Földmívelő, 1968 (12. évfolyam, 1-24. szám)

1968-01-01 / 1. szám

világ proletárjai, egyesüljetekt MEZŐGAZDASÁGI, ERDÉSZETI ÉS VÍZÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE LAPJA • __________________________________________/• XII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR 1968. JANUÁR 1. & A múlt évi termelési sikerekért és elismerés illeti a mezőgazdaság dolgozóit Ülést tartott a MEDOSZ központi vezetősége December 19-én, a MEDOSZ székház Dózsa termében tar­totta ülését a MEDOSZ központi vezetősége. Az ülésen két na­pirend szerepelt: Dr. Dobi Ferenc titkár Az új gazdaságirányí­tási rendszer bevezetésével kapcsolatos szakszervezeti felada­tokról beszélt, míg Kovács István, a MEDOSZ főtitkára ter­jesztette a KV elé az elnökség tájékoztató jelentését a kong­resszus óta végzett munkáról, valamint a MEDOSZ 1963. évi programját és első félévi munkatervét, s tett javaslatot a MEDOSZ KV és az Elnökség hatáskörére, munkamódszerére és főbb feladataira. Hunya István elnöki megnyitója után MEDOSZ titkára mondott beszédet. dr. Dobi Ferenc a Beszámolójában az 1967. évi tervek teljesítéséről, az 1968. év gazdasági felada­tairól, ezzel összefüggésben a gazdasági reformmal kap­csolatos eddig végzett szak­­szervezeti munkáról és a további tennivalókról, majd a reform vonatkozásában a szakszervezetek kulturális agitációs és propaganda mun­kájáról beszélt. A többi között rámutatott, hogy az évi felvásárlási terv előrelátható teljesítésével több mezőgazdasági árualapja van a népgazdaságnak, s ez meg­javította már az 1967. évi belkereskedelmi ellátást, és kedvező kiindulást jelentett 1968-ra. Ez a reform sikere és a piaci egyensúly szempontjá­ból nagy jelentőségű. Az állami gazdaságok, a gép- és gépjavító állomások, az erdőgazdaságok és az erdé­szeti, faipari vállalatok, a szakvállalatok, a vízügyi vál­lalatok és szervek általában túlteljesítették 1967. évi ter­veiket. A termelési sikerek forrása jelentős mértékben a széles körben kibontakozott jubileumi munkaverseny volt. Ezt a fórumot is felhasználjuk arra, hogy köszönetünket, és elismerésünket fejezzük ki a szervezett dolgozók lelkes, példamutató munkájáért. Az új gazdaságirányítási rendszert érintő kérdésekről szólva leszögezte a beszámo­ló, hogy szakszervezetünk XXII. kongresszusa alapján, a gazdasági vonatkozású elő­készítő tevékenységgel pár­huzamosan szakszervezeti vo­nalon is jelentős erőfeszítések és intézkedések történtek az új gazdaságirányítási rend­szer bevezetésének sikeréért. A szakszervezetünkkel együtt­működő főhatóságok is nagy munkát végeztek a reform előkészítésével kapcsolatban.­­ Szakszervezetünk min­den szinten részt vett az érintett állami szervekkel együtt, a dolgozókat közvet­lenül vagy közvetve érintő jogszabályok és egyéb utasítá­sok, valamint állásfoglalások kialakításában. Ilyen volt a többi között — mint legfon­tosabb — a dolgozók széles körének érdeklődését kivál­tó Munka Törvénykönyve és a tárca végrehajtási utasítá­sok előkészítésében és ki­dolgozásában való részvétel. Ennek keretében több tárgya­lást folytattunk az állami gaz­daságokra vonatkozóan a túl­munka-díjazás bevezetésére, amelynek során, mint ismere­tes, abban állapodtunk meg, hogy 1968. januártól a megfe­lelő feltételekkel rendelke­ző állami gazdaságok, 1969. januártól pedig valamennyi állami gazdaság köteles a túl­munka-díjazásra vonatkozó szabályokat betartani. Az er­dőgazdaságok területén 1968. január 1-től kerül a túlmunka­­díjazás bevezetésre.