Földmívelő, 1957 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1957-06-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! MEZŐGAZDASÁGI ÉS ERDÉSZETI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE LAPJA 1. évfolyam, 1. szám ARA: 1 FORINT 1957. június 1. Szakszervezetünk Elnöksége ez év január 31-i ülésén határozta el, hogy a mező- és erdőgazdasági szocialista üzemek dolgozói, a falusi és mezővárosi munkások, továbbá a törpebirtokos parasztság részére lapot indít. Szükségesnek tartjuk, hogy külön politikai és szakmai lap foglalkozzon ezen rétegek szervezésével, érdekeik védelmével, politikai, kulturális és szakmai nevelésükkel. Indokolja a lapindítást az is, hogy az utóbbi években a falun elsősorban a túlzott begyűjtési terhek miatt nagymértékben növekedett a 3 holdon aluli törpebirtokosok száma, akik közül több százezer vállal bérmunkát. Jelenleg a teljesen, vagy részben munkavállalásból élő mező- és erdőgazdasági dolgozók számbelileg a falu legnagyobb rétege. Történelmi tények igazolják, hogy a magyar munkásosztály a felszabadulás előtt anyagi és szociális helyzete megjavításáért, politikai és szervezkedési jogaiért, majd a nagytőkés és nagybirtokos rendszer megdöntéséért, a hatalom megszerzéséért, a proletárdiktatúra kivívásáért és megerősítéséért folytatott hősies harcában a föld robotosai között mindig hűséges harcostársakra és szövetségesre talált. Erről tanúskodnak a mezőgazdasági munkások és szegényparasztok első világháború előtti, s a két világháború közötti nagy mozgalmai, amelyek nem egy esetben rendítették meg a népelnyomó úri rend alapjait. Dicsőségére legyen mondva a mező- és erdőgazdasági dolgozóknak, s a törpebirtokos parasztságnak, hogy az októberi ellenforradalmi események idején a mezőgazdasági szocialista vívmányok elleni dühödt támadásokkal szemben is helytálltak. Nyugalmukkal együtt megőrizték kizsákmányolástól mentes új életük alapjait, végezték a munkájukat, biztosították az ország ellátását. Újból bebizonyosodott, hogy jelenleg és a jövőben a népi hatalom megszilárdításáért, a mezőgazdaság szocialista átalakításáért folyó harcban falun ők a proletárdiktatúra legszilárdabb támasza. Bizton lehet rájuk számítani munkában és harcban egyaránt. Az elmúlt évek agrárpolitizálájának éppen az volt egyik legsúlyosabb hibája, hogy ezeket a rétegeket érintő több jogos sérelem orvoslására nem került szor. Politikai szervezésükkel nem foglalkoztunk megfelelően. Részükre politikai és szakmai lap kiadására sem volt lehetőség. És most, amikor a „Földmívelők’-t újra a mező- és erdőgazdasági dolgozók szolgálatába állítjuk, azt szeretnénk elérni, hogy új körülmények között, s új módon, de a régi kardosokat jellemző lelkesedéssel és harcossággal ez a lap is küzdjön tovább ezeknek a rétegeknek jobb életéért, falun a szocializmus felépítéséért. Senki nem állíthatja, még a tépi demokratikus rendszer esküdt ellenségei sem, hogy a hieső- és erdőgazdasági dolgozók anyagi, szociális és kulturális helyzetének javítása terén a felszabadulás óta nem történtek alapvető változások. Hogy csak a leglényegesebbekre utaljunk, a látástólvakulásig tartó munkaidőt már közvetlenül a felszabadulás után napi 10, illetve 8 órára csökkentettük, ugyanakkor nagymértékben emeltük a béreket. Kiterjesztettük a mező- és erdőgazdasági munkavállalókra a társadalombiztosítást. A mező- és erdőgazdasági szocialista üzemekben több mint 60 000 fő részére épült munkásszállás, 40 ezerre tehető azoknak a családoknak a száma, akik saját erőből és állami támogatással a régieknél sokkal egészségesebb új családi házat építettek maguknak. Szinte valamennyi mező- és erdőgazdaságban üzemi konyhákat, étkezdéket létesítettünk, ahol a dolgozók az önköltségnél lényegesen alacsonyabb árakért kaphatnak ellátást. Az ipari dolgozókhoz hasonulóan jelenleg a mezőgazdaságban 35 000 idős, vagy rokkant dolgozó részesül öregségi, özvegyi, árvasági segélyben, vagy nyugdíjat kapnak. 