Földmívelő, 1967 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1967-01-01 / 1. szám
Er Új esztendő - vígságszerző Csontos Gyula, a kiskunsági Erdőgazdaság igazgatója Idei fő feladatunk: 1400 hektár telepítése . Előbb az elmúlt esztendőről kell néhány szót szólni. Kiemelkedő eredményeket ért el erdőgazdaságunk, elsősorban a telepítésben. Telepítéseink 72 százalékát saját szerkesztésű és készítésű gépeinkkel végeztük. A legszélsőségesebb területeken ültettünk fenyőket. Öröm, hogy az elmúlt gazdasági évben már elegendő saját nevelésű csemetével rendelkeztünk. Az országos telepítés 52 százalékát mi végeztük! Ez 1700 hektár telepítést jelent! — Az idei tervünk 1400 hektár erdő telepítése. Nő a kitermelésünk is. 110 000 köbméter a tervelőírás. Az új évben több műszakira lenne szükségünk. Sajnos, lakásgonddal küszködnek dolgozóink. Az idei évben is szoros együttműködést tervezünk a szakszervezettel, mert a mi területünk szétszórt, sok olyan embert foglalkoztatunk, akik mostanában kapcsolódtak be a szakszervezeti életbe. — A versenymozgalom megfelelő mederben halad, minden erdészet maga tűzi ki a feladatot s jutalmazza munkásait. A dolgozók 80 százaléka részt vett és részt vesz a munkaversenyben. A jutalmazási összeg 280 000 forint volt. Még el kell mondanom, hogy a munkatermelékenység növeléséből származó 100 000 forintos bérmegtakarítást kiosztottuk a dolgozóink között. Az évi átlagkereset elérte az 1600 forintot, s ezzel erősen megközelítettük az országos erdészeti átlagot. 1967-ben tovább szeretnénk lépni az átlagkereset emelkedésében. — Egyéni elképzelésem, tervem az idei évre: februárban védem meg a disszertációmat, remélem sikerrel. Témám: mezővédő erdősávok, új esztendőben új üzemi konyha épül a központban, további munkásszállásokat korszerűsítünk, szeretnénk eljuttatni a villanyt a távoli gátőrlakásokba és egyéb épületekbe, ahol a mi dolgozóink élnek, munkálkodnak. Szeretném, ha a tervezettnél is többet fordíthatnánk a szociális és kulturális célokra. Természetesen a munkásoktól is nagyobb fegyelmet, kitartóbb szorgalmat várunk, hisz nálunk gyakran saját öntudatuk ellenőrzi a tevékenységüket. SZILÁGYI GÁBOR, a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság szb-titkára. i"Szeretném, ha a tervezettnél is többet költhetnénk dolgozóink kulturáltabb körülményeinek kialakítására" — Igazgatóságunk területén 1300 szakszervezeti tag dolgozik. Speciális helyzetünkből adódik, hogy legtöbben nehéz fizikai munkások, ráadásul családtól, várostól vagy falutól távol töltik idejük jó részét. A kubikosok, földmunkagépkezelők, szivattyúgépészek és más beosztásúak gyakran az időjárás szeszélyeitől is sokatszenvednek.“Máreddig is sok mindent megtettünk azért, hogy minél jobb legyen a munka- és életkörülmény. Nagy területen, szétszórtan dolgoznak a vízügyi munkások. Nem lehet mindenütt munkásszállást biztosítanni, de kényelmes lakókocsikttal, hajókkal segítünk ahol lehet. A legújabban vásárolt lakókocsikban már rádió is van. Nemrég adtuk át a gépcsoportnak a téliesített műhelyt, a korszerű éttermet, több régi munkásszállást korszerűsítettünk az utóbbi években. Az előző számunkban megírtuk, hogy Kovács István elviáns, a MEDOSZ főtitkára részt vett a Ciprusi Parasztunió kongresszusán, és ott beszámolt a magyar mezőgazdaság helyzetéről. Most néhány részletet közlünk a magyar delegáció ciprusi beszámolójából. A Ciprusi Parasztunió Nicosiában megtartott kongreszszusán Chambis Michaelides, a Parasztunió főtitkára számolt be a ciprusi mezőgazdaság helyzetéről. Bevezetőjében