Földmívelő, 1962 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1962-01-02 / 1. szám

Mi újság a kül. Ha most — az új év küszö­bén — summázni próbáljuk az elmúlt év politikai esemé­nyeit, kétségtelenül meg kell állapítanunk, hogy 1961 „Af­rika éve” volt. E földrész mai térképeit nézegetve, rá sem ismerünk az egy év előt­tire; színezése megváltozott, egy sor gyarmati ország, el­nyomott nép lett önállóvá az elmúlt 12 hónap alatt. A 12. hónap azonban úgy látszik, a gyarmati uralom megszünteté­­­­sének új időszakát, az ,,Ázsiait” hozta meg. Decem­ber közepén India felszaba­dította — az országa testébe ékelt — három portugál gyar­matot, Godt, Damaót és Diut s küszöbön áll az In­donéziához tartozó, holland uralom alatt sínylődő, Nyu­­gat-Irián felszabadulása is. Nézzük meg kicsit köze­lebbről, hogyan került sor az indiai portugál területek szabaddá válására s hogyan áll a nyugat-iriáni ügy? Kezdjük egy kicsit ré­gebbi eseményekkel, a gyar­matosítás kezdetével. A XV. század vége felé a gyarmatok­kal rendelkező országok két leghatalmasabbika, Spanyol­­ország és Portugália állan­dóan hadakozott egymással az újonnan felfedezett föld­részek birtokjogáért. A pápa, hogy elejét vegye a viszályko­dásnak, és mindkét „kedves hívét” kielégítse. 1493 május 4-én kelt bullájával a földgo­lyót kétfelé osztotta. A vá­lasztó vonalat a Zöld foki­­szigetektől nyugatra húzta m­eg, így azután az ettől nyugatra levő, még felfede­zetlen országokra a spanyol király, a keletre elterülőkre pedig a portugál uralkodó tart­hatott igényt. Ez azt hozta magával, hogy Ázsiában in­kább a portugálok, Dél-Ame­­rikában pedig a spanyolok let­tek a gyarmatok urai. Az ázsiai portugál gyarmat­­birodalom központja az in­diai félszigeten levő — ma félmilliónyi lakosú — Goa lett. Indiát magát később az angolok igázták le s tar­tották sokáig uralmuk alatt. Portugália azonban továbbra is fennhatósága alatt tartot­ta ezt a félezer négyzetkilo­méternyi területet, csakúgy, mint a kisebb Diut és pá­rnáét. Amikor — 1947-ben — India kivívta függetlenségét, első ténykedéseinek egyike az volt, hogy tárgyalásokat kezd­­jen a portugálokkal és az Indiában ugyancsak gyarma­tokkal rendelkező franciák­kal, az általuk megszállt te­rületek szabaddá tételéről. Franciaország lemondott in­diai gyarmatairól. Portugá­lia azonban hallani sem akart ilyesmiről, hanem a tár­gyalási készség helyett — a „klasszikus” gyarmatosító módszereket követve — fokoz­ta a goaiak elnyomását. A legkülönfélébb módszerekkel próbálta elejét venni a mind jobban terebélyesedő felszaba­dító mozgalomnak. Indiának — 14 évi hiábavaló kísérle­tezgetés után — nem maradt más hátra, mint hatalmi esz­közökhöz nyúlni, így került sor december közepén a fel­szabadító harcok megkezdésé­re. A katonai támadás az­után 36 óra alatt olyan ered­ményeket hozott, amelyek biztosították India évszázados jogait e területek felett. De­cember 20-án szabaddá vált a portugálok által 450 éven át bitorolt Goa, Diu és Da­­maó. Visszatértek az anya­országba, bekapcsolódtak an­nak életébe. A másik — egyelőre még felszabadulásra váró — ázsiai gyarmat Nyugat-Irián. Már itt is recseg-ropog a holland gyarmati hatalom épületének minden eresztéke. Nyugat- Irián a föld második legna­gyobb szigetének, Új-Guineá­­nak, az ázsiai kontinens felő­li részén terül el. A sziget keleti fele ENSZ-gyámsági terület, ausztráliai igazgatás alatt. Nyugat-Iriánt a hollandok 1602 óta birtokolják a hol­land kelet-indiai szigetbiroda­lom részeként, azokkal a szi­getekkel együtt, amelyek most a független Indonéziát alkot­ják. A második világháború alatt a japánok szállták meg, akik ellen az indonéz haza­fiak partizánháborút kezdtek. 