Földmívelő, 1964 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1964-01-01 / 1. szám
Külpolitikai kalauz Az elmúlt év utolsó hónapjában két új független ország született Afrikában. Zanzibár lett a földrész 33., két nappal később pedig Kenya a 34. önálló állama. Még december folyamán mindkét országot felvették az ENSZ-be a 112., illetve a 113. tagállamként. Zanzibár és Kenya is az egykori kelet-afrikai angol gyarmatbirodalom része volt. A zanzibári szultánságot 60 kmes tengerszoros választja el az afrikai szárazföldtől, ahol az átellenes szomszédja éppen Kenya. Zanzibár földrajzi helyzeténél fogva már évszázadokkal ezelőtt fontos kikötő volt. 1698-ban az arabok foglalták el, akik a rabszolgakereskedelem gócpontjává fejlesztették ki. A szultánság az 1870-es években érte el hatalma tetőpontját, amikor az Indiai-óceántól egészen Kongóig terjedt. Zanzibár később Németország afrikai birtoka lett. 1890-ben a németek átengedték a gyarmatot az angoloknak, akiktől cserébe megkapták Helgoland szigetét. Zanzibár, a „szegfűszeg-ország”, tulajdonképpen két nagyobb szigetből, Zanzibárból és Pembából áll. Területe 26-42 négyzetkilométer. Ebből Pemba szigetére esik a kisebb rész. E sziget valamicskével nagyobb, mint Budapest kétszeres területe. Legfontosabb terménye a szegfűszeg, amelyből a világtermelés 80 százalékát adja, évi 8000—10 000 tonnát. A szegfűszeget főleg Pemba szigetén termelik. A szegfűszeg-cserjéket oly módon szaporították el, hogy 1818-ban Szaid szultán elrendelte, minden alattvalója ültessen néhány szegfűszeg-bokrot, így érthető, hogy Pemba szigetén ma már 4 millió a szegfűszegcserjék száma. A Pembán termelt fűszert arab és indiai kereskedők vitorlás hajóin szállítják Zanzibár szigetére. A zanzibári kikötő illatos raktáraiból kerül azután a világ különböző részei felé haladó hajókra. A szegfűszeg-termelés Zanzibár gazdaságának alapja. Nem lehet csodálkozni, hogy a most függetlenné vált ország nemzeti zászlaján is ott látható a szegfűszeg. . A szegfűszeg-ültetvények főleg az angolok (1000), az indiaiak (20 000), és az arabok (60 000) kezén vannak. Ők tartják hatalmukban a kereskedelmet is. Az afrikai lakosság száma 250 000. Zanzibár területéhez tartozott a szemben fekvő Kenya partvidékének egy 5600 négyzetkilométeres keskeny sávja is, amelyet az egyik szultán — a XIX. század utolsó harmadában — a Brit Kelet-afrikai Kereskedelmi Társaságnak adott bérbe. E területről — amelyet a későbbiek folyamán Nagy-Britannia „kenyai védnökség” néven kenyai gyarmatához csatolt — Zanzibár közvetlenül függetlenségének elnyerése előtt hivatalosan lemondott. Kenya, a másik önállóvá lett ország, 6,5-szer akkora területű, mint Magyarország. Lakosainak száma 8 millió 600 ezer, közülük mintegy negyedmilliónyi az európai. Kenyát is mintegy háromnegyed évszázada vették birtokukba az angolok. Az ország területének nagyobbik része kellemes éghajlatú magasfennsík. Kenya földjének 3 százaléka áll mezőgazdasági művelés alatt, s az európai földbirtokosok tulajdonát képezte mind ez ideig. Az afrikai lakosság részére ezek a terméketlen aszályos területeken hagytak földet. Az ültetvényeken főként kávét, teát, kukoricát és árpát termelnek. Az őslakosság — elsősorban a tengerparton — kölesfélével, gyapottal, batátával, kukoricával, banánnal, földi mogyoróval ülteti be földjeit. Kenya fejletlen ipara főleg az arany-, só- és foszfátbányákra épült. Az ország felszabadulását egy évtizedes függetlenségi harc előzte meg. Az önállóságért való küzdelemben főként két párt köré csoportosultak az erők. Az egyik a kisebb törzseket tömörítő Kenyai Afrikai Demokratikus Unió, a KADU. A másik a Kenyatta vezette Kenyai Afrikai Nemzeti Unió, a KANU. Amíg az előbbi hajlandónak mutatkozott az angol érdekek bizonyos fokú figyelembevételére, addig Kenyatta pártja teljes önállóságot követelt a hosszú hónapokon át elhúzódó londoni függetlenítési tárgyalásokon. 