Földmívelő, 1962 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1962-01-02 / 1. szám
Mi újság a kül. Ha most — az új év küszöbén — summázni próbáljuk az elmúlt év politikai eseményeit, kétségtelenül meg kell állapítanunk, hogy 1961 „Afrika éve” volt. E földrész mai térképeit nézegetve, rá sem ismerünk az egy év előttire; színezése megváltozott, egy sor gyarmati ország, elnyomott nép lett önállóvá az elmúlt 12 hónap alatt. A 12. hónap azonban úgy látszik, a gyarmati uralom megszüntetésének új időszakát, az ,,Ázsiait” hozta meg. December közepén India felszabadította — az országa testébe ékelt — három portugál gyarmatot, Godt, Damaót és Diut s küszöbön áll az Indonéziához tartozó, holland uralom alatt sínylődő, Nyugat-Irián felszabadulása is. Nézzük meg kicsit közelebbről, hogyan került sor az indiai portugál területek szabaddá válására s hogyan áll a nyugat-iriáni ügy? Kezdjük egy kicsit régebbi eseményekkel, a gyarmatosítás kezdetével. A XV. század vége felé a gyarmatokkal rendelkező országok két leghatalmasabbika, Spanyolország és Portugália állandóan hadakozott egymással az újonnan felfedezett földrészek birtokjogáért. A pápa, hogy elejét vegye a viszálykodásnak, és mindkét „kedves hívét” kielégítse. 1493 május 4-én kelt bullájával a földgolyót kétfelé osztotta. A választó vonalat a Zöld fokiszigetektől nyugatra húzta meg, így azután az ettől nyugatra levő, még felfedezetlen országokra a spanyol király, a keletre elterülőkre pedig a portugál uralkodó tarthatott igényt. Ez azt hozta magával, hogy Ázsiában inkább a portugálok, Dél-Amerikában pedig a spanyolok lettek a gyarmatok urai. Az ázsiai portugál gyarmatbirodalom központja az indiai félszigeten levő — ma félmilliónyi lakosú — Goa lett. Indiát magát később az angolok igázták le s tartották sokáig uralmuk alatt. Portugália azonban továbbra is fennhatósága alatt tartotta ezt a félezer négyzetkilométernyi területet, csakúgy, mint a kisebb Diut és párnáét. Amikor — 1947-ben — India kivívta függetlenségét, első ténykedéseinek egyike az volt, hogy tárgyalásokat kezdjen a portugálokkal és az Indiában ugyancsak gyarmatokkal rendelkező franciákkal, az általuk megszállt területek szabaddá tételéről. Franciaország lemondott indiai gyarmatairól. Portugália azonban hallani sem akart ilyesmiről, hanem a tárgyalási készség helyett — a „klasszikus” gyarmatosító módszereket követve — fokozta a goaiak elnyomását. A legkülönfélébb módszerekkel próbálta elejét venni a mind jobban terebélyesedő felszabadító mozgalomnak. Indiának — 14 évi hiábavaló kísérletezgetés után — nem maradt más hátra, mint hatalmi eszközökhöz nyúlni, így került sor december közepén a felszabadító harcok megkezdésére. A katonai támadás azután 36 óra alatt olyan eredményeket hozott, amelyek biztosították India évszázados jogait e területek felett. December 20-án szabaddá vált a portugálok által 450 éven át bitorolt Goa, Diu és Damaó. Visszatértek az anyaországba, bekapcsolódtak annak életébe. A másik — egyelőre még felszabadulásra váró — ázsiai gyarmat Nyugat-Irián. Már itt is recseg-ropog a holland gyarmati hatalom épületének minden eresztéke. Nyugat- Irián a föld második legnagyobb szigetének, Új-Guineának, az ázsiai kontinens felőli részén terül el. A sziget keleti fele ENSZ-gyámsági terület, ausztráliai igazgatás alatt. Nyugat-Iriánt a hollandok 1602 óta birtokolják a holland kelet-indiai szigetbirodalom részeként, azokkal a szigetekkel együtt, amelyek most a független Indonéziát alkotják. A második világháború alatt a japánok szállták meg, akik ellen az indonéz hazafiak partizánháborút kezdtek. 1949-ben, amikor a hollandkelet-indiai szigetekből megalakult az önálló Indonézia, a hollandok nem voltak hajlandók átadni Nyugat-Iriánt az Indonéz Köztársaságnak. Sukarno elnök emiatt több ízben is tiltakozott az Egyesült Nemzetek Szervezeténél. A hollandok a tárgyalások megkezdése helyett katonai erősítéseket, hadihajókat és csapatokat küldtek Nyugat- Iriánba. 