Földmívelő - A MEDOSZ Lapja, 1969 (13. évfolyam, 1-24. szám)

1969-01-01 / 1. szám

A MEDOSZ központi vezetőségének ülése (Folytatás az 1. oldalról.) sok csökkentésére, az üzem­­egészségügy továbbfejlesztésé­re, a dolgozó nők és a fiatalok üzemi munkakörülményeinek gyorsabb ütemű javítására, a szükséges szociális beruházások megvalósítására kell fokozot­tabb erőfeszítéseket tenni. Az agitációs tömegnevelő te­vékenység fő céljának a dolgo­zók tudatformálását kell tekin­teni. Jelenleg a politikai hata­lommal összefüggő kérdések közül az ideológiai nevelés az egyik legfontosabb. Látni kell, hogy az elmúlt években — a gazdasági feladatokra való összpontosítás következtében — ez egy kicsit háttérbe szo­rult. E helyzeten most változ­tatni kell: többet és rendszere­sebben kell minden szinten a neveléssel foglalkozni. A feladatok közül kiemelten jelentkeznek a szakszervezeti választások. Gondosan ügyel­nünk kell arra, hogy a szak­­szervezeti tisztségviselők fluk­tuációja a minimálisra korlá­tozódjék. Az 1969. évi programból és munkatervből — mondotta be­fejezésül — csak néhányat összegeztünk, de nyilvánvalóan ezzel is sikerült érzékeltetni a szakszervezetünk vezető testü­leteire háruló feladatok súlyát és nagyságát. E feladatok meg­valósítása nagy politikai fele­lősséget és hozzáértést igényel a központi vezetőségtől a bizal­miakig minden vezető szervtől és tisztségviselőtől. A mezőgazdaság hazánkban dinamikusan fejlődik Ezután dr. Dimény Imre, mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi miniszter az elmúlt év munkáját és az 1969. évi fel­adatokat elemezte. Rámuta­tott: a feladatok megoldásánál nagy segítséget jelentett a MEDOSZ-szal kialakított jó együttműködés és az a tény, hogy a minisztérium, valamint a szakszervezet között sikerült egységes nézőpontot kialakíta­ni. Nem utolsó sorban ennek köszönhető, hogy az 1968-as évet sikeresen zártuk a mező­­gazdaság és az erdészet terüle-A lakosság élelmiszer-ellá­tása minden eddiginél­­jobban alakult, az alapvető élelmisze­rekben sikerült kielégíteni az igényeket. Az egy főre jutó húsfogyasztás tavaly elérte az 53 kg-ot, az egy főre jutó cu­korfogyasztás pedig meghalad­ta a 33 kg-ot, ami végered­ményben már jó ellátási szín­vonalat jelent. A kedvező helyzet nyomán — érthetően — megnőtt a me­zőgazdaság társadalmi megbe­csülése. A nyugodt, kiegyensú­lyozott ellátást a lakosság ked­vezően fogadta. Azonban nemcsak a belföldi, hanem a külkereskedelmi szál­lítások terén is előrelépés ta­pasztalható. Az export-import nyereség aktív szál­­­ja 10 szá­zalékkal tovább, nőtt az­ 1967 évihez képest és elérte a 3 milliárd devizaforintot. A mezőgazdaság tehát telje­sítette azokat az igényeket, amelyeket a népgazdaság egé­sze támasztott. A miniszter ezután a terme­lési eredményekkel foglalko­zott, és külön kiemelte, hogy az aszályos év ellenére sike­rült biztosítani az ország ke­nyerét. A 14,5 mázsás holdan­kénti termés a második leg­jobb átlagnak számít a hazai mezőgazdaság történetében. Alapvető fordulatot jelent az is, hogy a mostoha termé­szeti viszonyok ellenére holdanként 18 mázsás kukoricatermést ta­karítottak b° a gazdaságok; ennek nyorrzín reménye van ar­ra honn/ a következő időszak­ban s't'ar"'­ elérni a 20 mázsás átlagtermést. Egy negatív tendencia Az állatttenyésztés terén kedvezőbben alakultak a faj­lagos mutatók, így például az egy hízóra jutó átlagsúly, vagy az egy tehénre jutó tejterme­lés. A legtöbb pozitívum az állati termékek vonalán mu­tatkozott, ezen a téren sike­rült leginkább közeljutni a