Földmívelő, 1957 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1957-06-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! MEZŐGAZDASÁGI ÉS ERDÉSZETI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE LAPJA 1. évfolyam, 1. szám ARA: 1 FORINT 1957. június 1. Szakszervezetünk Elnök­sége ez év január 31-i ülésén határozta el, hogy a mező- és erdőgazdasági szo­cialista üzemek dolgozói, a fa­lusi és mezővárosi munkások, továbbá a törpebirtokos pa­rasztság részére lapot indít. Szükségesnek tartjuk, hogy külön politikai és szakmai lap foglalkozzon ezen rétegek szervezésével, érdekeik védel­mével, politikai, kulturális és szakmai nevelésükkel. Indo­kolja a lapindítást az is, hogy az utóbbi években a falun el­sősorban a túlzott begyűjtési terhek miatt nagymértékben növekedett a 3 holdon aluli törpebirtokosok száma, akik közül több százezer vállal bér­munkát. Jelenleg a teljesen, vagy részben munkavállalás­ból élő mező- és erdőgazdasági dolgozók számbelileg a falu legnagyobb rétege. Történelmi tények igazolják, hogy a magyar munkásosztály a felszabadulás előtt anyagi és szociális helyzete megjavítá­sáért, politikai és szervezkedé­si jogaiért, majd a nagytőkés és n­agybirtokos rendszer meg­döntéséért, a hatalom meg­szerzéséért, a proletárdikta­túra kivívásáért és megerősí­téséért folytatott hősies harcá­ban a föld robotosai között mindig hűséges harcostársakra és szövetségesre talált. Erről tanúskodnak a mezőgazdasági munkások és szegényparasztok első világháború előtti, s a két világháború közötti nagy mozgalmai, amelyek nem egy esetben rendítették meg a népelnyomó úri rend alapjait. Dicsőségére legyen mondva a mező- és erdőgazdasági dolgo­zóknak, s a törpebirtokos pa­rasztságnak, hogy az októberi ellenforradalmi események idején a mezőgazdasági szocia­lista vívmányok elleni dühödt támadásokkal szemben is helytálltak. Nyugalmukkal együtt megőrizték kizsákmá­nyolástól mentes új életük alapjait, végezték a munkáju­kat, biztosították az ország el­látását. Újból bebizonyosodott, hogy jelenleg és a jövőben a népi hatalom megszilárdítá­sáért, a mezőgazdaság szocia­lista átalakításáért folyó harc­ban falun ők a proletárdikta­túra legszilárdabb támasza. Bizton lehet rájuk számítani munkában és harcban egy­aránt. A­z elmúlt évek agrárpoliti­­zá­l­ájának éppen az volt egyik legsúlyosabb hibája, hogy ezeket a rétegeket érintő több jogos sérelem orvoslására nem került szor. Politikai szervezé­sükkel nem foglalkoztunk megfelelően. Részükre politi­kai és szakmai lap kiadására sem volt lehetőség. És most, amikor a „Földmívelők’-t újra a mező- és erdőgazdasági dol­gozók szolgálatába állítjuk, azt szeretnénk elérni, hogy új kö­rülmények között, s új módon, de a régi kardosokat jellemző lelkesedéssel és harcossággal ez a lap is küzdjön tovább ezeknek a rétegeknek jobb életéért, falun a szocializmus felépítéséért. Senki nem állíthatja, még a tépi demokratikus rendszer esküdt ellenségei sem, hogy a hieső- és erdőgazdasági dolgo­zók anyagi, szociális és kultu­rális helyzetének javítása te­rén a felszabadulás óta nem történtek alapvető változások. Hogy csak a