1949-ben, amikor a holland­­kelet-indiai szigetekből meg­alakult az önálló Indonézia, a hollandok nem voltak­ haj­landók átadni Nyugat-Iriánt az Indonéz Köztársaságnak. Sukarno elnök emiatt több ízben is tiltakozott az Egye­sült Nemzetek Szervezeténél. A hollandok a tárgyalások megkezdése helyett katonai erősítéseket, hadihajókat és csapatokat küldtek Nyugat- Iriánba. 1950 után pedig kezdték „megszervezni” a la­kosságot, pártokat alakítottak — magától értetődően olyano­kat, amelyekben ők voltak a vezetők. Az úgynevezett Parna párt alakuló gyűlését például egyenesen Hollandiá­ban tartották. Subandria indonéz külügy­miniszter a december 29-én közzétett hírek szerint bejelen­tette, hogy Sukarno elnök — a nyugat-irráni felszabadító harcok vezetése céljából — átvette a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnö­ki tisztét. A külügyminiszter közölte azt is, hogy Indoné­zia felkészült a Hollandiával való katonai leszámolásra, mert — mint mondotta — or­szága számára parancsolóan szükséges, hogy határozott biztosítékokat kapjon arra nézve, hogy Hollandia kész tárgyalni Nyugat-Irián átadá­sának módozatairól és idő­pontjáról. Azt még nem tudni, hogy Hollandia hallgat-e a józan ész szavára és kivonul Nyugat- Iriánból Az azonban minden­képpen valószínű, hogy 1962 meghozza e kérdés rendezé­sét is. Mócz Menyhért AFRIKAI KÉPEK A ghánai szakszervezetek kötelékébe tartozó Általános Mezőgazdasági Dolgozók Szakszervezete fényképes beszámolót küldött szakszervezetünknek. A felvételek a küldöttek konfe­renciáját és a nemzeti végrehajtó bizottság tagjait örökítik meg. Az Általános Mezőgazdasági Szakszervezet taglétszáma az utóbbi évben igen megnövekedett és a földmunkások ér­dekvédelmét méltóan képviseli. A ghánai mezőgazdasági mun­kások keményen dolgoznak életszínvonaluk emeléséért, mert szeretnék rövid időn belül megvalósítani hazájukban a szo­cialista társadalmi rendet. Csoportkép az Általános Mezőgazdasági Dolgozók Szakszer­vezetének küldötteiről A főtitkár R. O. Effah beszédet mond a nemzeti végrehajtó bizottság gyűlésén A visegrádi tanfolyam után December 13-án a MEDOSZ visegrádi üdülőjében 3 napos tanfolyam kezdődött, melyet helyesebb lenne munkata­nácskozásnak, vagy munkaér­tekezletnek nevezni. A tanács­kozáson az állami gazdasá­gok területi igazgatóságai, valamint a legnagyobb gazda­ságok munkaügyi előadói és a MEDOSZ megyebizottságok közgazdasági­ felelősei vettek részt. A tanácskozás célkitűzését — a mintegy 50 megjelent előtt — megnyitó beszédében Varga János, a MEDOSZ tit­kára körvonalazta. Mint mon­dotta, a közelmúltban foglal­kozott egy közös kormány—­SZOT-rendelet a technológiák és bérszabályzatok elkészíté­sével, valamint a normák karbantartásával. A határozat pontos végrehajtása a