1950 után pedig kezdték „megszervezni” a lakosságot, pártokat alakítottak — magától értetődően olyanokat, amelyekben ők voltak a vezetők. Az úgynevezett Parna párt alakuló gyűlését például egyenesen Hollandiában tartották. Subandria indonéz külügyminiszter a december 29-én közzétett hírek szerint bejelentette, hogy Sukarno elnök — a nyugat-irráni felszabadító harcok vezetése céljából — átvette a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöki tisztét. A külügyminiszter közölte azt is, hogy Indonézia felkészült a Hollandiával való katonai leszámolásra, mert — mint mondotta — országa számára parancsolóan szükséges, hogy határozott biztosítékokat kapjon arra nézve, hogy Hollandia kész tárgyalni Nyugat-Irián átadásának módozatairól és időpontjáról. Azt még nem tudni, hogy Hollandia hallgat-e a józan ész szavára és kivonul Nyugat- Iriánból Az azonban mindenképpen valószínű, hogy 1962 meghozza e kérdés rendezését is. Mócz Menyhért AFRIKAI KÉPEK A ghánai szakszervezetek kötelékébe tartozó Általános Mezőgazdasági Dolgozók Szakszervezete fényképes beszámolót küldött szakszervezetünknek. A felvételek a küldöttek konferenciáját és a nemzeti végrehajtó bizottság tagjait örökítik meg. Az Általános Mezőgazdasági Szakszervezet taglétszáma az utóbbi évben igen megnövekedett és a földmunkások érdekvédelmét méltóan képviseli. A ghánai mezőgazdasági munkások keményen dolgoznak életszínvonaluk emeléséért, mert szeretnék rövid időn belül megvalósítani hazájukban a szocialista társadalmi rendet. Csoportkép az Általános Mezőgazdasági Dolgozók Szakszervezetének küldötteiről A főtitkár R. O. Effah beszédet mond a nemzeti végrehajtó bizottság gyűlésén A visegrádi tanfolyam után December 13-án a MEDOSZ visegrádi üdülőjében 3 napos tanfolyam kezdődött, melyet helyesebb lenne munkatanácskozásnak, vagy munkaértekezletnek nevezni. A tanácskozáson az állami gazdaságok területi igazgatóságai, valamint a legnagyobb gazdaságok munkaügyi előadói és a MEDOSZ megyebizottságok közgazdasági felelősei vettek részt. A tanácskozás célkitűzését — a mintegy 50 megjelent előtt — megnyitó beszédében Varga János, a MEDOSZ titkára körvonalazta. Mint mondotta, a közelmúltban foglalkozott egy közös kormány—SZOT-rendelet a technológiák és bérszabályzatok elkészítésével, valamint a normák karbantartásával. A határozat pontos végrehajtása a népgazdaság érdeke és mindanynyiunk feladata. Szakszervezetünk úgy véli, hogy mindhárom kérdés megbeszélése feltétlenül előmozdítja a tennivalók helyes elvégzését az állami gazdaságokban. Az első napon D. Kovács István, a közgazdasági osztály vezetője tartott előadást „A technológia bevezetése és a műveleti utasítások rendszere” címmel. Megváltozott körülmények között folyik a növénytermesztés és az állattenyésztés — mondta az előadó —, nyilvánvaló tehát, hogy az eddigiektől eltérő a technológia ma már ezeknél a műveleteknél. Elsősorban az állami gazdaságoknál kell a helyes technológiát meghatározni és azt a technológiai utasításokban lefektetni Az előadást Tószegi Zoltán, az Állami Gazdaságok Főigazgatóságának munkaügyi osztályvezetője egészíti ki hasznosan. A hallgatók az előadásból és a hozzászólásokból igen tanulságos útmutatást és segítséget kaptak a technológiai utasítások elkészítéséhez. Már az első napon sok tisztázatlan probléma, kérdés került megválaszolásra. A munkaértekezlet második napján a normákról, a normakészítés fontosabb szempont-airól tartott előadást Kalocsai Ferenc, az Állami Gazdaságok Főigazgatóságának főelőadója. Többek között foglalkozott a munkanorma és a technológia összhangjával, a sorrend kérdésével. Nem az a feladat, hogy az érvényben lévő valamennyi normát a közeljövőben megszorítsuk, de előtérbe kell helyezni a normák karbantartásának kérdését. A becsült és a statisztikai normák helyett — az iparhoz hasonlóan — a műszaki normáknak kell uralkodóvá válni az állami gazdaságokban is. Ugyanazon a napon