1963 tavaszán végre választásokat rendeztek Kenyában. Ezen a KANU győzött, s Kenyatta lett a miniszterelnök. Mint az ország vezetője, továbbra is szembeszállt minden látszatfüggetlenséggel, s teljes önállóságot követelt hazájának. A 73 éves Jomo Kenyatta szegény kikuju földművesek gyermeke. Korán árvaságra jutott, előbb pásztorfiú, majd később kárpitosinas lett, s közben elvégezte iskoláit. Már fiatalon bekapcsolódott a politikai életbe. 1927-ben ő lett a Központi Kikuju Szövetség főtitkára. Angliába küldik, hogy ott tárgyaljon népe függetlenségéről. Itt megnősül, elvesz egy angol tanítónőt, akitől később elválik. Végigutazza Európát, s több fővárosban egyetemi tanulmányokat folytat. A második világháború után visszatér Kenyába, ahol a KANU-ban dolgozik. Ekkor veszi fel a Kenyatta — Égő Lándzsa — nevet. Az angolok 1952-ben bebörtönzik, s kíméletlen harcot kezdenek a kenyai szabadságmozgalom ellen. Tizenkétezer halott és 120 ezer deportált jelzi az angol katonaság kegyetlenségeit. Kenyattát később bíróság elé állítják és hamis tanúvallomások alapján 7 évi kényszermunkára ítélik. Igaz, hogy a koronatanú a későbbiekben bevallja, hogy hamisan esküdött. Kenyattát csak sokkal később, akkor bocsátják szabadon, amikor a nép tízezres tömeggyűléseken követeli ezt. Kenyatta gazdaságilag fejletlen ország vezetésére vállalkozott, amikor átvette a miniszterelnökséget. De első intézkedései is azt mutatják, hogy az önállóságot nyert Kenya gazdaságilag is egyre erősebbé fog válni. Az állam megvásárolta a fehér telepesek birtokait, s megkezdte azok kiosztását a bennszülött lakosságnak. Ily módon az elmúlt néhány nap alatt már 2500 család kezdte meg a birtokok művelését. MÖCZ MENYHÉRT a CAOLA RAPID BOROTVAKRÉM Műszaki bizottságok az ÁG-okban December 9-én tartotta ülését a MEDOSZ elnöksége mellett működő állami gazdaságok szakosztálya. Megvitatta az állami gazdaságokban létrehozott műszaki bizottságok tevékenységét, meghallgatta az elmúlt nyár folyamán a Szovjetunióban járt tanulmánnyi csoport beszámolóját, amelyet Molnár János tartott, majd megtárgyalta a szakosztály 1963. évi tevékenységét és az idei I. félévi munkaprogramját. A műszaki bizottságok létrehozására, működésére és szervezetére a MEDOSZ elnöksége 1961 januárjában hozott határozatot. A jelentés szerint az elnökségi határozatot állami gazdaságaink egy része nem hajtotta végre. Több helyen nem alakult meg a műszaki bizottság és a már létrehozottak működése is néhány helyen hiányos vagy formális, s nem foglalkoznak az alapvető feladatokkal. Egyes gazdaságok vezetői nem tulajdonítanak kellő fontosságot a műszaki bizottságok tevékenységének mert nem ismerik céljukat és feladataikat. Helyenként viszont (Tolcsvai Állami Gazdaság) éppen az igazgatók segítik legaktívabban a műszaki bizottságot. E bizottságok feladata kettős: a mezőgazdasági termelés fejlesztésének elősegítése, s ennek érdekében a szakszervezeti