Földmívelő, 1959 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1959-01-04 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! MEZŐGAZDASÁGI ÉS ERDÉSZETI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE LAPJA III. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR 1959. JANUÁR 4. Halász József, a MEDOSZ főtitkára: 1958-ban tartottuk meg a MEDOSZ második kongreszszusát. Most, az év végén megállapíthatjuk, hogy az ott megszabott feladatokat teljesítettük. Jelentősen növekedett tömegkapcsolatunk s szakszervezetünk taglétszáma 1958-ban 35 ezerrel emelkedett. Az új évben a szakszervezet központi, megyei és üzemi szerveinek a már eddig kialakult jó módszerét újakkal kell felfrissíteni. Különösen nagy gondot kell fordítani arra, hogy tovább fokozzuk a dolgozók bevonását a gazdasági életbe, a termelés növelésébe. Tovább erősítjük az üzemi tanácsokat, az eddiginél jobban megszervezzük a termelési tanácskozásokat, az anyagi ösztönzés felhasználása mellett nagyobb gondot fordítunk az emberek tudatában a szocialista építés elmélyítésére. Szakszervezetünk különösen nagy figyelmet szentel a falun dolgozó más szakszervezetekkel együtt arra, hogy közös programtervet dolgozzunk ki, mi módon segítsük a mezőgazdaság szocialista átszervezésének fokozottabb ütemét. Az új évben tovább kívánjuk mélyíteni kapcsolatainkat a szocialista országokkal, delegáció cseréket szervezünk s azt tervezzük, hogy szakszervezetünk tagjai sorából 300személyes küldöttséget indítunk a Szovjetunióba. Varga János, a MEDOSZ titkára: Eredményekben és sikerekben gazdag év maradt el mögöttünk. Az új év kezdetén az eddiginél is nagyobb akarással látunk hozzá az elvégzendő munkához. Első kívánságom, hogy a szakszervezeti munka tovább javuljon, szakszervezeti bizottságaink, bizalmaink felbuzdulva az elmúlt év eredményein, s tanulva az itt-ott megmutatkozó hibákból, az új évben fokozott figyelemmel kísérjék dolgozóink kívánságait, védjék az érdekeiket, hogy tetterős, egységes, erős legyen továbbra is a szakszervezetünk. Sikert és nagyobb terméseredményeket, jobb gazdálkodást kívánok a szocialista szektornak, állami gazdaságainknak, gépállomásainknak és a MEDOSZ-hoz tartozó valamennyi üzemnek és a hivatalnak. Hunya István, a MEDOSZ elnöke : — Mivel a jövő esztendő az 1919-es proletárdiktatúra évfordulója, és bár évfordulója a Tanácsköztársaság bukásának is, én mégis azt várom a jövő esztendőtől, mint évfordulótól, hogy még azok egy része is, akik mindeddig sem értenek egyet a proletárdiktatúrának az emberiség javára üdvös voltával , magukba szállnak és mérlegelik a mai hatalmas társadalmi átalakulást. — Ezt azért is remélem, mert az ember gondolkodó lény, és végre számot vet azzal, hogy az emberiség történetében, amikor kialakult egy új társadalmi rendszer, a megdöntőt soha többé vissza nem állhat! Straubinger Éva a Kajmádi Állami Gazdaság adminisztrátora, fiatal lány, most múlt csak 18 éves. Tolnáról jár át, ott élnek szülei, s ott van neki is háza! Mert szerencsés lány ez az Éva, házat örökölt, már bútora is van, s legutóbb egy ausztriai robogót kapott szüleitől. Azzal jött legutóbb is a gazdaságba. No, volt csodálkozás. Kölcsönadta kipróbálni s közben elárulta, hogy a jövő esztendőtől másik motort vár. Nagyobbat! Ezen túl szeretne adni (pedig milyen gyönyörű kis jószág ez az osztrák Moped), mert neki a motor a nagy szerelme. Igazi, nagy motorra vágyik! És még mire? Hát sok mindenre! Az idén nem kapott beutalót Lillafüredre! Hátha az 1959-es esztendő ezt is meghozza. Meg egy külföldi utat: rokonai élnek Csehszlovákiában, őket szeretné meglátogatni! És még? Elpirul. Kedves mosoly játszódik arcán, s aztán feltöki: én is azt szeretném, amit minden lány ... vőlegényt. És van? Boldogan integet. Van. De katona! Lehet, nagy eljegyzést ünnepelnek jövőre Straubinger Éváéknál? Czégény József a Baranya megyei MEDOSZ megyebizottság elnöke: — Jelentős lépést várok a jövő esztendőben a mezőgazdaság szocialista átalakulásában. Úgy érzem, jövőre több segítséget kell adnunk üzemi tanácsaink munkájához. Sajnos, nem használják még ki azokat a