Földmívelő, 1959 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1959-01-04 / 1. szám
Rohamtempóban nyárfásítanak Somogyországban . Hatszáz fajta nyárfa közül válogatják ki a legjobbakat Fátlan országunk erdőkben leggazdagabb vidéke Somogyország. Hazánk erdőterületének 10%-a itt pompázik. A somogyi dombokon, hegyoldalakon nagy összefüggő tölgyek, bükkösök vonulnak, 70—80 éve még betyárok búvóhelye volt ez a vidék. Mivel sok az erdő, érthető, hogy gyomogyországban három erdőgazdaság is működik. Ezúttal a Középsomogyi Erdőgazdaság 35 ezer hektáros birodalmáról szeretnénk számot adni. Az ország első nyárfabizottsága A bükk és a tölgy mellett erre is kedvelik a nyárfát Itt alakult meg elsőnek az országban a megyei nyárfabizottság, s elhatározták, hogy az elkövetkező 15 év alatt 7 ezer hektárt telepítenek be nyárfával. De a tervet meg is kell valósítani. A 7000 hektárhoz rengeteg csemetére lesz szükség s először is fel kell nevelni a csemeték millióit, hogy az utak, patakok mentét, vizenyős réteket rossz legelőket be lehessen telepíteni a gyorsan növő, sok faanyagot adó kanadai nyárféleségekkel. Nagybajomban 15 hektáron nyárfa-csemetekert létesítését határozták el. A nyárfának van vagy 600 fajtája, ebből kb. háromszázféle kerül a csemetekertbe, hogy aztán belőlük a néhány legjobb, legalkalmasabb fajtát kiválogassák. A sárvári tudományos telep irányításával folynak itt a munkák. A nyártelepítés elsősorban dugványról történik,de magvetést is alkalmaznak. Robbantják a tuskökat A legtöbb erdőgazdaságban földben maradnak a tüskök. Ha a talajviszonyok megengedik a tüskök kiszedését akkor nehéz, megerőltető munkába kerül kiemelésük. Szontágh Károly — aki tűzmester volt katona korában —, nagyot és merészet gondolt s elhatározta, hogy kirobbantja a földben heverő tuskókat. Két embert vett maga mellé s az elmúlt időben harmadmagával 1160 űrméter fát termelt ki a földből. A robbantás paxitt történik s mivel ennek az új munkamódszernek hamar szétszaladt a híre, eljöttek a zalai és a veszprémi erdőgazdaság küldöttei, hogy megcsodálják az újfajta tuskókiemelést. El is határozták, hogy tanulókat küldenek Szontágh Károly mellé, mert kár lenne ezt az igen sok s értékes tüzelőanyagot a földben hagyni. Feltáróut az erdőben 1958-ban 984 hektáron végezték el az erdőfelújítást, 287 hektárt telepítettek, s jövőre is hasonló arányban pótolják a kitermelt erdőségeket Erdőgazdaságaink a legtöbb helyen arra panaszkodnak, hogy megközelíthetetlen az erdők jó része, s ahhoz, hogy egy-egy nagyobb, összefüggő területen megindulhasson a munka, előbb utat kell építeni. A Középsomogyi Erdőgazdaságnak is ez a problémája. Most majdnem 16 kilométer hosszú köves utat — szaknyelven feltáróutat — építenek Kardosfa és Liptófa irányában, 13 millió forint költséggel. Az útból már hét kilométer elkészült s 1959-ben remélik, hogy megkezdhetik az eddig még elzárt erdőségekben is a fatermelést. 