1956-ban 8000 tagunkat részesítettünk kedvezményes üdültetésben. Egy év alatt az SZTK-segélyeken kívül szülési és halálozási segélyre 1 937 000 forintot fizettünk ki. 1956-ban kulturális és sportigények kielégítésére, állami hozzájárulásból és a befizetett szakszervezeti tagdíjakból 15 millió forintot fordítottunk. Az elmúlt esztendőben a mező- és erdőgazdasági dolgozók a fizetésükön és a pénzbeli jutalmakon felül évenként szociális, kulturális és sport célokra hétszázmillió forintot kaptak. Szakszervezetünk elnöksége és a földművelésügyi miniszter előterjesztésére a kormány április 1-től 10—15 százalékkal növelte a fizikai állományú dolgozók béralapját. Június 1-től kerül sor a műszaki és az igazgatási apparátusban dolgozók fizetésrendezésére. Ezek vitathatatlan tények és olyan eredmények, amelyekhez hasonlók eléréséről a régi rendszerben szó sem lehetett. Különösen szükséges erre most rámutatni, mert az ellenforradalmárok mindenképpen be akarták bizonyítani, hogy a felszabadulás előtti évtizedekben a dolgozók jobb élet- és munka-, körülmények között éltek, mint az utóbbi esztendőkben. De szükséges rámutatni azért is, mert ma már a mező- és erdőgazdasági munkások között sok az olyan fiatal, aki nem tudja, hogy a régi úri Magyarországon milyen nyomasztóan nehéz volt a mezőgazdasági munkások és szegényparasztok élete. A „Földmívelő munkás és szegény nép“ kiadásában 1896. május 23-án, amikor a „Földmívelő“ első száma Csizmadia Sándor és Várkonyi István szerkesztésében megjelent, Magyarország földműves népéhez intézett felhívásában többi között a következőket írta: „Magyarország legelhanyagoltabb népe a földműves nép, a mezőgazdasági munkás. Ők szántanak, vetnek, de mások aratnak. A földművelő munkásság munkája, termékenyíti meg ennek a szép országnak a földjét, de munkája gyümölcsét mások élvezik. Az ő fiaikat viszik el katonának, az ő vérük hull a hazáért, de ha jogokról van szó, mellőzik őket. Mindenkinek jut Magyarország alkotmányából, csak a földművelő szegény nép áll az alkotmány sáncain kívül... Ott, hol jogot és az igazságot osztogatják, nekik nincs helyük. Csak egy joga van a földművelő szegény népnek, a munkához, az éhezéshez és a nyomorhoz való joga. Ha többet is kér, odakiáltják neki: hallgass paraszt!’• az elviselhetetlen nyomor és /! az éhenhalás elől ezekben az években „kitántorgott Amerikába másfélmillió emberünk““. Mint Móricz Zsigmond a „Betyár" című regényében írja: „Csupa olyan ember, akinek se háza, se földje nem volt. Semmije a világon, csak a két keze, s az egészséges dologra született testi és a munkaszerető, vidám lelke.“ A későbbi korszakot Ady Endre Csák Máté Földjén című költeményében így jellemzi: „Ami szépség, ami reménység, Mind ti vagytok a Tisza körül. Nincs a világon még annyi bánat, S annyi táncosa nincs még a világnak, Mint itt és nincs annyi nagy éhség.’“ Ez a világ visszavonhatatlanul a múlté. Azok, akik végig nélkülöztük és küzdöttük ezt a korszakot, s az első világháborút követő gazdasági válságot, amikor hosszú éveken át gyalog jártuk az országot munkaalkalomért kilincselve és ma is jól ismerjük a falusi dolgozók életét, már csak mint rossz emlékekre gondolunk vissza ezekre az időkre. A mező- és erdőgazdasági munkások anyagi, szociális és kulturális helyzetében bekövetkezett alapvető változások mellett nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy sok jogos sérelem vár orvoslásra. A kereseti lehetőségeiknél, szociális juttatásoknál, különösen a társadalombiztosításnál és a nyugdíjaknál a mező- és erdőgazdasági dolgozók még sok tekintetben hátrányosabb helyzetben vannak az iparban foglalkoztatott alkalmi és segédmunkásoknál is. Pedig az ő munkájuk sem könnyebb semmivel