Földmívelő, 1960 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1960-01-02 / 1. szám
Minden tehenészet előtt álljon a csornai példa: vezessék be a kétműszakos munkát Egy éve történt. December végén, január elején néhányan összedugták fejüket a Csornai Mezőgazdasági Technikum Tangazdaságában s arról beszéltek, hogyan lehetne változtatni a tehenészet munkaidején. Különösen Samu Vince brigádvezető volt az, aki a tervet fejében forgatta, s aki elhatározta, véget vet az évszázadok megszokott munkarendjének, ami addig hajnaltól estig való munkát jelentett. Samu Vince öt éve került a gazdaságba, azelőtt téglagyárban dolgozott. Innen jött az ötlete is: miért ne lehetne bevezetni tehenészetükben a kétműszakos munkaidőt? Papírt, ceruzát vett elő és számolt. Csakhamar segítőnek jelentkezett Kiss István főagronómus, akit a munkások csak főszakinak neveznek, szeretetük jeleképpen. Csak akarni kell És ketten hamarosan kidolgozták a tennivalókat. Elkészítették az újfajta beosztást és látták, ha a tehenészek hozzájárulnak, semmi akadálya a kétműszakos munkaidő bevezetésének. A tangazdaság vezetősége segítette Samu Vince elképzelését. Meg kell próbálni. De mit szólnak hozzá majd az emberek? A múltról, illetve még a jelenről senkinek sem kellett beszélni. Tudják, saját bőrükön érzik, mennyire leköti valamennyiüket a munka. Az eddigi szokás ez volt: hajnali háromkor kezdtek, négykor, tizenegykor és délután ötkor fejték. Közben kétszer pihenőt tartottak. Ezalatt, aki akart hazamehetett, de mivel a munkások közül csak ketten laktak a gazdaság szomszédságában, ők élvezték úgy-ahogy a pihenést, a többiek vagy az istállóban heverésztek, vagy úgy ütötték agyon az időt, ahogy tudták. A délutáni műszak fél egykor kezd, s dolgozik hét órát, este fél nyolcig. A következő héten cserélnek. A szabadnapot mindenki rendben megkapja. Emberek lettek, elérték a nemrég még elérhetetlennek hitt állapotot: úgy dolgoznak, akár a gyárban, s amikor leteszik a munkát, még hosszú fél nap áll előttük. Olvashatnak, művelődhetnek rádiót hallgathatnak, saját kertjükben dolgozhatnak, moziba járhatnak, élhetnek kedvük és tetszésük szerint. Még annyit tegyünk hozzá az elmondottakhoz, hogy brigádteljesítmény alapján osztják el a pénzt. Csupán néhány embernek jut kevesebb, mint azelőtt, amikor a standfejés divatozott. Először is ifj. Márkus Jánoshoz küldtek, ő az, aki most 400—500 forinttal is kevesebbet keres. És ez a fiatalember így beszélt. Megszólalnak az érdekeltek . Nekem már az megéri, hogy szabad levegőn lehetek egy fél napot. Igaz, hogy kevesebb a munkaidő, de többet dolgozunk. Illetve erősebben. De semmi ez. Boldogan, szívesen csináljuk. Emberek lehetünk, oda megyünk, ahová akarunk. Ha ezer forinttal adnának többet, és visszaállítanák a régi rendet, akkor se vállalnám újra. Nem én. Egyébként a 400 forintos több fizetésem is csak szerencse dolga volt. Kifogtam a jó standot. A többiek meg kevesebbet kerestek, mint én. Ezt erősítgetik valamenynyien. Éppen fél egy van, váltás. A hazatérők és munkába állók valamennyien itt vannak. Ifj. Dombos Ferenc azelőtt takarmányos volt, de tudott fejni, örül, hogy a többiekkel együtt dolgozhat. Lampert István még 1300 forintnál kevesebbet nem keresett a kéteste nyolc körül végeztek. Oda volt az egész napjuk. Ezzel szemben állott Samu Vince javaslata: kétműszakos munkabeosztás. Emberibb életet ígért, szabadidőt, szórakozási lehetőséget. A nagyobb átszervezést nem is igényelt. A gyalogtakarmányos brigádot kellett csak olyanokból megválogatni, akik fejni is tudnak. Az új beosztás szerint is 1959. január 14-én elkezdték a kétműszakos munkát. Délelőtt és délután hathat ember dolgozott, egy-egy pedig a