Földmívelő, 1965 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1965-01-04 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! IX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA. 50 FILLÉR 1965. JANUÁR 4. ÚJ ÉV, ÚJ TERV, ÚJ FELADAT MIT VÁRUNK Új esztendő — vígságszerző, aki nem így hiszi, nem így tudja, nem ismeri a reményt. Márpedig fele ember és a reménykedés elválaszthatatlan egymástól, ez hajtja előre a világot, a tennivágyás, a magasbaszállás reménye, az alkotás öröme, a teremtés nagyszerűsége. Terveket kovácsolunk: a nagy közösség, az emberek sokasága, a társadalom, azután a kisebb közösség, a család. Ahányan vagyunk, tervezők, alkotók, valóraváltók. Mindig és mindenkor, évközben, hónapközben, de mégis leginkább új év kezdetekor. Ez az idő legalkalmasabb a visszapillantásra és az előretekintésre. Mit tettünk eddig, mi a jó és rossz, s hogyan lesz tovább. Milyen lesz a holnapunk, holnaputánunk, mit akarunk érte tenni, ezt fogadjuk meg újévkor, ezért ez az újévi számvetés most. Új esztendő — vígságszerző! Bízunk a jövőben, valamennyiünk vágyainak valóra válásában, a közösség erejében, alkotásaink nagyszerűségében. S hogy bízhatunk, erre a múlt év sikerei ösztönöznek. Új év — új terv —, új feladat. Ki mit vár 1965-től?zettel, becsületesebben látja el. Ezért látok én nagy fantáziát a tanulásban. Én magam is tanulok, s bevallom, örülök annak, hogy a 15 hozzám tartozó szakszervezeti tagból 11-en tanulnak. Egyesek szakszervezeti iskolára, mások általános iskolába, vagy szakmai továbbképzőre járnak. — Az új esztendőben komoly eredményeket várok a tagoktól. Már 1964-ben is derekasan helytállt mindenki a kollektív munkában. Három nőtagja van az én csoportomnak, s ők is 300 munkaegységen felül teljesítettek. Sőt, Kovács Erzsébet négyszáznál is többet szerzett. Szeretném, ha új tagokkal gyarapodnánk. De nem papíron akarom növelni a taglétszámot, mert annak semmi értelme. Úgy foglalkozom munkaterületemen az emberekkel, hogy aki belép, a MEDOSZ-ba, az ne csak a jogait firtassa, hanem tudja a kötelességét is. Persze, nem vagyunk csodalények, máról holnapra senki nem válik új emberré. Én sem ezt várom. A magam módján, ahogy tudok, segítek. Nagyon bízom magamban, márcsak azért is, mert a városi szervezetünk titkára, Betkó Pali bácsi, öregharcos, a sok tapasztalatából rengeteget ad át, segít nekem. Ha problémám van, bejövök, elmondom, és ő mindig ellát jó tanácsokkal. Ki is jön, ha kell a helyszínre. Ezért bízom én abban, hogy az új esztendő eredményes lesz a mi szakszervezeti munkánkban. KOVÁCS ISTVÁN, A MEDOSZ főtitkára Az 1964-es esztendő a szocialista mezőgazdaság nagy erőpróbája volt. Vezetőknek, szakembereknek, dolgozóknak meg kellett küzdeni a szélsőséges időjárással. Sok gondot okozott a késői kitavaszodás, a rendkívüli nyári aszály, az esős ősz. A nehézségek ellenére elmondhatjuk, hogy a szorgalmas, áldozatkész munka következtében mezőgazdaságunk teljesítette globálisan ez évi tervét. A mezőgazdasági termelés növekedése 2,5 százalékkal fogja meghaladni az előző évit. Egyik legjelentősebb eredmény, hogy bár nagyobb területen, de sikerült a szükséges kenyérgabona mennyiséget megtermelni. A szakszervezeti munka egyik jelentős eredménye: sokat javult a mezőgazdasági, erdészeti és vízügyi üzemek munkavédelme, aminek eredményeként közel 1/3-dal sikerült csökkenteni a halálos balesetek számát. Az egyéb balesetek száma sem növekedett. Jelentős eredményeket értünk el a szocialista brigádmozgalomban. Mintegy 25 százalékkal többen vesznek részt benne, mint az előző évben és lényegesen több brigád teljesíti a vállalásokat. Az eredmények elérésében jelentős szerepe volt az üzemi demokrácia fejlődésének, a szakszervezeti munka többoldalúságának, kiszélesedésének, a szocialista gondolkodás, az anyagi érdekeltség terjedésének, az emberekről való gondoskodásnak. 1965 második ötéves tervünk utolsó esztendeje. A terveket az elmúlt hetekben hagyta jóvá a kormány. Ennek alapján 1,5—2 százalékkal kell a mezőgazdasági termelésnek és mintegy 20 százalékkal az exportteljesítésnek növekednie. A szerénynek látszó célkitűzések azonban mindenkitől jelentős erőfeszítéseket követelnek, mert az előző évi mennyiségi felfutás után most népgazdaságunk egészében, így a mezőgazdaságban is, a gazdálkodás hatékonyságának növelése, a minőségi munka kerül előtérbe. 