Földmívelő, 1964 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1964-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! vili. évfolyam, 1. szám. ARA 50 FILLÉR Az új esztendő küszöbéiig írta: HUN­­A ISTVÁN, a MEDOSZ elnöke Elbúcsúztunk az óévtől és köszöntjük az újat. Az óévtől búcsúzva akaratlanul is azt vizsgáljuk: vajon megkaptunk mindent, amire köszöntésé­nél számítottunk? Vagyunk, kí­vánságunk volt bőven. És mert most is, mint mindig, várt kí­vánságaink egy részének meg­valósulása nélkül búcsúztunk az évtől, reménnyel sóhajtunk, na, majd a jövő évben. Mi, a türelmesebbek sóhaj­tunk így, akik mérlegeljük nemcsak kívánságainkat, de a lehetőségeket is. A megtermelt javak becsületes elosztásánál a mérleg mutatta: egy gram­mal sem kaptunk többet, csak annyit, amennyit mun­kánkkal az ország asztalára tettünk. A türelmetlenek, ha nem akarják megtalálni az okot csüggedt legyintéssel megállapítják, nem volt sze­rencséjük. És irigyen tekinte­nek azokra, akik, ha ugyan szintén nem érték el vágyaik maximumát, de megértik: nem az óév volt az oka, hanem in­kább az, hogy valamilyen for­mában észrevétlenül beléjük lopakodott a hiba és az igénye­ket fejlesztette túl bennük a le­­­­hetőségen. Ne az óévben keressük tehát meg nem valósult kívánsága­ink okát. A most búcsúzott év­nek is, mint már — különösen felszabadulásunk óta — előd­jeinek is. 365 napja mind al­kalmas volt arra, hogy ki-ki a maga foglalkozása területén, becsületes munkájával megsze­rezze — nem túlzott — szük­ségletét___ Nem volt még olyan év a mi életünkben, és nyugodtan mondhatjuk: őse­ink életében sem, melyben minden ember kívánsága ma­radék nélkül teljesedhetett volna. Nem is lehetett ilyen év és belátható időn belül nem is tehet, mert mindnyájan ta­pasztaljuk, napról napra túl­szalad igényünk a lehetősége­inken. Saját hibánk az, hogy testi,, szellemi és akaraterőnk m­ég leszorgalmasabb mun­kánkkal sem volt eddig képes lépést tartani vele. Szilaj csi­kó a vágy. Nem hajlandó a le­hetőségek határát észrevenni, átugrik rajta és száguld előt­tünk. Mi pedig, ahogy csak tő­lünk telik, követhetjük, mert vonz a vágy a mindig jobb, szebb, kényelmesebb élet el­érésére ... Akik már a lehetőségek ha­tárát felismertük és túl az egyéni, anyagi érdeken, azt vizsgáljuk, megtettünk-e min­dent a magunk és embertár­saink boldogulására, megelé­gedéssel nyugtázzuk, hogy a részleges atomcsend egyez­mény, amely egy év előtt is legfőbb óhajunk volt, az óév egyik legnagyobb, legmeg­nyugtatóbb eredménye. A vi­lágbéke felé haladás útjelző­je ez. Sok év úttörő munká­jának eredménye! Ez volt minden új év köszöntésekor a leghőbb vágy: megtalálni a béke felé vezető utat, melyen, ha talán még évek küzdelme árán is, de mégis eljussunk majd a világbékéhez, a nyu­godt élethez. Ilyen érzéssel, gondolatok­kal búcsúzom az óévtől. 