mindenkori váltó lett. Reggel háromkor kezdi a munkát hat ember. Jászoltakarítás után egy kiosztja a darát, a többi öt leszedi a trágyát, kiviszik csillékkel, majd újabb takarítás következik. Négy órakor kezdik meg a fejest. Ez hatig, fél hétig tart. Sok fejést vezettek be, de előbb a nagyhozamú teheneket fejik. (Ha jó fejőgépeket kapálnak, még könynyebb lenne a munkájuk.) Most 60—65 fejős tehenük van, mindenkire 10—11 tehén jut. Negyed héttől fél nyolcig állatápolás, tiszta alom hordása, majd újból istálló-takarítás. Ezután egy ember istálló-szolgálatot teljesít, a többi öt takarmányozni megy. Két takarmányos fogatuk van, szalmát hordanak, ketten répát vágnak, behozzák a silót, polyvát és pácot készítenek. Ezzel fél tizenegyre végeznek. Ezután fél óráig jászoltakarítás, majd pótabrakosztás, etetés. Tizenegy órától fél egyig fejes. A délelőtti műszakosok eltávozás előtt belesegítenek a juttatásba, átadják az istállót, a jószágot s mehetnek haza. Bevégezték napi munkájukat. Épnnen kilenc és fél órát dolgoztak, műszakos rend bevezetése óta. Horváth József azt mondja, azelőtt sohase mehetett el szabadidejében, mert kilenc kilométerre lakik a gazdaságtól. Most állandóan pihent, eleget alszik, s mindenre jut ideje. Halmos Gyula, Pozsgai József, Bősze József, Mészáros Ferenc, Borbély Ferenc, Varga Lajos, Baranyai János, Varga János, Menyhárt Géza és Baranyai József is arra kér: írjam meg, hogy ők már sohse mennének viszsza a régi rend szerinti munkába. Dicsérik Samu Vincét meg a főszakit, hogy ezt ilyen jól kigondolták. Követendő példa Csak Gulyás István szomorú. A takarmányos kocsisok helyzetét is meg kell oldani, mert ők bizony még mindig egész napot dolgoznak. Kicsit irigykedve nézi boldog társait. Az ember ezek után, azt hinné, hogy az első tapasztalatcsere után, szétvitték az országba a kétműszakos munka hírét és már máshol is így dolgoznak. Sajnos, nem ez történt. A megjelent szakemberek nagy része hümmögött, azután kijelentették, hogy ezt csak itt lehet megvalósítani. Ez pedig nyilvánvalóan nem igaz. Ha az ország tangazdaságaiban, és természetesen valamennyi állami gazdaságban megvizsgálnák a lehetőségeket, kiderülne, még nagyon sok helyen lehetne könnyíteni a tehenészet dolgozóin. Nem ördöngösség ez, csak akarni kell. Itt a csornai példa. Lehet követni. Az új úton A Csákvári Állami Gazdaság még Csornát is megelőzte a tehenészetben bevezetett kétműszakos munkaidővel. Csákváron talán más elvek szerint, de már két esztendeje megszüntették az egésznapos munkaidőt. 1958 januárjában kezdték el a 100-as tehenészetben a kétműszakos munkát, és gyakorlatilag kétszer 8 órás munkaidővel oldották meg az előttük álló feladatot, úgy, hogy néhány ember, hetenkénti váltással egész napot dolgozik. Elérték, hogy a kereset nem csökkent, és a tejtermelésben sem állott be visszaesés. Brunner Tibor igazgató és a szakszervezet segítsége nélkül természetesen nem lehetett volna elérni a kétműszakos munkaidő bevezetését. A csákvári dolgozók eképp beszélnek: „vétek lenne a kétműszakos munkarend megszüntetése.’" A Kiscsévi Állami Gazdaságban hasonló a helyzet, itt is két műszakban dolgoznak a tehenészek és nem kérnek a régi munkarendszerből. Számokkal bizonyítják, hogy sem őket nem éri veszteség, sem pedig a gazdaságot. Ugyanakkor máról-holnapra lehetőséget, szabad időt kaptak a kulturálódásra, emberként élhetnek, nem kell látástól vakulásig dolgozniok. Hék sem marad el Szolnok megyében úgy ismerik a Héki Állami Gazdaságot, mint ahol legfogékonyabbak minden újra, ahol nem hátrálnak meg a nehézségektől, s ahol a dolgozók érdekeit elsősorban szem előtt tartják. Oláh János igazgató nemegyszer bebizonyította már, hogy