1965 felszabadulásunk 20. évfordulója, tehát jubileumi év. Ennek méltó megünneplésére máris széles körű szocialista munkaversenymozgalom bontakozott ki a mezőgazdasági, erdészeti és vízügyi üzemekben. Szakszervezetünk egyik legjelentősebb feladata e kezdeményezések felkarolása, segítése. Szakszervezeti aktivistáinktól és a vezetőktől azt kívánjuk, hogy a tartalékok feltárásában legyenek példamutatóak és működjenek közre a jövő évi célok kitűzésében és sikeres teljesítésében. Jelenlegi legfontosabb feladatunk: az év első napjaiban megkezdődő szakszervezeti választások megszervezése, amely jó alkalom arra, hogy a tagsággal széles körben elbeszélgessünk egész társadalmunk országos és helyi gondjairól, az embereket foglalkoztató problémákról. Biztosítanunk kell, hogy a szakszervezeti demokrácia betartásával tovább növekedjék szakszervezetünk befolyása, javuljon a szakszervezeti vezetés színvonala, egész tevékenységünkben sokoldalúan érvényesüljön az emberről való gondoskodás. Biztosak vagyunk abban, hogy a mezőgazdasági, erdészeti és vízügyi üzemek szervezett dolgozói, szakszervezeti aktivistái, mint ahogy eddig is, ezután is mindent megtesznek a szocialista mezőgazdaság további erősítéséért E célok teljesítéséhez szakszervezetünk minden tagjának, aktivistájának erőt, egészséget és eredményekben gazdag új esztendőt kívánok. VRBOVSZKI ANDRÁS bizalmi Második esztendeje szakszervezeti bizalmi a békéscsabai Lenin termelőszövetkezetben Vrbovszki András traktoros. 13-en tartoznak csoportjához s munkájáról, az újévi fel- ■datokról így beszél: — Elsősorban a tanulást tartom fontosnak. Ha valaki szakmailag képzett és politikailag is szélesebb a látóköre, mindent másképp értékel, s a munkáját is nagyobb igyele Varga Mihály gépkocsivezető a Városföldi Állami Gazdaság személyautóján járja a megyét, mikor merre van dolga. A gazdaság egyik legrégibb dolgozója, a törzsgárda tagja, hiszen 1951 óta munkálkodik a gazdaságban. Volt brigádmunkás, parádéskocsis, s ugye innen már csak egy ugrás az autóvezetés. 1958-tól ül autón, megszerezte a kiváló szakember-jelvényt, odahaza oklevelet őriz, amit a kiváló szakszervezeti munkájáért kapott, egyszóval olyan ember ő, aki mindenütt megállja a helyét. Nem mindig személyautón ül, leginkább teherautót vezet. Pestre jár vele, a gazdaság termékeit szállítja. Fiatalember. Tanulni akaró, törekvő, pontos, figyelmes, amilyennek egy jó gépkocsivezetőnek kell lenni. Az új esztendő első terve, hogy sikerrel vegye az előtte álló akadályt: a felsőfokú gépkocsivezetői tanfolyamot. Ez egyúttal azt jelenti, hogy garázsmester is lehetne belőle, mert a tanfolyam ilyen képesítést is ad. a tanfolyam 10 hónapos, 1965-ben letudja, s aztán gondolkozhat, mit tanuljon ezután? Terveiről beszél, óvatosan, megfontoltan. Kétéves kislányát említi, aki a szemefénye. Azután utazásról kerítünk szót. Járt már Csehszlovákiában, az NDK-ban. Most hová készül? — Szeretnék egy kocsit venni — mondja ki végül vágyát —, s akkor lehet majd gondolkodni, hova legközelebb. Milyen jó is lenne: beülne a család a kocsiba, bejárnánk az országot, szabadidőben. Hát ezt kívánom magamnak, családomnak az új esztendőben. BAKSA IRÉN, a Baki Állami Gazdaság ifjúsági brigádvezetője A KISZ Zala megyei küldöttértekezletén, ahol a megye fiataljai kongresszusi küldöttnek is megválasztották — ezt mondta el a három éve alakult, ma már országos hírű ifjúsági brigádjukról. — Az 1962-ben alakult brigád egy hús- és egy tojástermelő csapatra oszlik. A gazdaság pártszervezete és szakszervezete a megalakulás óta segíti munkánkat, értékeli eredményeinket, meghallgatja véleményünket. Azt már a gazdaság, illetve a járás ifjúsági vezetőitől tudtam meg, hogy a legújabb városi divat szerint öltözködő, nagyon csinos technikuslány vezetésével 1962-ben a brigád a tojástermelésben országosan második, hústermelésben pedig igazgatósági szinten a harmadik helyet érte el. 1964-ben évi átlagos tojástermelési tervünk 165 volt, mi 170 darabot vállaltunk, s 177 darabra teljesítettük. Baromfihúsból 121 mázsás tervtúlteljesítést vállaltunk, ezt mintegy 170 mázsára teljesítettük. Mit kívánok az új esztendőtől? Először is azt, hogy