tömegmunka színvonalának javítása és a szakemberek sajátos problémáinak megoldásában való tevékeny közreműködés, a szakemberek érdekvédelme. Az elnökségi határozat végre nem hajtásáért felelősség terheli elsősorban a szakszervezeti bizottságokat, mert nem irányították a szervező munkát és nem igényelték a műszaki bizottság segítségét, főképp termelési kérdésekben. Megyebizottságaink is általában keveset törődtek eddig az üzemi műszaki bizottságokkal, nem vizsgálták eléggé, hogy a magalakulást milyen okok gátolják és nem határozták meg a segítségadás módját, mértékét. De nem vonták be e munkába eléggé a megyebizottság mellett működő szakember és állami gazdasági szakcsoportokat. A szakosztályülés határozati javaslatában a következőkre hívja fel a MEDOSZ megyebizottságok és az szb-k figyelmét. 1. A megyebizottságok sürgősen tegyenek intézkedést , ahol még nem működik a műszaki bizottság —, hogy megalakítását tűzzék napirendre. Aktíváival segítse a műszaki bizottságok munkáját, különösen a tartalmi színvonal javítása a legfontosabb feladat. E munkába a szakembereket és az állami gazdasági szakcsoport tagjait javasolja a szakosztály. 2. Az szb-k a jövőben jobban támaszkodjanak a műszaki bizottságok munkájára, vonják be rendszeresen a termelési jellegű problémák megvitatásába, igényeljék az üzemgazdasági jellegű tájékoztatást és bízzák meg a főbb termelési problémák megoldását célzó javaslatok kidolgozásával. A szakosztály 1963-ban jelentős munkát végzett az állami gazdasági dolgozók lakáshelyzetének megvizsgálásában és javaslatokat tett a gondok megoldására. Megvitatta és állást foglalt az állattenyésztési iránytechnológiákat tartalmazó tervezetet illetően, megvizsgálta a szocialista munkaverseny fejlettebb formáinak alkalmazását és a mozgalom továbbfejlesztése érdekében javaslatokat tett. Vizsgálta az átlagbérek, a munkatermelékenység alakulását, a szakoktatást, szakmunkásképzést, terjesztette a fejlett és korszerű termelési módszereket. Hasonló témákat vizsgáltak és tárgyaltak meg a megyebizottságok mellett működő ÁG-szakcsoportok is. A szakosztály 1963. évi munkáját a MEDOSZ elnöksége nevében dr. Dobi Ferenc, mb. főtitkár köszönte meg és néhány szakosztályiggnak és szakcsoport-elnöknek tárgyjutalmakat adott át. B. M. Afrikában jártunk A magyar szakszervezeti delegáció útjáról — Ghána után új ország következett, új élmények vártak küldöttségünkre — emlékezik vissza afrikai utazásuk következő állomására Kovács István főtitkár. — Elérkeztünk az egyik legszegényebb afrikai országba, Maliba. A lakosság száma mindössze 4,5 millió. S mégis, itt legvilágosabb a kitűzött cél, Mali halad a legkövetkezetesebben, leghatározottabban útján: a szocializmus felé. Honnan indultak? Felvetődik az első kérdés, miért éppen Mali jár legelöl a forradalmi tettek útján? A válasz abban keresendő, hogy Mali, francia gyarmat lévén, vezetőik a francia kommunisták iskoláját járták ki. Marxista tanulókörökben képezték magukat ezelőtt 15—20 esztendővel. Amikor a függetlenség egé derült az országra, a vezetők mindazt meg akarták valósítani és meg is valósították, amiben hittek, és ami népük javát szolgálhatja. Államosítottak valamennyi bankot, gyarmati ültetvényt, üzemet. Az állami könyvkereskedések kirakataiban és a pultokon mindenütt marxista könyvek. A rádió műsora elsősorban a szocialista országokból érkezett híreket továbbítja. Van úgy, hogy egész