pártolója, harcosa az új kezdeményezéseknek. Most — a MEDOSZ megyebizottság segítségével — új feladat előtt állanak: meg akarják valósítani, be akarják vezetni ők is a tehenészet kétműszakos munkarendjét. A megyebizottsági elképzelés — a csornai és a csákvári példán felbuzdulva — szerencsésen találkozott a Héki Állami Gazdaság pártszervezetének célkitűzésével, mert éppen nemrég határozták el, hogy lehetőleg minél több munkafolyamatot gépesítenek. Ez kapóra jön, még könnyebben és még gyorsabban megoldhatják a két műszak bevezetését, ami nagy könnyebbséget jelent majd a dolgozóknak. Takács Tibor Pénzosztás brigádteljesítmény alapján 2 FÖLDMÍVELŐ A Szakszervezeti Világszövetség mezőgazdasági tagozatának ülése November 25—26—27-én tartotta ülését Prágában a Szakszervezeti Világszövetség mezőgazdasági tagozata. Az ülésen Halász József, a MEDOSZ főtitkára is részt vett. Az ott elhangzottakról az alábbiakban ismertette a MEDOSZ elnökségét. A tagozat megállapította, hogy a nemzetközi helyzet javult, amiben a szakszervezeteknek igen nagy része volt. A nemzetközi tagozatnak 38 ország tagja, a tagság létszáma 13 800 000 fő. A főtitkári beszámoló során is elemezték az afrikai nagy nemzeti felszabadító mozgalmakat, amelyeknek azért van különös jelentőségük, mert Afrikában a munkásosztályt úgyszólván teljesen a mezőgazdasági munkásság jelenti. Az imperialisták kihasználták az Afrikában tapasztalható vallási ás törzsi ellentéteket, de a szakszervezet mindent megtett a legalább vl-onylagos egység megteremtése érdekében. A világszövetség megállapította, hogy az ottani helyzetnek megfelelően elsősorban az imperialistaellenes mozgalmakat kell támogatni. A latin-amerikai országok — különösen Brazília — sorra ellentétbe kerülnek az USA kizsákmányoló politikájával. A világszövetség 1960-ban az ültetvényen dolgozók számára kíván konferenciát szervezni, míg 1961-ben kongresszust akar tartani Afrikában. Igen nehéz a helyzet Indiában, amelynek kormányzata egyre jobban kénytelen meghátrálni az imperialista államok, különösen Anglia és Amerika gazdasági térfoglalása elől. A világszövetség a békés egymás mellett élés politikáját támogatja, és keményen harcol a mezőgazdasági munkások szervezkedési szabadsága mellett abban a 25—30 országban, ahol eddig nem adtak módot a szakszervezeti élet kibontakoztatására. Halász József elmondotta még, hogy a világszövetség új főtitkára Galetti elvtárs lett, aki eddig az olasz mezőgazdasági szakszervezet titkára volt. A másik titkárrá az indonéz mezőgazdasági szakszervezet titkárát választották, aki az ültetvényes munkások problémáinak alapos ismerője. A világszövetség titkárságát Rómából Prágába helyezték át. Bandaranajke meggyilkolása és a gyilkosság következményei Egy gyilkos revolverének hat lövése kioltotta Bandaranajke ceyloni miniszterelnök életét. A gyilkos buddhista szerzetes volt, akinek vallása minden élőlény elpusztítását tiltja... Ettől a naptól kezdve Ceylon komoly politikai zűrzavarba került. Bandaranajke ugyanis India nemzeti ügyét szolgálta, később azonban közvetítő szerepet vállalt India kormányzatának jobb- és baloldali elemei között, megpróbálta kibékíteni mindkét felet. Amikor a jobboldal Philip Gunavardene-nek, a baloldali érzelmű miniszternek eltávolítását követelte, Bandaranajke először húzódozott, később azonban kénytelen volt teljesíteni a jobboldal parancsát, s ezzel sorsa megpecsételődött, erkölcsileg a jobboldal foglya lett. Ennek ellenére sem tudott mindenben kedvükre tenni, mert állandóan ellenállt ama terveiknek, hogy a kormányt teljesen a jobboldali politika szolgálatába állítják. A miniszterelnök népszerű volt, mivel néhány intézkedésével reményt keltett a