leglényegeseb­bekre utaljunk, a látástól­­vakulásig tartó munkaidőt már közvetlenül a felszabadu­lás után napi 10, illetve 8 órára csökkentettük, ugyan­akkor nagymértékben emeltük a béreket. Kiterjesztettük a mező- és erdőgazdasági mun­kavállalókra a társadalombiz­tosítást. A mező- és erdőgaz­dasági szocialista üzemekben több mint 60 000 fő részére épült munkásszállás, 40 ezer­re tehető azoknak a családok­nak a száma, akik saját erő­ből és állami támogatással a régieknél sokkal egészsége­sebb új családi házat építet­tek maguknak. Szinte vala­mennyi mező- és erdőgazda­ságban üzemi konyhákat, ét­kezdéket létesítettünk, ahol a dolgozók az önköltségnél lé­nyegesen alacsonyabb árakért kaphatnak ellátást. A­z ipari dolgozókhoz hason­ul­­óan jelenleg a mezőgaz­daságban 35 000 idős, vagy rok­kant dolgozó részesül öregsé­gi, özvegyi, árvasági segély­ben, vagy nyugdíjat kapnak. 1956-ban 8000 tagunkat része­sítettünk kedvezményes üdül­tetésben. Egy év alatt az SZTK-segélyeken kívül szülé­si és halálozási segélyre 1 937 000 forintot fizettünk ki. 1956-ban kulturális és sport­igények kielégítésére, állami hozzájárulásból és a befizetett szakszervezeti tagdíjakból 15 millió forintot fordítottunk. Az elmúlt esztendőben a me­ző- és erdőgazdasági dolgozók a fizetésükön és a pénzbeli ju­talmakon felül évenként szo­ciális, kulturális és sport cé­lokra hétszázmillió forintot kaptak. Szakszervezetünk elnöksége és a földművelésügyi minisz­ter előterjesztésére a kor­mány április 1-től 10—15 szá­zalékkal növelte a fizikai állo­mányú dolgozók béralapját. Június 1-től kerül sor a mű­szaki és az igazgatási appará­tusban dolgozók fizetésrende­zésére. Ezek vitathatatlan té­nyek és olyan eredmények, amelyekhez hasonlók elérésé­ről a régi rendszerben szó sem lehetett. Különösen szük­séges erre m­ost rámutatni, mert az ellenforradalmárok mindenképpen be akarták bi­zonyítani, hogy a felszabadu­lás előtti évtizedekben a dol­gozók jobb élet- és munka-, körülmények között éltek, mint az utóbbi esztendőkben. De szükséges rámutatni azért is, mert ma már a mező- és erdőgazdasági munkások kö­zött sok az olyan fiatal, aki nem tudja, hogy a régi úri Magyarországon milyen nyo­masztóan nehéz volt a mező­­gazdasági munkások és sze­gényparasztok élete. A „Földmívelő munkás és szegény nép­“ kiadásában 1896. május 23-án, amikor a „Földmívelő“ első száma Csiz­madia Sándor és Várkonyi István szerkesztésében meg­jelent, Magyarország földmű­ves népéhez intézett felhívá­sában többi között a követke­zőket írta: „Magyarország legelhanyagoltabb népe a föld­műves nép, a mezőgazdasági munkás. Ők szántanak, vet­nek, de mások aratnak. A földművelő munkásság mun­kája, termékenyíti meg ennek a szép országnak a földjét, de munkája gyümölcsét mások élvezik. Az ő fiaikat viszik el katonának, az ő vérük hull a hazáért, de ha jogokról van szó, mellőzik őket. Mindenki­nek jut Magyarország alkot­mányából, csak a földművelő szegény nép áll az alkotmány sáncain kívül... Ott, hol jogot és az igazságot osztogatják, nekik nincs helyük. Csak egy joga van a földművelő sze­gény népnek, a munkához, az éhezéshez és a nyomorhoz való joga. Ha többet is kér, odakiáltják neki: hallgass pa­raszt!’