Földmívelő, 1965 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1965-01-04 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! IX. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA. 50 FILLÉR 1965. JANUÁR 4. ÚJ ÉV, ÚJ TERV, ÚJ FELADAT MIT VÁRUNK Új esztendő — vígságszerző, aki nem így hiszi, nem így tudja, nem ismeri a reményt. Márpedig fele ember és a reménykedés elválaszthatatlan egymástól, ez hajtja elő­re a világot, a tennivágyás, a magasbaszállás reménye, az alkotás öröme, a teremtés nagyszerűsége. Terveket ková­csolunk: a nagy közösség, az emberek sokasága, a társa­dalom, azután a kisebb közösség, a család. Ahányan va­gyunk, tervezők, alkotók, valóraváltók. Mindig és minden­kor, évközben, hónapközben, de mégis leginkább új év kezdetekor. Ez az idő legalkalmasabb a visszapillantásra és az előretekintésre. Mit tettünk eddig, mi a jó és rossz, s hogyan lesz tovább. Milyen lesz a holnapunk, holnap­­u­tánunk, mit akarunk érte tenni, ezt fogadjuk meg újév­kor, ezért ez az újévi számvetés most. Új esztendő — vígságszerző! Bízunk a jövőben, vala­mennyiünk vágyainak valóra válásában, a közösség erejé­ben, alkotásaink nagyszerűségében. S hogy bízhatunk, er­re a múlt év sikerei ösztönöznek. Új év — új terv —, új feladat. Ki mit vár 1965-től?­zettel, becsületesebben látja el. Ezért látok én nagy fantáziát a tanulásban. Én magam is tanulok, s bevallom, örülök annak, hogy a 15 hozzám tar­tozó szakszervezeti tagból 11-en tanulnak. Egyesek szak­­szervezeti iskolára, mások ál­talános iskolába, vagy szakmai továbbképzőre járnak. — Az új esztendőben ko­moly eredményeket várok a tagoktól. Már 1964-ben is de­rekasan helytállt mindenki a kollektív munkában. Három nőtagja van az én csoportom­nak, s ők is 300 munkaegysé­gen felül teljesítettek. Sőt, Kovács Erzsébet négyszáznál is többet szerzett. Szeretném, ha új tagokkal gyarapodnánk. De nem papíron akarom nö­velni a taglétszámot, mert an­nak semmi értelme. Úgy fog­lalkozom munkaterületemen az emberekkel, hogy aki belép, a MEDOSZ-ba, az ne csak a jo­gait firtassa, hanem tudja a kötelességét is. Persze, nem vagyunk csodalények, máról holnapra senki nem válik új emberré. Én sem ezt várom. A magam módján, ahogy tu­dok, segítek. Nagyon bízom magamban, márcsak azért is, mert a városi szervezetünk tit­kára, Betkó Pali bácsi, öreg­harcos, a sok tapasztalatából rengeteget ad át, segít nekem. Ha problémám van, bejövök, elmondom, és ő mindig ellát jó tanácsokkal. Ki is jön, ha kell a helyszínre. Ezért bízom én abban, hogy az új esztendő eredményes lesz a mi szakszer­vezeti munkánkban. KOVÁCS ISTVÁN, A MEDOSZ főtitkára Az 1964-es esztendő a szo­cialista mezőgazdaság nagy erőpróbája volt. Vezetőknek, szakembereknek, dolgozók­nak meg kellett küzdeni a szélsőséges időjárással. Sok gondot okozott a késői kita­vaszodás, a rendkívüli nyári aszály, az esős ősz. A nehéz­ségek ellenére elmondhatjuk, hogy a szorgalmas, áldozat­kész munka következtében mezőgazdaságunk teljesítette globálisan ez évi tervét. A mezőgazdasági termelés növe­kedése 2,5 százalékkal fogja meghaladni az előző évit. Egyik legjelentősebb ered­mény, hogy bár nagyobb te­rületen, de sikerült a szük­séges kenyérgabona mennyi­séget megtermelni. A szakszervezeti munka egyik