la­kossági igényekhez és lépést­e­tén. A mezőgazdaság termelése­­ tavaly egy-két százalékkal meghaladta az 1967. évi szintet. Elmondhatjuk, hogy az új gaz­daságirányítás nyomán telje­sültek legfőbb agrár,­szövet­kezeti, politikai és termelési célkitűzéseink. A miniszter az elmúlt évi munkával kapcsolatban ki­emelte: a leglényegesebb fel­adat a belföldi ellátás megja­vítása, kielégítő színvonalon való tartása, illetve a külke­reskedelmi lehetőségek maxi­mális kihasználása volt­ tartani a külkereskedelem kö­vetelményei­vel. Az elmúlt év jellemzője volt, hogy szarvasmarhából és ser­­­­tésből nagyobb volt a termelői­­ kínálat a tervezettnél. Az elő-­­ irányzottnál nagyobb számban kellett felvásárolni az állato­­­­kát, így például hízott sertés-­­­ből 300 ezerrel, szarvasmarhá­ból pedig 80—100 ezerrel volt­­ nagyobb a felkínált állomány a tervezettnél. Ez a negatív tendencia még idén,­ sőt jövőre is érezteti hatását, amennyiben nem tesszük meg a szükséges korrekciókat. Különben a szar­vasmarha- és a tehénállomány tavaly nagyjából az 1967. évi szinten állapodott meg és mint megállapították, elsősorban a­­ háztáji állomány csökkent je­lentős mértékben. Ennek a csökkenésnek az ütemét a mi-­­ nisztérium vezetősége még év­­ közben többirányú intézkedés-­­­sel igyekezett mérsékelni: a ta­karmány­ellátás és a szarvas­­marhajótenyésztés terén hoztak j­oribb döntéseket az illetéke­sek. Stabil felvásárlási árak Dr. Dimény Imre előadásá­ban ezután kiemelte, hogy az új gazdasági mechanizmus me­rőben új gazdasági környeze­tet teremtett, ami abban nyil­vánult meg, hogy nagyobb lett a vállalati önállóság és ezzel egyidőben az üzemi demokrá­cia is megszilárdult. A na­gyobb vállalati önállósággal és öntevékenységgel a központi célkitűzések is minden eddigi­nél tervszerűbben valósultak meg, ami a jövőre nézve ked­vező tapasztalatot jelent. Éppen ezért a mezőgazdaság és az erdészet területén a gaz­daságirányítás rendszerében alapvető változásokat nem is terveznek. Az élet azonban ál­landóan fejlődik, új törekvé­sek érvényesülnek, a módsze­reket „karban kell tartani” és fejleszteni kell az eszközöket is, így kisebb közgazdasági módosítások várhatók. A fel­­vásárlási árakra a stabilitás jellemző. Ugyanakkor azonban kisebb módosításokat követel az élet: a juhhús felvásárlási ára 20 százalékk­al növekedik, ezzel egyidőben 1 forinttal lett kevesebb a baromfi felvásár­lási ára, a fogyasztói ára pe­dig 1,50 forinttal csökken. A tűzifa fogyasztói áránál 14 szá­zalékos csökkenést hoz az új év. Ezt az ármozgást pozitív­nak kell tekinteni, ezek az árak ugyanis alkalmazkodnak az egyre módosuló termelési tevékenységhez és az időkö­zönként változó költségténye­zőkhöz is. Az ármódosítások nyomán helyesebb arányú fo­gyasztási szerkezet alakul ki, amíg előbbre viszi a termelők és fogyasztók ügyét egyaránt. Az állami támogatást lénye­gében 3 évre előre meghirdet­ték, 1969-ben csak kisebb mó­dosítások várhatók. A szarvas­marhatenyésztés jövedelmező­ségének fokozására 300 millió forinttal növekedik az ágazat dotációja. Ugyanakkor 50-ről 20 százalékra csökkentik a gép­javítási kedvezmény mértékét. Az elmúlt évben ugyanis azt tapasztalták, hogy egészségte­lenül csökkent az érdeklődés az új gépek és traktorok iránt. A gazdaságokat most arra ösz­tönzik, hogy az elavult trak­torok javítása helyett töreked­jenek a modern nagy teljesít­ményű vontatók alkalmazásá­ra. Holdanként 50 kiló műtrágya További módosítás lesz a bérszorzók változása egyes te­rületeken. A Gépjavító Tröszt 4-es bérszorzója 3-as lesz, 1970-ben pedig 2-re módosul. Az Agrotröszté és az ER­­DÉRT-é 3,5-ről 2-re, a tervező intézeteké pedig 2-ről 1-re csökken.