• az elviselhetetlen nyomor és /! az éhenhalás elől ezekben az években „kitántorgott Ame­rikába másfélmillió embe­rünk““. Mint Móricz Zsigmond a „Betyár" című regényében írja: „Csupa olyan ember, akinek se háza, se földje nem volt. Semmije a világon, csak a két keze, s az egészséges dologra született testi és a munkaszerető, vidám lelke.“ A későbbi korszakot Ady Endre Csák Máté Földjén cí­mű költeményében így jellem­zi: „Ami szépség, ami remény­ség, Mind ti vagytok a Tisza körül. Nincs a világon még annyi bánat, S annyi táncosa nincs még a világnak, Mint itt és nincs annyi nagy éhség.’“ Ez a világ visszavonhatatla­nul a múlté. Azok, akik végig nélkülöztük és küzdöttük ezt a korszakot, s az első világhábo­rút követő gazdasági válságot, amikor hosszú éveken át gya­log jártuk az országot munka­­alkalomért kilincselve és ma is jól ismerjük a falusi dolgo­zók életét, már csak mint rossz emlékekre gondolunk vissza ezekre az időkre. A mező- és erdőgazdasági mun­kások anyagi, szociális és kul­turális helyzetében bekövetke­zett alapvető változások mel­lett nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy sok jogos sé­relem vár orvoslásra. A kere­seti lehetőségeiknél, szociális juttatásoknál, különösen a társadalombiztosításnál és a nyugdíjaknál a mező- és erdő­­gazdasági dolgozók még sok tekintetben hátrányosabb hely­zetben vannak az iparban fog­lalkoztatott alkalmi és segéd­munkásoknál is. Pedig az ő munkájuk sem könnyebb sem­mivel és nem igényel keve­sebb szaktudást, mint az ipar­ban dolgozó alkalmi és segéd­munkásoké. K keveset javult a mező- és­­ erdőgazdasági dolgozók egészségügyi ellátása és az el­lenforradalom után nem kerül­hetett még sor a munka- és védőruha-juttatás rendezésére sem. Jogosan sürgetik a dol­gozók a jutalmazási és nyere­ségrészesedési rendszer kidol­gozását is. Ezek a rendezetlen kérdések azonban nem hotmá­­lyosíthatják el előttünk azt a tényt, hogy az elmúlt 12 esz­tendő folyamán, mint a SOX­T­X. teljes ülése megállapította: „A magyar munkásosztály eb­ben a harci szakaszban törté­nelmi jelentőségű eredménye­ket ért el, megvalósította azo­kat a célkitűzéseket, amelye­kért a magyar és a nemzet­közi munkásmozgalom leg­jobbjai évtizedeken keresztül vérüket hullatták... Ezek ér­tékét a későbbi években el­követett hibák sem csökkent­­hetik.” Történelmi vívmányaink szakszervezetünk aktivis­tái előtt természetesen nem fedhetik el, hogy az utóbbi esz­tendőkben az egyik legjobban elhanyagolt dolgozó réteg a mező- és erdőgazdasági mun­kásság volt. Rajta kell len­nünk, hogy gazdasági lehető­ségeinkhez mérten anyagi, szociális és kulturális helyze­tüket állandóan tovább javít­suk. A forradalmi munkás-pa­raszt kormány tagjai, s a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt vezetői, az egész ország népe elé tárták, hogy a baráti or­szágok sokrétű segítségével, az ipari és mezőgazdasági dolgo­zók áldozatkész munkájával, a párt és a kormány határo­zott intézkedéseivel gazdasági életünkben már olyan nagy sikereket értünk el, amelyekre a múlt év utolsó és ez év első hónapjaiban még