utalt a ciprusi függetlenségi harcra, majd rámutatott: a mezőgazdaság helyzetének rendezése az egész népgazdaság további erősítésének a kulcskérdése. Feltárta azokat a problémákat, amelyeket a nép érdekében a néppel szoros egységben mielőbb meg kell oldani. A többi között új mezőgazdasági árrendszert kell kialakítani, segíteni kell a súlyos vízhiányon, földosztással, földbirtok-megváltással a földdel rendelkező parasztcsaládok számát a jelenlegi 34 százalékról 70 százalékra emelik, növelni kell az állattenyésztés és a mezőgazdaság hozamát, tovább fejlesztik a szakmunkásképzést, javítják a falu szociális és kulturális helyzetét, hogy a fiatalok ne vándoroljanak el a falvakból a városokba. ★ Megjelent a kongresszuson Ciprus földművelésügyi minisztere is. Kijelentette, hogy a kormány a problémák megnyugtató rendezésére törekszik. A kormány a mezőgazdaság fejlesztésének, a földbirtokreformnak a kérdésében Éppen úgy a nép mellett áll, Ciprusi napok mint a szabad Ciprus függetlenségének a kivívásáért folytatott harcban. Politikai harcukat — mint mondotta —, az egész haladó világ közvéleménye figyelemmel kíséri, s messzemenő támogatásban részesíti. Az egyik legégetőbb probléma, a vízkérdés megoldásáért már eddig is nagy erőfeszítést fejtettek ki, de a vízhiány végleges felszámolása igen nagy gazdasági megterhelést jelent. A magyar delegáció a külföldi delegációk tiszteletére adott fogadáson hosszabb eszmecserét folytatott a ciprusi kormány földművelésügyi miniszterével. A miniszter nagy érdeklődést tanúsított a magyar mezőgazdaság iránt, és igen tájékozott volt eredményeinket illetően. Hangsúlyozta: kedvező a helyzetünk, erős kormány áll az ország élén, és a magyar nép munkaszerető. ★ A külföldi delegációkat Makariosz elnök is fogadta. A ciprusi elnök köszönetet mondott a válságos napokban megnyilvánult szolidaritásért, anyagi és erkölcsi támogatásért, s hangsúlyozottan kérte, hogy a küldöttek tolmácsolják ezt a köszönetnyilvánítását a kormányaiknak és az általuk képviselt dolgozóknak. ★ Ugyancsak fogadta a külföldi küldötteket Papaioanu elvtárs, a Ciprusi Dolgozó Nép Haladó Pártjának főtitkára. Hangsúlyozta: jelenlegi helyzetüket nagyon megnehezíti az a körülmény, hogy a NATO vezetősége napirendre tűzte a ciprusi kérdést, s mindent elkövet, hogy felosszák Ciprus szigetét, és tovább élezzék a viszonyt a török—görög lakosság közt. A Haladó Párt mindent megtesz annak érdekében, hogy egyesítse és mozgósítsa a népet a függetlenségi harc győzelméért. Meghatottan mondott köszönetet a szocialista országok pártjainál, azért a támogatásért, amelyben a ciprusi népet részesítették és részesítik. A magyar delegáció a szigeten tett látogatásai során mindenütt őszinte baráti fogadtatásban részesült. Különösen jóleső érzés volt, hogy sok helyen találkoztak olyan ciprusi dolgozókkal akik vagy jártak Magyarországon, vagy nálunk folytatták egyetemi tanulmányaikat, és szinte meghatottan emlékeztek magyarországi élményeikre. A Parasztúnió egyébként kérte, hogy szakszervezetünk továbbra is támogassa a ciprusi fiatalok magyarországi tanulmányait,s tegye lehetővé, hogy 8—10 tagú delegációjuk magyarországi tanulmányútra jöhessen. Általában a legmesszebbmenő együttműködést szeretnék kiépíteni szakszervezeti vonalon is, s hasonló törekvéseket lehetett tapasztalni a többi delegáció megnyilatkozásaiban is. A szíriai küldött például kijelentette, hogy nagy örömmel építenének baráti kapcsolatokat a magyar szakszervezetekkel, s általában a szocialista országok szakszervezeteivel. ★ Humoristánknak