­­ Nagyot fejlődött a magyar mezőgazdaság a műszaki anya­gi bázis terén is. 1968-ban az egy holdra jutó műtrágya mennyisége az előző évhez ké­pest 20 százalékkal nőtt meg, ami azt jelenti, hogy egy hold­ra 50 kg talajerőpótló anyag­erő jutott. Az előrehaladás el­lenére azonban még mindig nem tudták teljes egészében kielégíteni az igényeket, így például ősszel a foszfor és a káli műtrágyából a teljesíthe­­tőnél nagyobb volt a kereslet. A gazdaságok növényvédőszer igényét lényegében kielégítet­ték. Az üzemek tavaly 850 mil­lió forintot költöttek ilyen ké­miai anyagokra, az előző évi­nél 100 millió forinttal többet. Az aszályos időszakban külö­nösen nagy szükség volt az ön­­tözőtelervek teljesítményének Nőtt a társadalmi megbecsülés fokozására. Ez meg is látszik az eredményeken: 1968-ban 650 ezer holdas területet öntöt­tek — minden eddiginél többet — Magyarországon. Tavaly jól beütött a másodvetés is. A 430 ezer holdas másodvetés-te­­rületről minimális veszteséggel sikerült betakarítani a termést. Az ágazatok értékelése Külön értékelte a miniszter az ágazatok munkáját. Az álla­mi gazdaságok nyeresége elér­te a 1,2 milliárd forintot. Ez jobb a tervezettnél, és azt iga­zolja, hogy az állami gazdasá­gok túlléptek egy bizonyos stagnálási szakaszon és alap­vetően eredményesen tevé­kenykednek. A Gépjavító Trösztnél az év elején nagyszabású átalakítá­sokat hajtottak végre, amely­nek során 23 gépjavító vállala­tot hoztak létre. A tröszt mun­katársait dicséri, hogy a nagy­szabású átszervezést úgy bo­nyolították le, hogy közben si­keresen teljesítették a 6 mil­liárd forintos termelési érté­ket. Természetesen a trösztnél is — mint minden újjászerve­zett munkaközösségnél — ta­pasztalhatók bizonyos „gyer­mekbetegségek”, a vállalatok szellemi és gazdasági tőkéje azonban biztosítékot jelent az eredmények további javításá­hoz. A szakvállalatok munká­ját is pozitívnak ítélte a mi­niszter. Az idei tervek is azt igazol­ják, hogy a mezőgazdaság ha­zánkban dinamikus fejlődés­ben van. A mezőgazdaság ter­melési értéke 2,3 százalékkal, az erdészeté pedig 6 százalék­kal növekedik. Előbbre kell lépni a lakosság ellátásában és a külkereskedelem területén is. Az előirányzat szerint a la­kosság élelmiszerfogyasztása 1968-hoz képest 4 százalékkal lesz nagyobb és a külkereske­delem forgalma is megnő. Mindez arra figyelmeztet, hogy az eddiginél is jobban kell élni az új mezőgazdasági környezet adta lehetőségekkel. Napirenden a termelés hatékonysága A termelési feladatokat ele­­­­mezve utalt rá, hogy erőtelje­sen fokozni kell a kenyér- és a takarmánygabona hozamokat, már ebben az esztendőben na­gyon komolyan meg kell ala­pozni a 20 mázsa körüli kuko­rica termésátlagot is; a szak­emberek szerint a fajta, a táp­anyag és a termelési körülmé­nyek egyaránt adottak és ha az időjárás is kedvez, hamarosan siker koronázhatja az erőfe­szítéseket. A szántóföldi szálastakar­­mány-termesztés, valamint a rét- és a legelőgazdálkodás az elmúlt 2—3 évtizedben nem sokat fejlődött, arra kell töre­kedni, hogy ezeket az ágazato­kat kimozdítsuk a jelenlegi holtpontról. Ami a kertészeti termelést illeti, nem a terület növelésén van a hangsúly, hanem a meg­­term­ett áru óvása, értékesítése és a feldolgozás hatásfokának növelése kerül idén előtérbe. Az előirányzat intézkedik ar­ról is, hogy lassuljon a háztáji tehénállomány csökkenő ten­denciája. A számszerű ered­mények növelése