Földmívelő, 1966 (10. évfolyam, 1-24. szám)
1966-01-01 / 1. szám
HÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MEZŐGAZDASÁGI, ERDÉSZETI ÉS VÍZÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE. LAPJA X. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM 1966. JANUÁR 1. ÁRA 50 FILL ÉR Dr. Soós Gábor miniszterhelyettes nyilatkozata a tavaszi mezőgazdasági feladatokról, a gépesítésről, a termelői árrendszerről, a szociális és bérintézkedésekről Az új év küszöbén felkerestük dr. Soós Gábor földműeevelésügyi miniszterhelyettest, a MEDOSZ alelnökét, s megkértük, hogy tájékoztassa olvasóinkat a mezőgazdaság 1965. évi eredményeiről, továbbá a termelésfejlesztés 1966. évi feladatairól, lehetőségeiről, valamint a mezőgazdasági, az erdészeti és a vízügyi dolgozók anyagi és szociális ellátottságának alakulásáról. Dr. Soós Gábor elvtárs a feltett kérdésekre az alábbi válaszokat adta. Hogyan alakult a mezőgazdasági termelés helyzete 1965-ben? Az 1965. év fő jellemvonásaként elsősorban azt kell megállapítani, hogy elemi káros esztendő volt. Az ismert természeti csapások, mint pl. az árvíz, a járványos állatmegbetegedések és a tömegesen fellépő kártevők, mint pl. a száj- és körömfájás, a mezei pocokkár, a peronoszpóra- és fitoftóra-kártétel, hogy csak a legfőbbeket említsem — több milliárd forint tényleges termelési értékveszteséget okoztak a mezőgazdaságnak. Elmondhatjuk, hogy a mezőgazdaság dolgozói fokozott erőfeszítéssel dolgoztak annak érdekében, hogy ezeket a veszteségeket a növénytermesztés és az állattenyésztés egyes ágazataiban a termelési terv túlteljesítésével ellensúlyozzák. Ennek eredményeként a károkat jelentős részben sikerült ellensúlyozni úgy, hogy a mezőgazdaság — az előzetes számítások szerint — mintegy 97 százalékra teljesíti éves tervét. Kiemelkedően jó termést értünk el a kenyérgabonából, a cukorrépából. A takarmánynövények termésátlagterve is többségében teljesült, azonban elsősorban az abraktakarmányokból az ár- és belvíz okozta károk miatt több százezer kát, hold termése szenvedett részleges vagy teljes veszteséget, s emiatt az öszszes abraktakarmány-termelés terve nem teljesül, ami továbbra is feszültséget okoz a megnövekedett állatállomány takarmányellátásában. A kertészeti ágazatok — a zöldség, a szőlő és a gyümölcstermelés —, valamint a burgonya, a dohány és a rizs termelési terve nem teljesült, ami a mezőgazdaság egészének tervében is a néhány százalékos lemaradást okozza. Az állatállomány a járványos megbetegedések ellenére — a tehénállomány kismértékű csökkenése kivételével — kedvezően alakult, így a tej és tejtermék kivételével az állati terméktermelés tervének a teljesítése, illetve egyes termékekből túlteljesítése várható. A mezőgazdasági termékek felvásárlása a legtöbb cikknél kedvezően alakul, kivéve a tej- és a kertészeti termékek felvásárlását, s az is figyelemre méltó, hogy 1965-ben a mezőgazdasági termékek export-importmérlege előreláthatóan kereken 2,2 milliárd devizaforint aktív egyenleggel zárul. A mezőgazdaság 1965. évi eredményeit, figyelembe véve a számos — a szokásosnál több — elemi kárt és járvány okozta veszteségeket, összességében kedvezőnek mondhatjuk. A nehézségek zömén azért tudtunk úrrá lenni, mert