A MEDOSZ Lapja, 1970 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1970-01-02 / 1. szám
Áo.do ЪЪ A MEZŐGAZDASÁGI, ERDÉSZETI ÉS VÍZÖLVE DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LATJA XIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁMÁRA 80 FILLÉR 1970. JANUÁR 2. Ülést tartott a MEDOSZ központi vezetősége 1969. december 19-én tartotta az év utolsó ülését a MEDOSZ központi vezetősége. Az ülésen megjelent Kovács István, a MEDOSZ főtitkára, dr. Dobi Ferenc és D. Kovács István titkárok, valamint dr. Sághy Vilmos, a mezőgazdasági- és élelmezésügyi miniszter első helyettese. Hunya István elnöki megnyitója után dr. Sághy Vilmos, a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter első helyettese az új gazdaságirányítási rendszer kétéves tapasztalatairól, és az 1970. évi tervekről tartott beszámolót. Emlékeztetett arra: az előző évi tapasztalat az volt, hogy bizonyos közgazdasági szabályozókat módosítani kell, arra azonban nem volt szükség, hogy általános változtatást hajtsanak végre. Ennek megfelelően például 50-ről 20 százalékra mérsékelték a gépjavítási kedvezményt. Az 1969-es év ilyen előzmények után indult. A cél az volt, hogy a mezőgazdaság termelését két-három százalékkal, az élelmiszeriparét 5,5 százalékkal, a fagazdaságét pedig 2 százalékkal növeljék. Ayésztést a jövőben az állam és az egész társadalom részéről az eddiginél lényegesen jobban kell támogatni. Az állam máris több rendelettel segíti a fejlődést, de a közös gazdaságok vezetőinek éleslátására is szükség van ahhoz, hogy felismerjék a tsz és a háztáji kooperációjának előnyeit. A sertéstenyésztés 1969-ben a számszerűség tekintetében valamelyest javult az előző évihez képest. A fejlődés ütemével azonban nem lehetünk elégedettek, a tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy az állomány hirtelen, nagymértékű visszaesését gyors felfutás követi. Ezt a jelenséget most nem tapasztalni, az 1968-as gyors visszaesést nem követte ugrásszerű fellendülés, csak mérsékelt ütemű fejlődés. Itt is a háztáji gazdaságokkal kapcsolatos probléma jelentkezik. A baromfitenyésztés fejlesztésének ütemével lényegében elégedettek lehetünk, a vízi szárnyasok tenyésztésénél azonban még bőven van tennivaló. A miniszter első helyettese ezután a kormányzat részéről hozott árintézkedésekkel foglalkozott. A szarvasmarha-felvásárlási árnövekedéssel kapcsolatban megjegyezte, hogy nagy jelentőséget kap a minőség szerinti differenciálás. Itt érvényesítik azt az elvet, amely szerint a magasabb színvonalú termékért nagyobb árat fizetnek. A takarmányforgalmazás teljesen szabad lesz, fehérje takarmányból és keverékből a szükségletnek megfelelő mennyiséget vásárolhatják meg az üzemek, gazdaságok. A tej felvásárlási árát a nagyüzemeknél literenként 20 fillérrel, a háztáji gazdaságok felé pedig 30 fitérrel emelték meg. A sertés felvásárlási ára kilónként 2 forinttal emelkedett. Az intézkedések együttesen azt jelentik, hogy például 1970- ben a szarvasmarhatenyésztés 1,2—1,3 milliárd forintot kap. Ezt az összeget más mezőgazdasági ágazatoktól vonják el, részben a gépjavítási kedvezmény megszüntetésével, a beruházási kedvezmény csökkentésével és egyes takarmányfélék árának emelésével. Az intézkedések — hangsúlyozta dr. Sághy Vilmos —, nagyban elősegíthetik az egészséges fejlődést. Ják a gazdaságok. Különösen a traktorokból, a pótkocsikból, valamint a különféle betakarítógépekből vásároltak a mezőgazdasági üzemek. Az érdeklődés például az MTZ- traktorok iránt olyan nagy volt, hogy a vásárlói igényeket a kereskedelem nem minden esetben tudta kielégíteni. Az élelmiszeripari vállalatok beruházása 3 és fél milliárd forintot tett ki. Az egyedi nagyberuházások közül különösen a debreceni konzervgyár, valamint a BOV kecskeméti gyáregységének és győri hűtőházának rekonstrukciója emelkedik ki. Lényeges a borsodi sörgyár építésének megindulása is. Székesfehérvár és Szeged új tejüzemet kapott, a miskolci tejüzem pedig az új év első negyedében indul. 