300 000 forint nyereségrészesedés Az 1956—1957-es esztendőben még másfél millió vesztesége volt a gazdaságnak. Az 1957— 1958-as esztendő már nem várt eseményt hozott: 1019 000 forint a gazdaság tiszta nyeresége. Szilveszter előtt körülbelül 300 ezer forintot osztottak ki a dolgozóknak nyereségrészesedés címén. Hogy ezt elérhették, abban közrejátszott az is, hogy az ipari fa kihozatalt 37,2 százalékra tervezték s 41,9 százalékra teljesítették. Pedig sok rontott erdőt s úgynevezett véghasználatot termeltek ki. A gazdaság 15 szalagfűrésze 5051 köbméter fagyártmányt termelt: szőlőkarót, bányaszéldeszkát, bányabéléspadlót, meg dongát. Molnár Ferenc főkönyvelő szerint az 1958— 1959-es esztendőben még nagyobb előrehaladást tesznek . Németh Vilmos igazgató, aki csak 1958. augusztus 20. óta vezeti a gazdaságot, szeretné, ha a tervezések, elképzelések valóra is válnának. Az elmúlt év eredményeit ismerve, biztosan sikerül a Középsomogyi Erdőgazdaságnak még eredményesebben, jobban s olcsóbban termelni. (édes) A tuskórobbantási tapasztalatcsere részvevői a helyszínen ED A mezőgazdaság szocialista üzemei politikailag és gazdaságilag állandóan fejlődnek, s egyre inkább a falu politikai és kulturális irányítóivá, központjaivá válnak. A mezőgazdasági munkások bekapcsolódnak a mezőgazdaság szocialista átszervezésének munkájába. Különösen jó fokmérője politikai öntudatuk fejlődésének az ellenforradalom idején tanúsított magatartásuk, helytállásuk. Az azóta eltelt két esztendőben közreműködtek a politikai és gazdasági konszolidáció megteremtésében, a legutóbbi tanácstag- és képviselőválasztások során pedig egységes szavazatukkal bizonyították politikai szilárdságukat és szervezettségüket. Munkájukban mindezek ellenére még vannak fogyatékosságok, mint a Párt Végrehajtó Bizottsága a mezőgazdasági munkások között tartott legutóbbi vizsgálat során megállapította. Fontos erről a kérdésről beszélni, mert a mezőgazdasági termelés emelésének és szocialista átalakításának, tehát további politikai, kulturális és gazdasági fejlődésünknek kulcskérdése a dolgozók szocialista nevelésének meggyorsítása. CD Az eredményes, politikai nevelőmunka továbbfejlesztése érdekében elsősorban figyelembe kell venni, hogy a mezőgazdasági üzemek sajátosságuknál fogva mások, mint az ipari üzemek. A mezőgazdaság dolgozói üzemi központokban, üzemegységekben, közeli és távoli falvakban, sokszor egymástól távol fekvő épületcsoportokban, tanyákon, családonként szétszórva élnek, tehát nehezebb velük érintkezni és a kapcsolatot kiépíteni. Ugyanez vonatkozik a gépállomási, az erdészeti, vagy akár a vízügyi dolgozókra. Ennek következtében dolgozóink között a politikai nevelőmunkát sok esetben csak egyénenként, családonként lehet végezni. A szakszervezeti és a pártbizalmiak tehát személyesen keressék fel őket, rendszeresen beszélgessenek velük, hallgassák meg problémáikat, kössenek velük barátságot, neveljék, formálják őket is, a pártonkívülieket is szocialista emberré. Mivel a mezőgazdasági munkások állandó kapcsolatban vannak valamilyen módon a kisárutermelők tömegeivel, akik termelési viszonyaiknál fogva nem mindig a helyes nézeteket vallják és terjesztik, ezért erre is gondolni kell, s ha mutatkozik ilyen jelenség, dolgozóinkat óvni kell káros hatásuktól és méginkább odahatni, hogy őket is megnyerjük a szocializmus eszméinek. VII . A múlt örökségeként — műveltség tekintetében is — éppen a mezőgazdasági munkások, falusi parasztok emelkedő ő politikai nevelőmunkáról a mezőgazdasági üzemekben nőm legnehezebben a szocialista gondolkodási mód színvonalára, közöttük terjedt el legjobban a babona, s ők ülnek fel még ma is legkönnyebben a nyugati propaganda rémhíreinek. A falusi osztályellenség is nehezíti a műveltség terjedését, mert érdekében áll akadályozni, hogy környezete, amelyben