nép­gazdaság érdeke és mindany­­nyiunk feladata. Szakszervezetünk úgy vé­li, hogy mindhárom kér­dés megbeszélése feltétle­nül előmozdítja a tenni­valók helyes elvégzését az állami gazdaságokban. Az első napon D. Kovács István, a közgazdasági osz­tály vezetője tartott előadást „A technológia bevezetése és a műveleti utasítások rend­szere” címmel. Megváltozott körülmények között folyik a növénytermesztés és az állat­tenyésztés — mondta az elő­adó —, nyilvánvaló tehát, hogy az eddigiektől eltérő a technológia ma már ezeknél a műveleteknél. Elsősorban az állami gazdaságoknál kell a helyes technológiát megha­tározni és azt a technológiai utasításokban lefektetni Az előadást Tószegi Zoltán, az Állami Gazdaságok Főigaz­gatóságának munkaügyi osz­­­­tályvezetője egészíti ki hasz­nosan. A hallgatók az elő­adásból és a hozzászólások­ból igen tanulságos útmuta­tást és segítséget kaptak a technológiai utasítások elké­szítéséhez. Már az első na­pon sok tisztázatlan problé­ma, kérdés került megvála­szolásra. A munkaértekezlet második napján a normákról, a norma­­készítés fontosabb szempont-­­­­airól tartott előadást Kalo­­­­csai Ferenc, az Állami Gaz­­­­daságok Főigazgatóságának­­ főelőadója. Többek között fog­lalkozott a munkanorma és a­­ technológia összhangjával, a sorrend kérdésével. Nem az a feladat, hogy az érvény­ben lévő valamennyi normát a közeljövőben megszorítsuk, de előtérbe kell helyezni a normák karbantartásának kérdését. A becsült és a sta­tisztikai normák helyett — az iparhoz hasonlóan — a műszaki normáknak kell ural­kodóvá válni az állami gaz­daságokban is. Ugyanazon a napon Varga György, a SZOT titkára, Suth Péter, a SZOT bérosztály ve­zetője és Kovács István, szak­­szervezetünk főtitkára keres­ték fel a tanácskozást. A hall­gatók felvetett számos kér­désére Varga és Kovács elv­­társak adtak választ. Ez után a „sajtótájékoztató" után azt mondták a hallgatók — de­­ még egy-két előadó is —,­­ hogy „nagyon sok zavaros, ed­dig kérdőjeles problémára kap­tak helyes választ”. Ezek kö­zül két lényeges kérdést em­lítenék: a szakmunkások bé­rezését és az állami gazda­ságok létszámkérdését. Az elsővel Varga György foglalkozott és elmondta: szükséges a közeljövőben meghatározni azokat a mun­kaköröket, ahol csak szak­képzett munkásokat lehet foglalkoztatni, tehát ahol se­gédmunkásokat nem alkal­mazhat a gazdaság. A szak­munkásképzés így eléri majd a célját és a megfelelő „hú­zóhatás” is érvényesül. Az állami gazdaságok lét­­­­számkérdésével Kovács Ist­ván foglalkozott. A fokozott gépesítéssel, a vegyszerek in­tenzív alkalmazásával csökken a kézi-munkaerőszükséglet, természetes tehát, hogy mun­kaerő-többlet keletkezik. En­nek, a nagyságrendben több tízezres többletnek az elhe­lyezése nem kis gond, de át­hidalható. Részben a munkások át­csoportosításával, a me­gyén belüli foglakozta­­tottsággal, valamint a belterjes gazdálkodással megoldhatjuk a problé­mát. Ennél a kérdésnél igen ko­moly feladata van és lesz a jövőben is a helyi, tehát az állami gazdaságokban mű­ködő szakszervezeti bizottsá­goknak és a felsőbb szakszer­vezeti szerveknek. Nagy érdeklődés előzte meg a harmadik nap előadójának, Tószeai Zoltánnak az előadá­sát, aki a bérszabályzatok rendszerével