és nem igényel kevesebb szaktudást, mint az iparban dolgozó alkalmi és segédmunkásoké. K keveset javult a mező- és erdőgazdasági dolgozók egészségügyi ellátása és az ellenforradalom után nem kerülhetett még sor a munka- és védőruha-juttatás rendezésére sem. Jogosan sürgetik a dolgozók a jutalmazási és nyereségrészesedési rendszer kidolgozását is. Ezek a rendezetlen kérdések azonban nem hotmályosíthatják el előttünk azt a tényt, hogy az elmúlt 12 esztendő folyamán, mint a SOXTX. teljes ülése megállapította: „A magyar munkásosztály ebben a harci szakaszban történelmi jelentőségű eredményeket ért el, megvalósította azokat a célkitűzéseket, amelyekért a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom legjobbjai évtizedeken keresztül vérüket hullatták... Ezek értékét a későbbi években elkövetett hibák sem csökkenthetik.” Történelmi vívmányaink szakszervezetünk aktivistái előtt természetesen nem fedhetik el, hogy az utóbbi esztendőkben az egyik legjobban elhanyagolt dolgozó réteg a mező- és erdőgazdasági munkásság volt. Rajta kell lennünk, hogy gazdasági lehetőségeinkhez mérten anyagi, szociális és kulturális helyzetüket állandóan tovább javítsuk. A forradalmi munkás-paraszt kormány tagjai, s a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetői, az egész ország népe elé tárták, hogy a baráti országok sokrétű segítségével, az ipari és mezőgazdasági dolgozók áldozatkész munkájával, a párt és a kormány határozott intézkedéseivel gazdasági életünkben már olyan nagy sikereket értünk el, amelyekre a múlt év utolsó és ez év első hónapjaiban még senki sem számított. Rámutattak azonban arra is, hogy az elmúlt időszak súlyos gazdasági hibái, továbbá az ellenforradalom okozta nagyméretű anyagi károk, s a megtett intézkedések (a gabonabeadás megszün tetése, béremelések stb.) — amelyek jelentősen növelték a ? dolgozó parasztság, s a bérből ? és fizetésből élők reáljövedelmét — nagy ellentmondásokat idéztek elő az ország gazdasági helyzetében. Jelenleg nincs meg az összhang a ter-melés és fogyasztás, a termeklés és a kifizetett bérek, az árualap és a vásárlóerő között. » További előrehaladásunk legfőbb feltétele a meglévő ellentmondások megszüntetése, a gazdasági életünk rendbehozása. Más szóval az önköltségek csökkentése, s a termelési eredmények növelése. ) Az ellenforradalom után ? Itt sajnos, a mi szakszervezetünk munkájában is nagymértékben kialakult az a helytelen munkamegosztás, amelyről a forradalmi munkás-paraszti kormány elnöke, Kádár János elvtárs a SZOT X. teljes ülé-sén és a legutóbbi országgyűlésen beszélt. Márpedig nem lehet a szakszervezet munkája sem eredményes, ha csak különféle követeléseket állítunk össze és nem törekszünk minden erővel a követelések teljesítéséhez szükséges feltételek megteremtésére. A népi hatalom, a proletárdiktatúra további megszilárdításának legfőbb feltétele, hogy gazdasági téren leküzdjük a múlt hibáit, s az ellenforradalom okozta súlyos károk következ- ményeit. Ebben a munkában szakszervezetünk valamennyi tagjára nagy feladatok várnak. Ezért valamennyi szakszervezeti aktivista és egész tagságunk legfontosabb feladata, hogy együttes erővel tegyük minél hatékonyabbá szakszervezetünk termelési munkáját. A MEDOSZ elnöksége a közelmúltban kidolgozta és széleskörű vitára bocsátotta a termeléssel kapcsolatos feladatainkról szóló határozattervezetet. Május 17-én megtartott tanácskozásunkon — melyről lapunkban részletesebb tájékoztatást közlünk —megvitattuk azokat a közgazdasági, tervezési, üzemszervezési/ munkaszervezési, bérezési, versenyszervezési és jutalmazási elveket, módszereket, amelyekkel meglátásunk szerint a jelenlegi helyzetben leginkább csökkenthetjük a termelési költséget; növénytermelésben, erdőgazdálkodásban, állattenyésztésben, a gépi és a kézi munkáknál. Több olyan bevált termelési