­­ Az egész szakszervezeti tagságunkat érzékenyen érintő munkaidő-csökkentés előkészítésében és az idevo­natkozó irányelvek kidolgo­zásában szintén tevékenyen részt vettünk. Ez nagy mun­kát jelent 1968. július 1-től 1970-ig a mezőgazdasági és er­dészeti üzemek, vállalatok, vízügyi szervek fokozatosan hozzáfoghatnak a munkaidő 48 órára történő csökkentésé­hez. A beszámoló a továbbiak­ban az 1968. évi feladatokat vette sorra. Hangsúlyozta: A termelési és életszínvo­­nal emelési célkitűzések va­­lóraváltásában nagy szerepe van a mintegy 300 ezer szer­vezett mezőgazdasági, erdé­szeti és vízügyi dolgozónak. Szakszervezeti szerveink szer­vezzék a korszerű termelési eljárások és módszerek szé­les körű alkalmazását. Fej­lesszék tovább a szocialista munka­versenyt, a brigád­mozgalmat, az újítók tevé­kenységét. Tegyenek intézke­déseket a munkafegyelem megszilárdítására és a társa­dalmi tulajdon fokozott vé­delmére. Biztosítsák a dolgo­zók igazi érdekvédelmét. A továbbiakban rámutatott: A jövőben minden eszközzel arra kell törekednünk, hogy a vállalati életben a gazdasági vezetés és a szakszervezet egyaránt maradéktalanul be­töltse szerepét. Az üzemek, vállalatok önállóan készítik elő, állítják össze termelési, műszaki fejlesztési terveiket. Ezt a tervezési folyamatot a szakszervezeti szerveknek is­merniük kell. A jövő évi ter­veknek figyelembe kell ven­niök a szakszervezet, a dolgo­zók helyes javaslatait, véle­ményét. A szakszervezeti szervek fő feladata az üze­mekben, a vállalatoknál a munkakörülményeket javító célkitűzések elősegítése, a szociális, üzemegészségügyi, munkásellátási tervek kiala­kítása. Ezeknek a terveknek a jóváhagyása a szakszerveze­ti szerveknek is fontos fel­adata lesz. A tervezéssel komplex mó­don, átfogóbban, nagyobb ha­tározottsággal kell foglalkoz­ni. Ez azt is jelenti, hogy a szakszervezeti szerveknek a továbbiakban is kötelességük lesz a tervek teljesítésére szer­vezni, mozgósítani a dolgo­zókat, segíteni az üzemi mun­kafegyelem, az anyagtakaré­kosság javítását. Segíteni kell a termelést, mert ezzel helyi­leg és népgazdasági méretek­ben is növelni lehet az eloszt­ható alapok mennyiségét­. A beszámoló ezután arról szólott, hogy a szocializmus építésének olyan új szakaszá­hoz érkeztünk, amely alap­vető változásokat hoz nem­csak az üzemek és gazdasá­gok, hanem az egyén életében is. Szakszervezetünknek tör­ténelmi hivatásához híven, feladata elősegíteni a helyes gondolkodást, a bátor cselek­© A XXII. kongresszus határozatának megva­lósításaként tevékenyen részt vettünk a kollektív szerződé­sek előkészítésével kapcsola­tos intézkedések kialakításá­ban. Segítséget nyújtottunk ágazatonként az ún. minta -kollektív szerződések elkészí­téséhez. Jelenleg is folyamatosan végezzük az új gazdaságirá­nyítási rendszer bevezetésé­vel kapcsolatban még hátra­lévő feladatokat. Ilyenek pél­dául a vállalati alkalmazottak munkaköri bértáblázata, a fizikai dolgozók bérezése, a szakemberképzés új rendsze­re, a vállalati vezetés és a vállalati szakszervezeti szerv együttműködése, a verseny irányelvei, a vállalati szak­­szervezeti szerv hatásköre, a vétójog alkalmazása, a veze­tők megítélésével kapcsola­tos szakszervezeti jogok, stb. vőkészség kialakítását, erő­sítését. Határozataival, in­tézkedéseivel növelnie kell a dolgozókban a társadalmunk iránti bizalmat és fel kell éb­resztenie a felelősségérzetet az új gazdasági, termelési, po­litikai feladatok megvalósí­tásáért. A szocializmus épí­tésének új szakaszában to­vább fokozzuk széles körű tu­datformáló, nevelő, felvilágo­sító tevékenységünket. Szakszervezetünknek a ne­velőmunkában arra kell tö­rekednie, hogy mindenki meg­értse: csalás odaadó, hozzáér­tő munkával, becsületes helyt­állással tudjuk az új mecha­nizmust üzemi, vállalati szin­tem érvényesíteni. Erre annál is inkább szükség van, mert tapasztalataink szerint az ed­digi felvilágosítás ellenére a reform fő gondolataival való egyetértés mellett jelen van még a régi megszokott