senki sem számított. Rámutattak azon­ban arra is, hogy az elmúlt időszak súlyos gazdasági hi­bái, továbbá az ellenforrada­lom okozta nagyméretű anyagi károk, s a megtett intézkedé­sek (a gabonabeadás megszün­­­ tetése, béremelések stb.) —­­ amelyek jelentősen növelték a ? dolgozó parasztság, s a bérből ? és fizetésből élők reáljövedel­­mét — nagy ellentmondáso­­­­kat idéztek elő az ország gaz­­­­dasági helyzetében. Jelenleg­­ nincs meg az összhang a ter-­­­melés és fogyasztás, a terme­­k­lés és a kifizetett bérek, az­­ árualap és a vásárlóerő között. » További előrehaladásunk leg­­f­­őbb feltétele a meglévő el­­l­­entmondások megszüntetése, a gazdasági életünk rendbehozá­­­­sa. Más szóval az önköltségek­­ csökkentése, s a termelési­­ eredmények növelése. ) A­z ellenforradalom után ? Itt sajnos, a mi szakszerveze­­­­tünk munkájában is nagymér­­­­tékben kialakult az a helytelen­­ munkamegosztás, amelyről a­­ forradalmi munkás-paraszt­i kormány elnöke, Kádár János­­ elvtárs a SZOT X. teljes ülé-­­­sén és a legutóbbi o­rszággyű­­l­­ésen beszélt. Már­pedig nem­­ lehet a szakszervezet munkája­­ sem eredményes, ha csak kü­­­­lönféle követeléseket állítunk­­ össze és nem törekszünk min­­­­den erővel a követelések tel­­­­jesítéséhez szükséges feltéte­­l­­ek megteremtésére. A nép­­i hatalom, a proletárdiktatúra­­ további megszilárdításának­­ legfőbb feltétele, hogy gazda­­­­sági téren leküzdjük a múlt­­ hibáit, s az ellenforradalom­­ okozta súlyos károk következ-­­ ményeit. Ebben a munkában­­ szakszervezetünk valamennyi­­ tagjára nagy feladatok várnak. Ezért valamennyi szakszerve­zeti aktivista és egész tagsá­gunk legfontosabb feladata, hogy együttes erővel tegyük minél hatékonyabbá szakszer­vezetünk termelési munkáját. A MEDOSZ elnöksége a kö­zelmúltban kidolgozta és szé­­leskörű vitára bocsátotta a termeléssel kapcsolatos felada­tainkról szóló határozatterve­­zetet. Május 17-én megtartott tanácskozásunkon — melyről lapunkban részletesebb tájé­koztatást közlünk —megvitat­tuk azokat a közgazdasági, tervezési, üzemszervezési/ munkaszervezési, bérezési, ver­­senyszervezési és jutalmazási elveket, módszereket, amelyek­kel meglátásunk szerint a je­lenlegi helyzetben leginkább csökkenthetjük a termelési költséget; növénytermelésben, erdőgazdálkodásban, állat­­tenyésztésben, a gépi és a kézi munkáknál. Több olyan bevált termelési és munkamódszert megjelölt a tanácskozás, amely­nek széleskörű elerjesztésével és alkalmazásával növelhetjük a termésátlagokat, az állati termékhozamokat és szaporu­latokat. . A kitüntetésekre és jutalma­zásokra rövidesen megjelenik a Minisztertanács és a SZSOT Elnökségének együttes határo­­zata, ez kedvező feltételeket teremt majd mind az ipari, mind a mező- és erdőgazdasá­gi üzemekben, gazdasági ne­hézségeink leküzdéséhez, a dolgozók anyagi, szociális és kulturális helyzetének további javításához. Termelési, érdekvédelmi és kulturális nevelőmunkánk megjavításához a lehetőségek adva vannak. A szakszerveze­tek szerepéről és feladatairól szóló lenini tanítások szerint részt vehetünk „a proletár­állam valamennyi tervező szer­vében, a gazdasági