él, felvilágosult legyen. Dolgozóinkat tehát el kell határolni tőlük, foglalkoznunk kell velük, hogy a kártevő aknamunka ne érvényesülhessen tudatukban. A mezőgazdaság dolgozói között igen sok a nő, és a fiatal. Úgy kell megszervezni a felvilágosító munkát, hogy a nőket nők, a férfiakat férfiak, a fiatalokat fiatalok (KISZ-tagok) világosítsák fel, neveljék, mert egymás problémáit így értik meg legjobban, a megoldást pedig közösen tudják majd keresni. Politikai munkánk lényegét pártunk népművelési tézisei képezzék. A munka alapossága megköveteli, hogy politikailag az üzem társadalmi és gazdasági vezetői minél tájékozottabbak legyenek, ismerjék a törvényeket rendeleteket, politikai és gazdasági határozatokat. A gazdasági vezetők politikailag is felelősek a hozzájuk beosztott dolgozókért, tehát a termelési feladataik mellett, rendszeresen foglalkozzanak beosztottjaik politikai és általános műveltségének emelésével. A politikai nevelőmunkát tartalmában kell megjavítani és céltudatossá tenni. A mindennapi életben történtekkel kell foglalkozni, és az egyes eseteket, jelenségeket, a jelenségek okait egyszerűen, érthetően kell megmagyarázni. A politikai munka olyan legyen, hogy egész kulturális életünket, dolgozóink nevelését elmélyítse, meggyorsítsa. Ebben a tekintetben erős fegyvert ad kezünkbe pártunk művelődési tézisei. Ha A mezőgazdasági munkásság körében legfontosabb az osztályöntudatra nevelés, az, hogy megértse szerepét és helyét a munkás-paraszt szövetség erősödésében, s világosan lássa a munkásosztály vezető szerepét. Oda kell hatni, hogy dolgozóink az országos ügyekért is érezzenek felelősséget. Tudatosítani kell a szocialista építés jövő kilátásait is. Erre most azért is szükség van, mert a mezőgazdaság szocialista átszervezése egyre inkább napirenden van, s látniok kell hogy ebben a munkában milyen fontos szerep vár rájuk. Munkájuktól függ, hogy lesz-e több hús, tej, kenyér. Ha a mezőgazdasági munkásság tudatában van feladatainak, ha mélyen átérzi a felelőséget az ország dolgaiért is, céltudatosabban és eredményesebben tud az ország érdekében és saját érdekeiért is küzdeni. Nemzetközi munkaverseny-szerződés a pécsi és az eislebeni állami gazdaság között A Pécsi Állami Gazdaság kultúrtermébe akkor nyitottunk be, amikor éppen búcsúvacsorára terítettek: versenytársuk, az NDK-beli Walter Schneider Vetőmagtermelő Állami Gazdaság hazánkban járt küldöttségét búcsúztatták. A vacsora története egyébként az, hogy a német gazdaság tapasztalatcserére vendégül látta a pécsi gazdaság vezetőségét, és a pécsiek ezt a vendéglátást viszonozták. A németek kéthetes itt-tartózkodásuk alatt meglátogatták jelentősebb üzemeinket, gépállomásainkat, részt vettek a bábolnai értekezleten, majd Pécsett beszámoltak tapasztalataikról. A vacsorán megjelent a pécsi járási pártbizottság első titkára Tálos László, a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője Novics János, a járási vb. elnöke Bruck József, és vendégül látták Petőházi Gábor miniszterhelyettest is, aki pohárköszöntőjében az NDK-t éltette. Megállapította, hogy Magyarország és a Német Demokratikus Köztársaság népét végre az az osztály kormányozza, amely legtöbbet tett érte: a munkásosztály. „Ez a körülmény biztosítéka annak — mondotta —, hogy mindkét ország olyan politikát folytat a jövőben, amely megfelel a szocializmus építésének, mindkét