1963- tól, amely mint olyan évszám, csatlakozik a történelmi idő­höz, mely a béke felé vezető utat mutatta meg. Az új év köszöntésével azt kívánom: csüggedetlen re­ménnyel, még nagyobb len­dülettel haladjunk a jelzett úton a világbéke megvalósí­tásához, mert mit érne az, ha a világbékén kívül ma min­den vágyunk teljesülne is, de holnap a szörnyű atomháború pusztítaná el mindnyájunkat. Maradjon inkább egyes egyé­ni kívánságunk teljesedése a távolabbi jövőre, csak a béke legyen biztosítva mindnyájunk részére. TÉL AZ ERDŐN Hangulatos kép Budavdéki Erdő- és Vadgazdaságból KJ­ÉV - ÉS REMÉNYEK Munkámban az a legfonto­sabb, hogy minden ,,akta” mö­gött ott látom az embert, szer­­retem az embereket, és ha olykor-olykor csalódás is ér,­­ akkor is bízom bennük. Az évek körforgásában búcsúzunk a régitől s köszöntjük az újat. Sok küzdelmet, bánatot, de szépséget és örömet is hoz­tak az elmúlt év napjai. Úgy keverednek ezek napjaink ren­getegében, mint fények és árnyékok az erdők lombjain. Az év­fordulós számotvető óráiban azt is tudjuk, hogy az új esztendő is árnyékkal keveri majd a fényeidet, az idő ismétli meg ön­magát örök törvényei szerint. Az viszont már a mi dolgunk, embereké, hogy milyen ízekkel töltjük meg az új év napokba, órákba osztott sejtjeit. Ismerjük jól emberségünk természetét, a bennünk élő jóság és gyarlóság véges határait. S ha feledjük is az elvonult év árnyait , az újtól mégsem várunk csupa fényt. A nagykorúvá vált emberiség e józanságával lépünk át az új esztendőbe, tudva már azt, hogy olyan lesz ez az év, ami­lyenné mi alakítjuk. De bízunk önmagunk erejében s ez az ön­bizalom a mi mostani legnagyobb és legméltóbb emberi remé­nyünk az új évben. Nagyajtai Imre, az Érdi Gépállomás műhelyvezetője Egyike a gépállomás legré­gibb dolgozóinak. 1951-ben szerelőként jött az iparból a gépállomásra, s az évek so­rán részt vett több száz trak­toros kiképzésében. — Ebben az évben is részt kívánok venni a traktorosok oktatásában, hogy a budai já­rásban is minél több jól kép­zett erőgépkezelő álljon a tsz­­ek rendelkezésére. A gépállo­máson pedig a legkorszerűbb gépjavító munkamódszereket vezetjük be, hogy a járás gép­javítási igényét a legjobb mi­nőségben kielégítsük. A szalag­rendszerű javítást elsőnek va­lósítottuk meg a múlt évben a Pest megyei gépállomások között, s ma már a mi tapasz­talataink alapján a megye minden gépállomásán bevezet­ték ezt az új technológiát.­­ Természetesen még sok tennivaló vár ránk az új év­ben ahhoz, hogy teljes mér­tékben megfeleljünk a gépál­lomásokra váró új felada­­toknak. A szerelőműhelyt kor­szerű szerszámgépekkel kell ellátnunk, több javítószerre van szükség, s nem utolsósor­ban jól képzett szerelőkre. Ebben azonban egyelőre még gátol az ipari és a gépállomási bérek közötti szintkülönbség. E kérdés várható rendezéséig is a gépállomási szerelők védő étellel és itallal való ellátását kellene az iparihoz hasonló módon megoldani, mert ezt is sürgetik különösen az iparból jött dolgozóink.­­ Jelenleg teljes ütemben folyik az erőgépek javítása az új szalagszerű technológiával. Az új év első hónapjaiban ez a mi legfontosabb feladatunk, s annak mi minden erőnkkel eleget is teszünk, hogy mire megkezdődnek a földeken a tavaszi gépi munkák, min­den szükséges erő- és mun­kagép kijavítva rendelkezés­re álljon mind a tsz-ekben, mind nálunk, a gépállomáson. Munkácsi László, az AG Továbbképző Intézet csop.