tervek, a termelési programok, valamint a munkások anyagi ellátása céljából létesített alapok fel­használására vonatkozó pro­gramok kidolgozásában". A közvetlen érdekvédelmi mun­kánk végzéséhez és kulturális név élőmunkánkhoz az anyagi alapokat államunk rendelke­zésünkre bocsátja. Tagságunk és az összes mező- és erdő­gazdasági dolgozók érdekében eredményesen munkálkodha­tunk, ha azzal a lelkesedéssel és áldozatkészséggel dolgo­­zunk, amellyel a földmunkás­mozgalom több mint 60 évvel ezelőtti úttörő harcosai és ké­sőbbi követőik, akik minden akadályt leküzdve az agrár­szocialista mozgalom zászlaja alá sorakoztatták fel a föld­műveléssel foglalkozó szegény népet. Olykor-olykor tévelyeg­­tek talán, a célok sem voltak mindig világosak, egyesek el­csüggedtek, kifáradtak. Sokat közülük az úri rend elítélt, be­börtönzött, vagy kivégeztetett. De a megtorló intézkedések sem riasztották vissza őket. Mindig akadtak új és új har­cosok, akik dacolva az elnyo­mók önkényével, küzdöttek to­­vább a földműves nép sorsá­nak jobbrafordításáért. Voltak közöttük, akik alig tudtak írni­­olvasni és még­is tollat fog­tak, hogy az elnyomókat le­leplező írásaikkal szervezke­désre buzdítsanak. Az ő hősi életük álljon előttünk köve­tendő példaként. Bátor helyt­­állásuk lel­kesítse szakszerve­zetünk összes aktíváit, tagjait és lapunk minden olvasóját ki­tartó munkára, szocialista ha­zánk építésében. ÍRTA: BORBÁS LAJOS ^Sbß>!PSOS>!P50S>!P^Oß>!PS^oiPSO^iOS^>!PSomioS^^SomiP^?f | JÓZSEF ATTILA: j SZOCIALISTÁK | ö Le a kapitalizmussal! Hatalmat, húst a dolgozóknak!... ! S A tőke szennyében gázolunk, kedves fegyverünk is !S böködi tomporunkat — S •ft Böködj, böködj, csak szüntelenül, kedves fegyverünk, k « hadd tudjuk meg újra és újra, hogy véletlenül tusa­r­c nélkül csatát nem nyerünk. c S Nem sietünk, erősek vagyunk, rengeteg az elevenünk, S 2 a halottunk, y­­j tanácsot állunk a dombon, melyre pincéből, bányából, $ % kubikos gödörből feljutottunk — It 5 viszi az idő a ködöt, tisztán meglátni csúcsainkat. * Viszi a ködöt az idő s az időt mi hoztuk magunkkal, 2 ft hoztuk harcunkkal, tartalék nyomorunkkal, S 2 a kenyérrel, mely megpenészedett, amíg a munkás 2 5 megszeghette, g S kásával, mely megdohosodott, amíg a munkás ft megfőzhette, íg­y a tejjel, amely megsavanyodott, amíg a munkás 2 köcsögébe belecsobbant, m 6 a csókkal, amelyből cafraság lett, amíg a munkás % 2 fiatalába beledobbant.­­* g a házzal, amelyből omladék lett, amíg a munkás Q o beköltözött, 'S D ® * a szabadsággal, mely elnyomás lett, amíg a munkás a q megszületett, © * a bőrszivarral, mely bagó lett, amíg a munkás S § fölnövekedett,-------- © 5 a tőkével, mely munka lesz, míg megnő az inas a íj s kalapácsával odavág, ® 7 világ! T ahol a legfehérebben izzik a vas!... fi 5 Vers, eridj, légy osztályharcos! a tömeggel együtt X ! majd felszállsz!... fi 5 Te délre még, te nyugatra, én pedig északra, Elvtárs! X , tudósítás a me. | ; DOSZ-TANÁCSKOZÁS­­I­­­RÓL. i ; a földmunkások | I VILÁGMOZGALMA : A mezőgazdasági + ► DOLGOZÓK EGÉSZSÉ­ J | GÉÉRT. TESTI ÉPSÉ- | ► GÉÉRT | SIMON ISTVÁN ► a VERSE ► TAKÁCS TIBOR | ELBESZÉLÉSE

Next