elsősorban a nagyüzemek feladata lesz, a tenyésztés után járó állami tá­mogatás rendszere az új évben is érvényes marad. Az erdé­szet 1969-ben 5,6 millió köbmé­ternyi fatömeg kitermelését kapta feladatul. Dr. Dimény Imre előadásá­nak végén hangsúlyozta: idén minden eddiginél nagyobb gondot kell fordítani a terme­lés hatékonyságának felfutta­tására és a minőség-választék kérdéscsoportra. Az előrehala­dásnak ugyanis egyre inkább korlátot szab, hogy egyes ága­zatok magas önköltséggel dol­goznak és emellet a fogyasztói igényekkel sem mindig esik egybe a kínálat. Ez pedig a to­vábbhaladásnál alapvető felté­tel és az új év legfontosabb munkáját képezi. A választások jelentőségéről Ezután dr. Dobi Ferenc, a MEDOSZ titkára az elnökség megbízatása alapján a válasz­tással kapcsolatos kérdésekről beszélt. Elmondotta, hogy az elkövetkező időszakban 45 000 tisztségviselő megválasztására kerül sor. Választanak 240 vállalati szakszervezeti taná­csot, 19 országos tanácsot, 1700 szakszervezeti bizottsá­got, 1200 számvizsgáló bizott­ságot, 200 osztály-, illetve mun­kahelyi bizottságot, 220 társa­dalombiztosítási tanácsot, 620 társadalmi bíróságot, és majd­nem 1000 kereskedelmi árel­lenőrt. Az irányításért a köz­ponti vezetőség, az elnökség, és a megyei bizottságok a fe­lelősek. Az előkészületek min­denütt megtörténtek a válasz­tásokra, s különösen jó fel­készülést mutat Győr, Tolna, Bács, Pest és Szolnok megye, valamint a budapesti bizott­ság tevékenysége. A továbbiakban arról be­szélt dr. Dobi Ferenc, hogy a választások időszaka a szak­­szervezeti demokrácia szélesí­tésének időszaka is lesz egy­ben, és közel 300 000 szerve­zett dolgozó gyakorolja majd jogait. A cél: az elkövetkező évek még hatékonyabb szak­­szervezeti munkájának megte­remtése. Küldöttség utazott az NDK-ba a munkaidő-csökkentés tanulmányozására A Német Demokratikus Köztársaságban először a VI. pártkongresszus határozata alapján, 1966 áprilisában csök­kentették a munkaidőt heti 48 óráról 45 órára. Másodszor a VII. pártkongresszus határozatára 1967 augusztusában a munkaidőt tovább csökkentették, heti 43 és félórára, s be­vezették az ötnapos munkahetet. A munkaidőcsökkentés különleges feladatot jelentett az NDK állami gazdaságaiban is. A feladat gyakorlati megvaló­sítását szakszervezetünk elnökségének és az Állami Gazda­ságok Országos Központjának küldöttei az NDK állami és szakszervezeti szerveinél és az állami gazdaságokban tanul­mányozzák. A tanulmányút tapasztalatainak ismertetésére lapunk hasábjain visszatérünk. T. Z. Vállalták — teljesítették Az állami gazdaságokban dolgozó szocialista brigádok többsége már teljesítette a KMP megalakulásának 50. év­fordulója tiszteletére tett fel­ajánlását. A Pest megyeiek közül a Dánszentmiklósi Ál­lami Gazdaság dolgozói értek el legjobb eredményt a ver­senyben. Kétszeresen teljesí­tették 2,4 millió értékű fel­ajánlásukat. A Bólyi Állami Gazdaság két és fél ezer dolgozója vál­lalta, hogy a hozamok növelé­sével, illetve a termelési költ­ségek csökkentésével 2,9 mil­lió forint terven felüli tiszta nyereséget érnek el év végéig. A kedvezőtlen időjárás ellené­re az állami gazdaság 12 nö­vénytermesztési és 11 állatte­nyésztési ágazata teljesítette, illetve túlteljesítette a tervét. A terven felüli tiszta nyereség értéke 26,8 millió forint, s ez több mint kilencszerese a ju­bileumi vállalásnak. A nyere­ség kétharmad része a kima­gasló terméshozamokból ered. Érdemes külön megemlíteni, hogy búzából 5400 hold átla­gában 24,3 mázsát, kukoricá­ból pedig csaknem 3000 