1969- ben 105 ezer tonna befogadóképeségű gabonatárolótér épült ez országban. Az 1970. évi beruházási előirányzatok a mezőgazdaságban 2, az élelmiszerágazatban 7, a fagazdaságban 3,5 százalékos növekedéssel számolnakkal magasabb az előző évinél A miniszter befejezésül a nyereségek alakulásával foglalkozott. A tárcához tartozó állami vállalatok 9,2 milliárd forintos nyereséget értek el, 1,1 milliárd forinttal javították meg 1968-as eredményüket. A húsiparban 0,6 milliárd forintos nyereség képződött, az állami gazdaságok egy év alatt fél milliárddal tetézték teljesítményüket. Az előadó rámutatott, hogy az állami gazdaságoknál megfigyelhető, hogy a jövedelmek szélső értékei közelebb kerültek egymáshoz, az élelmiszeriparban ugyanakkor ellentétes ez a folyamat, itt a jövedelmek szóródása figyelhető meg. Felhívta a figyelmet arra, hogy az új évben fokozott figyelmet kell fordítani a termelékenység növelésére és az önköltség csökkentésére. Az elmúlt év tapasztalata volt, hogy a munkafegyelem egyes területeken romlott, ezért semmiképpen sem szabad további engedményeket tenni, sőt ha kell, szervezési intézkedésekkel elejét kell venni a helyzet rosszabbodásának. Az ágazaton belüli szervezeti kérdésekről elmondotta, hogy 1569- ben 13 állami gazdaságot vontak össze. Az új évben nem várható ennyire nagyarányú átszervezés. A fagazdaságok átszervezése minden bizonynyal előnyösen érezteti majd hatását. Hat százalékkal nőtt a mezőgazdasági termelés A miniszter első helyettese ezután az eredményekről szólt. Ismertette, hogy a mezőgazdasági termelés az előirányzathoz képest lényegesen kedvezőbben alakult, hozzávetőleg 6 százalékkal lett nagyobb. Ezen belül a növénytermelés a tavalyinál 12 százalékkal adott többet, az állattenyésztés terén azonban bizonyos fokú stagnálás jelei mutatkoznak. Ezen a területen továbbra is az 1938-as év eredményei ismétlődtek meg. Különösen kiemelkedő eredményeket értek el az állami gazdaságok: bruttó termelésük 12—13 százalékkal nőtt. A tsz-ek ugyanakkor 8—10, az egyéb gazdaságok pedig 2—3 százalékos növekedési indexet mutattak fel. Az élelmezési ipar 5,5—6 százalékkal termelt többet, az eredmények közé sorolható, hogy megnőtt — de a kívánt szintet még korántsem éri el — a gazdaságok élelmiszerfeldolgozó tevékenysége. A fagazdaságok 2 százalékos termelésnövekedést mutattak fel, az eredmények különösen az erdészet és a fakitermelés vonalán mondhatók jónak. Az elsődleges faiparban a tavalyi eredmények nem sokat javultak, főképpen rendelési nehézségek miatt. Nagyobb figyelmet a burgonyára Dr. Sághy Vilmos az idei feladatokat elemezve rámutatott : az őszi vetések alakulásából arra lehet következtetni, hogy a kenyérgabona termelési kedve nem csökkent, a gazdaságok hozzávetőleg akkorra területen vetették el ezt a növényi kultúrát, amennyire szükség van. A növénytermesztésnél lényegesebb változás két területen várható. A dohány holdanként 8,8 mázsás termést hozott, ami jó eredménynek számít. Olyan készletek keletkeztek, amelyek bizonyos területcsökkentést tesznek szükségessé. Arra lehet számítani, hogy ennek a növényi kultúrának a termőterületét 10—11 százalékkal csökkentik majd, ez azonban nem okozhat munkaerő-problémát. A másik terület: a cukorrépa, amely idén 171 ezer holdon termett és 200 mázsás termést adott. Az adatok ismeretében 42—43 ezer vagonnyi cukrot gyárthatnak az üzemek. Miután ez a hazai fogyasztóknak túlságosan sok és a cukrot csak magas szubvencióval lehet exportálni, ezért a termőterületet 3000—5000 holddal vissza kell fogni. Leginkább a gyáraktól nagyobb távolságra