és munkamódszert megjelölt a tanácskozás, amelynek széleskörű elerjesztésével és alkalmazásával növelhetjük a termésátlagokat, az állati termékhozamokat és szaporulatokat. . A kitüntetésekre és jutalmazásokra rövidesen megjelenik a Minisztertanács és a SZSOT Elnökségének együttes határozata, ez kedvező feltételeket teremt majd mind az ipari, mind a mező- és erdőgazdasági üzemekben, gazdasági nehézségeink leküzdéséhez, a dolgozók anyagi, szociális és kulturális helyzetének további javításához. Termelési, érdekvédelmi és kulturális nevelőmunkánk megjavításához a lehetőségek adva vannak. A szakszervezetek szerepéről és feladatairól szóló lenini tanítások szerint részt vehetünk „a proletárállam valamennyi tervező szervében, a gazdasági tervek, a termelési programok, valamint a munkások anyagi ellátása céljából létesített alapok felhasználására vonatkozó programok kidolgozásában". A közvetlen érdekvédelmi munkánk végzéséhez és kulturális név élőmunkánkhoz az anyagi alapokat államunk rendelkezésünkre bocsátja. Tagságunk és az összes mező- és erdőgazdasági dolgozók érdekében eredményesen munkálkodhatunk, ha azzal a lelkesedéssel és áldozatkészséggel dolgozunk, amellyel a földmunkásmozgalom több mint 60 évvel ezelőtti úttörő harcosai és későbbi követőik, akik minden akadályt leküzdve az agrárszocialista mozgalom zászlaja alá sorakoztatták fel a földműveléssel foglalkozó szegény népet. Olykor-olykor tévelyegtek talán, a célok sem voltak mindig világosak, egyesek elcsüggedtek, kifáradtak. Sokat közülük az úri rend elítélt, bebörtönzött, vagy kivégeztetett. De a megtorló intézkedések sem riasztották vissza őket. Mindig akadtak új és új harcosok, akik dacolva az elnyomók önkényével, küzdöttek tovább a földműves nép sorsának jobbrafordításáért. Voltak közöttük, akik alig tudtak írniolvasni és mégis tollat fogtak, hogy az elnyomókat leleplező írásaikkal szervezkedésre buzdítsanak. Az ő hősi életük álljon előttünk követendő példaként. Bátor helytállásuk lelkesítse szakszervezetünk összes aktíváit, tagjait és lapunk minden olvasóját kitartó munkára, szocialista hazánk építésében. ÍRTA: BORBÁS LAJOS ^Sbß>!PSOS>!P50S>!P^Oß>!PS^oiPSO^iOS^>!PSomioS^^SomiP^?f | JÓZSEF ATTILA: j SZOCIALISTÁK | ö Le a kapitalizmussal! Hatalmat, húst a dolgozóknak!... ! S A tőke szennyében gázolunk, kedves fegyverünk is !S böködi tomporunkat — S •ft Böködj, böködj, csak szüntelenül, kedves fegyverünk, k « hadd tudjuk meg újra és újra, hogy véletlenül tusarc nélkül csatát nem nyerünk. c S Nem sietünk, erősek vagyunk, rengeteg az elevenünk, S 2 a halottunk, yj tanácsot állunk a dombon, melyre pincéből, bányából, $ % kubikos gödörből feljutottunk — It 5 viszi az idő a ködöt, tisztán meglátni csúcsainkat. * Viszi a ködöt az idő s az időt mi hoztuk magunkkal, 2 ft hoztuk harcunkkal, tartalék nyomorunkkal, S 2 a kenyérrel, mely megpenészedett, amíg a munkás 2 5 megszeghette, g S kásával, mely megdohosodott, amíg a munkás ft megfőzhette, így a tejjel, amely megsavanyodott, amíg a munkás 2 köcsögébe belecsobbant, m 6 a csókkal, amelyből cafraság lett, amíg a munkás % 2 fiatalába beledobbant.* g a házzal, amelyből omladék lett, amíg a munkás Q o beköltözött, 'S D ® * a szabadsággal, mely elnyomás lett, amíg a munkás a q megszületett, © * a bőrszivarral, mely bagó lett, amíg a munkás S § fölnövekedett,-------- © 5 a tőkével, mely munka lesz, míg megnő az inas a íj s kalapácsával odavág, ® 7 világ! T ahol a legfehérebben izzik a vas!... fi 5 Vers, eridj, légy osztályharcos! a tömeggel együtt X ! majd felszállsz!... fi 5 Te délre még, te nyugatra, én pedig északra, Elvtárs! X , tudósítás a me. | ; DOSZ-TANÁCSKOZÁSIRÓL. i ; a földmunkások | I VILÁGMOZGALMA : A mezőgazdasági + ► DOLGOZÓK EGÉSZSÉ J | GÉÉRT. TESTI ÉPSÉ- | ► GÉÉRT | SIMON ISTVÁN ► a VERSE ► TAKÁCS TIBOR | ELBESZÉLÉSE