mun­kastílus és az elavult munka­­módszer­­sétől, illetve gyakorlati al­kalmazásától — mondotta be­fejezésül. — Az év vége és az év eleje mindig zsúfolt tenni­valókkal. Szakszervezeti szer­veink felelőssége — minden szinten — jelentős mértékben növekszik. A figyelmet azon­ban most elsősorban az 1968. évi tervek összeállítására és teljesítésük megkezdésére kell fordítani. Fontos ez azért is, mert a tervezés megalapozott­sága, vagy annak hiánya je­lentősen befolyásolja az egész kollektíva sorsát, helyzetét. Második feladat: a kollek­tív szerződések megkötése. Ne kezeljük dogmaként és nem történik semmi baj, ha az egyik, vagy másik kérdést csak később tudjuk bedolgoz­ni a kollektív szerződésbe. Fontos emellett, hogy a szer­ződésben a különböző juttatá­sokat és a jövedelmezőséget reálisan tervezzük. Inkább kevesebbet ígérjünk a dolgo­zóknak és többet adjunk, mint fordítva. Harmadik feladat: meg kell értetnünk a szervezett mun­kásokkal, hogy sem a kollek­tív szerződés, sem az új me­chanizmus nem fog ugrássze­rű változást jelenteni, nem fog minden olyan nehézséget egyszerre megoldani, ame­lyekkel már évek óta küz­dünk. Az új gazdasági mecha­nizmus bevezetésével csak a feltételét teremtjük meg gyor­sabb előrehaladásunknak, gondjaink gyorsabb megoldá­sának. Negyedik feladatunk: a ve­zető- irányító tevékenységet szakszervezetünk szervezeti és tartalmi munkáját kell fej­leszteni, hogy hatékonyabb munkával járuljunk hozzá a reform kitűzött céljainak megvalósításához. Eközben azonban nem szabad megfe­ledkeznünk arról, hogy gaz­dasági tevékenységünk kö­zéppontjában változatlanul az ember áll, a dolgozókról va­ló gondoskodás a legnagyobb munka közben sem szorulhat háttérbe. Végül, de nem utolsó sor­ban azon kell munkálkod­nunk, hogy mielőbb szabályo­zásra kerüljenek mindazok a még központilag nem rende­zett kérdések, amelyekről be­számolómban már szólottam. (Folytatás a­z oldalon.) AZ 1968. ÉVI FELADATOK A NÉGY LEGFONTOSABB FELADAT Alig néhány nap választ el bennünket az új gazdaság­­irányítási rendszer bevezető­ VEKEY TAMÁS "Újévi köszöntő CTI év olyan vagy, mint egy sokat ígérő ifjú asszony. Mosolyod fürkészem és látom merészségedet. Hogyan tudsz átívelni, annyi megszokáson, annyi ósdi lángon, úgy hogy nem perzsel meg harc és küzdelem. Mi a titkod? Mintha csak a szerelem varázsló újjal simítanák végig homlokom. Várlak, újév, mint asszony várja újra kedvesét, forrón, melegen, soha ki nem hűlő szívvel, hogy átfogjam lényed, s úgy köszöntselek, s homlokodva fonjam koszorúként azt a parázslón-hideg szép, havas telet! Az új év küszöbén 1968 köszöntése Tervek, feladatok, elképzelések­­• az új évre Újra mögöttünk egy esztendő, s előttünk az új. Megint továbblapozunk a naptárban, újra itt van a számvetés ideje. Mi volt, hogy volt, mit hagyunk magunk mögött, milyen sike­reket, eredményeket értünk el, s milyen újabb feladatok tor­nyosulnak előttünk. A számvetés ideje rövid, éppen csak egy lélegzetvételnyi, mert máris annak örül az ember, hogy újra megmutathatja erejét, újra nekigyűrkőzhet az újabb, a még nagyobb, a még lelkesítőbb feladatoknak. Sokszor elmondjuk, hogy az előttünk álló esztendő nem akármilyen, hogy ettől várunk igazán sokat, de ez a mostani évkezdés valóban más, mint az eddigiek. Országunk, népünk előtt különleges felada­tok állnak, 1968 az új gazdasági mechanizmus megvalósulá­sának éve. Munkatársaink megszólaltattak a MEDOSZ hatalmas tá­borából néhány embert, hogyan látják, miképpen kezdik az új esztendőt, erre kerestük a választ. Rose­tár József, Mezőhegyesi ÁG: Ismét kiváló eredményeket várunk a növénytermeléstől . Nem panaszkodhatunk az elmúlt évre sem, de 1968-tól még jobb eredményeket vá­runk. Mire alapozzuk ezeket a reményeket? A többi között arra, hogy az elmúlt években legégetőbb szociális problé­máinkat sikerült megoldani. Minden kerületben felújítottuk az üzemi konyhákat, az idő­szaki szállásokat, most már kényelmesek, egészségesek a munkásszállások, megszűnt a tömegjellegük, egy-egy szobá­ban többnyire négyen, de leg­feljebb nyolcan laknak.