lehetőségeket az üzemi tanácsok, amelyeket részükre a kormány biztosított. Megyénkben a szakszervezet szervezettsége jó. Állandó dolgozóink 92 százaléka tagja a szakszervezetnek. De jövőre természetesen tovább folytatjuk a szervezést elsősorban az időszaki dolgozók között. Gazdaságaink nagy részét ellátjuk jövőre televízióval, hiszen már felépült a pécsi közvetítő állomás, itt is lehet a televízióban gyönyörködni. Csak a Pécsi Állami Gazdaság négy-öt televíziót kap, mert sok az üzemegysége! — S hogy én mit szeretnék? Látni a Szovjetuniót, utazni minél többet. Kellene motorkerékpár is, meg otthon egy televízió. De azt hiszem, ebből valami elmarad. Nem baj, kell terv és vágy 1960-ra is. Wéber Imre, a Villányi Állami Gazdaság pincemestere hatalmas, szép szál szőke ember. Évek óta dolgozik a gazdaságban, minden zegét-zugát ismeri, szereti is, de igazi szerelme a pince. Nem borivó, nem neki termelik a már világszerte híres villányi vöröst, az illatos olasz rizlinget és a többieket. Megkóstolja ugyan, mert ez a hivatásával jár, öblögeti a szájában, „rágja“ ízlelgeti, becézgeti, de aztán, ahogy igaz pincemesterhez illik — uram bocsá’ — kiköpi! Egész élete a gazdaság, ez a hatalmas pince, ami az épületek alatt húzódik, nem csoda hát, ha a jövő évre azt kívánja, készítsék el végre az új pincét is, kapcsolják össze a kettőt, mert akkor — mint mondja — nyugodtabban tud majd dolgozni, lesz végre helyük is, aminek most bizony szűkében vannak. — Ha elkészül az új pince a magánéletem is könnyebb lesz. Kevesebb lesz a dolgom azzal, hogy hová tegyem a bort, hogyan forgassam, rakosgassam, állítgassam a hordókat, mert bizony nem egyszer éjszaka is felébredek arra, mit csináljak az erjesztőkádakkal, hová állítsam őket, hogy a kellő hőfokot megkaphassák és az erjedés ne húzódjon az idők végtelenjébe ... Budán Béláné titkárnő a Pécsi Vízügyi Igazgatóságon. Fekete hajánál talán csak a szeme csillog jobban. Kicsit nehezen lépeget. Róla már tudom is, mi a vágya. Azaz mégse. Fiú vagy kislány? — Kislány. Mindketten kislányt várunk. Az én nevemet kapja. Márta lesz. S ha mégis rosszul jósolok, akkor a kisfiúnak éppen úgy örülünk. Állásommal nagyon elégedett vagyok, most novemberben múlt hat éve, hogy ide kerültem az igazgatóságra. Egy bánatunk van s mivel most már jövőre itt lesz a kisgyerekünk — egyre kínzóbb ez a bánat: nincs rendes lakásunk! Jó enne, ha az 1959-es esztendőben felcserélhetnénk padláslakásunkat egy jobbra. Ugye nem is olyan nagy ez a vágyam? Igaz, sokan szeretnének hasonlót. Mit gondol, sikerül? Villányi Pál, a Szigetvári Gépállomás technikusa, műhelyvezető, új ember ezen a környéken. Csak két hónapja került ide, de máris jól végzi el feladatát. De a mezőgazdaságban nem új ember, 13 év alatt sok helyen megfordult, dolgozott Balatonfenyvesen, az állami gazdaságban, Vityorpusztán s legutóbb Tatabányán. — Kitűnő gépparkunk van, 72 erőgépes a gépállomásunk.A műszaki feltételek biztosítva vannak, a tavaszi tervet szeretnénk teljesíteni. Ez az első kívánságom. Azután a második: ősszel megyei elsők voltunk, tartani szeretnénk ezt a helyezést. A harmadik kívánságom: véglegesen itt maradni, letelepedni annál is inkább, mert most már szeretnék végleg együtt lenni a családommal! Amíg Tatabányán dolgoztam, addig 240 kilométerre voltam 6 éves kislányomtól és feleségemtől, aki védőnő Somogyváron. Most „csak” 80 kilométer választ el minket! Jó lenne végre lakást kapni Szigetváron, feleségem itt is dolgozhatna, s akkor teljesülhetne a legérthetőbb és legegyszerűbb emberi kívánságom: együtt lenne a család. Járnovics István, a Mecseki Erdőgazdaság szbelnöke már sorolja is: — Amit az idén nem tudtunk jól elvégezni, azt jövőre szeretnénk kijavítani. Most volt a II. erdészeti tanácskozás, ez megkönnyíti dolgunkat Szeretnénk megjavítani szakszervezetünk politikai nevelőmunkáját. A munkaverseny nálunk jól ment ebben az évben is, csak a verseny nyilvánosságával volt baj. Ezen szeretnénk jövőre segíteni. Aktivistáink oktatását kellene még valami módon megoldani. Sajnos, nagyon nehéz ez a helyzet. A bizalmiakat a nagy körzetben ritkán