Varga György, a SZOT titkára, Suth Péter, a SZOT bérosztály vezetője és Kovács István, szakszervezetünk főtitkára keresték fel a tanácskozást. A hallgatók felvetett számos kérdésére Varga és Kovács elvtársak adtak választ. Ez után a „sajtótájékoztató" után azt mondták a hallgatók — de még egy-két előadó is —, hogy „nagyon sok zavaros, eddig kérdőjeles problémára kaptak helyes választ”. Ezek közül két lényeges kérdést említenék: a szakmunkások bérezését és az állami gazdaságok létszámkérdését. Az elsővel Varga György foglalkozott és elmondta: szükséges a közeljövőben meghatározni azokat a munkaköröket, ahol csak szakképzett munkásokat lehet foglalkoztatni, tehát ahol segédmunkásokat nem alkalmazhat a gazdaság. A szakmunkásképzés így eléri majd a célját és a megfelelő „húzóhatás” is érvényesül. Az állami gazdaságok létszámkérdésével Kovács István foglalkozott. A fokozott gépesítéssel, a vegyszerek intenzív alkalmazásával csökken a kézi-munkaerőszükséglet, természetes tehát, hogy munkaerő-többlet keletkezik. Ennek, a nagyságrendben több tízezres többletnek az elhelyezése nem kis gond, de áthidalható. Részben a munkások átcsoportosításával, a megyén belüli foglakoztatottsággal, valamint a belterjes gazdálkodással megoldhatjuk a problémát. Ennél a kérdésnél igen komoly feladata van és lesz a jövőben is a helyi, tehát az állami gazdaságokban működő szakszervezeti bizottságoknak és a felsőbb szakszervezeti szerveknek. Nagy érdeklődés előzte meg a harmadik nap előadójának, Tószeai Zoltánnak az előadását, aki a bérszabályzatok rendszerével kapcsolatban adott útmutatást. E vonatkozásban már vannak tapasztalatok, mert a múlt évben is készültek a gazdaságokban bérszabályzatok A módszerek közül meg kell találni a legmegfelelőbbet és arra kell ügyelni, hogy a szabályzatban feltüntetett bértételek minden dolgozó számára egyértelműek legyenek. A bérszabályzat adatait csak a szakszervezeti bizottság tudtával, egyetértésével lehet megváltoztatni és azt keresztül is kell vezetni a bérszabályzaton. El kell érni — mondotta az előadó —, hogy minden dolgozó még a munka megkezdése előtt megtudja, hogy a végzendő munkáért mennyi bér illeti meg a gazdaságtól. Azon túl, hogy a megbeszélésen résztvevők szakmai útbaigazítást kaptak munkájuk végzéséhez, még egy szempontból értékelhetjük pozitívan a tanácskozást. Ez pedig az, hogy az állami gazdaságok illetékesei együtt vettek részt a szakszervezet megyei reszortosaival, a megyebizottságok közgazdasági felelőseivel. Nyerges Emil, az Állami Gazdaságok Borsod-Heves megyei Igazgatóságának munkaügyi előadója a beszélgetések során elmondotta, hogy számára igen sokat nyújtott ez a tanácskozás, komoly segítséget kapott az elkövetkezendő időben végzendő feladataihoz. Igen komolyan értékeli azt a tényt, hogy jövőbeni munkájához a szakszervezet részéről megfelelő segítséget fog kapni, hiszen a megyei szakszervezetek közgazdasági felelősei vele egy tanácskozáson kapták meg a szempontokat és az állami szervek iletékesei velük együtt jutottak közös nevezőre. Közös a feladat, a cél, helyes volt tehát a módszert is közösen kialakítani, illetve meghatározni. Nyerges Emilhez hasonlóan, nagyon kedvezően nyilatkoztak más munkaügyi előadók és azok a szakszervezeti közgazdasági felelősök is, akikkel a három nap alatt és után elbeszélgettünk. A technológiai utasítások, valamint a bérszabályzatok elkészítése a gazdasági vezetők közeli feladata és ebben komoly segítséget kell hogy nyújtsunk mi, szakszervezeti reszortosok is – mondotta Paizs Pál, a MEDOSZ Zala megyei, Hompasz István Veszprém megyei, és Fekete József Heves megyei közgazdasági felelős. Ezért volt jó tehát, hogy a tennivalókat, a vitás kérdéseket a visegrádi tanácskozáson együtt tárgyaltuk meg az irányító állami gazdasági szervek képviselőivel. Dr. Gojdár László Százezer forint értékű édességcsomagot kaptak karácsonyra a Körös-vidék állami gazdaságaiban és gépállomásain a gyermekek A