kisemberekben, hogy sorsukat jobbra tudja fordítani. Nem tudták más módon eltávolítani, mint gyilkossággal. A gyilkosok azt remélték, hogy Bandaranajke halálát a baloldaliakra lehet hárítani, de szerencsétlenségükre a gyilkost elfogták, és már nem kétséges, hogy a gyilkosság kitervezői között főpap és miniszter is akadt. A hatóságok letartóztatták őket és még néhány jobboldali vezetőt, akikről az indiai kommunisták egyik vezéralakja így ír: „Most mind pellengérre vannak állítva, a nép láthatja valódi céljaikat és jellemüket.” Szakemberek tanácskozása Kaposvárott Kaposvárott, a szakemberek szakbizottsága december 18-án vitával egybekötött előadást rendezett a mezőgazdaság műszaki problémáiról, a fejlődés útjáról. Izinger Pál az állami gazdaságok főigazgatóhelyettese tartalmas előadásban szólt a betakarítást segítő gépekről, ezek fejlődéséről, az aratási munkák fokozottabb gépesítéséről, a műszaki szakoktatás soron következő feladatairól. Az előadást háromszázötvenen hallgatták meg, köztük az állami gazdaságok és gépállomások igazgatói, mezőgazdászai és főmérnökei, a kutatóintézetek szakemberei, a szakbizottság tagjai, de megjelentek a megye kiváló újítói és szakmunkásai is. Az értekezleten megjelent és felszólalt Szirmai Jenő, a megyei pártbizottság első titkára, aki hangsúlyozta, hogy milyen nagy jelentősége van a szakemberek eddig végzett munkájának. Szép István, az Alsóbogáti Állami Gazdaság igazgatója kiemelte hozzászólásában a kukoricatermesztés fontosságát és gépesítését. Alsóbogáton 27,60 mázsás átlagtermést értek el májusi morzsákban számítva, holdanként, de a kísérleti táblákon, ahol a simazin hatását figyelték, 30 mázsán felüli eredményeket könyvelhettek el. A Tengődi Állami Gazdaság főmérnöke, Simon elvtárs, a műszaki karbantartás jelentőségével foglalkozott, és hangsúlyozta, milyen nagy fontosságú a műszakiak szakmai továbbképzése. A Balatonújhelyi Állami Gazdaság főmérnöke a korszerű javítószolgálat megszervezéséről beszélt. Nagy Pál, az állami gazdaságok megyei igazgatóságának főmérnöke a betakarítás gépesítésének fontosságát hangsúlyozta. A vitában még sokan felszólaltak, és a jelenlevők egyöntetűen állapították meg: helyes kezdeményezés volt az előadás megtartása és a vita megrendezése. A Balatonnagybereki Állami Gazdaság ezt követően néhány nap múlva tartotta meg a szakszervezeti választást. A gazdaság igazgatója megragadta a kínálkozó alkalmat, és talpraesett beszámolóban ismertette a Kaposvárott hallottakat, és a dolgozók nagy figyelemmel hallgatták a megvalósításra váró soron következő műszaki problémák ismertetését. SZOLNOKON A szakemberek Szolnok megyei szakbizottsága december második felében rendezte meg az állami gazdaságok, gépállomások szakemberei részére első téli előadását. Mikes József, a mezőtúri technikum igazgatója, a szakcsoport elnöke tartott részletes beszámolót az ötéves terv feladatairól, a műszaki szakképzés problémáiról és az elkövetkező negyedév megvalósításra váró kérdéseiről. Ezt követően Kormosi László, a MEDOSZ központ osztályvezetője tartott előadást. A megjelent szakemberek hozzászólásaikban örömmel adtak kifejezést a tartalmas előadás megrendezéséért, majd a szakembereket érintő kérdésekről beszéltek, nem hagyva ki a személyes problémákat, a megoldásra váró égető tennivalókat sem. Sokan szóltak a lakáskérdésről, az önképzésről, a műszaki fejlesztés lehetőségeiről. — Nézd, ezt a szerencsétlent: halálra dolgozza magát! 84 forintért gumicsizma üresesen vulkanizált, saválló, vízmentes. 1. a. kivitelben kapható állami vállalatok szövetkezetek, állami gazdaságok részére. Fővárosi XXI. Kézműipari Vállalat Budapest XXII Csepel). Katona József u. 22. Telefon: 344—955