kapcsolatban adott útmutatást. E vonat­kozásban már vannak tapasz­talatok, mert a múlt évben is készültek a gazdaságokban bérszabályzatok A módszerek közül meg kell találni a leg­megfelelőbbet és arra kell ügyelni, hogy a szabályzatban feltüntetett bértételek minden dolgozó­ szá­mára egyértelmű­ek legyenek. A bérszabály­zat adatait csak a szakszer­vezeti bizottság tudtával, egyetértésével lehet megvál­toztatni és azt keresztül is kell vezetni a bérszabályzaton. El kell érni — mondotta az elő­adó —, hogy minden dolgozó még a munka megkezdése előtt megtudja, hogy a végzen­dő munkáért mennyi bér illeti meg a gazdaságtól. Azon túl, hogy a megbeszé­lésen résztvevők szakmai út­baigazítást kaptak munkájuk végzéséhez, még egy szem­pontból értékelhetjük pozití­van a tanácskozást. Ez pe­dig az, hogy az állami gazdaságok il­letékesei együtt vettek részt a szakszervezet me­gyei reszortosaival, a me­­gyebizottságok közgazda­­sági felelőseivel. Nyerges Emil, az Állami Gaz­daságok Borsod-Heves megyei Igazgatóságának munkaügyi előadója a beszélgetések so­rán elmondotta, hogy szá­mára igen sokat nyújtott ez a tanácskozás, komoly segít­séget kapott az elkövetkezen­dő időben végzendő felada­taihoz. Igen komolyan ér­tékeli azt a tényt, hogy jövő­beni munkájához a szakszer­vezet részéről megfelelő se­gítséget fog kapni, hiszen a megyei szakszervezetek köz­­gazdasági felelősei vele egy tanácskozáson kapták meg a szempontokat és az állami­­ szervek iletékesei velük együtt jutottak közös neve­zőre. Közös a feladat, a cél, helyes volt tehát a módszert is közösen kialakítani, illetve meghatározni. Nyerges Emilhez hasonló­an, nagyon kedvezően nyilatkoztak más munkaügyi előadók és azok a szakszervezeti közgazdasági felelősök is, akikkel a három nap alatt és után elbeszélgettünk. A technológiai utasítások, va­lamint a bérszabályzatok el­készítése a gazdasági veze­tők közeli feladata és ebben komoly segítséget kell hogy nyújtsunk mi, szakszervezeti reszortosok is – mondotta Paizs Pál, a MEDOSZ Zala megyei, Hompasz István Veszprém megyei, és Fekete József Heves megyei közgaz­dasági felelős. Ezért volt jó tehát, hogy a tennivalókat, a vitás kérdéseket a visegrádi tanácskozáson együtt tárgyal­tuk meg az irányító állami gazdasági szervek képviselői­vel. Dr. Gojdár László Százezer forint értékű édességcsomagot kaptak karácsonyra a Körös-vidék állami gazdaságaiban és gépállomásain a gyermekek A Körös-vidék állami gazdaságaiban és gépállomásain a MEDOSZ és a nőtanács helyi képviselői évről évre megrende­zik a gyermekek karácsonyi ünnepét. A bensőséges ünnepsége­ken százával jelennek meg a kislurkók. A mennyezetig érő ha­talmas karácsonyfák alatt mesét mondanak az óvónénik, ta­nítónénik, több helyen színes filmeket is vetítenek. A feldí­szített nagy fa alatt édességcsomag-halom várja ilyenkor a jövő nemzedéket. Ez év karácsonyszombatján Békés megye nagy­üzemi mezőgazdaságaiban összesen százezer forint értékű ajándékcsomagot osztottak szét a gyermekek között. Csupán a Munka Vöröszászló Érdemrenddel kitüntetett Mezőhegyesi Állami Gazdaságban 2200 gyermek kapott édes­ségcsomagot. Több száz gyermek örült a közös ünnepségnek Hidasháton, Felsőnyomáson és másutt