is nyilatkoztak... az Állami gazdaság IGAZGATÓJA: Az új gazdasági mechanizmus koncepciója Budapesten született meg. Eleget éltem vidéken és mint az új iránt fogékony ember, szeretnék ott lenni a bölcsőjénél! AZ ÁLLATORVOS: Még a legzimankósabb télben is minden nap vonattal járok ki Pestről. Reggel tízre ér ide a vonat és délután négykor megy vissza ... Hogy mit kívánok az új esztendőben? ... Szeretnék már a kétórai vonattal hazautazni. JUCIKA, A TITKÁRNŐ: Nem igaz, hogy hozzánk, az állami gazdaságba ellátogató vendégek számára én egész nap reprezentációs kávét főzök! ... Tessék elhinni, van olyan vendég, aki nem is kér kávét! DIOGENÉSZ: Szeretnék jövőre egy szakszervezeti beutalót kapni, hogy ne kelljen örökké ebben a vacak hordóban lakni! FOXI MAXI: Mivel népszerűségünkkel az 1967-ben bemutatásra kerülő magyar filmek továbbra sem tudnak konkurrálni, Bubuval és Kandúr Bandival együtt bizakodással nézek az új év és a képernyő elé! CSARDÁSKIRÁLYNŐ: Maga, fiatalember, nem valószínű, hogy megéri a kommunizmust, de én bízom benne! Kiss György Mihály (Folytatás a 2. oldalról) Sok területén nagyobb aktivitást várunk tőlük az alapszervezetekben és műszaki bizottságokban, még akkor is, ha a jelenlegi túlszervezettség mellett sok társadalmi szerv igénybe veszi munkájukat. Szükséges, hogy a jövőben a szakszervezeti bizottságaink, megyei szerveink szakemberaktíváink véleményét, tanácsait meghallgassák és döntéseiknél figyelembe vegyék. Elnökségünk a műszaki bizottságokra vonatkozó határozatával lehetőséget teremtett arra, hogy az üzemekben a szakemberek, a szakszervezeti bizottság megbízásából tevékenykedjenek érdekvédelmük hatékonyabb ellátása céljából. Az üzemi műszaki bizottságok a vízügyi és erdészeti alapszervezeteink többségében hatékonyan segítik a szakszervezeti tevékenységet. Tovább kell fejleszteni azonban munkájukat az állami gazdaságokban, a gépjavító állomásokon. A szakemberekből szervezett üzemi műszaki bizottságok közreműködésével a jövőben a szakszervezeti bizottságoknak is kötelességük a szakemberek érdekvédelmét az eddigieknél következetesebben ellátni. Szóvá kell tenni, hogy több éve megoldatlan a mintegy 120 ezer tsz-alkalmazott, köztük kb. 50 ezer tagunk személyes érdekvédelme. Hiányoznak a jogvédelmük ellátásának szervezeti és jogi feltételei. Ennek következtében helyenként embertelen körülményeket és bánásmódot tapasztaltunk. Egyes helyeken az alkalmazottaknak — köztük tagjainknak — a legalapvetőbb törvényes jogai sem biztosítottak, például a rendes, és tanulmányi szabadságuk stb. Javasoljuk, hogy a Földművelésügyi Minisztérium és az illetékes tanácsi szervek fokozottabban szerezzenek érvényt a tsz-szakember ellátására vonatkozó utasításban foglaltaknak. El kell érni, hogy a szakemberek a tsz-ekben ne megtűrt személyek, hanem a termelés tényleges szervezői és irányítói legyenek. A területünkhöz tartozó szakemberek érdekvédelmét — mondotta befejezésül dr. Dobi Ferenc — a lehetőséghez képest mégjobbanel kell látsani. A jövőben ennek hatékonysága attól is függ, hogy a szakemberek a szakszervezeti mozgalomban végzett tevékenységükkel milyen mértékben veszik ki részüket saját sorsuk alakításában. Aktívabb tevékenységükhöz jó alapot nyújt a soron következő szak-' szervezeti választás is. A vita vitáiban felszólalt Pásztor Mihály, (Borsod megyei bizottság), Fehér István, (Felsőfokú Mezőgazdasági technikum, Kaposvár), Szomszéd József, (Nógrád megyei gépállomás igazgatóság), Borbás Lajos, (Budapesti Földmívesszövetkezeti Központ), Hajdú Frigyes, (Agrártudományi