­vezetője Jelenlegi munkaköri beosz­tásom egészen új keletű, a probléma azonban, amivel itt irányító munkámban foglal­kozom, régóta igen közelről is­merős. Állami gazdasági gya­korlati időm után — még egészen fiatalon — lehetősé­gem nyílt a nagyüzemi szarvasmarha-tartás technoló­giájának kidolgozásával fog­lalkozni. A gyakorlatból tu­dom, hogy a nagyüzemi gaz­daságokban a tehenészek mun­kája egyike a legnehezebbek­nek. Új beosztásomban éppen e munka megkönnyítésének már kidolgozott új techno­lógiáját ültethetjük át a gya­korlatba munkatársaimmal. E célból 1964-ben három fe­jőiskolát szervezünk, ahol a­­ szarvasmarha-tartás legmoder­nebb technológiáját oktatják majd. Az új év tehát állami gaz­­­­dasági tehenészeinknek szép­­ ajándékot tartogat azáltal,­­ hogy meggyorsul a fejő­szak­emberek képzése, az pedig le­­­­hetővé teszi, hogy minél több­­ helyen a nehéz kézi fejés he­­­­lyett a korszerű gépi fejést­­ vezessék be. Számomra is ez­­ a legnagyobb öröm, hogy eb­­­­ben a munkában részt vehe­tek másfél évig tartó betegsé­­­­gemből történt felgyógyulásom­­ után. Gerő Györgyné, az OVF párttitkára, munkaügyi osztályvezető Mint anya, mint ember, mint munkaügyi osztályvezető, mint párttitkár békét várok. A béke csupán négy betű, de szá­munkra a legfontosabbat je­lenti: az életet, terveink való­ra váltását. Örülünk az élet­nek, szeretünk élni, alkotni. A béke fiatallá, boldoggá tesz minket. Békében teljesülhetnek csak a vízügyi szolgálat előtt álló nagy, jelentős és szép felada­tok is, melyekből példának ta­lán csak annyit emelek ki, hogy 1963-ról 1964-re több min­t 80 000 holddal emelke­dik az öntözött terület, s az idén további mintegy 150 000 embert tudunk vízvezetéki víz­zel ellátni. Munkaterületem nem a leg­könnyebbek közé tartozik, de egyben a legszebb azért, mert az emberekről való gondos­kodásban minden évben va­lamivel előbbre lépünk. 1964-től dolgozóink általá­­­ban elérik azt a kereseti szín­vonalat, melyet képzettségük­­ és gyakorlatuk alapján más­­ területen el tudnának érni.­­ Újabb intézkedéssel javítjuk a dolgozók életkörülményeit. A vízügyi igazgatóságok mun­kásállományú dolgozóinak ebédhozzájárulása az eddigi 1­58 Ft-ról 3,50 Ft-ra emelke­dik. Jövő évtől az öntözési­üzemelési dolgozók idénypót­lékban és változó munkahelyi­­ pótlékban részesülnek, ami­­ mintegy 350—400 Ft-tal emeli jövedelmüket. Előterjeszté­­­­sünkre a Munkaügyi Miniszté­­­­rium 1964. évtől felemelte a­­ munkavédőruha keretünket. A jövő évben újabb lakások épí­tését tervezzük, gát- és csa­­tornaőreinknek rövid télika­­r­bátot juttatunk, mely mozgá­­­­sukban nem akadályozza, és­­ még számos intézkedéssel ja­vítjuk a dolgozók munka- és­­ életkörülményeit. 1964. JANUÁR 1. A TARTALOMBÓL: FARMEREK FÖLDJÉN AFRIKÁBAN JÁRTUNK. . . ISMERKEDÉS A KÉPZŐMŰVÉ­SZETTEL AZ ÚJÍTÓMOZGALOM FELADATAI ÚJ ÉV — ÚJ DIVAT Gábor János, a Pankotai AG szb-titkára * Mit várok az új esztendőtől? Hamarjában nehéz lenne va­lamennyit felsorolni. Nem a magam egyéni kívánságairól akarok szólni, hanem arról,el­sősorban, ami a mi gazda­ságunkban a legégetőbb: a de­ficites gazdálkodás megszünte­téséről. Az 1964-es év tervei sokkal megalapozottabbak, reálisabbak az eddigieknél, s már ez is reményt nyújt ar­ra, hogy az új évben e célki­tűzésünk teljesül. Gabonáink szépek, a tél eddig kedvező, reméljük, a tavasz is újabb