a kormány minden esetben az anyagi lehetőségek mellett gyorsan és maximális segítséget nyújtott, ami párosult a mezőgazdaság dolgozóinak szorgalmas, sokszor hősies munkájával. Ezért az eredményért elismerés illeti a mezőgazdaság valamennyi becsületes munkát végző dolgozóját. Az őszi mezőgazdasági munkákat értékelve „tiszta lap”-pal kezdi-e a mezőgazdaság az új évet? Az elmúlt ősz növelte a mezőgazdaság gondjait. Az őszi betakarítású növények érésének közel kéthetes megkésése és a november első fele óta kisebb megszakításokkal tartó télies-csapadékos időjárás lerövidítette az őszi munkák végzésére alkalmas időt. Az őszi betakarítógépek — különösen a kukorica-, cukorrépa-, burgonyabetakarító gépek — hiánya, a nem megfelelő szállítóeszköz-ellátottság most fokozott nehézségeket okozott. Ha ezekkel a problémákkal párosult a rossz munkaszervezés — mint ahogy ez egyes üzemekben tapasztalható volt — bizony ez jelentős lemaradásokat okozott, s így ezek az üzemek nem indulnak tiszta lappal az új évnek. Ennek előrebocsátása mellett is megállapítható, hogy jelentős munkaeredmények is születtek az őszön. Az őszi vetéseket időben, összességében jó minőségben végezték el a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok. Gondot okoz, hogy országosan a tervezettnél kereken 20 ezer kát. holddal kevesebb kenyérgabona került elvetésre, amelyet Csongrád, Békés és Bács-Kiskun megyék lemaradása okozott. A termés betakarítása néhány ezer hold kukoricatörés és több százezer hold kukoricaszár-vágás kivételével megtörtént. Sajnos, a legtöbb problémát a munkatorlódás és a betakarítások kitolódása, elég nagy területen a kukoricaszár betakarításának elmaradása miatt a közel 300 ezer holdon elmaradt istállótrágyázás és a megszántatlan 1,3 millió kát. hold föld okozza, így a „tisz- t ta lap”-on van néhány fekete folt is, amelyeket a leggyorsabban el kell tüntetni. Lehetséges-e a lemara-dások felszámolása úgy, hogy ne veszélyeztessék a mezőgazdaság jövő évi tervteljesítését?! Természetesen. Ehhez azon-ban a kedvező órákat is ki kell használni a tél folyamán, és szervezetten kell készülni a tavaszi munkákra. A kenyérgabonaterület-kiesést elsősorban a meglevő vetések gondos téli és tavaszi ápolásával elérhető termésnöveléssel ellensúlyozhatjuk. Ennek egyik feltétele, hogy védjük meg vetéseinket a kipusztulástól. Elég nagy a belvízveszély, a vetések a múlt évinél gyengébben mentek a télbe, így a vetésekről a víz levezetése, a téli gondozás fokozott figyelmet igényel. A vetések erősítése érdekében fokozott gondossággal kell végezni a tél végi, kora tavaszi fejtrágyázást, a felfagyást megszüntető hengerezést, a szükség szerinti fogasolást és a vegyszeres gyomirtást. Erre már most a télen kell felkészülni. A elmaradt betakarítási munkára minden kedvező órát fel kell használni, amikor a talajra rá lehet menni. A téli fagyos talaj is lehetővé teszi — hacsak nincs nagy hó —, hogy az istállótrágyát kihordjuk, a betakarítatlan kukoricaszárat feltépessük és a földön szétterítsük, mert így elhárítjuk az akadályokat az elmaradt szántások elvégzése elől. Emellett, ha a talaj állapota és az időjárás megengedi, még a tél folyamán végzett szántással is csökkenteni lehet a lemaradást. Bizonyos