jelentős eredménye: so­kat javult a mezőgazdasági, erdészeti és vízügyi üzemek munkavédelme, aminek ered­ményeként közel 1/3-dal sike­rült csökkenteni a halálos balesetek számát. Az egyéb balesetek száma sem növeke­dett. Jelentős eredményeket ér­tünk el a szocialista brigád­mozgalomban. Mintegy 25 százalékkal többen vesznek részt benne, mint az előző év­ben és lényegesen több bri­gád teljesíti a vállalásokat. Az eredmények elérésében jelen­tős szerepe volt az üzemi de­mokrácia fejlődésének, a szakszervezeti munka többol­dalúságának, kiszélesedésének, a szocialista gondolkodás, az anyagi érdekeltség terjedésé­nek, az emberekről való gon­doskodásnak. 1965 második ötéves ter­vünk utolsó esztendeje. A ter­veket az elmúlt hetekben hagyta jóvá a kormány. En­nek alapján 1,5—2 százalék­kal kell a mezőgazdasági ter­melésnek és mintegy 20 szá­zalékkal az exportteljesítésnek növekednie. A szerénynek lát­szó célkitűzések azonban min­denkitől jelentős erőfeszíté­seket követelnek, mert az elő­ző évi mennyiségi felfutás után most népgazdaságunk egészé­ben, így a mezőgazdaságban is, a gazdálkodás hatékony­ságának növelése, a minőségi munka kerül előtérbe. 1965 felszabadulásunk 20. évfordulója, tehát jubileumi év. Ennek méltó megünneplé­sére máris széles körű szocia­lista munkaversenymozgalom bontakozott ki a mezőgazda­­sági, erdészeti és vízügyi üze­mekben. Szakszervezetünk egyik legjelentősebb feladata e kezdeményezések felkarolá­sa, segítése. Szakszervezeti aktivistáinktól és a vezetőktől azt kívánjuk, hogy a tartalé­kok feltárásában legyenek pél­damutatóak és működjenek közre a jövő évi célok kitű­zésében és sikeres teljesítésé­ben. Jelenlegi legfontosabb fel­adatunk: az év első napjaiban megkezdődő szakszervezeti vá­lasztások megszervezése, amely jó alkalom arra, hogy a tag­sággal széles körben elbeszél­gessünk egész társadalmunk országos és helyi gondjairól, az embereket foglalkoztató problémákról. Biztosítanunk kell, hogy a szakszervezeti de­mokrácia betartásával tovább növekedjék szakszervezetünk befolyása, javuljon a szak­­szervezeti vezetés színvonala, egész tevékenységünkben sok­oldalúan érvényesüljön az emberről való gondoskodás. Biztosak vagyunk abban, hogy a mezőgazdasági, erdészeti és vízügyi üzemek szervezett dolgozói, szakszervezeti akti­vistái, mint ahogy eddig is, ezután is mindent megtesz­nek a szocialista mezőgazda­ság további erősítéséért E cé­lok teljesítéséhez szakszerve­zetünk minden tagjának, ak­tivistájának erőt, egészséget és eredményekben gazdag új esztendőt kívánok. VRBOVSZKI ANDRÁS bizalmi Második esztendeje szakszer­vezeti bizalmi a békéscsabai Lenin termelőszövetkezetben Vrbovszki András traktoros. 13-en tartoznak csoportjához s munkájáról, az újévi fel- ■­­datokról így beszél: — Elsősorban a tanulást tartom fontosnak. Ha valaki szakmailag képzett és politi­kailag is szélesebb a látóköre, mindent másképp értékel, s a munkáját is nagyobb igyele­ Varga Mihály gépkocsivezető a Városföldi Állami Gazdaság személyautóján járja a me­gyét, mikor merre van dolga. A gazdaság egyik legrégibb dolgozója, a törzsgárda tagja, hiszen 1951 óta munkálkodik a gazdaságban. Volt brigád­munkás, parádéskocsis, s ugye innen m­ár csak egy ugrás az autóvezetés. 