hold átlagában — májusi morzsok­­­ban számítva — 29,4 mázsát takarítottak be. A következő hetekben sorra kerülő termelé­si tanácskozásokon részletesen ismertetik a gazdaság dolgo­zóival a jubileumi verseny si­kereit, s egyúttal kiosztják a mintegy kétmillió forintnyi verseny­j­utalmakat. A Mezőhegyesi Állami Gaz­daságban ötven brigád tűzte célul a szocialista cím elnye­rését. Ezenkívül verseny in­dult a szocialista üzemrész címért is. A gazdaságban min­denütt a fiatalok kezdemé­nyezték a versenyt. A rendkí­vüli aszály ellenére, amely fő­leg a hibridkukoricában és a gyümölcstermésben okozott mintegy 10 millió forintnyi kárt, a szocialista brigádok számos­ termelési ágban ki­váló eredményeket értek el. Az előzetes felmérés arról ta­núskodik, hogy a tervezett 15,6 millió forint tiszta nyere­ség helyett több mint 21 mil­lió forinttal zárják az évet.­­Baranya megye állami gaz­daságaiban összegezték a párt és a KIMSZ jubileumának tiszteletére indított munka­verseny eredményeit. A nagy­üzemek dolgozói elhatározták, hogy — a hozamok növelésé­vel, illetve a költségek csök­kentésével — 14 millió forint terven felüli tiszta nyereséget érnek el az idén. Megállapí­tották, hogy mind a tíz bara­nyai állami gazdaság teljesí­tette, sőt túlteljesítette vál­lalását. Kenyérgabonából 600, húsból 140 vagonnal, tejből egymillió literrel, tojásból egymillió darabbal adtak töb­bet az ország asztalára, mint amennyit egész évre tervez­tek. Az idei munkaverseny egyik lényeges vonása, hogy nemcsak több, hanem egyút­tal jobb árut is adtak a gaz­daságok, s így a tervezettnél sokkal nagyobb minőségi fel­árhoz jutottak. A tíz állami gazdaság többletnyeresége 45 millió forint, vagyis a dolgo­zók háromszorosan teljesítet­ték vállalásukat. A gazdasá­gokban most zajlanak az év végi termelési tanácskozások, amelyeken értékelik az idei munkaverseny tapasztalatait, s egyúttal szétosztják a ver­senyjutalmakat. Húsz éves az államosított Vető­mag termeltető Vállalat A közeli hetekben lesz húsz éve annak, hogy a dolgozó nép — a nagyüzemek államosítása után — a vetőmagtermeltető és magkereskedelmi cégeket is köztulajdonba vette. A tőkés konkurrencián és nyerészkedésen alapuló cégekből olyan állami vállalatokat kellett létrehozni, amelyeknek legfőbb célja a megújhodott magyar mezőgazdaság fejlődésének szolgálata. Az elmúlt húsz év alatt nagyot fejlődött mezőgazdaságunk. A több százezernyi kisparcellás, kisüzemi egyéni gazdaságból szocialista nagyüzemek lettek. Állami gazdaságaink, termelő­­szövetkezeteink fejlődése, növekvő jövedelme sorra több és több hányadát képezi a nemzetközi jövedelemnek.­­ Ezzel a nagy fejlődéssel együtt fejlődött vetőmagtermeltetésünk és vetőmagellátásunk is. A Vetőmatermeltető és Értékesítő Országos Vállalat — az ál­lamosításkor létrejött vállalatok fejlődése összevonása útján — ma már egységesen látja el azt a nagy feladatot, amit az ország minőségi vetőmaggal történő ellátása jelent. A válla­lat a belföldi vetőmagforgalmazáson felül, jelentős vetőmag­exportot is bonyolít, a szocialista és a tőkés országokba egy­aránt, melynek együttes értéke az utóbbi években megközelí­tette a 2 ezer millió forintot. A vállalat feladatát — az ország különböző területeit beháló­zó — 11 termelési alközponton, valamint belföldi ellátó üze­mén keresztül látja el, összesen 27 magtisztító telepe éven­ként 10 — 12 ezer vagon vetőmagot tisztít le. A vállalatnak az említett egységei útján történő vetőmagforgalmazása mintegy 6 millió kat. hold szántóterület vetőmagigényét fedezi. Az egyre fejlődő munka színvonalát fejezi ki az a felsőbb szintű elismerés, hogy — az 1966. évi, továbbá az 1967. évi eredmé­nyek alapján — a vállalat két ízben is elnyerte a kitüntető élüzem címet. Jól készült fel a vállalat a gazdaságirányítás reformjára is. Az 1968. évi rendkívül kedvezőtlen időjárás ellenére is, a ma­gasabb igényeknek megfelelően biztosította a másodvetések­hez, valamint az őszi vetésekhez szükséges vetőmagot.