azonban, hogy az elmaradt őszi mélyszántás jelentős részét a kora tavasszal kell elvégezni, s ennek alapja, hogy a tél folyamán minden szántógépet jó minőségben kijavítsanak az üzemek. Jól kijavított gépekkel, kétműszakos, jól szervezett munkával, kora tavaszon a lemaradás gyorsan megszüntethető. A mezőgazdaság termelésének értéke — a terv szerint — 1966-ban mintegy 5 százalékkal lesz magasabb az 1965. évinél. Elegendő ez a termelésnövelés, különösen az állattenyésztés kétszázalékos növelése? A termelésnövelés nagyságát sohasem lehet elegendőnek tartani, mert az igények állandóan növekednek. Az 1966. évi mezőgazdasági terv azonban reális, mert figyelembe veszi a fejlesztés anyagi és üzemi lehetőségeit. A mezőgazdaság 1966. évi anyagi-műszaki adottságai ilyen arányú fejlesztést tesznek lehetővé. Természetesen megvan a túlteljesítés lehetősége is, ez azonban elsősorban azon múlik, hogy a mezőgazdasági üzemek jobb minőségű, időben végzett, gazdaságos munkával fokozottan tárják fel a termelésfejlesztés üzemi tartalékait Az állattenyésztés kétszázalékos növelése valóban felveti a kérdést, hogy nem lehetne-e nagyobb arányú, hiszen az igények ezt kívánnák. Ennek az állománynövelés oldaláról nem lenne akadálya, azonban az anyagi alapok behatárolják a fejlesztés lehetőségét. Egyik ilyen anyagi feltétel, hogy a korszerűbb tartást lehetővé tevő férőhelynövelés üteme korlátozott. A másik a takarmánytermelés és a készletek kérdése. Ez okozza mezőgazdaságunkban a legnagyobb feszültséget. Ezért a növénytermesztést és ezen belül a takarmánytermesztést kell elsősorban növelni, hogy enyhüljön a takarmánykészlet és az állatállomány közötti feszültség, és ez utat nyisson egy megalapozottabb, egyenletes fejlődésnek. Összességében tehát a mezőgazdaság 1966. évi terve általában és arányaiban is reális, teljesíthető, sőt jó munkával túl is teljesíthetik üzemeink. A növénytermesztés és az állattenyésztés mely ágazatainak fejlesztése, termelékenységének növelése legfontosabb és legsürgősebb? Ezzel kapcsolatban elsősorban azt jegyzem meg, hogy a mezőgazdaság egyes ágazatainak összehangolt, egyenletes fejlesztése a fő cél, így egyetlen ágazatról sem szabad megfeledkezni, mert a termésátlag-növelés, a minőségjavítás és az olcsóbb termelés minden ágazatban követelmény. Mégis kiemelt feladat továbbra is a kenyérgabona-önellátás fokozása, az állattenyésztés és a takarmánytermesztés összhangjának javítása, a zöldség- és burgonyatermelés növelése, a szőlő- és gyümölcstelepek komplettírozása, s az állattenyésztésen belül a szarvasmarhatartás fokozott fejlesztése, s minden állattartási ágazatra vonatkoztatva a tartási módok javításával az egységnyi állati termék előállítására fordított takarmánymennyiség csökkentése. Milyen mértékben növekszik 1966-ban a mezőgazdasági üzemelő gépellátottsága? Az év folyamán közel kétmilliárd forintot fordítunk a mezőgazdaság gépállományának növelésére. Ez elsősorban a traktor- és a szállítóeszköz-, a betakarítógép-állomány növelését célozza az állami gazdaságokban, a termelőszövetkezetekben és a gépállomásokon egyaránt. A tervezett gépberuházás 5000 traktor, 7000 pótkocsi, 1500 gabonakombájn, 400 orkán-silókombájn beszerzésére ad lehetőséget, hogy