lehet egyszerre összehívni. Most januárban az üzemi bizottsági elnökök és jómagam, éppen 15-es, kéthetes bentlakásos tanfolyamon veszünk részt. Ezután a bizalmiak és az üb-tagok oktatását szeretnénk megoldani. Én annak örülök, ha dolgozóink kéréseit, vágyait minél jobban tudjuk segíteni, megoldani, kielégíteni. Remélem, az 1959-es esztendőben ez még jobban sikerül mint az idén. Radnóti István, a Badacsonyi Állami Gazdaság igazgatója, mint jó szakemberhez illik, a gazdaságról beszél. — Az idei kitűnő termés után rendkívül nagy talajerő utánpótlásra kell felkészülni. Már most biztosítjuk a szervestrágyát A jövő évi terveink között szerepel a gépesítés — jelenleg elavult gépeink vannak. — Reméljük, a megrendelt húsz szőlőmívelő gép hamarosan megérkezik. Fokozottan foglalkozunk majd a vegyszeres gyomirtással. Az akali üzemegységben 140 hold termő szőlőben Guyot-metszést végzünk. Biztosítani akarjuk jövőre is a gazdaság jövedelmezőségét, szeretnénk — egyebek — között — poharazót létesíteni. — A magánember tervei? Szeretnék eljutni a kaukázusi szőlővidékre, hogy megismerjem az ottani szőlőtermesztést, de ha ez nem sikerül, még megmarad a másik tervem: családostul autótúrát tenni Csehszlovákiában. KI MIT VÁR AZ ÚJ ESZTENDŐTŐL? Célok, tervek, vágyak 1959-re Vége az óévnek, kezdődik az új. Ez a számvetés pillanata. Mit végeztünk az elmaradó esztendőben, mit akartunk tenni az újban — mindenki megteszi az évvégi számadást s megtesszük mi is. Hogy az új év mit hoz, senki sem tudja előre. De az előrelátó emberek terveznek, álmokat, vágyakat akarnak megvalósítani s ezért intéztünk mi is körkérdést sokakhoz — különböző beosztású embereket szólaltattunk meg, mondják el mit várnak az új év hajnalán. íme, a válaszok: Megjutalmazták a legjobb gépállomásokat brigádvezetőket és traktorosokat Pénzjutalmak és kitüntetések Az éves terv teljesítésében legjobb eredményt elért gépállomások, brigádvezetők és traktorosok éves versenyében megállapították a sorrendet. 5 gépállomást jutalmaztak. Első lett a Budapesti Gépállomás, második a Szedresi Gépállomás, harmadik a Kecskeméti Gépállomás, negyedik a Kondorosi Gépállomás és ötödik a Várdombi Gépállomás. Jó munkájuk egyéb elismerése mellett, a gépállomások 6—10 ezer forint jutalmait is kaptak. A legjobb brigádvezetők között így alakult a sorrend: 1. Csörgő István, Fegyvernek, 2. Zentai Lajos, Várdomb, 3. Simon István, Turkeve, 4. Juhász Sándor, Bugyi, 5. Czuczi Péter, Kunszentmárton, 6. Topat József, Kecskemét, 7. Brányi István, Budapest, 8. Marosvölgyi József, Bugyi, 9. Kornya István, Fegyvernek, 10. Berényi Sándor, Szentes. A brigádvezetők között fejenként 1000—2000 forintig terjedő jutalmat osztottak ki. A traktorvezetők versenyének eredménye: 1. Ifjú Vitéz Vilmos, Váchartyán, 2. Nagy Elemér Váchartyán, 3. Herbert József, Nagyrábé, 4. Diós Lajos, Debrecen, 5. Majoros András, Nagykáffió, 6. Benke István, Szedres, 7. Sipos László, Szentes, 8. Fadgyas József, Mezőtúr. Ők valamennyien pénzjutalmat és a Szocialista Munka Hőse címet kapták, míg Bartók Béla, Szolnok és Balogh József, Törökszentmiklós, a pénzjutalomban, és a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetésben részesültek. —— MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK! Hidas permetezőgép Helvécián A gyümölcsösök, szőlők, gyors permetezése kertészeti szakembereink régi problémája. Szerencsére újítóink felismerték jelentőségét, és egyremásra születnek az új, nagyüzemben alkalmazható permetezési újítások, találmányok. A Zalaszentgróti Állami Gazdaságban született Kupits-féle magasnyomású gépet már országszerte ismerik, s nemcsak újításként, hanem találmányként is elfogadták. A Helvéciai Állami Gazdaságban is szerkesztettek egy újfajta permetezőt. Erről Petőfi Sándor, a gazdaság igazgatója, a gép nyolc szerkesztőinek egyike ezt mondotta: — Gépünk hidas rendszerű, lóvontatású gép, amely 20 atmoszférával nyomja ki a permetlevet, s egy óra alatt egy holdat tudunk vele megpermetezni. Újításként már elfogadták, bejelentettük a Találmányi Hivatalnak is és várjuk a döntést, hogy találmánynak is elismerjék.