biztatást ad e legfontosabb tö­rekvésünk elérésére. Célunk megvalósítását dol­gozóink jó munkájára ala­pozzuk. Gazdaságunkban már hat brigád érdemelte ki a „szo­cialista brigád” címet, s újabb négy munkabrigád küzd a cím megszerzéséért. Egyik kerüle­tünk — a kistőkei — már szo­cialista kerület. Az emberek­ből tehát nem hiányzik a mun­kakedv és lendület. További biztatást szeretnénk adni ne­kik azzal, hogy fokozzuk a ró­luk való gondoskodást munka­­körülményeik megjavításá­val. . Legnagyobb gondunk a mun­kásszállások vízzel való ellá­tatlansága. Ezen az áldatlan helyzeten minél hamarabb változtatni kell. Hasonló ne­hézségekkel küzdünk a dolgo­zók munka- és védőruhával történő ellátásában. Öntözött területeink nagysága, az állat­létszám, a traktorok létszá­ma emelkedik, a munka- és védőruhakeret pedig csökkent. Azt vár­om hát, hogy — fel­sőbb szerveink gondoskodása folytán — az új esztendőben dolgozóink szociális ellátott­sága jelentősen megjavuljon a mi gazdaságunkban is. Dr. Aulich Antal, az OEF újítási előadója Tizedik éve intézi az Orszá­gos Erdészeti Főigazgatósághoz tartozó erdőgazdaságok és fa­ipari vállalatok újítási ügyeit. Amikor beléptünk hozzá, hogy megkérdezzük az elmúlt év újítási eredményeiről és az újévi tervekről, éppen a no­vemberben lezajlott újítási­­ hónap eredményeit foglalta , egybe az előtte álló statiszti­­­­kai táblán.­­ Az újítási hónap alatt kétszáznál több újítási javas­­­­latot nyújtottak be az erdő-­­ gazdaságok dolgozói, amiből az elfogadott újítások száma meghaladja a százat. Ezek kö­­­­zül már gyakorlatba is vettek­­ mintegy nyolcvanötöt. Éves­ szinten az erdőgazdaságokban­­ bevezetett újítások népgaz-­ dasági haszna tízmillió forint­­ körül mozog. A múlt évi újí­tások közül nem egynek talál-­­­mánnyá nyilvánítása is fo­lyamatban van, mint a Papp István-féle ZELOP, az UNI-­­ MOG vontató után függesz-­­ tett közelítő kerékpár, vagy a Kudett Lajos-féle behúzó­henger a szalagfűrészekhez.­­ Általában az elfogadott újí­­ tások a gazdaságosabb anyag­­felhasználást, a nagyobb ter­melékenységet, s főleg a nehéz és balesetveszélyes munkái gépesítését szolgálják, mint Radó Gábor—Lelesz János rönkrakodó gépe. — Az eddigi gyakorlatnak megfelelően az 1964-es évre is elkészítettük az iparági újí­tási feladattervet és megküld­tük az erdőgazdaságoknak, il­letve a faipari vállalatoknak. A vállalatok külön-külön is elkészítik a maguk újítási feladatterveit az általunk megadott súlyponti feladatok figyelembevételével. Az ipar­ági újítási feladattervben olyan megoldandó problémákra irá­nyítottuk a figyelmet — mint a használatban levő cseme­teültetőgépek korszerűsítése, vagy a vaktuskó kiszedésé­re alkalmas gép szerkesztése — melyeknek megvalósítása évenként tíz-tíz millió forintot eredményezne népgazdasá­gunknak. A megjelölt országos jelentőségű újítási felada­tok megvalósítóinak ezer-két­ezer forintos célprémiumot tűztünk ki a rendeletileg biz­tosított újítási díjon felül.­­ Bízunk újítóink lelemé­nyességében, hogy az új esz­tendőben is jelentős sikereket érnek el az erdőgazdasági és faipari munkák gépesítésében.„ Erdősáv Bábolnán Ezer hektáron telepít erdőt a Bábolnai AG (Cikk a 2. oldalon)

Next