műsorokat is átvesznek. Ha beszélgetés indul, azonnal arról szólnak: a tudományos marxizmus alapján állnak. Ha Mali megfelelő segítséget kap az elkövetkező években, minden reményük megvan arra, hogy a nép érdekében helyes elképzeléseiket, meg is tudják valósítani. A jövő érdekében Nemzeti burzsoáziájuk nem fejlődött ki, az ország szerencséjére. A szakszervezet erős, nyolcvanezer a taglétszám. Minden alkalmazott és mezőgazdasági bérből élő munkás tagja a szakszervezetnek. A tagdíj a fizetés egy százaléka. Most, januárban térnek csak át a havi tagdíjfizetésre. A 12 szakma főtitkára, érdekes módon, egyúttal miniszteri tanácsos is. Az előrehaladott helyzetet jelképezi, hogy Maliban a legfontosabb szakszervezeti tevékenység a dolgozók munkára nevelése, politikai oktatása, és a termelési kérdések. A szocialista országok tapasztalatait, mint mindenben, a szakszervezeti nevelésben is szívesen átveszik. Maliban társadalombiztosítás van, és családi pótlékot is kapnak a dolgozók. Érdekes — meséli a főtitkár —, találkoztunk szovjet pedagógusokkal, akik francia nyelven tanítanak. Jelentkeztek francia tanárok és tanítók is, de ők nem szívesen látott vendégei az országnak, s nem fogadták el őket gyermekeik nevelésére. Ahol nem szükséges a földreform A mezőgazdaság más afrikai országokhoz képest fejlett. A megművelt területek 90 százalékán állami gazdaságok működnek. Alakulnak termelőszövetkezetek is. De hogy hány hektár az állami gazdaságok területe, azt senki sem tudja megmondani pontosan. Földproblémák nincsenek ebben a több mint egymillió négyzetkilométer nagyságú országban. Nincs földnyilvántartás, telekkönyv, s ha valaki földet akar művelni, felégeti az őserdő egy részét, s nehéz, szívós munkával létesít rajta mezőgazdasági kultúrát. Mi is órákon át autóztunk őserdőkön keresztül. A falvakban, sőt, még a városokban is, patriarkális viszonyok uralkodnak. Létrehozták újabban a falutanácsokat, de a legfelsőbb fórum mégis a vének tanácsa. Ha nagy vita alakul ki bármiről, beleszólnak, és szavuk majd minden esetben döntő. Láttunk régi erődítményeket, amelyek a rabszolgakereskedelem várai voltak hajdanán. Mali területéről is sok rabszolgát hurcoltak el az évszázadokig tartó rabszolgakereskedelem idején. Ezért olyan alacsony a lakosság lélekszáma. A szociális intézkedések éppen azt célozzák, hogy növeljék a születések számát, gyarapodjék az ország lakossága. Az SZVSZ politikája mellett Itt, Maliban működik Afrika egyik legérdekesebb iskolája. Tanulói szakszervezeti vezetők, akik nemcsak Maliból, de más afrikai országokból is érkeznek, hogy jól és alaposan elsajátítsák a szakszervezeti munka mikéntjét. E szakszervezeti iskola tanárait a Szakszervezeti Világszövetség, az SZVSZ adja, és természetesen, az iskola tematikája ennek megfelelően a teljes marxista alapokon áll. Egy-egy ilyen tanfolyam 3—5 hétig tart, s évente 250—300 kádert képeznek ki, s ha szükséges, átadják egy részét a pártapparátusnak is. A szakszervezetek nyíltan kiállnak az SZDSZ politikája mellett, de gondolom, hogy ez az eddig elmondottakból is világosan kitűnik. Akárcsak Ghánában, a pártnak itt is igen sok tagja van. A négy és fél millió lakosból hárommillió párttag. Ebből következik, hogy ez a párt is népfrontjellegű. A Maliban töltött idő kellemes és tanulságos volt. Dolgos, szorgos népet ismertünk meg ebben a nagyon törekvő, helyes úton járó afrikai országban. A hasznos, tanulságos