eső, vagy gyenge minőségű termést adó vidékeken indokolt felhagyni a különben fontos ipari növény termesztésével. Lényeges tennivaló: a „burgonyaügy” rendezése. A vetésterület ugyanis tovább csökkent, és hogy a belső ellátásban nem lesznek zavarok, az csak annak köszönhető, hogy 50 mázsa helyett 1969-ben 65 mázsás holdankénti termést értek el. Korántsem biztos azonban, hogy ez az átlag minden évben megismétlődik. Ezért termeléspolitikai intézkedésekre van szükség. Rendezni kell a vetőmagellátást és a vetőmagcserét, további feladat: a gépesítés tökéletes megoldása. A szarvasmarha-tenyésztés és a gazdaságosság Előbbre kell lépni a zöldségtermelés terén. 1969-ben a termés közepes volt, ennél valamivel gyengébbre sikerült a paprika. Nem volt kielégítő a paradicsomtermés sem. Miután olyan cikkekről van szó, amelyek a lakosság ellátásában nélkülözhetetlenek és ezek miatt egész sor kritika éri a termelőket, sürgős intézkedésekre van szükség. A minisztérium illetékesei — ugyanúgy, mint egy évvel ezelőtt a burgonyát — most a zöldségtermelés megoldását tűzik napirendre. Dr. Sághy Vilmos ezután részletesen foglalkozott az állattenyésztés helyzetével, mindenekelőtt a szarvasmarhatenyésztés problémáit elemezte. Rámutatott: amíg a növénytermelés árbavétele 8—10 százalékos nyereséget biztosít, addig az állattenyésztés nyeresége 2 1 százalékos. Ráadásul, ha a különböző állatfajokat vesszük sorra, akkor kiderül, hogy a szarvasmarhatenyésztés nemhogy kis hasznot hoz, hanem egyenesen ráfizetéses. A jövedelmezőség kedvezőtlen alakulása mellett alapvető problémát jelent, hogy a nagyüzemek nem tudják annyival növelni az állatférőhelyek számát, mint amennyivel a háztáji gazdaságok állománya csökken. Ezért a háztáji te 16,9 milliárdos beruházás Az 1969. évi tervek realizálásánál sok problémát okozott a beruházási piac feszültsége. A MÉM felügyelete alá tartozó ágazatok és szervek az előző évi 11,4 milliárd forinttal szemben 1969-ben 16,9 milliárd forintot fordítottak különféle beruházásokra. A mezőgazdasági tsz-ek és az állami gazdaságok 53 ezer tehén és 205 ezer sertésférőhelyet, valamint 26,6 ezer tonna kapacitású szőlőfeldolgozót, 329 ezer hl-es bortárolót és 50 ezer tonna kapacitású gyümölcstárolót építettek összesen 46 ezer férőhellyel 122 szakosított tehenészeti telep és 370 ezer hízóférőhellyel 155 sertéstelep építése folyamatban van. A beruházások zömét az építkezések tették ki. Ugyanakkor azonban megfigyelhető volt az is, hogy növekedett a gépek iránti kereslet. A gépek vásárlására az előző évihez képest 13—15 százalékkal nagyobb összegeket fordított Megfelelő élelmiszer-ellátás — szépséghibákkal A lakosság ellátásával kapcsolatban megemlítette: az élelmiszerforgalom egy év alatt 8 százalékkal nőtt. Az élelmiszergazdaság — néhány cikktől eltekintve — kielégítő ellátást biztosított. Kivételt jelent a hús, különösen a sertéshús, amelyből évente többször is ellátási zavarok mutatkoztak. 1970-ben ezért 5,5 százalékkal több húst hoznak forgalomba, sajnos azonban ez sem jelent majd teljes ellátást. Az újév első felében százezer malacot és süldőt importálnak és emellett még 5—6000 vagon sertéshúst hoznak be külföldről. Az előadó külön kitért arra, hogy az olcsó élelmiszerekből elegendő mennyiséget kell biztosítani a vásárlók számára. A szalonna, tepertő és más olcsó húsipari termékek ellátásánál jelentkező problémák főképpen a nem megfelelő készletezésre vezethetők vissza. A minisztérium vezetősége az olcsó áruk választékának biztosítására nagy gondot fordít majd. A külkereskedelem szempontjából kedvezően alakult az óév. Kenyérgabonából 600 ezer tonnányit exportáltunk és a szarvasmarha-kivitel is minden eddigit felülmúlt. A külkereskedelem aktív egyenlege 1969-ben 3,6 milliárd devizaforint volt, 20 