Földmívelő, 1961 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1961-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI FGYFSULJFTFK ! MEZŐGAZDASÁGI ÉS ERDÉSZETI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE LAPJA­IRA: 50 FILLÉR 1961. JANUÁR 1. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. KI MIT VÁR AZ 1961-ES ÉVTŐL TERVEK, CÉLOK, VÁGYAK, EREDMÉNYEK Hunya István a MEDOSZ elnöke: Régi szokás: az új esztendőtől mindig vártunk valamit. A kapitalista rendszerben reményünk mindig csalódott. Ma már nem csalódunk. A tervezettnél mindig nagyobbak termelési eredményeink. A régi mondás: „Ember tervez, isten végez” csődöt mon­dott ... Mindent, amit a sokágazatú tudomány, a szakértelem dolgozó népünk javára megtervez, azt a szorgalmas munka megtermeli a búzaszemtől a legtökéletesebb gépig, s mindez tudásunk, munkaakaratunk eredményeként válik tápláló éle­lemmé és minden szükségletünk kielégítőjévé. Akaratunktól, munkánktól függ, melyik szükségletből milyent és mennyit termelünk. Az is tőlünk függ, hogy a ma okvetlen szükséges tudásból mennyit szerzünk meg munkánk könnyebbítésére és szocialista társadalmi rendszerünk gyorsabb ütemű építésére. Hároméves tervünk eredményeinek örömünnepe ez. Min­den dolgozó, szellemi, testi munkás, megelégedetten búcsúzhat az óévtől, hiszen közös volt egy akaratú nagy munkánk és így mindannyiunké az eredmény is. Tisztán, világosan csillognak ezek az eredmények, mint a tiszta pohárba öntött badacsonyi bor, melyet mindannyiunk egészségére kívánva, búcsúztatjuk az óévet. Valamennyien érezzük az eredményeket, mégis mutassa meg néhány szám is a nagyját: 129 000 új lakás, 3500 általános iskolai tanterem, az albertfalvi földgázborsó, 15 000 új trak­tor, 2000 kombájn, 8830 vetőgép, 2433 silókombájn, az Egyesült Gyógyszergyár új üzeme, a Tiszapalkonyai Hőerőmű, a Dunai Vasmű meleghengermű­ve. Sorolhatnánk még az eredménye­ket, hiszen nem vagyunk szűkében a könnyűipari, egészség­­ügyi és kulturális létesítményeknek sem, mind megéri, hogy örömmel koccintsuk rá poharunkat éjfélkor, amikor ötéves nagy tervünk kezdetének, első napjára az óévből az új évbe lépünk át, azzal a határozott meggyőződéssel, hogy egy év múltán újabb nagy eredményekre üríthetjük poharunkat. Benkő Béla Bekopogtatott az 1961-es esztendő. Új év, friss év, meg suhanc, hó van a kabátján, havat hoz magával és hideget, vizek tetejére jeget varázsol, az erdők vállaira hóködmö­­nöket rak, a hegyekre hósüveget dobál, itt van, visszavon­hatatlanul. Megérkezett. Új év, új esztendő. Beköszönt, el­maradt mögötte a megrokkant év, nagy-nagy zsákjával a vállán, amelyben valóra vált terveinket, eredményeinket, munkánk gyümölcsét viszi magával. Nos, itt az új esztendő, lássuk, ki mit tesz üres zsákjába? Még teljesen üres, mindenki azt írhatja föl, amit akar, ami a szíve vágya, elképzelése. És mert mindenkiben buzognak az új elhatározások, most kell megragadni az alkalmat s felje­gyezni, ki mit vár az 1961-es esztendőtől. A Szekszárdi Állami Gazda­ság pincemestere a most létesí­tett bormúzeummal foglalatos­kodik. Jövő évi terveiről eze­ket mondja: — Az 1961-es esztendő nagy változásokat hoz a gazdaság életében, hiszen hozzákezdenek egy 10 000 hektáros pince épí­téséhez. Ez a mostani mindösz­­sze 3000 hektár befogadóképes­ségű. Kint, a pinceépület mel­lett szőlőoltvány-kombinát és szőlőfeldolgozó készül. E