csak egynéhányat említsek. Nagyon fontos, hogy a gépbeszerzést mezőgazdasági üzemeink a fontosság és a gazdaságosság sorrendje szerint tervezzék és valósítsák meg. Hogyan és milyen beruházásokkal bővül a növénytermesztés és az állattenyésztés kapacitása? Magától értetődően a kapacitásbővülésbe tartozik az előbb említett gépberuházás is. Ezen túlmenően a mezőgazdaság két fő ágazatának, a növénytermesztésnek és az állattenyésztésnek komplex fejlesztése kerül előtérbe, külön figyelmet fordítva a zöldség-, a gyümölcstároló- és feldolgozó-kapacitás bővítésére, valamint a szarvasmarhatartó-telepek kiépítésére. Néhány szám is jól szemlélteti az anyagi alapok bővülését a termelés egyes ágaiban. A szántóföldi növénytermesztésben a kereken 25 ezer kh új öntözőtelep, a 210 új szénaszárító, a több mint 3000 vagon magtár és kukorictároló, a kereken 2600 kh dohánypajtatér-növekedés jelzi az anyagi alapok fejlődését. . A gyümölcs- és szőlőtelepítés üteme lassul, 1966-ban mintegy 17 ezer kh lesz, mert az anyagi erőt a már meglevők komplettírozására kell fordítanunk. Javítja a növénytermesztés és a kertészeti ágazatok színvonalát az is, hogy 1966-ban mintegy 5 százalékkal nő a műtrágya-ellátottság és biztonságosabb lesz a növényvédőszer-ellátás is, a közel egymilliárd forint értékű növényvédőszer éves készlettel. Az állattenyésztésben növekszik az állati férőhelyek mennyisége. Ezt a 29 ezer tehén, a 11 ezer növendékmarha, a 74 ezer sertéshizlaló, a közel 70 ezer juh, a 280 ezer tojó és a 90 ezer csibenevelő férőhelykapacitás-bővülés jelzi. Nem mondhatjuk, hogy az 1966. évi anyagi-műszaki fejlesztés minden igényt kielégít, de arányos a termelési tervvel, s jó, gondos felhasználása újabb segítség üzemeink, az egész mezőgazdaság számára. Milyen ösztönző hatással lehet nagyüzemeink vezetőire, dolgozóira a felvásárlási árak felemelése? Hogyan aknázhatják ki az állami gazdaságok ezeket a lehetőségeket? Az állatok, az egyes állati termékek és az egyes növényféleségek árának felemelése nagyobb lehetőséget ad, de nagyobb felelősséget is jelent a mezőgazdasági nagyüzemek — így az állami gazdaságok vezetőinek. A nagyobb lehetőség az önálló vállalati gazdálkodásban nyilvánul meg, így a kedvezőbb árak mellett jobban kihasználhatják az üzem adottságai mellett legnagyobb eredményt, gazdaságosságot biztosító termelési ágakat. Ez ad lehetőséget arra is, hogy növeljék az üzemfejlesztés anyagi alapjait, 1966-tól kezdve elsősorban a gépamortizációs alapot, amely a jövőben a saját elhatározáson alapuló termelésfejlesztés anyagi feltételeit teremti meg. Ez természetesen növeli az üzemek, így az állami gazdaságok dolgozóinak és vezetőinek a felelősségét is. A gazdasági mechanizmusunk reformjából az üzemek dolgozóira ésvezetőire már most is jelentős felelősségteljes feladatok hárulnak. Ennek elsősorban abban kell megnyilvánulnia, hogy a gazdaságok irányításában következetesen kell érvényesíteni az igazgató egyszemélyi felelős vezetésének és a dolgozók kollektív részvételének elvét. En(Folytatás a 2. oldalon) Boldog új évet! | | | A TARTALOMBÓL | | KI MIT VÁR AZ ÚJ | ESZTENDŐTŐL TÉLI OKTATÁS | | TÖBB TOJÁS ÉS CSIRIKE BÁBOLNÁN | | ÚJ GAZDASÁGIRÁ ISNYITÁSI RENDSZE- | RÜNK ALAPVETŐI KÉRDÉSEI