százalék. Boldog, eredményekben gazdag új évet kívánunk kedves olvasóinknak! A munkaidő-csökkentés és az 1969. évi béralakulás intézkedéseit általában megvalósították. Biztosították a munkaidő-csökkentés miatt kieső időalap 80—90 százalékának pótlását. — A felkészülési tervek vonatkozásában egyes állami gazdaságokban kedvezőtlen a helyzet. Az állami gazdasági felkészülési tervek egy része — a felülvizsgáló megyei szervek jó észrevételei, módosító javaslatai ellenére — hiányos és nem azt tartalmazza, hogy a gazdaságban milyen intézkedéseket kívánnak tenni a kiesett időalap pótlására. Ilyen tapasztalataink vannak többek között Csongrád, Győr, Komárom, Szolnok és más megyékben. A napi munkaidőt (a havi, vagy évi kereten belül) több gazdaság még mindig nem határozta meg, annak ellenére, hogy ezt a MEDOSZ elnöksége és az Állami Gazdaságok Központjának vezérigazgatója is kötelezően előírta. Tapasztalataink szerint néhány állami gazdaságban a felkészülési tervek elkészítése(Folytatás a 2. oldalon) Dr. Sághy Vilmos tájékoztatatása után D. Kovács István, a MEDOSZ titkára beszámolójában a munkaidő-csökkentéssel, az 1969. évi bérek alakulásával és az új részesedési szabályzattal foglalkozott. — A MEDOSZ XXII. kongresszusa feladatként határozta meg — mondotta bevezetőül —, hogy 1970 végéig a MEDOSZ-hoz tartozó ipari dolgozók munkaidejét heti 44 órára, a mező- és erdőgazdasági dolgozók munkaidejét heti 48 órára kell csökkenteni. Az utóbbi évek egyik legjelentősebb intézkedése . Az intézkedés politikai és társadalmi hatása kedvező. Másfél év alatt a mezőgazdasági, erdészeti és vízügyi szervek több mint 70 százalékánál, a dolgozók mintegy 80 százalékánál csökkent a munkaidő. A munkaidő csökkentésére vonatkozó határozatokat a dolgozók túlnyomó többsége az utóbbi évek egyik legjelentősebb — a munkásokat és alkalmazottakat egyformán érintő — munka- és életkörülményt javító intézkedésnek tekinti. Ez állapítható meg abból a nagy társadalmi egyetértésből, összefogásból is, amelyet e téren tapasztalhatunk. — Szakszervezetünk elnöksége 1969. márciusában és novemberében tűzte napirendre a munkaidő-csökkentés tapasztalatait, és megállapította, hogy a helyzet kedvező, azonban a határozatok maradéktalan teljesítése érdekében az állami és szakszervezeti szerveinknek további erőfeszítéseket kell tenni. Néhány szervnél még mindig kedvezőtlen jelenségeket lehet tapasztalni. Különös gonddal vizsgáltuk, elemeztük a vállalatok, gazdaságok felkészülési terveit. Különös figyelemmel voltunk arra is, hogy a végrehajtás miatt nem csökkent-e a dolgozók keresete. Megállapítható, hogy a szakszervezetünkhöz tartozó vállalatok, gazdaságok teljesítették az „önerő” feltételt, annak ellenére, hogy a vállalatok nagy részének termelési volumene, struktúrája sok esetben változott, a vállalat által tervezetthez képest eltért, sőt a piac, a kereslet hatása néhányszor váratlan körülményeket teremtett. — Tapasztalataink szerint az erdőgazdaságok, a gépjavító vállalatok és a vízügyi szervek (igazgatóságok, építőipari vállalatok) a felkészülési terveik Elnökségi Illés A MEDOSZ elnöksége december 18-án elnökségi ülést tartott. Első napirendi pontként megvitatta a csökkent munkaképességű dolgozók helyzetének rendezésére vonatkozó jogszabályok végrehajtását. Ezután a MEDOSZ 1970. évi programját és az elnökség első féléves munkatervét, majd harmadik napirendi pontként a MEDOSZ 1970. évi költségvetését fogadta el. Végezetül jelentés szüntott be a MEDOSZ 1969. évi nemzetközi munkájáról és előterjesztést fogadott el az elnökség az 1970. évi nemzetközi tervre. A továbbiakban az elnökség tájékoztató jelentést fogadott el a szocialista brigádok felszabadulási szellemi vetélkedőjének üzemi, vállalati tapasztalatairól, és a megyei körzeti középdöntők előkészítéséről