­­ Kü­lönösen jelentős az eredmény a legfontosabb takarmány­­növénynek, a lucernának kimagasló mennyiségű és jó minő­ségű vetőmagbiztosítása. Amíg az utóbbi 10 — 15 évben állandó hiány jelentkezett lucernamagból, a vállalat ma már minden igényt kielégítő belföldi ellátáson felül jelentékeny mennyiség exportjára is képes. Sokat javult a vállalat kapcsolata a partner mezőgazdasági üzemekkel. E kapcsolatnak igen kifejező példája, hogy a vál­lalat — nyeresége terhére, — a szerződéses árakon felül 18 millió forintot meghaladó összeget juttatott, költségtérítés címén, a partner mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek. A vállalaton belüli szakszervezeti munkát az 1967. évi márciu­sában megválasztott országos vállalati szakszervezeti tanács fogja össze és igyekszik biztosítani a legkisebb vállalati egy­ségnél is a dolgozók egységes, vállalati szemléletét. Az OVSZT-on keresztül az alközpontoknál működő önálló szak­­szervezeti bizottságok rendszeres tájékoztatást kapnak a vál­lalat egészét jelentő munkákról és feladatokról, s ugyan­akkor megfelelő súllyal képviselik az alközponti dolgozók érdekeit azokban az esetekben, amikor erre szükség van. Különösen ki kell emelni az 1968. évre kötött kollektív szer­ződéssel összefüggő szakszervezeti, érdekképviseleti munkát. Az üzemi demokrácia megfelelő színvonalát igazolja az a körülmény, hogy országosan több mint 200 dolgozó szólt hozzá a kollektív szerződés tervezetéhez és tett olyan javas­latot, amely bekerült a kollektív szerződésbe, új jogokkal gazdagítva a vállalat dolgozóit. Ilyen új vonásai például a kollektív szerződésnek, hogy kedvezményes áron kapnak takarmány-borsóaljat a dolgozók (elsősorban a fizikaiak!); a munkaruhák kihordási idejének 20%-kal történt csökkentése; a munkájuk során motorkerékpárral közlekedő termelési felügyelők, szaktanácsadók stb. külön balesetbiztosítása az Állami Biztosítónál a vállalat költségére. A törzsgárda tag­jainak megbecsülése — egyéb vonatkozások mellett — a ré­szesedési alap felosztásánál jelentékenyen érvényesül. A törzsgárda tagjait megillető jutalomszabadság összességben pl. 1500 munkanapot képvisel. A vállalat az államosítás 20. évfordulója alkalmából külön anyagi megbecsülését fejezte ki — megfelelően kategori­zálva — az 5, 10, 15 és 20 éve a vállalatnál eltöltött mun­kaviszonyért a törzsgárda tagjainak, amikor ez év decembe­rében összesen 980 dolgozónak kereken 700 ezer forint jutal­mat fizetett ki. Az államosítást követő 20 év, odaadó munkában és hivatás­­tudatban egyaránt megedzette vállalatunk dolgozóit. Ez a 20 év mindnyánjunkat kötelez további nagy feladatok eredmé­nyes megvalósítására. A közeli hetekben megtartandó szak­szervezeti választásokat a szakszervezeti munka avítását célzó erőfeszítések mellett összekapcsoljuk azt az elha­tározást kifejező munkával is, hogy a magyar mezőgazdaság további fejlődése érdekében javítsuk és tovább fokozzuk a vállalati eredményeket, egyre jobban növeljük a vetőmagvak válasz­tékát és egyre jobban javítsuk a vetőmagvak minőségét. Budavári István (—) Vetőmag Vállalat OVSZT SZB-titkára

Next