Földmívelő, 1963 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1963-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! VII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM. ÁRA: 50 FILLÉR Eredmények ■ tervek ■ kívánságok Nyilatkozatok az új év küszöbén Dr. Balassa Gyula miniszterhelyettes, az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetője: Javítjuk dolgozóink szociális ellátását Az erdőgazdálkodásban nehéz egyéves programról beszélni, mert annak az egyes években érvényesülő irányait még inkább, mint más népgazdasági ágakban, az ötéves és a távlati tervek célkitűzései határozzák meg. Második ötéves tervünk szerint az erdőgazdálkodás két legfontosabb feladata: erdeinek élőfakészletének és összes fatermésének növelése, faellátásaink importhányadának állandó csökkentése érdekében, másrészt a műszaki színvonal emelése atermelékenység és a gazdálkodás pénzügyi eredményességének növelése érdekében. Ezek az alapvető célok határozzák meg gazdálkodásunk 1963. évi fő feladatait is. Az erdők élőfakészletének és fatermésének növelésében az elmúlt években is jelentős eredményeket értünk el. Ez kifejezésre jut abban, hogy fakitermelésünk például az 1952. évi 3,4 millió köbméterről 1962-ig mintegy 4,4 millió köbméterre növekedett, ezáltal összes fafelhasználásunk importhányada is 49,3 százalékról mintegy 44 százalékra csökkent. Fafelhasználásunk rohamos növekedése mellett az ellátásnak ilyen mértékű javulását különösen nagy eredménynek kell tekinteni. A további fejlődés biztosítása érdekében 1963-ban elsőrendű feladatunknak a jelenleg is erdőként nyilvántartott terület termőképességének fokozását tekintjük, mindenekelőtt azáltal, hogy a vágásterületek felújítását a lehető legrövidebb idő alatt megkezdjük és be is fejezzük. A műszaki fejlesztés vonalán is vannak eredményeink. Az utolsó két évben különösen nagyot fejlődött ezen a téren erdőgazdálkodásunk. Néhány évvel ezelőtt még alig folyt gépi fakitermelés. 1962- ben az összes fatömegnek már több mint 60 százalékát motorfűrésszel termeltük ki. 1963-ban a hangsúlyt a fakitermelés és anyagmozgatás komplex gépesítésének továbbfejlesztésére, és emellett, mint eddig legelhanyagoltabb és egyúttal a legbalesetveszélyesebb területre, a rakodás gépesítésére fogjuk és kell helyezni. Újabb gépbeszerzésekkel és a meglevők kapacitásának jobb kihasználásával el szeretnénk érni, hogy 1962— 1963 folyamán az összes rakodásnak legalább 10 százalékát géppel végezzék erdőgazdaságaink, az előző évi mintegy 1,7 százalékkal szemben. Bérezési vonalon jelentősebb intézkedést nem tervezünk. Az 1963. évi tervben biztosított szerény béremelési kereteket mindenesetre a VIII. kongresszus irányelveinek megfelelően, a legnehezebb körülmények között dolgozók, és az ehhez képest leggyengébben kereső kategóriák emelésére fogjuk fordítani. Dolgozóink szociális ellátásának javítása terén a szükségletekhez képest ugyan nem nagy, de mégis jelentős előrehaladást tervezünk. Beruházási kereteink ezen a téren például az 1961. évit több mint 50 százalékkal haladják meg. Erdőgazdasági dolgozóink számára mintegy 100 lakást fogunk építeni. Több fagyártmánytermelő üzemhez megépítjük a ma már nélkülözhetetlen szociális épületet. Bővítünk és korszerűsítünk több munkásszállást, fokozott ütemben fogjuk megoldani erdészlakásaink és erdésztelepüléseink villamosítását. A tarthatatlan munkakörülmények felszámolása érdekében ugyancsak szociális juttatásként új központi székházat építünk a balatonfelvidéki, a mecseki és a nyírségi állami erdőgazdaság dolgozóinak, s az elavult üzem helyett korszerű magpergetőt építünk a Szombathelyi Erdőgazdaságnak, ezáltal megszüntetjük a jelenlegi rendkívül egészségtelen munkakörülményeket. let. Egy köbméter faanyag kitermelése a komplex módszerrel kereken 50 perccel rövidebb ideig tart, mint a régi módszerrel s a munkások keresete, átlagórabérben 95 fillérrel növekedett. Az idén legfőbb törekvésünk, hogy az egy köbméterre eső fizikai munkaóra szükségletet, illetve a termelékenységet az elért magas gépállomásunknak évek óta sikerült megtartania a megyében az első helyet. Köszönhetjük ezt elsősorban kiváló, az újat a korszerűt mindig bátran vállaló traktorosgárdánknak. Nem egy új munkafolyamat, új gép indult el Velencéből. 