nagy beruházásokra azért lesz szük­ség, mert a jelenlegi 300 holdas szőlőtermő terület hamarosan 1800 kát. holdra növekszik. Az új, nagy befogadóképességű pincében természetesen a le­hető legteljesebb gépesítést ve­zetjük majd be. Én a követ­kező esztendőben tovább tanu­lok, önművelő módon forga­tom a szakirodalmat, mert igaz, hogy 30 éves léterme bo­rász-specialistának érzem ma­gam, azért tanulni mindig kell. Mi, itt a pincében dolgozók, segítjük a szekszárdi szövet­kezeteket, és nemcsak szakmai tanácsokat adunk, hanem ki­sebb gépeket is kölcsönzünk nekik. — Mint magánembernek leg­főbb vágyam, hogy ez az esz­tendő teljessé tegye családi boldogságomat, s végre fiúnk, vagy lányunk szülessen. Sze­rencsére az épülő kombinát melletti 6 lakásból az egyiket én kaptam és május körül már az új lakásba költözünk. Uta­zási tervek is foglalkoztatnak: én is, feleségem is jártunk már külföldön külön-külön, most végre együtt szeretnénk Romá­niába eljutni, motorkerékpá­ron! S a szívem mélyén dédel­getek egy másik tervet is: jó lenne részt venni egy külföldi szakmai tanulmányúton. Végül mi lehet más egy pincemester legfőbb kívánsága mint az, hogy olyan termést szüretel­jünk, mint 1959-ben. Csepesz István a MEDOSZ Szolnok megyei bizottságának titkára ezeket várja az 1961-es esztendőtől: — Legfontosabb feladatunk a szakszervezeti aktivisták oktatásának megszervezése és lebonyolítása. Szakszerveze­tünknek minden poszton képzett emberekre van szüksége. Ezzel párhuzamos másik feladatunk: a szakmai és elméleti oktatás színvonalának felemelése valamennyi hozzánk tartozó üzemben. Több szakember több feladatot tud elvégezni. Ez kü­lönösen jelentős most, amikor a termelőszövetkezetek nagy­arányú szervezése folyik. Nekünk, Szolnok megyében elsősor­ban a meglevő szövetkezetek megszilárdítása, jó szakemberek­kel való ellátása a közeli tennivalónk. Az állami gazdaságokban továbbra is elsőrendű teendőnk marad a kétműszakos tehené­szet bevezetésének a propagálása. Emellett egyik fontos tenni­valónk a dolgozók élet- és a munkakörülményeinek megjaví­tása. — Mint magánembernek leghőbb vágyam, hogy véget érjen a napi 110 kilométeres vonatozgatásom Kunmárton és Szolnok között. Sajnos, nemcsak a munkám végzésében nehe­zít, hogy nem tudtam eddig Szolnokon megfelelő lakást kapni, de ezért a lehetetlen állapot miatt kellett abbahagynom egye­temi tanulmányaimat is, amit feltétlenül befejeznék, ha Szol­nokra költözhetnék a családdal. Remélem, ez az esztendő ta­lán áldatlan lakáshelyzetemen is változtatni fog. Ha a vá­gyaimat számlálom, feltétlen köztük van egy külföldi utazás is, valamint családos üdülés a Balaton partján. Pocsai István a MEDOSZ Hajdú-Bihar me­gyei bizottságának titkára — Legfontosabb teendőnk az MSZMP Politikai Bizott­sága október 29-i határozatá­nak megvalósítása, a mező­­gazdaság szocialista átszerve­zésének befejezése. A szak­­szervezeti munkát úgy irá­nyítjuk, hogy ebben megfelelő segítséget tudjunk mi is az állami és társadalmi szervek­nek adni. A szövetkezetek se­gítése összefügg a szakcsopor­tok segítésével. Aktvistáink eddig is sokat segget­tek a szövetkezeti mozgalom meg­szilárdításában, ezen a téren is nagy erőt fejtenek majd ki megyénk területén. Fontos tennivalónk a szakszervezeti aktivisták oktatása. — Saját terveimről mit is mondhatnék? Talán legjob­ban Lengyelországba vágyó­dom, ahol már jártam