élmények mellett bőven kijutott küldöttségünknek a különleges afrikai táj csodálata is. A számunkra vonzó, egzotikus vidékek, az őserdők fantasztikus dzsungele, a szavannák egyhangúságában is pompás szépsége lebilincselt bennünket. S jó volt látni, hogy az egykori rabszolgaföld népe, ahonnan milliókat ragadtak el lelkiismeretlen emberek, milyen határozottan halad vezetői által kitűzött útján. Takács Tibor (Folytatása következik) Vidám traktorosok között Traktoros találkozó a budai járásban Hatszázötven-hétszáz traktoros és meghívott vendég volt együtt a Prés- és Kovácsoltárugyár művelődési otthonában. Korábban is szokásos volt az Érdi Gépállomás traktorosainak vidám összejövetele az őszi munkák befejezése után. Most azonban az egész járás traktorosai gyűltek egybe baráti találkozóra; állami gazdaságiak, gépállomásiak és a tsz-ek traktorosai. Traktoros családok Hivatalos ünnepséggel kezdődött. A színpadon elnökség ült traktorosokból, s a járás párt, tanácsi, állami gazdasági, gépállomási és a tsz-ek vezetőségi tagjaiból. Tuza Sándorné, a járási pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetőjének megnyitója után dr. Lapusnyik András, a járási tanács vb-elnöke mondott ünnepi beszédet. Méltatta a traktorosok őszi munkájának jelentőségét, felvázolta a járás gépállomásának közel másfél évtizedes történetét. Megemlékezett az első traktorosokról, akik közül többen — mint Nagyajtai Imre, Bordács Géza, Császár Ferenc — ma is a járás területén dolgoznak. Az eltelt idő alatt valóságos traktoroscsaládok alakultak ki, mint a Kerkuska, Erdei, Csőri családok. Kerkuska Imre — ünnepség közben beszélgettem vele — 25 éves, s először ő jött a családból az Érdi Gépállomásra. Maga után hozta apját, betanította, jött utána az öccse, József... hárman a családiból, de már a legkisebb, az általános iskolás öccse is a nyári szünidőben elsajátította mellette a traktorvezetés tudományát. Az ünnepi beszéd elhangzása után a járás legjobb traktorosait megjutalmazták. Az Érdi Gépállomásról M. Szabó Mihály, Czuczor Gáspár, Oláh Ferenc, Dombai János és Nagy István; a Törökbálinti Állami Gazdaságból Simándi Béla, Szabó József, Kiviusz Antal; a Herceghalmi Állami Gazdaságból Csonka János, Tóth Sándor, Gátai Vilmos neveit olvassák. A tsz-ek traktorosai közül is sokan kaptak jutalmat. A fiatalok A legtöbbet — 1500 forintot — Czuczor Gáspár kapta. Nagy darab ember, 118 kilós, szereti a jó ételeket, a sört is szívesen megissza munka után, a büfében éppen egy sörös üveget tart a kezében, amikor összetalálkozom vele. — Mi a legszebb a traktoros munkájában? — kérdem tőle. — Az, ha nem esik az eső, s lehet dolgozni, — mondja egyszerűen. Az őszi munkákban jól megállták helyüket a fiatal traktorosok is. Megérdemelten kapták hát a könyvjutalmat és oklevelet a példamutatók: Bartolák János Törökbálintról, Cserkúti Ferenc Herceghalomból, Kerkuska József Érdről, Tilli Mihály a pátyi Petőfi Tsz-ből és Paláz Ferenc a biai Dózsa Tsz-ből. És megdicsérték az üzemi traktorosok legjobbjait is a járás nagy traktoroscsaládjának nyilvánossága előtt. A jó ízű pörkölt fogyasztása közben bor került az asztalokra, három zenekar húzta a talp alá valót, feleségeiket táncoltatták a traktorok nyergéből leszállt emberek — egészen kivilágos virradatig... (szl) A hideg idő beálltával ÜVEGEDÉNYBEN bort ne adjunk postára, ma szállítás közben megfagyhat és a fagy az edényt ÖSSZETÖRI