1961-ben mi kísérleteztünk először az SZK—3-as kukoricakombájnnal, most már 100 dolgozik az országban, ebből 6 a mi gépállomásunkon van. Ugyancsak mi próbálkoztunk 1962-ben először az egyik legnehezebb mezőgazdasági munka, a borsóbetakarítás gépesítésével. A PB 2—1 borsóbetakarító géppel egyetlen termelőszövetkreftben 300 munkanap megtakarítást értünk el s a MEDOSZ Gépállomási Szakosztályának tapasztalatcseréjén bemutatott gépet most már számos megyében alkalmazzák. A termelőszövetkezeti traktorosok szakképzésére iskolát rendeztünk be a gépállomáson, ahol az FM Szakoktatási Főigazgatósága már 300 traktorost képzett ki. A Velencei Gépállomás a környék kulturális központjává vált: pezsgő klubéletünk, tevékeny báb, fotó, színjátszó, balett szakkörünk van. Most az új év küszöbét átlépve egyúttal a mezőgazdaság gépesítésének fejlesztésében is új lépéseket kell tennünk. Ha a legmagasabb szinten akarjuk végrehajtani a mezőgazdaság gépesítését, kiváló szakemberekre van szükségünk. A téli hónapokat úgy is igyekezzünk kihasználni, hogy a gépek jó, alapos kijavítása mellett a magunk felkészülését is biztosítsuk. Hibátlan gépekkel, szakszinten tartsuk. Ezenkívül meg akarjuk oldani a munkások munkahelyre szállítását, mert a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a napi felhasznált munkaenergiának több mint 30 százalékát a munkahelyre járás emészti fel. Hasonlóképpen minél nagyobb mértékben gépesíteni kívánjuk a legnehezebb fizikai munkát, a rakodást, tudásban megerősödve — képletesen értve — legalább egy fejjel megnövekedve kezdhetünk hozzá a tavaszi munkákhoz. Ezzel a gondolattal kívánok boldog új évet minden gépállomási dolgozónak a MEDOSZ Gépállomási szakosztálya nevében is. Csehák Veronika, szakszervezeti bizalmi: Egymást segítve... A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet mérnöke s munkahelyi beosztása szerint témafelelős a talajvízészlelő csoportnál. — Bizalmi munkámban elsősorban a vidéki dolgozók problémáival kell többet foglalkoznom, öt-hat fős csoportokban dolgoznak kint a területen, ennélfogva a velük való közvetlen kapcsolat fenntartása a legnehezebb feladat. Más bizalmi társakkal kölcsönösen oldjuk meg a jövőben mozgalmi problémáinkat kiszállásaink során. Olyanforma kölcsönös segítéssel, ahogy a szocialista brigádok tagjai segítik egymást. Ebben különben kezdünk tapasztalatokat szerezni, minthogy csoportunkban is létrehoztunk egy munkabrigádot, mely a szocialista címért küzd. — Brigádunk — tér át a tudományos munkára — részt vesz az intézetben kialakult munkamozgalomban. Kezdők vagyunk még e téren, de a régebbi brigádok tapasztalatait átvesszük. Nemcsak a tudományos munkában valósítjuk meg a szocialista normákat, hanem a kollektíva életében is. Bekapcsolódunk az intézet turista szakosztályába, s megtaláljuk a közös szórakozás lehetőségeit is. — Terveim a magánéletben? — kérdez vissza. Németet, oroszt, olaszt, és franciát Ha az év végi számvetéskor arra gondolok, mi jellemezte a most búcsúzó esztendőt, szinte magától jelentkezik a válasz: a rendkívül nehéz időjárás. Az első nagy összecsapás tavasszal volt. 1961-ben, március végéig, 72 000 fw-t szántottak fel Pest megye gépállomásai. 1962 márciusában földjeinket még hó takarta. A szántást csak áprilisban kezdhettük. Fényes győzelem volt, amikor kijelenthettük: a kukorica vetés idejére a szántási munkákat befejeztük. A nyári időjárás ismét meg akart csúfolni bennünket. Az aratást majdnem egy hónappal később kezdhettük csak, mint az előző évben. Mégis büszkén emlékezhetünk viszsza erre a második összecsatanálok. Szeretek utazni, nyáron olaszországi utat tervezek, remélem sikerül. Azonkívül pedig — mondja szinte szenvedéllyel — sokat fogok dolgozni, hiszen az adja meg magánéletemnek is igazi tartalmát. Másra: soha nem tapasztalt rövid idő alatt befejeztük az aratást. Még az év elején célul tűztük ki, hogy a nyári mélyszántás előző évi rekordját megdöntsük. A mostoha időjárás miatt elhúzódott aratás láttán sokak előtt reménytelennek tűnt ez. A bizakodóknak