­­ Az egyik legfontosabb teendőnk a téli foglalkoztatás biztosítása, főleg a nők számá­ra. Eddig ezt csak részben si­került megoldani, úgy hogy a Békési Kosáripari Vállalat a környékbeli nők számára mun­kát biztosít. — A legtöbb eredményt, ép­pen úgy, mint tavaly, az idén is a növénytermelésben vár­juk. 1907-ben 24,5 mázsa bú­zatermésünk volt, ettől az át­lagtól az idén sem szabad el­maradni. Éppen ezért a nö­vénytermelésben még több szocialista brigádot szeretnénk létrehozni, bár eddig sem volt okunk a panaszra, a gazdasá­gunknál 51 szocialista brigád működik, 1092 taggal. Most, a tél folyamán minden üzemegy­ségünknél szakmai tanfolya­mokat tartunk, hogy az inten­zív termelési módszerek elter­jesztésével az idén túlszár­nyaljuk a növénytermelés ta­valyi eredményeit. Boldog új évet kívánunk kedves Olvasóinknak ! Szűcs Lajos. Mezőberényi Gépjavító: Javuló szociális, kulturális lehetőseitek „A rossz úgy se jöjjön, ha ki tán hívatja. Ez legyen az új év legszebbik divatja” — mondja a régi rigmus, s erre gondolván tettük fel a fordított kérdést. — Mit nem kíván az új esz­tendőtől ? — Azt, hogy dolgozóink szo­ciális, kulturális ellátottsága az ideihez hasonlítson. De nem is fog! A telepen belül dolgozó 300 főnyi dolgozónk tisztálko­dási lehetőségét nem tudtuk megfelelően biztosítani a két kis helyiségben. A 60 szemé­lyes kis étkezdénk is csak szükségmegoldás volt. Nem is erre a célra épült, építőmun­kások felvonulási épülete volt azelőtt. De már elkezdtük épí­teni a korszerű étkezdét, mos­dót, öltözőt. Azt várom az új esztendőtől, hogy ezeket a na­gyon szükséges létesítménye­ket minél előbb használhassák dolgozóink. — Milyen feladattal, gond­dal birkóznak jelenleg? — Legnagyobb gondunk a megyénkben most alakuló Gépjavító Vállalat. Velünk mi lesz? — állítanak meg gyak­ran az emberek. — Maradunk vagy nem maradunk? És mi­lyen formában? A hírek sze­rint a vállalat rövidesen meg­alakul. Sokat jelent majd a munkával való ellátottság szempontjából a környéken. A nőket pedig egy másik létesít­mény, a háromműszakos szö­vőgyár foglalkoztatja. A mi feladatunk tulaj «■3*-e nV'svangT'l adott, hiszen a gépjavítások szakosításával ránk estek az Sz—100-asok és különféle vál­lalatokkal kooperációs mun­kát is végzünk. — Sok bejáró dolgozójuk van? — Bizony, sok gondunk volt az Endrődről, Gyomáról, Dévaványáról bejárók utazta­tásával. Szerencsére kaptunk a nyáron egy autóbuszt, amivel elég jól megoldjuk a vidékiek beszállítását. De az új eszten­dőben ezen a téren is szeret­nénk tovább fejlődni. — Hogyan fogadták az új gazdaságirányítási rendszer célkitűzéseit? — Mint mindenütt, felénk is sokat foglalkoznak az embe­rek ezzel a kérdéssel. Az szb azzal is elébe megy a megnö­vekedett feladatoknak, hogy bizalmijainkat, aktivistáinkat folyamatosan felkészítjük, tá­jékoztatjuk. Négy hete az első foglalkozáson az új kollektív szerződés megkötésével, tar­tartalmával foglalkoztunk. Az oktatás is könnyebb lesz majd, ha meglesz az új ebédlő, ami összejövetelek, oktatás céljára is megfelel. Egyre több jól fölkészült emberre lesz szük­ségünk. Én magam is tudom azonban, hogy az eredményes tanuláshoz megfelelő feltéte­leket kell biztosítani. — Hogyan szerezte ezt a ta­pasztalatot? — 1997-ben fejeztem be a mezőgazdasági technikumot. Most a marxizmus—leninizmus esti középiskolára járok, amely a legjobb tanulóknak egyúttal előkészítés az egyetemre. (Folytatás a 3. oldalon.)

Next