1958-tól ül autón, megszerezte a kiváló szakem­ber-jelvényt, odahaza okleve­let őriz, amit a kiváló szak­­szervezeti munkájáért kapott, egyszóval olyan ember ő, aki mindenütt megállja a helyét. Nem mindig személyautón ül, leginkább teherautót vezet. Pestre jár vele, a gazdaság termékeit szállítja. Fiatalem­ber. Tanulni akaró, törekvő, pontos, figyelmes, amilyennek egy jó gépkocsivezetőnek kell lenni. Az új esztendő első ter­ve, hogy sikerrel vegye az előtte álló akadályt: a felső­fokú gépkocsivezetői tanfolya­mot. Ez egyúttal azt jelenti, hogy garázsmester is lehetne belőle, mert a tanfolyam ilyen képesítést is ad. a tanfolyam 10 hónapos, 1965-ben letudja, s­­ aztán gondolkozhat, mit tanuljon ezután? Terveiről beszél, óvatosan, megfontoltan. Kétéves kis­lányát említi, aki a szeme­­fénye. Azután utazásról ke­rítünk szót. Járt már Cseh­szlovákiában, az NDK-ban. Most hová készül? — Szeretnék egy kocsit venni — mondja ki végül vágyát —, s akkor lehet majd gondolkodni, hova leg­közelebb. Milyen jó is lenne: beülne a család a kocsiba, bejárnánk az országot, sza­badidőben. Hát ezt kívánom magamnak, családomnak az új esztendőben. BAKSA IRÉN, a Baki Állami Gazdaság ifjúsági brigádvezetője A KISZ Zala megyei kül­döttértekezletén, ahol a megye fiataljai kongresszusi küldött­nek is megválasztották — ezt mondta el a három éve ala­kult, ma már országos hírű if­júsági brigádjukról. — Az 1962-ben alakult bri­gád egy hús- és egy tojáster­melő csapatra oszlik. A gazda­ság pártszervezete és szakszer­vezete a megalakulás óta segíti munkánkat, értékeli eredmé­nyeinket, meghallgatja véle­ményünket. Azt már a gazdaság, illetve a járás ifjúsági vezetőitől tud­tam meg, hogy a legújabb vá­rosi divat szerint öltözködő, nagyon csinos technikuslány vezetésével 1962-ben a brigád a tojástermelésben országosan második, hústermelésben pedig igazgatósági szinten a harma­dik helyet érte el.­­ 1964-ben évi átlagos to­jástermelési tervünk 165 volt, mi 170 darabot vállaltunk, s 177 darabra teljesítettük. Ba­romfihúsból 121 mázsás terv­­túlteljesítést vállaltunk, ezt mintegy 170 mázsára teljesítet­tük.­­ Mit kívánok az új eszten­dőtől? Először is azt, hogy az elmúlt évi és az idei eredmé­nyeink alapján nyerjük el a szocialista brigád címet, má­sodszor, hogy legyen boldog a házasságom, s harmadszor egy utazást a férjemmel valame­lyik baráti országba. BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK! ANTALFY LÁSZLÓ, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság aktívája 1965. év eleje a szakszerve­zeti tisztségviselők és szak­­szervezeti bizottságok újravá­lasztásának ideje. Mint régi aktívát elsősorban az érdekel, hogyan fogják ellátni felada­tukat az újonnan megválasz­tottak, hoz-e és milyen válto­zást állandóan fejlődő szak­­szervezeti életünkben az új esztendő. Csak később, a végleges ki­értékelés után tudjuk majd meg, miként teljesítette tervét munkahelyünk, a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság. Bár előre is érezzük, hogy munkánknak meglesz az eredménye, mégis megállapíthatom, hogy a szak­­szervezeti bizottság többet is tehetett volna a jó termelési eredményekért. A termelési­ munka javítására a szakszer­vezetnek olyan eszközök áll­nak rendelkez­ésére, mint a szocialista