egy­szer, 1944-ben, amikor a szov­jet parancsnokság mellett dol­goztam. Szeretném a megvál­tozott Lengyelországot, az újjáépílt Varsót látni. A másik tervem: folytatom a gimnáziumi tanulmányai­mat, tavaly az első osztály anyagából vizsgáztam, 1961- ben szeretnék a második és a harmadik osztály anyagá­val végezni. Csak rajtam mú­lik, hogy sikerül-e. Remélem, igen! Vezse Sándor az Északmagyarországi Vízügyi Igazgatóság vezetője, a ME­DOSZ elnökségének a tagja ezeket mondja: — Az igazgatóság eredményeivel kell kezdenem nyilatko­zatomat. Egész éven át a legjobb vízügyi igazgatóságok kö­zött voltunk, tervünket kb. 120 százalékra teljesítettük. Jövőre hasonló jó gazdasági eredményt szeretnénk elérni. Szeretném, ha a MEDOSZ vízügyi szakosztálya még ered­ményesebben dolgozna a most következő esztendőben, mint ed­dig. Jó lenne ha sok olyan problémát meg tudnánk oldani, amelyek még kötik a vízügyi szolgálat területén dolgozókat. — Saját tervem összefügg a vállalat legszebb tervével. Igazgatóságunk végre új székházba költözik. Én is itt kapok szép lakást. Mindkettőnek nagyon örülök, de elsősorban an­nak, hogy áldatlan elhelyezésünk megszűnik: sajnos, eddig volt olyan szobánk, amelyben 16-an is dolgoztak. Terveim között szerepel egy külföldi út, de most már nem egyedül, hanem csakis a feleségemmel együtt. Szeretnénk közösen vilá­got látni. VALAMENNYI KEDVES OLVASÓNKNAK BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK Kovács István a MEDOSZ főtitkára: — Az 1961-es esztendő alapvető változást hoz a magyar mezőgazdaságban: befejeződik a mezőgazdaság szocialista át­szervezése. Ezzel megtörténik lényegében a szocializmus alap­jainak a lerakása és az egységes, szocialista termelési viszonyok válnak uralkodóvá hazánkban. De a mezőgazdaság szocialista átalakítása még nem történt meg, az elkövetkező hetek és hó­napok feladata lesz véghezvinni e nagy munkát, meggyőzni a dolgozó parasztok tíz- és százezreit, hogy a következő gazdasági évet,­­ vagy akár most márciustól kezdve az új évet — már közösen gazdálkodva tegyék meg. — Ebből következik a MEDOSZ egyik fontos feladata is: elsősorban magát az átszervezés munkáját kell segíteni, más­részt, ha az átszervezés megtörtént, akkor a tsz-ek megszilár­dításának nagy munkájában is részt kell venni. Szakembe­reink az elmúlt években is sok segítséget adtak a tsz-eknek, állami gazdaságaink sok szakembert adtak át az új szövetke­zeteknek, erdőgazdaságaink faanyaggal segítették őket, gépál­lomásaink pedig megfeszített munkával, kettős műszakkal harcoltak azért, hogy a megnövekedett feladatokat el tudják végezni. De a MEDOSZ-hoz tartozó valamennyi üzemre, válla­latra, intézményre nagy feladat hárul a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésében. A vízügyi szolgálatnak is számos új fe­ladatot ad a most kialakuló helyzet, kutatóink elé is sok lehe­tőséget tár, hogy a magyar mezőgazdaság elinduljon az új, fel­felé vezető úton. — Szakembereink szívesen vállalják a rájuk háruló mun­kát, ismerjük őket, tudjuk képességeiket, erejüket, áldozat­készségüket. — A szocialista mezőgazdaság megteremtése a párt irá­nyításával történik. Ezt a feladatot kezdettől támogatta a mun­kásosztály. A támogatás a jövőben is meg­lesz. Ez a biztosíté­ka annak, hogy az átszervezéssel járó problémák is időben megoldódjanak és hazánkban a mezőgazdaság fejlődése meg­gyorsuljon, így