ország szilárd béketörekvéseinek". Milyen a pécsi „tüke" Traxler Károly, a gazdaság főagronómusa elmondta, hogy 50 hold termő szőlőjük van, 350 hold gyümölcsösük, amit rövidesen 600 holdra akarnak fejleszteni, úgy tervezik, hogy 300 holdon őszibarackot, 200 holdon almát, 10 holdon megygyet, 10 holdon málnát termesztenek, a többin másfajta gyümölcsöket. A szőlő üzemegység vezetője Baksay Antal. Nincs könnyű dolga, mert a pécsiek értenek a szőlőhöz, a borhoz meg különösen. Mint itt mondják, nem is igazi pécsi „tűke”, akinek legalább párszáz négyszögöl szőlője ne volna valahol a hegyekben. De a múlt is kötelez: a pécsi káptalan olyan borokat termelt itt valaha, amelyek messze, Pécs határain túl is híresek voltak. Ugyanígy nincs könnyű dolga a gyümölcsös vezetőjének, Ács Rudolfnak sem: a pécsi őszibarack már régen európai hírű, s ezt a hírnevet nem szabad elrontania — mint ahogy nem is rontja, sőt (úgy mondják, kitűnő szakember), növelni fogja. A gazdaság állatállományáról csak annyit, hogy a 100 holdra eső tejtermelési versenyben a bolyi és a fornádi állami gazdaság után a harmadik helyre kerültek, ami nagy szó, mert azt bizonyítja, hogy értik a dolgukat. A szakszervezetről Mokányképű, keménykötésű kisember a szakszervezeti bizottság elnöke, Gergely János. Nem régóta áll a posztján, de április óta a szervezettséget 38 százalékról 70,4 százalékra emelte, s mint mondja, itt még koránt sincs megállás, mert a cél ennél jóval több. Persze, nem lehet mindent egycsapásra elintézni, és már ez is szép eredmény. — Nem egyedül az én érdemem — szabadkozik, amikor gratulálunk. — Balla József párttitkár, Burger Róbert igazgató és Cégény József, a MEDOSZ megyebizottságának elnöke is kivette részét a munkából, hát a gratuláció nagy részét rájuk hárítom... Nemzetközi verseny A Pécsi Állami Gazdaság vezetősége jól összebarátkozott az eislebenivel. Ennek a barátságnak egyebek között látható jele az a versenyszerződés, amely a két gazdaság között létrejött. Mint a szerződés mondja: „A barátsági és versenyszerződés célja, hogy a proletár internacionalizmus alapján segítse erősíteni a szocialista tábort." A szerződés értelmében „mint a munkásosztály falusi támaszai, mindkét állami gazdaság vezetősége kötelezi magát, hogy aktívan hat a mezőgazdaság szocialista átalakítására a Német Demokratikus Köztársaságban és a Magyar Népköztársaságban egyaránt. Kölcsönösen nagy gondot fordít a termelőszövetkezetek támogatásával kapcsolatos tapasztalatok kicserélésére. Kicseréljük tapasztalatainkat a modern technika kiaknázásában is és a szakszervezetnek a vezetésben és irányításban való bevonása terén. Évente delegációt cserélünk... és évente termelési versenyszerződést kötünk. Az idei végső értékelés 1959. december 31-én lesz.” A pécsi gazdaság a szerződést azzal egészítette ki, hogy felajánlotta: a legjobb dolgozókat kölcsönösen részesítsék külföldi üdültetésben, s a német gazdaság hat legjobb dolgozójának már 1959 első negyedévében biztosítanak kéthetes üdülést. A szerződést mindkét fél elfogadta. Most aztán „talpra magyar”, mert a németek alaposan értik a dolgukat. Igaz, hogy a pécsieket sem kell félteni! (y. e.) AZ ÁRRENDEZÉSRŐL A párt és a kormány határozata alapján 1959. január 1-től új ipari, termelői árak, új építőipari egységárak, új áruszállítási díjtételek és kereskedelmi haszonkulcsok léptek életbe. Az