.-szolnok m. gazd. egylet. A békés m. gazdasági egyesület. A pozsonymegyei gazdasági egylet. A biharmegyei gazdasági egyesület. — Személyi hirek. — Kiállítások, versenyek, ülések, előadások határnapjai. — Jelentékenyebb vásárok. — Birtokváltoztatás. — Szerkesztői üzenetek. — Üzleti hirek. — Hirdetések. Feladataink földmivelésünk emelése körül. ív. *) Az állattartás emelésének egyik főtényezője a fokozott takarmánytermelés lehetne. Ez nálunk szükséges volna annál inkább, miután a búza túltermelési szédelgés következtében a rétek és legelők feltöretvén, a természetes takarmányt pótló, úgynevezett mesterséges takarmányra kétszeresen rá van szorulva állattartásunk. E téren mindent a gazdák jó belátásától kell várnunk s itt kormányintézkedésekkel mit sem lehet tenni, ha csak nem tudnánk a takarmánytermelő gazdáknak pl. adó dolgában bizonyos kedvezményt engedélyezni, mely esetleg abból állhatna, hogy az állandó évelő takarmánynyal, pl. luczernával, lóherrel bevetett területek után bizonyos adórestitúciónak volna helye. Elismerjük, hogy az ily indítvány jelen körülményeink közt, midőn új és új adó-objektumok után egész hajtóvadászat rendeztetik, legalább is merész eszme s annak keresztülvitelére alig gondolhatni, mindazonáltal felhoztam mint oly intézkedést, mely, ha közvetlen terhelné is az állampénztárt, e kiadás a takarmányterek szaporodásával növekedő marhaállomány termékeinek kivitele és forgalmában sokszorosan visszakerülne. Legtöbbet tehetnének e téren a gazdasági egyesületek, melyek tevékenységének mily irányba tereléséről alább szólandók. Különben megjegyzem, miszerint meggyőződésem szerint egy kellő módon alkalmazott jutalmazási rendszer, mely jó tenyészállatok nevelésére buzdítólag fogna hatni, lökést fog adni egyúttal a jobb és több takarmánytermelés irányában is.* * * A földművelés fejlesztésére szolgáló feladatok közé számítom a gazdasági mellékiparágak előmozdítását is. Csak röviden utalok a selyemtermelésre, a méhtenyésztésre, a tollas baromfi tartásra, melyek mind az illető gazda részéről befektetést alig igényelnek és igen szép jövedelmet adni képesek.Ezek emelésére a kormány már évek óta tesz intézkedéseket, de ha ezek eredményre nem vezettek, az nem az intézkedések czélszerűtlen volta, hanem egyrészt az eszközök elégtelenségében, másrészt abban keresendő, hogy az ily kisebb iparágak fejlesztésére ,kis területre szorítkozó, igen intenzív működés szükséges.Ha a kormány ittott valamely iskolamesternek vagy kisgazdának selyméretet osztogat, vagy néhány haladni kívánó gazdának czélszerűen szerkesztett méhkaptárokat juttat, azzal sem az egyik, sem a másik gazdaiparágat érdemes módon elő nem mozdíthatja. Az ily iparágnak fejlesztésére kis területen az összes érdekeltek folytonos érintkezése, eszmecseréje és közreműködése szükséges és ott, ahol ezen érdekeltség tényleg nyilatkozik, ott látnám helyét annak, hogy hatóság és kormány részéről megtörtén- s jék mindaz, ami az érdekeltek czéljainak előmozdítására alkalmas lehet. A legelsősorban fejlesztendő gazdasági iparágak közé számítom a konyhakertészet, a magtermelés, a gyümölcstenyésztés s a szőlőmivelés fejlesztését is. Mindezen iparágak körül igen igen sok a teendőnk, nagy kiterjedésű s mindezekre alkalmas tér hever még parlagon az országban s másrészt ott, hol ezért egyik vagy másik említett iparág már elfoglalta, az iparág üzlete jobbára a legprimitívebb korlátok között mozog s áldásos kihatását kifejteni nem képes. Nagyobb városaink közelében, hol öntözésre viz és a földek javítására trágya elegendő mennyiségben és jutányosan kapható, tág tere nyílnék a konyhakertészetnek, a gyümölcstermelésnek, a magtermelésnek és virágkertészetnek. A mai élet folyton fokozott igényei mellett az említett iparágak terményeiből mind nagyobb mennyiségek igényeltetnek még nálunk is, hol pedig a jólét még korántsem érte el azon fokot, melyen az említett czikkek fogyasztása a külföldi hasonló fogyasztást csak távolról is elérné. Mégis ezen aránylag kisebb fogyasztás szükségleteiért is külföldre milliók vándorolnak ki. Piaczaink olasz- és tirolországi, sőt franczia és amerikai gyümölcsökkel vannak elárasztva. A konyhakerti terményeket nagy részben Ausztria és Bajorország pótolják. Virágkertészetünk primitív állásánál fogva e téren is Ausztria versenyez velünk. Legnagyobb vereséget azonban a magtermelés terén méri reánk a külföld versenye. Minden évben számos millió vándorol ki Ausztria és Németországba mindennemű virág-, takarmány- és egyéb magvakért, kivétel nélkül mind oly tárgyakért, melyeket belföldön éppoly jól vagy még jobban termelhetnénk, és melyeket gazdáink itt az országban jutányosabban kaphatván meg, az általa kertészeti iparágak mindenesetre nagy lendületet nyernének. Az ily mellékiparágak fejlesztésének feltételei, — mint említettük — jobbára olyanok, hogy ez irányban az állam vagy a kormány vajmi keveset tehet, mert: kipuhatolni azon vidékeket és helyeket, melyek viszonyai egyik vagy másik kertészeti ág felölelésére legkedvezőbb viszonyokkal bírnak, rámutatni azon kertészeti termények és műveletekre, melyek a vidék fekvése, a termény minősége és a kereskedelmi conjuncturák között a legbiztosabbak és legjövedelmezőbbek, buzdítani, útmutatással és oktatással hatni azon egyénekre, kik e kertészeti műveletekre leginkább alkalmasak, megismertetni velők a termelésre ajánlatos növényeket, megszerezni a szükséges eszközöket a kezdethez, serkenteni és jutalmazni a kezdet nehézségeivel küzdőket, a termények eladását közvetíteni vagy arra útmutatást adni; ezen és hasonló intézkedések mind olyanok, melyeknek elsősorban az illető vidék és nép viszonyaihoz, társadalmi és értelmi fejlettségéhez kell szorosan alkalmazva lenniök, tehát olyanok, melyekre a kormány tevékenységét siker nélkül forgácsolná el és melyek erős meggyőződésem szerint csakis a társadalmi öntevékenység útján eszközölhetők. És itt legyen szabad ezen társadalmi tevékenység mikénti szervezéséről is igénytelen nézeteimet előadni.* * * A földmivelés érdekében kifejtett társadalmi tevékenységet nálunk eddig egyedül gazdasági egyleteink képviselték. Ezek szervezete azonban egyáltalában nem felel meg azon hatáskörnek, melylyel a gazdasági egyesületek külföldön, pl. Németország, Francziaország, Belgium, Svájc és Olaszországban vagy Ausztriában bíznak. Az említett országokban jobbára már 15—20 község *) L. a „F. É.‘‘ előbbi számát.