mezőgazdaságunk fokozottabban ki tudja elé­gíteni az ipar és a lakosság megnövekedett igényeit. — Ezeknek a feladatoknak az eredményes végrehajtása tovább fogja szilárdítani hazánkban a munkás-paraszt szövet­séget, amely további előrehaladásunknak alapját képezi. — Másik fontos változást hoz gazdasági életünkben az 1961-es esztendő. Az új ötéves terv első éve indul január 1-én. A mezőgazdasági termelésben az állami gazdaságoknak, mezőgazdasági üzemeknek három dologban kell elsősorban is további eredményeket elérni. Minden területen növelni kell a hozamokat, emelni a mun­ka termelékenységét és csökkenteni az önköltséget. A gazda­ságok és az üzemek a jövő évi tervüket elkészítették, az ille­tékes szervek jóváhagyták. Ezeknek a terveknek a teljesítése, ill. túlteljesítése fontos feltételeit képezi az életszínvonal fo­lyamatos emelkedésének, népgazdaságunk további erősödésé­nek. Az eredményes végrehajtásban elsősorban a mező-, erdő­­gazdasági, vízügyi üzemek és intézmények szervezett dolgozói­ra, szakszervezetünk két és f­élszázezres táborára nagy felelős­ség hárul. Bízunk abban, hogy mindenki a maga területén ké­pessége és tudása legjavát adva veszi ki részét a tervek túl­teljesítéséért vívott harcból.­­ A párt bizalmi politikájának következtében a szakszer­vezetek helye, szerepe a jövőben is növekedni fog. Ez termé­szetesen növeli a felelősséget is. Ennek alapján a tervek tel­jesítésének elősegítése mellett egy pillanatra sem szabad meg­feledkeznünk a dolgozók élet- és munkakörülményeinek to­vábbi javításáról, szociális és kulturális igényeinek jobb kielé­gítéséről. Szakszervezetünk több, mint 30 ezres aktivista tábo­rának a következő évben fokozott gonddal kell segíteni a mun­­kásvédelem további javítását. Társadalmi üggyé kell tenni üzemeinkben a munkavédelemmel való fokozottabb törődést, ami feladata állami szerveinek is.­­ Végezetül arról kell beszélni, ami jelenleg az egész vi­lág békeszerető népét foglalkoztatja: a moszkvai tanácskozás­ról és a békekiáltványról. A békekiáltvány leszögezte a szo­cializmus erőinek, a béke erőinek növekedését, perspektívát adott az emberiséget legjobban foglalkoztató kérdésekben. Mindenkinek a saját munkaterületén, jobb munkával, jobb termelési eredményekkel segíteni kell a béke további meg­szilárdítását. Minden bizonnyal az 1961-es esztendő a béketá­bor további növekedését hozza magával, és ez minden becsüle­tes ember legfontosabb érdeke.­­ Befejezésül ennyit: szakszervezeti aktivistáinktól, veze­tőktől azt várjuk, hogy mindenki a maga területén segítsen a tartalékok feltárásában, kezdeményezze az újat és a közvéle­mény helyes formálásából vegye ki részét. Szakszervezetünk minden tagjának, munkájához és egyé­ni boldogulásához sok sikert, eredményes új esztendőt kívánok. Polgár György A Budapesti Gépállomás traktoros brigádvezetője, a hi­vatalos munkaidő után is so­kat időzik a gépállomáson, s ahogy ő mondja, élete nagyob­bik részét itt tölti a gépek és emberek között. — Három éve vagyok bri­gádvezető, ezalatt az idő alatt megtanultam, hogy csak akkor végezhetek jó és eredményes munkát, ha lépést tudok tarta­ni a fejlődéssel. Minden időmet felhasználom a tanulásra. Ta­nulmányozom a gépeket, szak­könyveket, s nagy vágyam, hogy továbbtanuljak és esti egyetemen vagy levelező tago­zaton képezzem magam to­vább. Brigádommal elégedett (Folytatás a 2. oldalon.)

Next