lett igazuk: dolgozóink ismét győzedelmeskedtek ellenfelükön, augusztus végéig 10 százalékkal több mélyszántást végeztek, mint az előző rekordévben. Az őszi vetést 1962-ben fejeztük be először a legkedvezőbb időben. November 10-ig lényegében a talajba került az őszi kalászosok magja. Ilyen eredmény Pest megyében mér nem volt. Igaz, hogy ehhez nem tervezett segítséget is kaptunk. Négyszáz ipari munkás sietett segítségünkre a vetés idején, s az összefogás ismét fényes győzelmet hozott. Az őszi mélyszántásban azonban csak részeredményt tudtunk elérni. Az volt a célunk, hogy ebben az esztendőben az utolsó holdig felszántjuk a megyét. A novemberi tél azonban nem hagyta teljesen legyőzni magát. 1962 tapasztalataiból csak egy következtetést vonhatunk le: gépállomási dolgozóink, és közöttük elsősorban derék traktorosaink, mindent megtettek, hogy az új, 1963-as esztendő még gazdagabb, még jobb legyen, mint az előző évek. Az idő mindig is elvezette az embert az új esztendő kapujába. Régen bizony többé-kevésbé a csodavárás bizonytalankodásával érkeztünk ehhez a kapuhoz: vajon, mit hoz számunkra az új esztendő. A kapu mögött alaktalan sejtelmek gomolyogtak. Korunk szocializmust építő embere azonban megszerezte magának az új év — és évek — kapukulcsait. A kapun belép az ész, felméri az új teret, és szükségletei szerint tágítja a jövő dimenzióit. Céljainkat aztán a lehetőségekhez igazítjuk, s e számvetés után már magabiztosan tesszük fel magunknak a kérdést: mit vigyünk belőlük magunkkal az új esztendőbe? Egyik karunk a hit, másik a munkakedv, felöleljük terveinket, s velük lépjük át az új esztendő kapuját. Marosi Béla, a Velencei Gépállomás igazgatója: 1963-ban kezdjük „egy fejjel megnövekedve” a tavaszi munkákat Légrádi László, a Gépállomások Pest megyei Igazgatóságának vezetője: 1962: eredményes küzdelem a természettel S. Nagy László, a lillafüredi erdészet vezetője: A korszerű, termelékeny munka feltétele: a komplex termelés A lillafüredi erdészet, amelynek három éve vagyok a vezetője, szorosan együttműködik az Erdészeti Tudományos Intézettel s nem egy tudományosan megalapozott munkamódszer, új technikai eljárás indult el innen. Ilyen volt a múlt évben a komplex termelés munkamódszere, amelyet az ÉRTI dolgozott ki , az erdészet kollektívája által kidolgozott üzemszervezési térgrafikon bevezetése. A tőlünk országos tapasztalatcseével elindított komplex terelési módszer előnyeit mostjuk igazán lemérni. Szembűnő a csökkenő időszükség- 1963. JANUÁR 1. BOLDOG, BÉKÉS, EREDMÉNYES ÚJ ESZTENDŐT! Sarnyai Ferenc, a MEDOSZ Békés megyei bizottságának titkára: Több segítséget a tsz-eknek . Mindenekelőtt békességet, a nemzetközi feszültség további enyhülését várom az új esztendőtől. Bízom a Szovjetunió vezetőinek bölcs előrelátásában, kitartó békepolitikájában. Nagy terveinket ugyanis — melyeket a párt VIII. kongresszusa tűzött elénk — csak békés viszonyok között tudjuk valóra váltani. A MEDOSZ Békés megyei bizottsága első és legfontosabb feladatának tekinti mozgósítani az FM és a MEDOSZ- elnökség közös felhívására, a mezőgazdasági termés terv szerinti elérésére. Megyénkben nagyon élénk versenymozgalom alakult ez évben a kongresszus tiszteletére. Többek között 203 mezőgazdasági brigád tűzte célul a szocialista brigád cím elnyerését, s ennek szellemében dolgoztak. Szeretnénk ezt a nagyszerű munkaversenyt az új esztendőben tovább fejleszteni. Elhatároztuk azt is, hogy a termelőszövetkezeteknek az eddiginél több segítséget nyújtunk. Az MSZMP megyei értekezletének határozata értelmében megyénkből 1963-ban — a termelőszövetkezeteket is beleértve — 164 ezer holdon 15 mázsás átlagbúzatermést kell elérnünk. 22 mázsás szemeskukoricát 190 ezer holdon, 300 ezer hízott sertést, 700 vagon baromfit és hatvan millió tojást adunk a népgazdaságnak. A pártbizottság terve a szakszervezet terve is. Mi ennek végrehajtásához messzemenő segítséget nyújtunk. Megyénkben több mint négyezer MEDOSZ-aktíva áll rendelkezésre. Az ő segítségükkel állandóan arra törekszünk, hogy dolgozóinknak megfelelő élet- és munkakörülményt biztosítsunk, mert csak így várhatjuk, hogy szívvel-lélekkel dolgozzanak.