is. - ------------------------ | A gépállomási szakosztály ülése A gépállomási szakosztály december 16-án megtartott ülésén két téma szerepelt. Az elsőben a gépállomásoknak a saját gépekkel rendelkező tsz­­ek felé kifejtett műszaki te­vékenységéről tárgyaltak. E kérdésnél a felszólalók döntő fontosságúnak találták a szak­munkásképzés fokozását. He­lyes lenne a brigád- és mű­helyszerelőket egy rövid die­sel-tanfolyamon kioktatni. Feltétlenül ki kell dolgozni a népállomásokon a technoló­giai utasításokat is, mert a műszaki szervezés ilyen irá­nyú megerősítése nagy ha­tással lenne a karbantartási színvonal emelésére. Második napirendi pont­ként a szakosztály a kísérlet­ként gépjavító vállalattá át­szervezett két gépállomás (Túrkeve, Székesfehérvár) ta­pasztalatait tárgyalta meg. E téma megbeszélésénél meg­hívottként jelen volt a két gépjavító állomás körzetéhez tartozó hat termelőszövetke­zet elnöke, illetve főagronó­­musa is. Az átszervezett gépjavító állomásokon meg kell javítani a szakszervezeti munkát, az alkalmazotti létszám­hoz mérten a körzetben működő tsz-ekben szak­­szervezeti csoportokat kell létrehozni. Indokolt megvizsgálni az át­szervezett­ gépjavító állomá­sok főhatóság­ szerinti hova­tartozásának kérdését is. Az eddigi tapasztalatok szerint helyes bizonyos gépállomások gépjavító állomásokká való átszervezése, de nem szabad, hogy a gépek átvevése a ter­melőszövetkezetekre hátrá­nyos anyagi következménnyel járjon. A két napirend megtárgya­lása után a szakosztály tit­kára értékelte az 1961 évi munkát, majd a legeredmé­nyesebben dolgozó szakosz­tálytagoknak jutalomtárgya­kat adott át. G. L. Csaknem negyedmilllió forint nyereségrészesedést kaptak a Gyulai Erdőgazdaság dolgozói A Körös-vidéken elsőnek — mint minden esztendőben — a Gyulai Erdőgazdaságban került sor nyereségrészesedés fizetésére. Az erdőgazdaság dolgozói — akik a gazdaság fennállásának tíz éves jubi­leumát ünnepük — már har­madik éve zártak jelentős tisz­ta nyereséggel. Egész évi jó munkájukért a karácsonyi ünnepek előtti napon kettőszáz­­harminckettőezer forint nyereségrészesedést kap­tak, ezenkívül 55 ezer fo­rint jutalmat osztott szét a vezetőség. A legjobb munkások közül nyolcan nyerték el a kiváló dolgozó jelvényt, illetve ok­levelet. A Gyulai Erdőgazdaság dol­gozói az anyagi megbecsülés újabb jeleit látva elhatároz­ták, hogy az új év tervét min­den eddiginél jobban túltel­jesítik s minden munkaterüle­ten a legkiválóbb minőségben teljesítik kötelességeiket. Az építőbrigád tagjai — akik jelenleg a biharugrai halgazdaságban segédkeznek — jövő nyáron ismét sok szerfás ótat, istállót építenek a Kőrös-vidék termelőszövet­kezeteinek. A jövő nyári munkákra már most készül­nek, a téli hónapokban szak­mailag továbbképzik magu­kat, hogy minél eredménye­sebb legyen az esztendő. A. R. Minden élet forrása... a víz Állami gazdaságok, kísérleti és tangazdaságok, termelőszövetkezetek, magánosok! s­zi­vattyús KUTAK KAPHATÓK A VAS. ÉS EDÉNYBOLT VÁLLALAT alábbi szaküzleteiben: 16 sz. L. Batthyány tér 5. Telefon: 151—656 (vásárcsarnok) 35. sz. VII., Baross tér 12. Telefon: 424—936. 55. sz. IV., Kemény Gusztáv u. 3. Telefon: 293—021 96. sz. XIII., Váci út 6. Telefon: 315—936 (Nyugati pu.-nál)

Next