Főiskola, Magyaróvár), Fekete János, (FM, ÁG. főigazgatósága), Dr. Soós Gábor miniszterhelyettes, Dr. Korom Mihály, (Csongrád megyei bizottság), Markovits János, (FM,) Dr. Szűcs Kálmán (FM,) valamint Ördög Ferenc, (Hódmezővásárhely, Marx tsz.) Élménybeszámolók Az Erdészeti Dolgozók Szakszervezeteink első világkonferenciáját november 4— 5-én tartották Berlinben. Ezen Nemes József, az erdészeti szakosztály titkára és Kovács Pál szb-titkár vett részt. A Földmívelő már beszámolt hazaérkezésük után a konferencia lefolyásáról. Azóta Kovács Pál, a Nyugatbükki Erdőgazdaságban tartott élménybeszámolót, Nemes József pedig a konferencia óta eltelt időben igen sok gazdaságot keresett fel, ahol élénk, színes előadásban ismertette a konferencia lefolyását. Az ERTI-ben tartott előadás nyitotta meg a sort, majd az Erdei Termékeket Értékesítő és Feldolgozó Vállalatnál, a Szombathelyi Erdőgazdaságban, a Keletbükki Erdőgazdaságban, az Északzalai Erdőgazdaságban, valamint ennek baki erdészetében, a Délsomogyi Erdőgazdaság lábodi erdészetében, a Magasbakonyi Erdőgazdaságban, és a Kiskunsági Erdőgazdaságban következtek újabb élménybeszámolók. Békés megye lett az első a Földmívelő terjesztési versenyében Bár a kiírásnak megfelelően december közepén véget ért a lapterjesztési verseny, Veszprém, Csongrád, Komárom, Bács és Szolnok megyének meg sok a tennivalója, hogy a lapterjesztésben felzárkózzon a közepes eredményt elért megyékhez. A lapterjesztési verseny végeredménye a következő: Sorsz. Megye: Ezer szervezett dolgozóra eső példányszám: 1. Békés 332 2. Fejér 309 3. Baranya 282 4. Pest 271 5. Somogy 268 6. Győr 217 7. Heves 216 8. Hajdú 211 9. Borsod 195 10. Szabolcs 176 11. Vas 168 12. Zala 121 13. Tolna 74 14. Nógrád 69 15. Bács 43 16. Szolnok 42 17. Budapest 41 18. Komárom 33 19. Csongrád 32 20. Veszprém 27 Koszigin Törökországban Az 1966-os esztendő utolsó diplomáciai látogatása Koszigin szovjet kormányfő törökországi útja volt. A miniszterelnök vezette szovjet delegáció egy hetet töltött az Európa és Ázsia találkozásánál elterülő, hazánknál nyolcszor nagyobb országban. Koszigint Ürgüplü török miniszterelnök tavaly nyáron tett moszkvai útja alkalmával hívta meg. Ennek a szovjet kormányfő most tett eleget. A két ország kapcsolata az elmúlt évek során mind barátibb és őszintébb lett. Korábban ugyanis a Törökországban hatalmon levő kormányok — nyíltabban vagy burkoltabban — szovjetellenes politikát folytattak, jóllehet, 45 évvel ezelőtt a két ország barátsági szerződést kötött egymással. Közben azonban Törökország tagja lett az agresszív NATO és CENTO katonai szövetségnek. Az e szervezetekkel való szoros együttműködés, a belőle következő politika, kihatott Törökország Szovjetunióval kapcsolatos magatartására is. Az elmúlt néhány évben azután ismét barátságosabbá váltak a szovjet—török érintkezés formái, nem utolsósorban azt követően, hogy parlamenti küldöttségek, és másféle delegációk látogattak el egymás országába. Kormányfő vezette szovjet küldöttség most járt első ízben Ankarában. Amint ezt Koszigin, a mostani látogatás alkalmával elhangzott felszólalásaiban hangoztatta, a szovjet és a török barátsági kapcsolatok megteremtése Lenin és Atatürk nevéhez fűződik. A Lenin vezette Szovjetunió segítette közvetlen déli szomszédját, Törökországot, ahol Atatürk igyekezett kivezetni népeit a szultáni idők sötét korszakából. Érdemes ebből az időszakból idézni a Szovjetunió akkori ankarai nagykövetének, Aralovnak szavait. Neki mondta egy magasan repülő sas láttán Atatürk, a sas