Körös-vidék állami gazdaságaiban és gépállomásain a MEDOSZ és a nőtanács helyi képviselői évről évre megrendezik a gyermekek karácsonyi ünnepét. A bensőséges ünnepségeken százával jelennek meg a kislurkók. A mennyezetig érő hatalmas karácsonyfák alatt mesét mondanak az óvónénik, tanítónénik, több helyen színes filmeket is vetítenek. A feldíszített nagy fa alatt édességcsomag-halom várja ilyenkor a jövő nemzedéket. Ez év karácsonyszombatján Békés megye nagyüzemi mezőgazdaságaiban összesen százezer forint értékű ajándékcsomagot osztottak szét a gyermekek között. Csupán a Munka Vöröszászló Érdemrenddel kitüntetett Mezőhegyesi Állami Gazdaságban 2200 gyermek kapott édességcsomagot. Több száz gyermek örült a közös ünnepségnek Hidasháton, Felsőnyomáson és másutt is. - ------------------------ | A gépállomási szakosztály ülése A gépállomási szakosztály december 16-án megtartott ülésén két téma szerepelt. Az elsőben a gépállomásoknak a saját gépekkel rendelkező tszek felé kifejtett műszaki tevékenységéről tárgyaltak. E kérdésnél a felszólalók döntő fontosságúnak találták a szakmunkásképzés fokozását. Helyes lenne a brigád- és műhelyszerelőket egy rövid diesel-tanfolyamon kioktatni. Feltétlenül ki kell dolgozni a népállomásokon a technológiai utasításokat is, mert a műszaki szervezés ilyen irányú megerősítése nagy hatással lenne a karbantartási színvonal emelésére. Második napirendi pontként a szakosztály a kísérletként gépjavító vállalattá átszervezett két gépállomás (Túrkeve, Székesfehérvár) tapasztalatait tárgyalta meg. E téma megbeszélésénél meghívottként jelen volt a két gépjavító állomás körzetéhez tartozó hat termelőszövetkezet elnöke, illetve főagronómusa is. Az átszervezett gépjavító állomásokon meg kell javítani a szakszervezeti munkát, az alkalmazotti létszámhoz mérten a körzetben működő tsz-ekben szakszervezeti csoportokat kell létrehozni. Indokolt megvizsgálni az átszervezett gépjavító állomások főhatóság szerinti hovatartozásának kérdését is. Az eddigi tapasztalatok szerint helyes bizonyos gépállomások gépjavító állomásokká való átszervezése, de nem szabad, hogy a gépek átvevése a termelőszövetkezetekre hátrányos anyagi következménnyel járjon. A két napirend megtárgyalása után a szakosztály titkára értékelte az 1961 évi munkát, majd a legeredményesebben dolgozó szakosztálytagoknak jutalomtárgyakat adott át. G. L. Csaknem negyedmilllió forint nyereségrészesedést kaptak a Gyulai Erdőgazdaság dolgozói A Körös-vidéken elsőnek — mint minden esztendőben — a Gyulai Erdőgazdaságban került sor nyereségrészesedés fizetésére. Az erdőgazdaság dolgozói — akik a gazdaság fennállásának tíz éves jubileumát ünnepük — már harmadik éve zártak jelentős tiszta nyereséggel. Egész évi jó munkájukért a karácsonyi ünnepek előtti napon kettőszázharminckettőezer forint nyereségrészesedést kaptak, ezenkívül 55 ezer forint jutalmat osztott szét a vezetőség. A legjobb munkások közül nyolcan nyerték el a kiváló dolgozó jelvényt, illetve oklevelet. A Gyulai Erdőgazdaság dolgozói az anyagi megbecsülés újabb jeleit látva elhatározták, hogy az új év tervét minden eddiginél jobban túlteljesítik s minden munkaterületen a legkiválóbb minőségben teljesítik kötelességeiket. Az építőbrigád tagjai — akik jelenleg a biharugrai halgazdaságban segédkeznek — jövő nyáron ismét sok szerfás ótat, istállót építenek a Kőrös-vidék termelőszövetkezeteinek. A jövő nyári munkákra már most készülnek, a téli hónapokban szakmailag továbbképzik magukat, hogy minél eredményesebb legyen az esztendő. A. R. Minden élet forrása... a víz Állami gazdaságok, kísérleti és tangazdaságok, termelőszövetkezetek, magánosok! szivattyús KUTAK KAPHATÓK A VAS. ÉS EDÉNYBOLT VÁLLALAT alábbi szaküzleteiben: 16 sz. L. Batthyány tér 5. Telefon: 151—656 (vásárcsarnok) 35. sz. VII., Baross tér 12. Telefon: 424—936. 55. sz. IV., Kemény Gusztáv u. 3. Telefon: 293—021 96. sz. XIII., Váci út 6. Telefon: 315—936 (Nyugati pu.-nál)