árrendezés révén megváltoztak a vállalatok egymás közötti forgalmában érvényesülő árak. A cél az, hogy az alapanyag-termelő iparágak — a bányászat, a kohászat, az építőanyag ipar — együttesen több milliárd forintos állami támogatására ne legyen szükség, s hogy a termelői árak jobban tükrözzék a termékek önköltségét. Az új árrendszer a gazdaságosabb termelést szolgálja. A termelői árrendezés folytán szükségessé vált néhány fogyasztói ár emelkedése, az azonban a kiskereskedelmi forgalomnak rendkívül szűk körét, mindössze fél százalékát érinti és az áremelést bőségesen ellensúlyozza az egyes fogyasztási cikkeknél végrehajtott kiskereskedelmi árleszállítás. Az áremelések olyan cikkeket érintenek, amelyeket a lakosság általában nem rendszeresen és nem nagy mennyiségben vásárolt, s az áremelések összege országos viszonylatban körülbelül évi 350 millió forint. Az árcsökkentések viszont nagyrészt a lakosság ellátása szempontjából jelentős cikkekre vonatkoznak, s évi összegük mintegy 650 millió forint, vagyis az áremelések összegének csaknem kétszerese. CD El kell érni, hogy a mezőgazdasági munkásság maga vesse ki sorai közül azokat, akik a munkafegyelem ellen vétenek, akik a szocialista tulajdont herdálják, vagy más módon tesznek kárt a közösség vagyonában, értékeiben. Tudatosítani kell, hogy nemcsak magukért felelnek, hanem azért az üzemért is, amely megélhetésüket biztosítja. Többet kell beszélni arról, hogy hogyan éltek a régi társadalmi rendben a mezőgazdasági munkások, és hogyan élnek ma. Látniok kell a felszabadulás utáni eredményeket, az épülő házak sorait, tudniok kell, hogy szórakozásukat, művelődésüket hatalmas pénzen fenntartott kulturális intézmények és létesítmények szolgálják. Kerékpárt, motorkerékpárt, rádiót, villanyvasalót, mosógépet vehetnek, s ez is a falu és a város közötti különbség fokozatos megszűnését szolgálja. CD Az eddiginél többet kell foglalkozni a materialista világnézet kialakításával, mert itt még nagy az elmaradottság. Sok helyen még erősen érvényesül az idealizmus langyosító hatása, a babonák kártékonysága. Természettudományos és társadalomtudományi előadások szervezésével, a szocialista irodalommal és a nevelés más eszközeivel fel kell világosítani a mezőgazdaság dolgozóit a természet igaz erőiről. Ebben a munkában, de az élet egyébb területein is nagy szerep vár a mezőgazdasági üzemekben dolgozó és a falusi értelmiségiekre, akik hivatalos munkájuk mellett sokat tehetnek a dolgozók felvilágosításáért. Különösen a tanítók, pedagógusok legyenek segítségünkre. OZI Hangsúlyozottan kell törődni a proletár internacionalizmus elmélyítésével, a szervezettség előnyeinek megértetésével, a munkásegység gondolatával, a béke és a szocializmus megóvása érdekében. Ám ne csak eredményeinkről beszéljünk, bátran tárjuk fel hibáinkat is, hogy tanulhassunk belőlük, osszuk meg a problémákat a dolgozókkal, mert csak így tudnak segíteni. Pártunk és tömegszervezeteink sohasem mondhatnak le a dolgozó tömegek állandó, napról napra történő felvilágosításáról, politikai neveléséről, mert különben megfosztják magukat azoktól az erőktől, amelyek végső fokon győzelemre viszik pártunk célkitűzését, a szocializmus felépítését. Pártunnknak tehát első fokon a tömeg között kell élnie, a tömegek szívében, agyában, akaratában. Dobi Ferenc a MEDOSZ Pest-Nógrád megyei területi bizottság elnöke