az orosz cár címere. Gőgösen uralkodott a népek felett. Azt hitte, hogy sérthetetlen. Az orosz nép azonban megtörte hatalmát és elkergette. Mi törökök ugyanígy jártunk el a mi szent szultánunkkal. A nép halad a maga győzelme felé. Nekünk, a két népnek, melyeket a cár és a szultán egymás ellen a háborúk egész sorába kergetett, barátságban kell élnünk. Atatürk utódai azonban megfeledkeztek erről az igazságról és mind külpolitikájukat, mind pedig belső teendőiket illetően mást tartottak szem előtt. Külpolitikájukat a szovjetellenesség, az amerikaiaknak való behódolás jellemezte, ugyanakkor pedig semmit sem tettek annak érdekében, hogy enyhítsenek a nép sorsán. Pedig erre mindennél nagyobb szükség lett volna. Az ország 30 milliós lakosságának háromnegyed része a mezőgazdaságban dolgozik és mégis élelmiszerhiány volt sok éven át az ország egyes részeiben. Sok százezer paraszt szenvedett hiányt, éhezett, míg másrészt a földbirtokosok maroknyi csoportja sok milliárd hektár termőfölddel rendelkezik még ma is. Egy-egy földbirtokos 10—15 falu tulajdonosa, s ugyanakkor az emberek százezrei kényszerültek arra, hogy vendégmunkásként idegen országban találjanak megélhetést. A mezőgazdasági termelés rendkívül alacsony színvonalú. Ennek jellemzésére elegendő, ha utalunk arra, hogy a 45 millió lakosú Franciaország 19 millió hektáron folytat mezőgazdasági termelést és bőven jut exportra is. Törökországban viszont 23 millió hektár földet művelnek és alig jut elegendő hazai fogyasztásra. Az elmaradott mezőgazdasági termelés, és ugyanakkor a lakosság számának gyors növekedése, egész sor problémát vet fel az ország vezetői előtt. Szakértők szerint az ország ilyesfajta nehézségeinek felszámolására feltétlenül két-háromszorosára kell növelni az élelmiszer-termelést. Ehhez az szükséges, hogy megváltoztassák a falvakban a társadalmi viszonyokat, mert a mostani feudális berendezkedés szinte lehetetlenné teszi a fejlődést. Igen komoly kérdés a már korábban érintett foglalkoztatottság problémája. Az ország mintegy 12—13 milliót kitevő munkaképes lakosságából körülbelül 4 millió — ezen belül a falusi dolgozók közül 3,5 millió — a munkanélküli. Érthető, hogy ezek a problémák egyre jobban foglalkoztatják az egész társadalmat. Mind többen és többen emelnek szót az ellen a függőség ellen is, amelybe az elmúlt évek során került Törökország az Egyesült Államokkal szemben. Erősödnek azok a törekvések, amelyek a gyökeres átalakulást jelentő gazdasági és szociális reformokért küzdenek. E harc bizonyos eredményességét mutatja, hogy az 1963-as parlamenti választásokon a munkásság, a szegényparasztság és a haladó értelmiség érdekeiért harcoló Török Munkáspárt bekerült a parlamentbe és 15 mandátumot szerzett. Igaz, hogy ez még csekély erő a 159 fős képviselőházban. De egyre észrevehetőbb az a tendencia, amely követeli, hogy a kormány ne haladjon tovább a csődöt mondott amerikai politika uszályában, hanem biztosítsa magának a lehetőséget olyan irányvonal követésére, amely Törökország nemzeti érdekeit szolgálja. A Koszigin látogatásáról kiadott közleményben a szovjet és a török kormányfő leszögezte, hogy a Lenin és Atatürk idejében kialakult hagyományokat követve folytatni kívánják az erőfeszítéseket a baráti jószomszédi kapcsolatok továbbfejlesztése és a kölcsönös bizalom megszilárdítása irányában. Nyugtalanságukat fejezték ki a délkeletázsiai helyzet miatt és a tartós béke megteremtése szempontjából fontosnak tartják a hatékonyan, nemzetközileg ellenőrzött általános és teljes leszerelést. FÖLDMÍVELŐ 3