az elmúlt évi és az idei eredményeink alapján nyerjük el a szocialista brigád címet, másodszor, hogy legyen boldog a házasságom, s harmadszor egy utazást a férjemmel valamelyik baráti országba. BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK! ANTALFY LÁSZLÓ, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság aktívája 1965. év eleje a szakszervezeti tisztségviselők és szakszervezeti bizottságok újraválasztásának ideje. Mint régi aktívát elsősorban az érdekel, hogyan fogják ellátni feladatukat az újonnan megválasztottak, hoz-e és milyen változást állandóan fejlődő szakszervezeti életünkben az új esztendő. Csak később, a végleges kiértékelés után tudjuk majd meg, miként teljesítette tervét munkahelyünk, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság. Bár előre is érezzük, hogy munkánknak meglesz az eredménye, mégis megállapíthatom, hogy a szakszervezeti bizottság többet is tehetett volna a jó termelési eredményekért. A termelési munka javítására a szakszervezetnek olyan eszközök állnak rendelkezésére, mint a szocialista brigádmozgalom, az újítómozgalom fejlesztése, az elért eredmények ismertetése, a hibák feltárása stb. 1965-ben szakszervezeti bizottságunknak jobban kell segítenie a szocialista brigádokat és meg kell szűnni annak a helytelen állapotnak, hogy megszervezzük a munkaversenyeket és esetleg az első kiértékelésig sem jutunk el. A jövőben ránk váró feladatok egyre több szervezett, öntudatos, szakmailag képzett dolgozó részvételét kívánják, s ezeket a dolgozókat szocialista brigádokba kell tömörítenünk. A kollektív versenyforma eme új, egészséges hajtásával többet kell foglalkoznunk. JÁMBOR LÁSZLÓ, ssb titkár, Hajdúnánási Gépállomás — Alig fél éve választottak meg a hajdúnánási gépállomáson szbtillálnak. Fiatal vagyok még, harmincéves. Mégis úgy érzem sokszor, hogy minden erőmet latba kell vetnem a titkári munka tökéletes ellátása érdekében. Dolgozóink mind igényesebbekké válnak, s bizony a teher az én vállamat is nyomja. 1965-től azt várom, hogy nagy tervünket, azt, hogy a gépállomás gépjavító vállalattá alakuljon át, sikerrel vigyük végbe. Január 1-ével dolgozóink nagy része az erőgépekkel együtt a környező termelőszövetkezetekbe megy át, és ott menetközben beiskolázást nyernek a lakatos szakmunkára. Azt kívánom nekik, hogy új helyükön helytállásuk, tanulásuk sikerrel járjon. Kívánom és várom a jövő évtől, hogy kis futballcsapatunkat erősebbé tegyük, hogy fejleszteni tudjuk kézilabda-, röplabda-, teke- és asztalitenisz-csapatunkat. Zenekarunkat is szeretném megerősíteni, hogy a jövő évben a tótfalusi seregszemlén az 1964-ben szerzett oklevél mellé újabb díjakat nyerhessünk. Magam pisztonon játszom, s a jövő évben fejlődni akarok. KISS SÁNDOR, a Gépállomások Békés megyei Igazgatóságának igazgatója — Az új esztendőben a gépjavító állomásokat olyanná szeretnénk varázsolni, hogy a mezőgazdaság gépesítésének komoly bázisaivá váljanak. Megyeszerte 3600 erőgépet és több ezer különféle munkagépet kell karbantartanunk. Mi elsősorban azzal segítünk a következő ötéves terv előkészítésében, ha gondos gépjavítást végzünk, ezáltal jobb lesz a talajmunka, a növényápolás, a betakarítás és magasabb a terméshozam. Mindenekelőtt arra törekszünk, hogy új szemléletre neveljük a dolgozóinkat. Szeretnénk, ha vérükké válna a nagyüzemi szalagszerű javítás. Mindenki a saját posztján komoly felelősséget vállalna munkájáért. Ebben várok én sok segítséget a MEDOSZ-tól. Elmondhatom, hogy megyeszerte sokat támaszkodunk a szakszervezetre, az esetek többségében segítenek is. A MEDOSZ segítségével új tartalommal szeretnénk megtölteni a szocialista munkaversenyt. A mi munkánk eredményét ugyanis a mezőgazdasági hozamokkal lehet lemérni. Ennek tudatában szeretnénk minden ránk bízott feladatot megoldani. Ezért a tanulásban, a szakmai továbbképzésben nagyot lépni előre. Ezt pedig a szakszervezet nélkül képtelenek lennénk megvalósítani. A közös anyagi érdekeltség arra késztet minket, hogy a termelőszövetkezetekkel az eddigieknél is jobban kooperáljunk. Segítünk nekik munkaszervezésben, a gépek jobb kihasználásának megszervezésében, a gépek jobb kihasználásának megszervezésében, újabb gépeket szerkesztünk a cirok és egyéb tájjellegű növény betakarítására.