brigádmozgalom, az újítómozgalom fejlesztése, az elért eredmények ismertetése, a hibák feltárása stb. 1965-ben szakszervezeti bizottságunk­nak jobban kell segítenie a szocialista brigádokat és meg kell szűnni annak a helytelen állapotnak, hogy megszervez­zük a munkaversenyeket és esetleg az első kiértékelésig sem jutunk el. A jövőben ránk váró felada­tok egyre több szervezett, ön­tudatos, szakmailag képzett dolgozó részvételét kívánják, s ezeket a dolgozókat szocialista brigádokba kell tömörítenünk. A kollektív versenyforma eme új, egészséges hajtásával töb­bet kell foglalkoznunk. JÁMBOR LÁSZLÓ, ssb titkár, Hajdúnánási Gépállomás — Alig fél éve választottak meg a hajdúnánási gépállomá­son szb­tillálnak. Fiatal va­gyok még, harmincéves. Mégis úgy érzem sokszor, hogy min­den erőmet latba kell vetnem a titkári munka tökéletes ellá­tása érdekében. Dolgozóink mind igényesebbekké válnak, s bizony a teher az én válla­­mat is nyomja. 1965-től azt várom, hogy nagy tervünket, azt, hogy a gépállomás gépjavító vállalat­tá alakuljon át, sikerrel vi­gyük végbe. Január 1-ével dol­gozóink nagy része az erőgé­pekkel együtt a környező ter­melőszövetkezetekbe megy át, és ott menetközben beis­kolázást nyernek a lakatos szakmunkára. Azt kívánom ne­kik, hogy új helyükön helyt­állásuk, tanulásuk sikerrel jár­jon. Kívánom és várom a jövő évtől, hogy kis futballcsapa­tunkat erősebbé tegyük, hogy fejleszteni tudjuk kézilabda-, röplabda-, teke- és asztalite­nisz-csapatunkat. Zenekarun­kat is szeretném megerősíteni, hogy a jövő évben a tótfalusi seregszemlén az 1964-ben szer­zett oklevél mellé újabb díja­kat nyerhessünk. Magam pisz­tonon játszom, s a jövő évben fejlődni akarok. KISS SÁNDOR, a Gépállomások Békés megyei Igazgatóságának igazgatója — Az új esztendőben a gép­javító állomásokat olyanná szeretnénk varázsolni, hogy a mezőgazdaság gépesítésének komoly bázisaivá váljanak. Megyeszerte 3600 erőgépet és több ezer különféle munkagé­pet kell karbantartanunk. Mi elsősorban azzal segítünk a következő ötéves terv előkészí­tésében, ha gondos gépjavítást végzünk, ezáltal jobb lesz a talajmunka, a növényápolás, a betakarítás és magasabb a ter­méshozam.­­ Mindenekelőtt arra tö­rekszünk, hogy új szemléletre neveljük a dolgozóinkat. Sze­retnénk, ha vérükké válna a nagyüzemi szalagszerű javítás. Mindenki a saját posztján ko­moly felelősséget vállalna munkájáért. Ebben várok én sok segítséget a MEDOSZ-tól. Elmondhatom, hogy megye­szerte sokat támaszkodunk a szakszervezetre, az esetek többségében segítenek is. A MEDOSZ segítségével új tar­talommal szeretnénk megtölte­ni a szocialista munkaver­senyt. A mi munkánk eredmé­nyét ugyanis a mezőgazdasági hozamokkal lehet lemérni. En­nek tudatában szeretnénk min­den ránk bízott feladatot meg­oldani. Ezért a tanulásban, a szakmai továbbképzésben na­gyot lépni előre. Ezt pedig a szakszervezet nélkül képtele­nek lennénk megvalósítani.­­ A közös anyagi érdekelt­ség arra késztet minket, hogy a termelőszövetkezetekkel az eddigieknél is jobban koope­ráljunk. Segítünk nekik mun­kaszervezésben, a gépek jobb kihasználásának megszervezé­sében, a gépek jobb kihaszná­lásának megszervezésében, újabb gépeket szerkesztünk a cirok és egyéb tájjelle­gű növény be­takarítására.

Next